A nehézségeket nem kerülheted el, de legyőzheted – Nyomtató Enikő interjú

Mai interjúnkban egy igazán kedves, tehetséges, fiatal színésznőt ismerhetünk meg, aki a színházi szerepek után kipróbálta a film világát is. 2013-ban végzett a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen, majd ugyanettől az évtől tagja a Móricz Zsigmond Színház társulatának. Beszélgetésünk apropóját a Szájhős.TV című modern, romantikus film forgatása adta. Enikő mesél arról, hogyan lett színész, támogatták-e a szülei, kellenek-e kapcsolatok ahhoz, hogy filmben szerepeljen valaki és vajon ő támogatja-e a lányát, ha majd ő is színésznő szeretne lenni. Kellemes olvasást mindenkinek! (Máthé József "Fiery")

"Effugere non potes necessitates, potes vincere"

Hogyan lettél színész?

Már egészen kis koromban nagyon szerettem énekelni, szerepelni és ezt az indíttatásomat a családom teljes mértékben támogatta. Valószínűleg látták bennem azt a lehetőséget, hogy egyszer majd a színpadon kiteljesülhetek. Egész életemben fontosnak éreztem azt, hogy az emberek figyeljenek rám, de ki az, aki a lelke mélyén nem vágyik figyelemre? Mindig is éreztem magamban valami belső lüktetést, alkotási vágyat, valamit, ami nemcsak az én életemet teszi széppé, hanem másokét is. Tizenkét évesen kerültem be a Művészeti Líceumba Sepsiszentgyörgyre, ahol csellózni tanultam, miközben kórusban is énekeltem. A magyar tanáromnak, Nyeste Miklósnak köszönhetem, hogy színész lettem, mert a ballagáson elénekeltem a "Kell még egy szó" című számomra a mai napig kedves dalt. Az előadás után odalépett hozzám és azt mondta, hogy mennyire tehetséges vagyok és megpróbálkozhatnék a színészettel. A csillagok akkori állása szerint ekkor még pszichológus akartam lenni, de a kérdése után elgondolkodtam, hogy mi lenne, ha mégsem az, hanem inkább mégis ez lennék. Gyorsan utánajártam, hogy mikor lesznek a felvételik a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen és nem egész két hét alatt összekaptam magam és elmentem, hogy lássuk mi történik.

Hogyan kerültél a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházhoz?

Jókor voltam, jó helyen. 2013-ban, amikor még egyetemista voltam Marosvásárhelyen, elvittük a mestervizsgánkat a Pécsi Országos Színház Találkozóra (POSZT), ami tulajdonképpen egy színház fesztivál. Ott, az akkori nyíregyházi színházigazgató Tasnádi Csaba megnézte az előadást, majd a színház udvarán találkoztunk és beszélgettünk. Elrepült két hónap, amikor a Móricz Zsigmond Színház titkárságáról hívtak, hogy ha kapnék ott szereplési lehetőséget, vállalnám-e? Szóval fantáziát láttak bennem, mint ahogy másik két kollegámban is, végül ketten vállaltuk az "ismeretlent". A színházban minden remekül ment, míg be nem kopogtatott az ajtón a COVID nevű világjárvány.

A Covid mennyire befolyásolta az életedet?

Azt nem mondhatom, hogy beleroskadtam, vagy hogy gyökeresen megváltoztatta az életemet. Én egy hároméves kislány édesanyja vagyok, ezért helyzetemből adódóan otthon ülő szülő voltam a kicsi mellett. Mivel a színház nem működött, hazudnék, ha azt mondanám, hogy anyagi szempontból nem viselt meg, de azt sem mondhatom, hogy megviselt, mert volt egy társam, aki segített és így nem kellett a holnapért aggódnom. Szóval nem volt könnyű egy évig otthon, ráadásul a színészkedés is nagyon hiányzott, de aztán jött a film.

Mi volt sz első film, amiben szerepeltél?

Pár hónappal ezelőtt pályázati lehetőséget kínált a Nemzeti Filmintézet (NFI) a színházak támogatására a filmgyártók bevonásával és a Móricz Zsigmond Színház ennek a pályázatnak az egyik nyertese lehetett. Gyakorlatilag a teljes társulat szerepelt és ezt az egészet Horváth Illés rendező fogta össze. A film címe "Lélekpark" volt, egy misztikus thriller történet. Nagyon élveztem a forgatást, mert teljesen mást jelentett a színpadról bekerülni a kamerák elé. Ez egy teljesen új sziget volt számomra és árgus szemekkel figyeltem, hogy milyen csodálatos dolog összehozni egy filmet. Olyan voltam, mint egy gyermek a játékboltban és eszembe jutott, hogy amikor beülünk a tévé elé és megnézünk egy filmet, és pattogatott kukoricát rágcsálunk, meg üdítőt iszogatunk, fel sem merül bennünk annak gondolata, hogy milyen elképesztően összetett és milyen hatalmas munkafolyamat áll e mögött. Mondhatom, csodálattal tölt el ez a világ, aminek nagyszerű érzés a részesévé válni. Igazi kihívás.

