Cikipédia 12/18 - A Piramis együttes története 16. (1980/2)

A Piramis évek óta dübörög, a rajongók pedig csak nemrég tudták meg, hogy a zenekar egyik dalszövegírója a zseniális Horváth Attila, aki egyébként már régebben is dolgozott együtt Sommal, a Taurus együttessel (Bika jegyében, Lángszívű lány, Kőfalak leomlanak, Lány, akire szerelemmel nézhetek...). De a rajongó 1980-ban még azt sem tudja, hogy egyszer majd jön Charlie, a Tátrai Band, a Pokolgép, az Omen, Mobilmánia...

Attila zsenialitását jelzi, hogy ösztönösen ráérez, hogy az adott előadó nyelvén, stílusában hogyan kell megszólalni. Ha kell Révész Sándorként, ha kell Balázs Fecóként (meglehet...), ha kell Pomázi Zoliként gondolkodik. A '80-as évek elején Nagy Feróval és Hobóval ők hárman a szövegírók Illés - Metro - Omegája, de Attila a különlegesebb, hiszen, a Kóbor angyal mellett simán összedob egy Csavargódalt, vagy éppen egy Anyám vigasztalj engem szerzeményt is.

Visszatérve a Piramis és Attila munkakapcsolatára, aki még nem tudná, annak a dalok, melyeket Horváth Attila jegyez: Szabadnak születtem; Ha volna két életem, Másnap olyan hatalmas lett a világ; Őszintén akarok élni; Ajándék; Engedj járnom az utam, Kóbor angyal; A dal; Gyere, szoríts erősen, Játék az ördöggel; Együtt is egyedül; Nincs több álom; Lányok, akik voltak; Emelj fel a szívedig; Kapaszkodom beléd; Sasok és angyalok; A szerelem országútjain, A küszöbön ülve; Woland második bálja; A kobraember; Húsevő virág; PEVCB angyal; Nikkelpók; Charlie; Vox humanax; A ház.

Írni tudni kell

A Magyar Ifjúság február közepén felfedi a fátylat és végre készít egy interjút Attilával, aki ekkoriban önálló fellépéseken is gondolkodik, de erről meséljen az interjúban ő maga:

"Horváth Attila neve inkább csak szakmai körökben volt ismert, szövegeit a Korál és a Piramis együttesek tolmácsolásában ismerhettük meg. Színpadon a múlt évben találkozhattunk vele a Budai Ifjúsági Parkban a "Rock 79" rendezvényein. Ekkor új oldaláról mutatkozott be, egy szál gitárkísérettel adta elő még nem ismert új szerzeményeit.

- Alkalmi előadás volt csupán, vagy rendszeresen hallhatunk majd a színpadon?

- A nemrég elkészült Piramis koncertlemezen négy dalnak írtam a szövegét, a Korál együttessel is rendszeresen dolgozom. E két együttes mellett még besegítek Karda Beáta készülő nagylemezére is, s mivel a countryt is nagyon szeretem, a Bojtorján együttessel is dolgozom. Ezek mellett még mindig akad egy-egy gondolatom, melyeket igaznak hiszek, de mivel egyik előadó stílusához sem illeszkedem, magam játszom el ezeket. Először léptem önállóan fel, de szeretném folytatni.

- Mikor írtad első dalszöveged, hogy ismerkedtél meg a műfajjal?

- Verseket írogattam, melyekből egy-kettő meg is jelent. Aztán jöttek az első pofonok. A hetvenes évek elején jöttem össze Som Lajossal és Balázs Ferenccel, akik 1972-ben megalapították a Taurust. Akkor kezdtünk el együtt dolgozni.

- Hogyan emlékszel a legendás Taurus másfél éves fennállására?

- Húszéves voltam, amikor a Taurus megalakult, tele idealizmussal, ambícióval. Nagyon szépen indult, de sajnos az emberi önzés miatt saját sikerébe fulladt az együttes. Úttörő szerepe azonban ma már vitathatatlan.

- Lírai alkat vagy, mégis rockbandákkal dolgozol?

- A rock nemcsak dübörgést, keménységet, hanem elementáris, őszinte érzéseket is jelent, aminek egyik oldala a robbanni vágyás, a másik pólus az emberen belüli tiszta líraiság.

