Cikipédia 12/17 - A Piramis együttes története 15. (1980/1)

Ma két kiemelt témánk lesz. Az egyik egy érdekesség az EDDA és a Piramis barátságáról, kapcsolatáról és egy rövid elmélkedés a háttérharcokról. A másik könnyedebb lesz, mivel a A nagy buli címet viselő koncertlemezt több újság is kielemezte. A Piramist dicsérte szinte minden újság. Hajnal Gábor szavai csengenek a fülemben, miszerint a hatalom jelszava: "Ha valamit nem tudsz megállítani, akkor az élére kell állni". Így történhetett meg, hogy az újságok levették - egy rövid időre - a Piramis lejáratását, visszaszorítását, valószínüleg "ott fent" úgy döntöttek, ha agyon dicsérik a zenekart, azzal megszűntetik a lázadás okát...

Azok a biztonságos '80-as évek

A következő rövid koncertbeszámolóhoz néhány érdekesség: A Piramis fel is lépett meg nem is, ott is volt, meg nem is. Hogy értem ezt? A koncert nem titkolt favoritja az EDDA Művek volt nem titkolt céllal, miszerint a már Vikidál nélküli P. Mobil rajongóit megszerezzék maguknak. Ennek érdekében Som mindenben támogatta a miskolci alakulatot. Ha kellett koncertet szervezett, ha kellett fellépett velük, vagy egyszerűen berakta a Piramis elé az EDDÁt. Som nem légvárakra épített, hiszen 1979 nyarán már elkezdődött az EDDA térhódítása éppen az utolsó pillanatban, amit Gidófalvy Attila mesélt el egyik interjújában:"Az újjá alakuló Karthago - Gidófalvy és Szigeti - a nyár elején megkeresték Pataky Attilát és Slamovits Istvánt, akik akkor a feltörekvő Edda nevű zenekarban játszottak. A tervek szerint úgy nézett volna ki a Karthago, hogy Slamo bőgőzik, Pataky pedig énekel. Nagyon komoly esély volt arra, hogy átigazolnak az Eddából, de ott bukott meg az elképzelés, hogy nem sokkal a megbeszélések után a Budai Ifjúsági Parkban, a P. Mobil előtt úgy megzúzták a főműsort, hogy nagyobb sikert arattak, mint a főzenekar." Ettől kezdve érthetően Som nagyon szívén viselte Pataky sorsát.

A következő történet sehol sem jelent meg, de hiteles információ alapján a következő történt: A KÖZGÁZ kétnapos fesztiváljának kezdete előtt koradélelután közel száz rendőr érkezett a helyszínre és libasorban levonultak a pincébe, a koncert végén hazamentek, majd másnap ismét levonultak és a fesztivál végéig ott várakoztak. Vajon mire számítottak, mi fog történni és milyen parancsra vártak?

További érdekesség, hogy az eseményen fellépett az Ikarus együttes is, melyben 1977 és 1978 között még Földes László, azaz HOBO volt a gitáros, énekes, akit Galla Miklós váltott. Ezen a hétvégén a kemény rockzenekar már Mikivel lépett fel, majd a banda feloszlott és Galla megalapította a GM 49 együttest. Számomra a mai napig furcsa a két teljesen különböző egyéniség egymást váltása, de azért ne felejtsük el, hogy 1980-at írunk, minden kialakulóban volt...

A Magyar Ifjúság januári számában jelent meg egy rövid koncertbeszámoló a fellépő zenekarokról megemlítve a Piramist is, akik "egyéb okokból" nem léptek fel, miközben azért egy kicsit mégis...

"A KÖZGÁZ Klub újra megrendezte kétnapos rock­fesztiválját. Mivel idén nem volt Szolidaritási Rockfesztivál, ez az esemény vált a hazai rockzene legnagyobb, leglátványosabb felvonulásává. A Közgáz is folytatta gyakorlatát: a legsikeresebb, élvonalbeli rockzenekarok mellett a kezdőnek számító együtteseket is meghívta. Tavaly ugyan több új arcot láttunk, de ennek az az oka, hogy az ott bemutatkozó együttesek közül ma már soknak ismerősen cseng a neve mellett a muzsikája is. Ilyen a budapesti fiatalok előtt éppen tavaly "nevet szerzett" East, a Hobo Blues Band, a Karthago, és az eddig főként klubzenekarként ismert, fiatal zenészeket tömörítő Óceán. Külön csoportot képviselt az ez alkalommal is, jó formát mutató Rolls, a Reflex, és a legfiatalabb együttes, az Ikarusz.

