Cikipédia 16/9 A Petőfi Csarnok majdnem teljes története – 1. rész

40 éve már, hogy 1985 április 27-én a Karthago együttes koncertjével megnyitotta kapuit Budapest akkori legnagyobb ifjúsági szórakozó központja, a Petőfi Csarnok. Az átadáskor Kádár János, az MSZMP főtitkára is megtekintette a PeCsát, fővárosi és kerületi vezetők, valamint az akkori KISZ-vezér társaságában. Maradva a kerek évfordulóknál, ugyanebben az évben lesz kerek 10 éve, hogy jóval kisebb csinndradattával a PeCsa végleg bezárt. A dupla születésnap tiszteletére nézzük át nagy vonalakban, hogyan is indult és hogyan végződött a PeCsa útja...

1984 tavaszán a Budai Ifjúsági Park utoljára nyitja meg kapuit. A nosztalgia kedvéért a Magyar Ifjúság nyitó koncertjéről készült beszámolójából idézek néhány sort, de akit ennél sokkal részletesebben érdekel az Ifipark hiteles története - mert még véletlenül nem olvasta -, az első rész itt olvasható: https://www.xn--szinfalak-mgtt-5pbb.hu/l/a-budai-ifjusagi-park-majdnem-teljes-tortenete-bevezeto/

A környéken lakók csendes rezisztenciával szemlélik az ünnepre előkészített fényképeket, zászlókat. Nekik május elseje nem csak ünnep, hanem a golgota kezdete is. Nyit a Vár tövében a Budai Ifjú sági Park. Ezúttal utoljára. A következő idény már az új Petőfi-csarnokban kezdődik... A Vár-Kioszk régebben táncos-zenés szórakozóhely volt, és mindaddig, amíg az IFI-Parkban is csak táncos rendezvények voltak, meg is felelt a célnak. Alkalmatlannak bizonyult azonban a koncertek okozta megterhelés elviselésére. Két éve, május 26-án egy EDDA-buli előtt leomlott a feljáró melletti kőkorlát, nagyobb baj szerencsére nem történt, de a rendezők lidérces álmaikban már a vádlottak padján érezhették magukat, akárcsak azon a téli Piramis-bulin, amelyen egy nézőt tisztázatlan körülmények közt agyonnyomott a tömeg. Az utolsó nyitóbulira nyugodtan gyülekezik a tömeg nincs balhé, csak egy hosszú hajú, fehér nadrágos figura kiabálja a semmibe saját verseit. Csendes, álmos hangulat terjeng, senki nem töri magát, hogy bejusson. Megváltozott a közönség is, imitt-amott néhány terepszínű punk is föltűnik, de egyre kevesebb a fekete bőrszerkó, egyre több a jelvény — a rendezőkön is ott díszeleg — egy-egy P. Box, Motörhead kitűző — és hat óra tájban a nem éppen olcsó árairól híres Erzsébet híd presszó is megtelik a koncertre készülődőkkel…

… A végén még egy dal Szörényiéktől, a Szállj fel, szabad madár, amely némi patetikus színt csempész a tomboló tömeg hangulatába. Még egy utolsó rock and roll aztán vége. A tömeg nem hagyja abba a tapsolást, kierőszakolja a Zöld, bíbor és fekete című emlékdalt. És most tényleg vége.

Amikor 1984 őszén megszűnt az Ifipark, szomorúan vettük tudomásul, hogy lezárult egy legendás korszak. Kérdések százai vetődtek fel bennünk, ezek között a legfontosabb az volt, hogy az új intézményben látunk-e majd csodákat. Nem volt mit tenni, hát elmentünk, hogy az újnak mi is részesei lehessünk, hátha...

Egy jó koncertért már nem kellett átvánszorogni az egész városon – mondjam ezt egy budai srácnak -, hanem a pesti lakóházaktól távoli - mégis a főváros szívében álló - Városligetbe. Az ifjúság nem igazán volt oda a változásért, de másoknak viszont hatalmas boldogságot okozott. Tulajdonképpen a fél város örült, hogy a fiatalok végre egy olyan helyen gyülekeznek, hangoskodnak, ahol a kutyát sem zavarják. Minden más legyen a szervezők, a rendőrség és a titkosszolgálat dolga. A hegyoldal végleg elcsendesült, a Budai Ifjúsági Park magára maradt évtizedekig pusztuló látványával. A dicsőséges múlt hamarosan megszürkült. A fényesen ragyogó Petőfi Csarnok pedig már várta az érdeklődőket. Azért ez a projekt sem indult ilyen egyszerűen…