- Aktuális az utánpótlás kérdése, hogyan látja ezt a szövegíró?

- Ahogy rengeteg tehetséges zenész van az országban, szövegíró is akadna. Segíteni, bátorítani kellene őket. Kívülállóként, sokszor közönségként nézem a helyzetet, ha nem így lenne, talán nem is tudnánk ugyanazért a célért dolgozni.

- Sikeres embernek érzed magad?

- Nem hiszem, hogy sokan ismerik a nevemet, az arcomat még kevésbé. Túlságosan nem is érzem ennek szükségét. Számomra felejthetetlen élmény az, ha elvegyülhetek a tömegekben és látom, hallom, hogy körülöttem ezrek értik, éneklik, amit írtam. Ilyenkor a hátamon szaladgál a hideg, és valami, azelőtt sosem ismert érzés tölt el."

A zsebben turkálás kultúrája

A szocializmus közepén érdekes elemző cikkre lelünk a Vas Népe márciusi számában Szegény gazdagok címmel a popzene üzleti világáról. Az írásban repkednek a százezrek és a milliók, miközben egy átlagember havi fizetése nem éri el a háromezer forintot sem. Az írást elemezhetjük bárhogyan, ez akkor is a zenészek zsebében való turkálás, valamint még egy szög a Piramis koporsójába, mert amíg Nagy Feró, Hobó, az EDDA, vagy a P. Mobil attól számítanak nagynak, hogy úgy néznek ki és úgy viselkednek, mint az átlagmelósok, addig a Piramis a dúsgazdagok szűkös társaságának prominens tagjai...

"Mióta az amatőrmozgalmat nálunk is a popzene üzleti világa váltotta fel, legendák veszik körül őket. A popzenészek reflektorfényében állnak. Hol vannak már az 50 forintos koncertgázsik, az 1500 forintos gitárok, a recsegő erősítők? A színpadon lézerek villognak, szintetizátor szól; hangfalhegyek emelkednek. Milliomosok luxuslakásban élnek. Mercedesszel járnak, suttogják ma egymás között a jól értesültek és éppolyan mesebeli összegekről beszélnek, mint a focisták esetében. Kinek higgyünk? A szóbeszédnek vagy a zenészeknek, akik nyilatkozataikban néha túl szerénynek is tűnnek. Pillantsunk hát a kulisszák mögé, próbáljuk meg kideríteni az igazságot.