A fesztivál első napján két "rockveterán" zenekara is játszott. A Mini koncertje az együttes újabb reneszánszát sejteti, láthatóan nem okozott különösebb gondot a tagcsere. Műsoruk után különösen kíváncsiak vagyunk lemezükre. Frenreisz Károly egyike azoknak az élvonalban dolgozó zenészeknek, aki a legtöbb változást élte meg a 70-es években. Még nem tudhatjuk, hogy az Új Skorpió útja hova vezet. Az viszont már most is "főnyeremény", hogy a Generálban félgőzzel dolgoztatott gitáros, Tátrai Tibor újra tudásának és képességeinek megfelelő zenekart kapott. Az idei év felfedezettje a miskolci Edda. Aligha lehet vitatni, hogy a P. Mobil nyomdokaiban járnak, körülményeik viszont szerencsésebbek, még az is megeshet, hogy túlszárnyalják "mestereiket". Énekesükben olyan emberre találtak, aki nem "csak" elénekli a dalokat, de jó showman is. Zenéjük egyszerű, poénokra épített, ennek megfelelően alakították ki színpad környezetüket is, showjukat nagy rutinnal, amatőrködés nélkül alakítják. A Piramis jó taktikai lépése volt, hogy "támogatta" a zenekart. Már csak azért is, mert a Som-Révész-Závodi trió így egy-egy Edda koncert forrpontján csempészheti a műsorba a Piramist. A rockfesztivált a Korál zárta. A rockmezőny egyik legigényesebb, önálló utat járó együttese. A kétnapos fesztivál hálás közönsége kórusban énekelte a programot záró daluk refrénjét: "Tudom, én is megnyugodnék, ha valakihez tartoznék.

Kár, hogy a rockmezőny nívós műsora mellett sem lehetett teljes. Szívesen meghallgattuk volna, hogyan talált magára a P. Mobil, s a Dinamit koncertjére is sokan kíváncsiak. A Közgáz-rockfesztivál főrendezője, a klub vezetője Jobbágy Gyula elégedetten nyilatkozott a rendezvény végén. A 4000 jegy mindkét napra elővételben elkelt, ami az érdeklődést, a hasonló koncertek időszerűségét bizonyítja, és semmiféle rendbontás nem történt."

Homokdombi nagy buli

És most jöjjön egy kritika a "felnőtteknek" szóló napilapból, az Esti Hírlapból, amelyben furamód ugyanezen a napon jelent meg a Piramis A nagy buli című lemezanyagának tévéfelvételéről. Azt mondjuk nem értem, hogy miért dicséri a felvezetőben a Diszkó, diszkó, diszkó, az LGT és a Fonográf műsorait, ha csak azért nem, mert ő is átlátott a szitán, de mi erre nem mondunk semmit, csak annyit, hogy mindig voltak egyenlők és egyenlőbbek...

"Kitűnő volt a televízióban kétszer is sugárzott Diszkó, diszkó, diszkó című műsor, máig jól emlékezünk az LGT-show-ra, kedves és közvetlen volt a legutóbbi Fonográf összeállítás is. Méltán népszerű a tévénézők körében a Popvilág csillagai sorozat. Az elmúlt évben a külföldi műsorálvételek szerencsésen gazdagították a választékot. Ez az év azonban rosszul kezdődött.

A Piramis Nagy buli című albumán végre megvalósultak azok az elképzelések, amelyekért több éve küzd az élvonalbeli együttes. A koncertlemez felvételei jól sikerültek, a fiatalok hamar felfigyeltek az LP-re. Bizonyára a lemez megjelenéséhez kívánt kapcsolódni a legutóbbi Egymillió fontos hangjegy. A zenészek azonban hiába igyekeztek. Az épülő budapesti sportcsarnok a maga kongó ürességében legfeljebb egy szám erejéig lehetett volna megfelelő. Valószínű, a hidegben, több tízméteres távolságról mutatni a "műsort", homok­buckákon ugráltatni az énekest, apró emberkéket képernyőre vinni távolról; nem valami hatásos. A play back alkalmazása melléfogás volt. Szinte egyszer sem sikerült a megfelelő pillanatban elkapni a dobost, gitárost, énekest. Az összecsapottnak ható, előkészület nélküli Egymillió fontos nagy csalódást okozott. Reméljük, ennek így nem lesz folytatása."