A már akkor is műemléknek számító Ifipark indulása után néhány évvel, a '60-as évek végére már arról cikkeztek az újságok, hogy akármilyen gyönyörű a hely, ez az állapot nem jó senkinek. A fiatalok birtokukba vették, de nem vigyáznak rá, sőt hangos, dübörgő zenével rongálják - és igaz később -, telefirkálják a falait. Az illetékes elvtársak azonnal rátaláltak, miszerint találtak is egy megfelelő helyet a Városligetben, de az átköltözésre várni kellett. 1985-ig. A Parkot eredetileg egy szigorúan ellenőrzött, maximum ötszáz főt befogadó táncos szórakozóhelynek tervezték, de a beat, majd a rockzene térhódításával többször is bővíteni kellett. folyamatosan felvetődött a kérdés, hogy mi a nagyobb probléma: a környéken lakókat zavarja a hangos zene, a magukról megfeledkezett ifjúság hangoskodása, viselkedése, a maga után hagyott mocsok, vagy azok, akik nem férnek be a Parkba, komolyabb rendbontást követnek, követhetnek el. A beatzene összeolvasztotta a tömegeket. Amelyik zenekar nem lépett fel a BIP-ben (Budai Ifjúsági Park), az nem is létezett. Persze sokáig nem lehetett akárhogy belépni a szentélybe, a lányoknak kötelező volt a szoknya, farmer mindenkinek tilos volt, a fiúknál pedig a hosszú haj volt kizárva. Aki ezen nem változtatott, az hamar a kapukon kívül találta magát és jöhettek a balhék. A Parkot évről-évre bővíteni kellett és a balhékból is egyre több volt, ezt egy idő után már nem lehetett asztal alá söpörni. Minden hivatalos fórum a Parkról vitázott. Elégedetlen hangok dübörögtek a kerületi és a fővárosi tanács termeiben, egy idő után pedig már a parlamentben is. Végül ott fent úgy döntöttek, hogy az Ifipark már úgy is ott van, a fiatalság pedig folyamatosan szem előtt, hát minden maradt a régiben. De nagy gáz esetén - főleg, ha lesz rá pénz - a legelső alkalommal el lehessen költöztetni. Itt jegyezném meg, hogy a Park egyébként turisztikai látványosság is volt, ezért politikusaink, felsőbb elvtársi vezetőink számos esetben itt buliztatták külföldi elit vendégeiket. 

A beatzene őrülete 1969 végére alább hagyott, beköszöntek a szürke évek, a Park is egyre ritkábban telt meg kivéve, ha Taurus, vagy Tűzkerék koncert volt. A városvezetés megnyugodott, mert azt gondolták, hogy az ifjúságot megfelelő eszközökkel kordában lehet tartani, pedig csak nem jártak koncertre. Csíny letudva. Azonban a '70-es évek közepétől a rockzenével és a csöves-jelenséggel együtt totálisan elszabadult a pokol. A legélesebb helyzet talán a P. Mobil – Piramis közös buli volt, amikor tízezer rajongó szorongott bent és ugyanennyi a Park körül. Emlékszünk? A Park nyitásakor még 500 szerencsés pár fért be, hogy kedvére táncolhasson, most pedig húszezren nyomták a falakat kívülről-belülről. Szerencsére ez a buli is elment, de aztán a karácsonyi Piramis koncerten beütött a baj, amikor a tömeg agyon nyomott egy fiatalt. 1980 elejére teljesen tarthatatlanná vált a helyzet. Feljelentések sokasága napi szinten, folyamatos rendőri intézkedések és a Park állaga is jelentősen romlott, mígnem az Edda koncertje alatt a fal egy része rászakadt a rajongókra, akik könnyebb sérülésekkel úszták meg a kalandot. A hatalom az omlást a fiatalokra, vagy legalább a zenekarra akarta fogni, de a szakemberek a a falakból hiányzó anyagot, ócska, felületesen elvégzett munkát állapították meg fő oknak. Akkor még - komoly pénzhiány miatt - a részleges felújítás mellett döntöttek. Egy évre bezárt a BIP és megkezdődött az új helyszín tervezése, előkészítése.

1981-től fokozatosan csökkent a látogatók száma, a rockzene is kifulladni látszott. A Városligetben, a BNV egyik ócska pavilonját elkezdték szórakozóhellyé alakítani. Pénzhiány és a szocialista tempó miatt az átadási határidők folyamatosan csúsztak, végül 1984-ben zárt be a legendás Ifipark. Miért volt legendás? Mert a hazai könnyűzenei élet ütőerének számító Budai Ifjúsági Park pont abban a 20 évben létezett, amikor a fiatalság felfedezte magának a nekik, róluk szóló zenét. A Nagy Generációval berobbant a beatzene, tíz évre rá felnőtt a rock-generáció, mígnem elérkeztünk a kevésbé sikeres időszakhoz, az új hullámhoz. Senki nem tudta, hogy lesz-e legalább egy olyan sikeres korszak, mint 1965 és 1969, vagy 1976 és 1980 között volt.

1985-re a rockzene lassú kimúlásával a közönség is egyre jobban elmaradt. A '80-as évek közepére a nagy bandák sorra szűntek meg, közben a koncertekre járó korosztályok kiöregedtek, így a következő nemzedék részére nem tudták a lelkesedésüket, tapasztalataikat, emlékeiket olyan hatékonyan átadni, mint amit előtte 20 éven keresztül ők kaptak. A koncertre járók kevesebben maradtak, de ezzel kalkuláltak a mérnökök…

Folytatjuk (2025.02.12. szerda)

Írta: Fiery

Fotó: Fortepan Urbán Tamás