A számadatok első pillantásra valóban meghökkentőek. Egy sikeres együttes, amely évente százezer nagylemezt ad el és 200 koncerten szerepel, átlagban 1000 néző előtt - évi 17 millió forint jövedelmet biztosít az államnak. A zenekar azonban ennek csak kicsiny töredékét kapja. Részesedése lemezenként 5 forint (ez összesen 500 000 Ft) és a szerződésben megállapított prémium alapján minden 30 ezren felül eladott lemez után kapnak plusz 3 forintot. A kislemezekből befolyó összeg ehhez képest elhanyagolható, hiszen minden eladott lemez után csak 1 forint illeti a zenekart és Magyarországon a 30 000 példányos eladás már kiugró sikernek számít. A zenekarok másik jelentős jövedelemforrása a koncertekért kapott "gázsi". A Piramis esetében például ez az összeg alkalmanként 3500, évente összesen 750-800 ezer forint. A lemezekért és koncertekért tehát mintegy másfél millió forint üti a zenészek markát. A progresszív adózás után azonban, ami ilyen magas jövedelem esetén eléri az 50 százalékot, csak 750 ezer forint marad a közös kasszáiban. így, az öttagú együttesek esetében a zenészek 150000 forintot keresnek egy évben. Ez az összeg természetesen csak egy megközelítő átlagérték és elsősorban a legsikeresebbekre vonatkozik. Előfordul ennél jóval magasabb (pl. gyakori külföldi vendégszereplések vagy a szerzői jogdíjak révén) és jóval alacsonyabb (a második, harmadik vonal zenészei esetében) kereset is. Mindezek alapján úgy tűnhet, hogy a zenészek nagyon is kiváltságos helyzetben vannak társadalmunkban, hiszen "könnyű" munkával négy-ötszörösét keresik az éves átlagfizetéseknek. A képlet azonban nem ilyen egyszerű. Magyarországon ugyanis a zenekarok ön­menedzseléssel tartják el magukat. Nekik kell gondoskodni a szervezésről, utazásról, szállításról, reklámokról. S mindez pénzbe kerül. Csak néhány példa; az Omega együttes idei négyhónapos koncertturnéjára egy lézert akart bérelni, amelynek heti bére 1000 márka lett volna. Négy hónapra 18 000 márka. Óriási összeg, kifizetődőbb volt, ha inkább megveszi az együttes az Omega, felszerelését teherautóval szállítja, amelynek évi bérleti díja 240 000 forint. Koncertjeiken a látványos show-elemek, a ruhák, a fény és hanghatásokat előállító berendezések szintén olyan nagy összegeket emésztenek, hogy egy-egy koncert után, ahol a bevétel nincs összhangban a kiadásokkal, az együttes tagjai saját zsebből tesznek be a közös kasszába. Ugyancsak kevéssé ismert; hogy például a gitárokon hetente kell a húrkészletet cserélni. Som Lajos basszusgitárján egy ilyen készlet 1200 forintba kerül. A nagy koncertekre az együttesek általában kölcsönkérnek egymástól. A kölcsönzés díja wattonként 1 forint. A Piramis Kisstadion-beli koncertjén 10 000 kölcsön, - watt szólt. A technikusokat szintén saját zsebből fizetik a zenészek. A próbahelyiségek, garázsok bérleti díját úgyszintén. A legnagyobb anyagi kiadásokat mégsem ezek jelentik, hanem a felszerelés megvásárlása, felújítása, szinten tartása. Vegyük példának a Piramis felszerelését. Som Lajos két gitárja 60 000, Gallai billentyűi 250 000, Köves Miklós dobja 90 000. forintba került. Egy komplett Marshall erősítő 40 000 (van belőle négy) egy mikrofon 7000 (van belőle 16) egy lámpatest 2000 (van belőle 60) forint. A végösszeg - nem nehéz utánaszámolni - meghaladja az egymillió forintot. S a rockegyüttesek - így a Piramis is csak a legszükségesebbeket költik a színpadi hatás fokozására. A felszerelést azonban nekik is két-'három évenként korszerűsíteni, újítani kell, mert különben az élő hangzás avulttá válik.

Magyarországon az utánpótlás elmaradásának igazi okát éppen itt kell: keresnünk. A kezdő zenészeknek ma szinte kilátástalan a helyzetük. A belépődíj ugyanis, ahhoz, hogy tisztességesen megszólalhasson, a zenekar, tagonként - egy gitár (25 000 Ft), egy erősítő berendezés (40 000 Ft), egy mikrofon (10 000 Ft). Egy gitárosnak ezt hoznia kell magával a zenekarba és az énekfelszerelés megvásárlásába is be kell "szállnia", ami közepes, minőségű berendezéseknél is fejenként 100 000 forint, Ennyi kell ma, hogy egy kezdő zenekar az egyről másfélre lépjen. Nem nehéz elképzelni, hogy a lézerek, szintetizátorok esetében csak a szinten tartás is milyen jelentős összegeket emészt fel. Mi hát az igazság a nagy pénzek körül? Foglalja össze a tényeket az egyik legilletékesebb, a Piramis vezetője, menedzsere, gazdasági szakembere, könyvelője, aki "mellesleg" zenész is, Som Lajos; "Siránkozásnak nincs helye, mert ha valaki keményen dolgozik a szakmában, szép pénzt kereshet. Nem igaz sem az, hogy keveset keresünk, sem az, hogy a pénz csak úgy beesik a zsebünkbe. Az az együttes vagy előadó, aki évi 200 koncertet ad, állandóan úton van, közben új dalokat ír, lemezfelvételeket csinál, komoly szellemi és fizikai munkát végez. Ugyanakkor nem lehet vitás, jól keresünk, jól élünk."

A Piramis nem tétlenkedik az Ifjúsági Magazin májusi számából megtudjuk, hogy egy rövid pihenőt követően a zenekar május 20-tól negyven koncertből álló turnéra indul, sportcsarnokokban, szabadtériszínpadokon lép fel, többek között Tatán, Pécsett, Sopronban, Miskolcon, Salgótarjánban, Debreceniben, Nyíregyházán, Szolnokon és Békéscsabán. A záró koncert június 14-én lesz Budapesten a Kisstadionban. Vendég: az NSZK-ból az Aquarell együttes.