A következő - és már a második olyan - cikk a Piramissal kapcsolatos, de az EDDA Művekről szól. Mint ma már tudjuk, nincsenek véletlenek. Az elemzés egyébként három nappal később jelent meg ugyanabban az újságban, az Esti Hírlapban. Szóval még mindig január elején járunk. Viszont az írás meglepően érdekes számos nagyon jó meglátással:

"A tapasztalat azt mutatja: a tehetség mellett jókora elszántság szükségeltetik ahhoz, hogy egy vidéki együttes országosan ismert - elismert - legyen. Az Edda legénysége feltehetően sokat tudna mesélni - talán minden kilométerkőre jutna egy fejezet -, hogy miként jutottak el Miskolctól Budapestig. A fővárosban, mint ismeretes, több jó rockegyüttes koncertezik hetente, nehéz felkapaszkodni melléjük, ők azonban, legyőzték a távolságot, bírták energiával és eljutottak a hazai csúcsokig. Még nyáron, a P. Mobil és a Piramis társaságában a Budai Ifjúsági Parkban koncerteztek - frenetikus sikerrel. Már akkor érződött: az Eddát nem lehet megállítani. Egymást követték az elismerések, meghívások a legnagyobb rock megmozdulásokra, s a kislemez. A fiatalok szeretete már lemérhető: a Corvin moziban megtartott Express-vakáción ők is teltházas koncertet adtak. Igaz, ezúttal is - nem először - jól jött a Piramis segítsége, a Som- Révész-Závodi trió. Pataki Attila, az énekes zenekarvezető, izgalmas jelenség. Énekel, táncol, és ő az előadás lelke. Társai is képzettek, rockos a színpadkép is. Vidéki együttes hozzájuk hasonlót még nem produkált. Egyértelműen népszerűek. Az Edda koncertjét gondosan figyelve, természetesen még előtűnnek a hibák, amelyeket mindenképp ki kell javítaniuk. Manapság ugyanis csak egyéni hanggal, szöveggel, őszinte előadásokkal lehet sikert elérni. Tehetségüket még nem használják megfelelően. Pataki Attiláéknak nincs szükségük arra, hogy utánozzanak, helyesebben szólva átvegyenek a P. Mobiltól, a Hobo Blues Bandtól és a Beatricétől jellegzetes stílusjegyeket. A közönség most még nem veszi észre a turpisságot, de ha rájön, elmarad. Mindezek ellenére kitűnő adottságúak a zenészek, jók az alapok is, személyi változásra semmi szükség. De a szövegeknek - ez a legfontosabb - mindenképp meg kell újulniuk. Nem lehet egyvégtében a megtett útról, a lányokról és a nincstelenségről énekelni. Az utóbbi évek egyik legnagyobb ötlete az ő nevükhöz fűződik. A munkásoverall, az esőkabát és a csoport megnevezése: Edda művek - telitalálat. S ha továbbfejlesztik programjukat, a legmagasabb színvonalat is elérhetik. Jó utat Edda!"

Egy vérbeli rock & roll koncertlemez

A Magyar Ifjúság is Piramissal kezdte az évet és még mindig csak januárnál tartunk. A nagy buli valóban óriásit szólt. A cikk írója hosszú idő után végre először nem elfogult sem negatív, sem pozitív irányban:

"Élő lemezfelvétel készül a Budai Ifjúsági Parkban néhány pályája emelkedő részének elején álló zenekarral - az Edda és a később bizonyos okok miatt végül kimaradottak: az East, az SOS és a rövid létezésben is puszta csinálmány a Kentaur kerültek ebbe a sorba - valamint minden magyar rock zenekarok mentorával, a fiatalok utánozhatatlan és kikezdhetetlen példaképével, a Piramissal. Az utóbbi időben, az együttes 1977-es befutása óta írások tömkelege foglalkozott azzal, hogy megfejtse mi ennek a zenekarnak, pontosabban hihetetlen gyors fölfutásának, sikerének a titka. Mi is? Természetesen magyarázhatjuk - ha némileg fölületesek vagyunk - a Piramis jelenséget azzal, hogy a megüresedett partszakaszba betört az együttes a rockzene néző - hangsúlyozni kívánom, hogy kizárólag a néző, illetve hallgató-élvező - generációk váltásakor. Az igazság ennél sokkalta mélyebb és tüzetesebb elemzést igényelne. Itt elégedjünk meg annyival, hogy kialakult a fiatalságon belül egy olyan réteg, amely nem élt a megismerés azon formáival, amelyek rendelkezésére állottak, hanem életérzését rázúdította a kommunikáció számára legközvetlenebb csatornájára, a rockra. Ide vetítette ki vágyait, a bálványok sugározta üzenetet, a gesztusok, nyilatkozatok, dalszövegek, zenei megformálások kiváltotta ingereket tette a magáévá, olykor a világ impulzusai közül kizárólagos jelleggel. Persze tévedés és óriási félreértés lenne, ha pusztán erre az egyetlen szerencsésen időzített találkozásra alapoznánk a Piramis népszerűségét, hiszen az a pillanat már a múlté, a zenekar viszont újabb híveket toboroz magának. Azt hiszem, a Piramis hatásának erejét a szövegek közvetlensége, problémaérzékenysége és közérthetősége adja. Amíg egy átlagos slágerlistás szám eléggé émelyítő módon, az igazmondást kereső fiatalok viszonyait megemelve, éppen ezért le is süllyesztve; megtisztítva a piszoktól (?), tehát bemocskolva, tükrözi, addig a Piramis szókimondóan adja vissza: "őszintén akarok él­ni /Minden utam végig járni/ Hinni abban, amire vágyom/ És, ha hiszek benne/ Küzdeni érte bármi áron". Ez a fajta idealizmus szükséges és hasznos bizonyos távon. Bizonyítja, hogy "csak egy őszinte szó" hiányzik és a közönség kórusban zengi a sorokat. Ha pedig a szerelem témakörében akar eligazítást valaki, akkor bizonyára szívesen hallgatja A szerelem ördöge vagyok című diszharmonikusságában is harmonikus dalát, mint egy simára csiszolt semmit mondást. És igazi feszültséget kölcsönöz a Piramis előadásában az, hogy ügyesen keverik a sűrű szövedékű világunk valóságának egyszerű megismerésére törekvő, e racionális, ám lehetetlennek tűnő vágyat kergetők számára írt opuszaikban az értelmet és az érzelmet. Nehogy ennyire egyszerű legyen a képlet még csavarnak a dolgon egy utolsót: a karcosabb, hevesebb vérmérsékletű, temperamentumos Révésznek jutnak az érzelmes, romantikus hangulatú részletek és a lágyabb, tűnődőbb Gallaié a robbantás lehetősége. (Lásd a nagy buli új számai közül az egyik újat, a Hív a sötét címűt.

Zeneileg visszanyúltak a múltba és kibányászták a saját arculatára formázták a lázadó kisebbség muzsikáját, a ma már elismert rhythm and blues elemekből építkező kemény rockot. A nagy kikiáltó, Révész Sándor, amikor a záró számban bemutatja a zenekar tagjait, a hajdani és véleményem szerint programadó daluk, A becsület hosszú verziójában így fogalmaz: a Piramis tisztán rockot játszó zenekar. Ne firtassuk most e megállapítás érvényét, inkább az értékét. A négy régi - Szabadnak születtem, Ajándék, őszintén akarok élni és A becsület - és négy új - Nincs kegyelem, A szerelem ördöge vagyok, Hív a sötét, Csak néhány jó szó - kompozíciót tartalmazó koncertlemez az előző háromhoz képest lényegesen újdonságot nem hozott. De azt föltétlenül el kell ismernünk, hogy a Piramis jó, rutinos és attraktív együttes, valódi csapat. Muzsikájuk a hazai mezőnyben élenjárónak tekinthető, azt pedig majd meglátjuk, hogy ezzel a zenével hogyan érvényesülnek a nagyvilágban."