És már itt a legújabb kihívás! A te meglátásod szerint miről szól a Szájhős.TV című film?

Ez egy nagyon is mai, történet egy srácról, aki a munkahelyén hiába a legjobb munkaerő, a főnök mégis a tehetségtelen rokonát helyezi fölé. Ő meg persze nem tartja a száját, hanem beolvas. Innen indul a történet, természetesen szerelmi szálakkal, barátokkal és ellenséggel bonyolítva. Mondhatnám, hogy ez egy XXI. századi Robin Hood történet, ami lehetne akár példaértékű is, mert ma az emberek nem csak az embertársaikért nem állnak ki, de még saját magukért sem. Kicsit meseszerű, mert az életben olyan fickó sajnos nem igazán létezik, aki kiáll közösségekért, ismeretlenekért, barátokért, a kisemberekért.

Te kit alakítasz a filmben?

Én a főszereplő volt barátnőjét alakítom, aki érdekből és női sérelmeiből adódóan belemegy egy játszmába és újra elcsavarja a főszereplő fejét, mindezt azért, hogy leterelje a normális útról. Ha megértjük a szereplő igazságát, talán még szerethető is, de első olvasatra unszimpatikusnak is tűnhet.

Mennyire nehéz vagy könnyű azonosulni az ilyen szereppel?

Alapvetően ösztönös színésznőnek tartom magam, mert én az igaz érzelmekből táplálkozom. Szóval nem egyszerű átérezni ezt a viszonylagosan álságos viselkedését, mert a valóéletben én képtelen vagyok hazudni vagy akár görbeutakat választani. Hiszek az őszinteségben, az emberségben. Ebben az esetben a szerep nem ezt a vonalat képviselte és ez így van jól. Természetesen minden embernek a viselkedésére meg van az őszinte magyarázat, és ezzel nyugtatom magam, hogy a szereplőmnek is létezik egy igaz vonala, amiért érthetővé válik a miben és hogyan léte. A sorsunk közös: mindenki lelkét gyötri néha valami, ami nem feltétlen a "fény" felé visz bennünket.

Néhány évvel ezelőtt azt nyilatkoztad, hogy filmbe bekerülni csak kapcsolatokon keresztül lehet. Te, hogy kerültél ebbe a filmbe?

Semmiképp sem magamtól léptem erre az útra. Az egyik kedves barátnőmmel beszélgettünk - aki történetesen szintén színésznő - egy vacsora közben és akkor derült ki, hogy épp Budapestre készülődött egy szereplőválogatásra és egy hírtelen ötlettől vezérelve megkérdezett, hogy mi lenne, ha vele mennék és én is kipróbálnám magam. Tetszett az ötlet, úgyhogy neki köszönhetem, hogy bekerültem ebbe a filmbe. Végül is... ez is egy kapcsolat...

Hogy érzed magad a forgatáson?

Hálás és boldog vagyok. Bár a kezdeti stádiumban izgultam, féltem az ismeretlentől. Ilyenkor mindig eszembe jut erdélyi nagymamám, aki józan eszével mindig azt tanácsolta az ilyen helyzetekre, hogy ne féljek, mert senki nem az anyamélyben tanulja azt, amit épp most tud. Sajnálom, hogy a társadalmunk zöme retteg a jövőbeli ismeretlentől. Nagyon vártam, hogy visszajöjjek hozzátok. Szeretem az Embert, és ezen a forgatáson sok jó embert megismerhettem. Hiszek a lépcsőzetességben, kis léptékben haladni előre. Szeretek emberek között lenni, valószínűleg ez oda-vissza működik, főleg, ha érzem, hogy szeretnek. Szerencsésnek érzem magam, mert nem egészen egy év alatt ez már a második film, amiben benne vagyok, miközben már titkon várom a következő kihívást.

Miben más a színházi színész és a filmszínész élete?

A színházi színész reggeltől estig egy zárt helyen dolgozik, bárhol is van, állandóan elérhető kell legyen, ezzel szemben egy filmes színésznek konkrét beosztása van. A filmszínész tudja, hogy a munka mikor kezdődik és mikor ér véget. Egy színház olyan, mintha felülnél egy vonatra és soha nem szállnál le, míg a filmes világban megadatik, hogy a kalauz leszáll a vonatról és haza megy egy kicsit, majd felszáll a következőre.