Ballagás a sztárokkal

Az EDDA Művek önállósult és a Piramis pártfogása nélkül is szépen megállja a helyét, de azért a cikkben még elfér egy kis "támogatás". Az Ifjúsági Magazin májusi számában erről ír:

"Szakadjunk el a múlttól és lépjünk át a jelenbe, sőt talán a közeljövőbe, hiszen ki tudná pontosan megmondani előre két hónappal, hogy jelen- vagy jövő időben beszélhetünk lapunk megjelenésekor két új hazai nagylemezről, amelyeket módom volt szalagon meghallgatni. Az egyik az Edda bemutatkozó LP-je. A Generál feltűnése óta nem volt arra példa nálunk, hogy egy zenekar, amelynek tagjai új névnek számítottak, ráadásul vidékiek, ilyen hamar, Ki mit tud? és más vetélkedők népszerűsítő hatása nélkül, az élvonalba kerüljön és lehetőséget kapjon nagylemez készítésére. A tavalyi Rockreflektor műsorában figyeltek fel a zenekar játékára, támogatta egy-egy szólóval a Piramis néhány tagja, azután az Edda önállóan lábra állt. Az idei Rock-reflektoron már ő volt a sztárzenekar. Változnak az idők. Pataky Attila énekes-zenekarvezető, Slamovits István gitáros­szerző, Csapó György dobos, Barta Alfonz billentyűs és Zselencz László basszusgitáros muzsikája bízvást kellemes meglepetést kelt azok számára, akik nem járnak az Edda-művek koncertjeire és lemezen vagy rádión keresztül ismerkednek meg részletesebben is a muzsikájukkal. Milyen ez a muzsika? Kemény rockzene, dallamokkal, épkézláb szövegekkel, kitűnő szólókkal, egységes zenei és érzelmi hangulatot teremtő erővel. Kilenc szerzemény, fel lehet ismerni a zenekart mindegyik meghallgatása közben. A másik album az újonnan nekilendült, trió felállásban játszó Skorpióé."

1980 nyarán egyre több pletyka kering a Piramisban zajló belső konfliktusokról. Elsőként az Esti Hírlap az MSZMP Budapesti Bizottságának, valamint a Fővárosi Tanács félig hivatalos lapja siet a zenekar segítségére, és meglepő módon 1980 elején szinte agyonreklámozza a zenekart. Rövid időre ugyan elhúzza az elkerülhetetlen véget, de a belső konfliktusok nem változnak. A cikket személy szerint inkább direkt marketingnek érzem, mint őszintének és valószínűleg ez lejött a közönségnek is.

"Olyan koncertet adott a Piramis a Kisstadionban amellyel ismét bizonyította: semmi baj nincs az együttes körül. Még úgyis sikert ért el, hogy néhány nappal, korábban a Supermax mutatkozott itt be, s még ebben a hónapban ugyancsak ezen a helyszínen Eruption következik. Révész Sándor hófehér ruhában robbant be a színpadra, fergeteges üdvözlés fogadta, és az énekes új oldaláról mutatkozott be; nemcsak magával törődött, hamar megtalálta a kapcsolatot közönségével, jól gitározott, s néha úgy érezhettük, mintha ő is egy Piramis hódoló lenne a színpadon. Megtapsolta társait, egy-egy bravúros teljesítmény után, aztán hirtelen váltott, törökülésben láttuk Köves dobja előtt, senkit nem szorított háttérbe, nem tűnt tolakodónak, egyszerű volt, pedig mindenki tudja; a siker megteremtésében rajta sok múlik. Az éneklése is fejlődik, kitűnően bírta hanganyaggal a hosszú estét. Závody János, a gitáros következetesen kitart zenei elképzelése mellett, amikor felsüvít szólógitárja szinte mindent elsöpör. Bátran használ látványos fordulatokat, kitűnően mutat a színpadon, teljesítménye egyik alappillére a híres Piramis soundnak. Gallai Péter, a billentyűs nem töltötte tétlenül az elmúlt hónapokat. Sok gyakorlás után most bemutatta, hogy otthonosan mozog a szintetizátoros közegben is, továbblépett önmagához képest. Igen érdekes egyéni hangú éneklése is. Köves Miklós dobolása felszabadultnak, könnyednek tűnt, semmi erőlködést nem észleltünk, szinte hibát sem vétett. Jól megértette egymást Som Lajossal, a basszusgitárossal, utóbbi látványos szólózással hozta tűzbe a közönséget. Ezúttal is tapasztaltuk, nem véletlen a koncertek híres Piramis hangulata, a fiatalság ezúttal is percek alatt vette a lapot, s az előadás befejezésével még az ismétlések után is ráadást követelt. Az együttes kitart eredeti elképzelése mellett, nem csak a zenével törődnek, hanem vigyáznak a show-fordulatokra is, szövegeik a fiatalokról, azok problémáiról szólnak. Ügy tűnik, most jelentős fordulat áll be történetükben, hiszen a nézők között több nagy nyugat-európai lemeztársaság vezetőit ott láttuk, valamint ugyancsak megtekintette a koncertet néhány nemzetközi hírű menedzser is. Az együttes most tovább folytatja ORI-turnéját, amely még hetekig tart, aztán több külföldi fellépés következik."