1980 február, annak is a legeleje és már a harmadik Piramissal kapcsolatos cikk jelent meg az Esti Hírlap hasábjain. Ezúttal ők is a koncertlemez rövid elemzésével. Úgy tűnik, hogy a Piramist a hatalom és a média teljesen elfogadta, talán pont ez a hivatalos kiállás okozta a zenekar hitelességének elvesztését:

"Már a kezdet kezdetén is szabályosan ívelt felfelé a Piramis pályája. Som Lajosék valóban a klasszikus utat járták be, kiskoncertek, nagykoncertek, rádió, majd tv-felvételek. A fiatalok kedvencei voltak, amikor megjelent első nagylemezük. Ezt követte a második, a harmadik, valamennyi sikeresnek bizonyult. Most itt a legújabb album: A nagy buli. Talán ez áll legközelebb a Piramis arculatához, közönségéhez. A múlt évben, szeptember végén a Budai Ifjúsági Parkban készítették ezt a koncertlemezt. Megfelelő volt a hangulat, óriási ováció fogadta a zenészeket, amikor színpadra léptek. Som Lajos röviden ennyit mondott: "Mindenki itt van?" S máris Révész Sándor vette át a szót: "Ez a buli így kezdődik!" Köves Miklós dobbal "szól" a tömeghez. - Teljes a káosz, amikor felcsendül Závody János gitárja: Szabadnak születtem... Nincs megállás egyetlen pillanatra sem, sikítások, kiáltások formálódnak kérdéssé, csak egy a fontos, vajon mi következik? Őszintén akarok élni. Révész valósággal játszik a tömeggel. Hallatlanul tisztán, pontosan, de ugyanakkor élesen énekel. Itt is föltűnik Köves dinamikus rockzenéhez illő dobolása, s máris új Piramis dal következik: Hív a sötét. Som izzón kezeli basszusgitárját, feszes a zene. a Piramis sound újabb bizonyítéka: A szerelem ördöge én vagyok. Fülbemászó rockmuzsika. Nincs kegyelem, ebben a dalban mindenkire számítanak, itt bárki énekelhet, sőt ezt el is várják Piramisék. Csak néhány jó szó, szintén telitalálat. Kitűnően felépített a koncert és a lemez, a technikai problémákat megoldották, ragyogóan szól A nagy buli, Ajándék, lassú szerzemény, a tömeg hangja igen erős, elköszön az együttes a Becsülettel. Ez a Piramis himnusza, improvizációk, találó zenei fordulatok teszik teljessé. Búcsúzik a Piramis: "Köszönjük ezt a felvételt, a legfontosabb közreműködőknek, a Piramis közönségének."

A nagy buli valóban a zenekar egyik legjobb alkotása lett. Ez az album tükrözte leginkább a Piramis hangulatot. Őszintén sajnálom, hogy nem dupla lemez lett, mert minden valószínűség szerint az is elfogyott volna pillanatok alatt. A lemezzel sikerült valamit átmenteni az 1979-es csúcsidőszakból, ennek ellenére 1980 hatalmas változásokat hozott. A '79-es bandák új színeket hoztak a rockzene palettájára, mivel mindegyik nagyon sokat koncertezett, nem volt akkora hiányérzet, ha a Piramis külföldi turnékon vett részt, így a zenekar ugyan etalon maradt, de a fiatalok már nem tőlük várta a megváltást. A másik nagy változás az újhullám itthoni elterjedése lett. A "kell-e nekünk Piramis brigád" és a Piramis jelenség" témája lekerült a címlapokról, helyette a "Haldoklik a rockzene" élve temetési cikkek jelentek meg.

A nagyhatalmú Hanglemezgyár is elkezdett szelektálni és mind az új, mind a már befutott rockzenekarokat arra sarkalta, hogy térjenek át a manapság külföldön divatos újhullámra. Érdekes, hogy a hatalom és a média már nem várta meg, hogy berobbanjon megint valaki, inkább ők maguk mentek a történet elébe. Az eredmény csúfos kudarc. A koncertekre járó közönség lassan megfeleződött, harmadolódott, végül 1985-re szinte teljesen eltűnt. De ne siessünk annyira, emlékezzünk még egy kicsit 1980-ra...

Folytatjuk...

Írta: Fiery