Cikipédia 12/23 - A Piramis együttes története 21. (1981/3)

A következő írásról - a fene sem érti -, de a Dinamit együttesről készült lemezkritika jutott eszembe. A Magyar Ifjúság augusztusban "Sápadt erotica" (a lemez címe csupa kisbetűvel) igyekezett egy hatalmasat beledöfni a zenekar szívébe. Persze könnyű a földönfekvőt rugdosni, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az Erotica album zenei minőségében az addig megjelentek közül az egyik legjobban megszerkesztett munka. De akkor már a fikázás belefért. Írtam az elején, hogy az írás erősen emlékeztet a Dinamit buktatásos lemez kritikára, lehet, hogy az újságíró és a cikkek "megrendelője" ugyanaz? Á, biztosan csak a véletlen műve volt...

"Kezdjük egy kényszerű tanulsággal: a Piramis együttes új lemeze nem tartalmaz zenei csemegét, nem gazdagítja új ismeretekkel a Piramis muzsikáról szerzett benyomásainkat. De nem jelenti azt az élményt sem, amelyet a korábbi kompozícióktól, a sokszor impulzív, életérzésben aktuális, kifejezésmódban pedig nemegyszer friss és újszerű számoktól megszoktunk. Mi található akkor a hatodik "Révész-korszakot" lezáró long playen?

Az A oldal első darabja a szegényes ritmizálású, fakó akkordokat mozgató, nem éppen sátáni: Játék az ördöggel. Nagy hiba volt az interpretációt ennyire rábízni a torzító kétes hozamú vadságára. Már csak ezért is jöhetnek felüdülés számba az ütőhangszerek (Köves Miklós) melodikus foltjai, és nyilvánvaló, hogy volt valami konkrét elképzelés vagy megsejtés az orgona (Gallai Péter) itt bevethető szerepéről, de a lemezre végül Jon Lord tíz év előtti motívum kincséből került néhány bemelegítő töredék. Az Együtt is egyedül dallama ebben a zongora-ének formában jobb, mint el-omegásítva, vontatott hangszerelésben a B oldal első barázdáin. A harmadik kompozícióban végre "bejön" a gitár ritmizálása, következésképp a basszusgitárral (Som Lajos) és a dobbal megerősített belső trió már alkalmas egy feszes, kemény lüktetésű zenei váz megteremtéséhez. Élvezetes a gitárszóló (Závodi János), és a hangszerelés leleménye nyomán kellemesek a színező effektusok is. Hasonlóan bizalomgerjesztő a Lányok, akik voltak instrumentális bevezetője, de a rosszul komponált, és rosszul előadott, itt-ott hamiskás szólóének hamar eloszlatja reményeinket. Ráadásul az éneket váltó hangszeres betét már életlen, unalmas elemekkel építkezik.

A második oldal egy metodikailag kellően változatos darabbal kezd, erénye, a gitár ellenpontozó dallamvezetése; a tiszta ének (Révész Sándor) ehhez méltó társként párosul. Az egész kompozíció arra a ma már klasszikusnak számító műfaji hagyományra támaszkodik, amely sajátos hangulati egységbe tudja foglalni a teljes moll hangnemet, s annak kikristályosodott, pentaton f hangkészletét. Mintegy zenei következmény a Kapaszkodom beléd című munka, plasztikus gitárszóló és optimális harmóniai ötvözet fémjelzi a darabot.

A Sasok és angyalok indítása sajnos megismétli az előző oldalról ismert, egysíkú, két-három akkorddal ritmizáló (nem a mennyiséggel van a baj!) gitár­játékot. Ezzel legfeljebb a rockmuzsika sztereotip fordulatait lehet parodizálni bár most aligha ez volt a cél. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szám mélyen, elrejtve, egy invenciózus szólófoszlánynak is fültanúi lehetünk.

Ezek tehát az új lemez legjellemzőbb vonásai, ha nem számítjuk a naiv dramaturgiájú, zenéhez alig-alig kötődő prózai betéteket, a csengetéseket és a hangtechnikailag megkomponálatlan egyéb életzajokat. Azok, akik erotikára számítanak (úgyis mint zenei értelemben vett erotikára, önfeledt, magával ragadó muzsikára), csalódni fognak. Igaz, felhevültség ide, erotika oda: Herpai Zoltán borítógrafikájában is megmaradt a választék a szeretkező lány hajában. Apropó, de ismerős ez a haj! Utoljára Klaus Voormann rajzolt ilyet 1966-ban, a Revolver tasakjára, csak ott kócosabbra sikerült a négy fiú - ahogy ez már az életben lenni szokott."