Végül egy aprócska írás következzék a Veszprémi Napló júniusi számából, melynek célpontja ugyan a Piramis együttes, de a cikk mégsem róla szól, pusztán a jelenségről:

"Pápa egyik parkjában, ahol valamikor a Tapolca vize még tisztán, úgymond, patakhangon csörgedezett, láttam a szerelem régimódi közlését az új imádotthoz. Tavasz volt, napsütés, óriás falombok, madár csicsergés; hát hogyne dobbanna hevesebben a szív, pláne, ha ifjú. Nem csoda, ha a pad karfájába éles penge vágja bele az imádott lény nevét: PIRAMIS. Lám, korunk új szívtiprója a tánczenei együttes. A szívhang átváltott beathangra. Régebben, amikor a patakvíz nem fuldokolt a civilizáció ártalmaiban, még csak lányneveket véstek fába."

A Piramis itthon elérte amit akart, a trónra ült, de ez már nem volt elég, külföldi, nyugati sikert akartak és ehhez minden támogatást meg is kapott a zenekar. Az újságok már nem foglalkoztak a jelenséggel, hiszen az a '79-esek térhódításával elmúlt. A Hanglemezgyár "bevette a buliba" Somékat és egy szempillantás alatt ott találták magukat az "érinthetetlenek" - LGT, Fonográf, Neoton - között. 

Azt nem tudhatjuk, hogy ezzel mi volt Erdős elképzelése, hiszen nyugaton a hagyományos rockzene már nem volt téma, a diszkóval együtt érdektelenné vált (majd 1984-ben tér vissza videodiszkó néven). Bár a későbbiekben olvashatunk vele egy beszélgetést, ahol úgy vinné ki a Piramist, mintha az egy kemény bőrbe bújtatott diszkózenekar lenne. Hát jól nézett volna ki a brigád Y.M.C.A. stílusban.

Rendben, mi akkoriban folyamatosan le voltunk maradva jó pár évvel és utólag könnyű okosnak lenni, de 1980-ban a KFT-nek, vagy a Pokolgépnek lehetett volna kint jelene, de a doktor úr csak az évek óta beváltakban hitt. Bródyékat nem volt szabad kihagyni még akkor sem, ha határozottan kijelnetjük, hogy a Fonográfnak annyi köze volt a countryhoz, mint a Gallai Petinek a diszkóhoz. Az LGT-t például megalakulása óta különleges előnyben részesítették itthon is és külföldre is állandóan őket cipelték, de az elismerés mellett ahogy itthon sem, úgy külföldön sem mutatkozott rájuk igény.

A Piramis viszont valósággal menekült külföldre, bár a média szinte túldicsérte a bandát, ez sem volt jó marketing, mert aki egy követ fúj a hatalommal, az már nem lehet lázadó. Aztán persze jönnek még meglepetések, botrányok, de ezek már nem olyan történetek, amik vissza hódíthatnák a rajongókat...

Folytatjuk... (2021.09.29.)

Írta: Fiery