Ezzel szemben a film a nehezebb, mert nincs idő, nincs keret, nincs helyzet készülődni egy hónapig próbálgatni a szárnyaidat. Csodálom és nagyon tisztelem a filmszínészeket.

Régebben azt éreztem, hogy ha filmeznek kamerával, ellopják a lelkemet, aztán hamar rájöttem, hogy ez az egész munka ennél sokkal intimebb. Amikor elkezdődik a felvétel, mindenki háttérbe vonul és csendben figyel, és egyszerre lélegeznek alázattal veled, kísérik figyelemmel, ahogy alkotsz, ahogy létezel, eggyé válsz az operatőrrel, a hangosítóval, a rendezővel és ettől még bensőségesebb ez az alkotási folyamat. A cél közös, megalkotni a legjobbat. A filmen nem hagynak lehetőséget a hibákra, bakikra, és ettől az ember megnyugszik, mert a legjobbat hozzák ki belőle.

A gyermeked is örökölte a színészi vénát?

Kétszer voltunk gyerekelőadáson és egyszer látott engem a Bob hercegben "hangbemelegíteni". Attól függetlenül, hogy ezen kívül még nem találkozott a színházzal én igenis látok benne színészi vénát, ami egyszerre ijesztő és egyszerre csodálatos. Lássuk be, hogy egy színész élete nagyon kiszolgáltatott. Nem tudom, ha valaha a jövőbe tekintve színész akar lenni - mint féltő édesanya -, hogyan fogok reagálni. Nyilván a gyermekem boldogsága és lelki szabadsága, békéje a legfontosabb számomra. Természetesen támogatom mindenben, de titkon reménykedem, hogy ha a művészetnek valamely ágát választja is majd, azt pusztán kedvtelésből teszi és a betevőjét majd más lehetőségekből keresi. Egyelőre maradok a gyermekem és az életnek csodálója.

Milyen álmaid vannak?

Izgat a film világa, szeretnék jobban kiteljesedni színészként, mert nagyon szeretem a szakmámat, szeretnék még komolyabb feladatokat, kihívásokat, de ezek egyelőre csak álmok. Szeretném a zene iránti szeretetemet, tovább bontakoztatni, ugyanis tagja, énekese vagyok egy zenekarnak, melyet két éve alapítottunk meg és mely az Orpheum Madams nevet viseli. Zenekarunk Sanzonok, Jazz standard-dek, békebeli dallamok hangjait szólaltatja meg. Jó volna sok fellépésnek részese lenni és a zene szárnyán is adni. Nincsenek nagy álmaim, csak mindig azt kérem a gondviseléstől, hogy tanítson, ha van kedve.

Készítette: Máthé József "Fiery" - Korrektor: Szabó Dóra

Enikő szerepei a Móricz Zsigmond Színháznál:

2013/14-es évad:

Tűzoltó leszel s katona!

Friedrich Dürrenmatt: János király - Angouléme Izabella

Vajda Katalin - Fábri Péter: Anconai szerelmesek 2 - Ginevra

Tomku Kinga - Kazár Pál: Jonatán és a többiek - Málnácska

Ez az enyém! - Jula, Bella, Vörös nő, Bolly Márta

2014/15-es évad:

Galt MacDermot - James Rado - Gerome Ragni: Hair - Peggy

Rejtő Jenő: Az ellopott futár - Rita Kamélia, Adrien, Maud

Móricz Zsigmond: Pillangó - Maróti Mari

Tasnádi István: Szibériai csárdás - Sára nővér

2015/16-os évad:

Molnár Ferenc: Az ördög - Selyem Cinka

Bohumil Hrabal: Túl zajos magány - cigánylány, bálozó, csellózó stb.

Alfred Grünwald - Fritz Löhner-Beda - Ábrahám Pál: Bál a Savoyban - Polette

Moliére: Tudós nők - Heni

2016/2017-es évad:

Juana - Déry - Pós - Presser -Adamis: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról

Enikő - Jimmy Roberts - Joe Dipietro: Ájlávju ... de jó vagy, légy más!

Arabella - Lázár Ervin: A kisfiú meg az oroszlánok

Minnie Fay - Thornton Wilder - Michael Stewart - Jerry Herman: Hello, Dolly!

2018/2019-es évad:

Annie - Huszka Jenő - Martos Ferenc - Bakonyi Károly: Bob herceg

2019/2020-as évad:

Anya, Virág - Grimm: Farkas vs Piroska