A '80-as években, ha egy újságíró megalapozatlanul írt egy degradáló cikket egy pozitív dologról, még nem küldték el a fenébe. A könnyűzene bogáncsai senkinek sem fájtak. Ezért lehetett bántani még az értékeset is. Abban az időben a fiatalok maximum csak kedvenceikről szóló írásokat olvasták el, de hogy azokat ki jegyezte, már senkit nem érdekelt. Ez persze így is van jól, hiszen a rock & roll nem a háttérmunkásokról szól. Ezért is volt könnyebb áskálódni, mert annak semmilyen következménye nem volt. Sajnos hasonló rosszindulatú - magukat újságírónak, kritikusnak valló - emberek ma is léteznek, akiket csak a gyűlölet, vagy a "valakinek való" megfelelés irányít. Eltorzult arccal nyomkodják biztonságos lakásukból az internetes közösségi oldalakon - önmaguk lejáratásaként - a maguk által felállított torz igazságot, miközben olvassuk, még a hányás szagukat is érezzük. A zenészek nagy része szerencsére már megváltozott, megöregedtek, megnyugodtak, de még mindig van olyan, aki háborúzik a világ ellen, miközben a világ észre sem beszi. Talán ez az utálkozás élteti, talán, mert amikor még valójában harcolt, akkor volt a legsikeresebb. De a gyűlölet nem pálya, az út vége mindegyikünknek ugyanott van...

Érdekes, hogy a Magyar Ifjúság lemezkritikájára már nem áradtak a válaszlevelek, de én azt is eltudom képzelni, hogy azokat egyszerűen nem osztották meg a hasábokon, mert már nem volt fontos és senkinek nem állt érdekében. A Piramist leírták. Íme az egyetlen megmaradt, de nagyon magányos válasz a Sápadt erotica című írásra:

"Ismét megakadt a szemem az újságban egy cikken. Már megint valakit szidnak! Most a Piramist szidják a Sápadt erotikában! "A Piramis együttes új nagylemeze nem tartalmaz zenei csemegét, nem gazdagítja új ismeretekkel a Piramis muzsikáról szerzett benyomásainkat, szegényes ritmizáló, rosszul komponált, és rosszul előadott, itt-ott hamiskás szólóének, életlen és unalmas elemek" stb. Mindezek ellenére nekem nagyon tetszik ez a lemez, és nem is csalódtam benne! De azt sem értem, hogy szegény Sanyit nem hagyják békén. Neki már elege van mindenből, nem akar közönség elé lépni, nem akar a nyilvánossággal találkozni. ö már csak úgy "szegényesen" akarja élni az életét, mint minden más ember. Búcsúzóul jól leszidjuk, és mehet... Hát nem!!! Én nem értek ezzel egyet, és hiszem, hogy más sem!"

Kis kikapcsolódásként most meneküljünk egy rövid időre vissza az Esti Hírlap védőszárnyai alá. Szeptemberben a 20 éves ifiparkról készült egy átfogó írás, melyben természetesen a Piramis zenekar is helyet kapott. A napilap utolsóként tartott ki Som gyenge lábakon álló alakulata mellett és most ne merüljünk el a kérdésben, hogy meddig még...

"Immár két évtizede mondják egymásnak a fiatalok: "Gyerünk az ifiparkba!" A Budai Ifjúsági Park múltja már tekintélyes, hiszen augusztus 20-án ünnepelte húszéves fennállását. Feltehetően kevés olyan budapesti fiatal akad, aki ne fordult volna meg ott. A megnyitás óta generációk nőttek fel. De a park az park maradt. Mindig fejlődött, képes volt követni a stílus változásokat, tudott alkalmazkodni a fiatalok megváltozott ízléséhez, kulturális igényéhez. Érdekesség: a nyitányon hatalmas sikerrel az akkori Bergendy együttes játszott, s a jelek szerint a zenekar állta a viharokat. (Éppen a közelmúltban váltottak, a rockosabb irányt választották, s ismét sikereket érnek el.) Naponta ezren - Az átadáskor ez volt Budapesten az első nagybefogadóképességű szabadtéri szórakozóhely, amelyet a fiatalokért, a fiataloknak hoztak létre - mondta Németh Gyula, az Ifjúsági Park igazgatója, majd így folytatta: - Eleinte a tánczene volt az uralkodó. Aztán egymást követték a különböző korszakok. A megnyitás után még hosszú ideig Bergendyék voltak a nagy sztárok, néhány évvel később Demjén Ferenccel újólag nagy sikereket arattak. A Gemini táncosrendezvényeket 3-4 ezer fiatal látogatta, a koncertek minőségi javulása 1973-tól nagyot változott; a hagyományos értelembe vett táncos esték megritkultak. A Mini évei következtek, és még ma is szívesen látott vendég Török Ádám csoportja. Igényes dzsessz-rock zenéjüket a közönség tíz év múltán is kedveli. A Piramis 1977-től mindent megváltoztatott. Lüktető, látványos koncertek következtek. Kétszer annyian is megnézték volna őket, mint ahányan valójában befértek. Ók tartották meg az emlékezetes téli, karácsonyi "Ajándék" koncertet is. Újabb korszak: jelentkezett az Edda Művek. Első fellépésüket 230-an nézték meg, egy évvel később jöttek már tízezren is. Feltehetően 1982-ben újabb váltás következik, sokat hallanak majd a Delfin­ről, a Fórumról, az Óceánról.

Újabban sok vita lobban fel a Budai Ifjúsági Park körül. Néhányan vitatják, hogy ebben a műemlékkörnyezetben kell-e működnie a fiatalok szórakozóhelyének? Akadnak, akik túl hangosnak tartják a programokat. Egy biztos, a parkra nagyon vigyáznak gazdáik, az I. kerületi Tanács, a Fővárosi Tanács. Mégis előfordult egy omlás. 1979-ben a külső támfalnál történt a veszélyes földindulás". Szerencsére nem történt haláleset, komolyabb sérülés. Ezután egy évre bezártak. Jelenlegi működési engedélyük az 1982-es idény végéig szól. S hogy utána mi lesz? Ki tudja? Meglehet a Városligetben épül majd olyan épületegyüttes, amely a fiataloké lesz. Ám most egyértelmű előnye a Parknak, hogy könnyen elérhető helyen van, minden feltétel adott a kulturált szórakozáshoz.

Valaha csak tánczene volt - folytatja a vezető. - Az úgynevezett Mambo magnós időszakban nem sokat számított még a hang minősége. Aztán hatalmas változások következtek, s mi igyekeztünk fejlődni; stúdiót építettünk. Lépést kellett tartani az elektromos berendezések fejlődésével. Most már minden rendben van, éppen ezért lehet nálunk lemez-, tv- és rádiófelvételeket is készíteni, 22 csatornás a keverőpultunk, s a rockzene kitűnően szólal meg nálunk. A hangerő növekedése természetes igény, sőt mi több feltétele egy-egy sikeres rendezvénynek. 1977-ben elkészült az új színpadunk, látványosabbak lettek a koncertjeik hiszen ma már nemcsak a zene a lényeges, hanem a fényeffektek, pirotechnika, tehát a látvány is. Érdekességek A megnyitást követően eleinte 23-25 éves, zömében munkásfiatalokból állt a törzsközönség. Aztán jöttek a 19-20 évesek. Most pedig a 15-17 évesek. Az évek során fellépett mindenki, akik számítanak a hazai élvonalban. A külföldi sztárok közül a Silesian Blues Band (lengyel), Maria Farah (kubai énekesnő), a svájci Krokus csoport, szovjet, NDK-s előadóművészek. Sőt mi több Amerikából és Angliából is érkeztek művészek. A parkban mindössze négyen dolgoznak főállásban, a rendezők száma a koncertek nagyságától függően 5-60 fő. A belépőjegyek árai húsz év alatt lényegesen nem változtak, ebben az évben már 70 ezren fordultak meg a parkban."

Szintén szeptemberben jelent meg A jövő mérnöke című újságban egy írás "Összedőltél Piramis?" címmel. A markáns megfogalmazásban minden benne foglaltatik és mintha előre látná a jövőt, sajnos nagyszerűen érzékelteti a helyzetet. A Piramis a végnapjait éli.

"Valóban, a zenekar története, felívelése nem sok hazai banda befutásához hasonlítható. I977-re már egy egész ország ismerte őket, az első lemezt, "a csokitortást" napok alatt elkapkodták. Utólag is vitathatatlan, a Piramis követ dobott a korabeli pop-rock zene már-már mocsarasodó állóvizébe. A régi nagyokban akkor már csak őszülő halántékú fanatikusok hittek, a kommerszet daráló fiatalabbak pedig egyformán zenéltek Korda György közönségének, s az erre ráharapó tizenéveseknek. A Piramis megalakulása sem hasonlított másokéhoz. Mindaddig nálunk a legtöbb banda törzstagsága, hosszú ismeretség, együtt muzsikálás után állt össze, s valamiféle közös "ideológiai platformról" indulva próbálta kialakítani mondandóját (feltéve persze ha egyáltalán szándékozott mondani valamit). A Piramisban igazán csak Som Lajos és Köves Miklós ismerték egymást, néhány évig becsülettel szolgálták a külföldi vendéglátóipart. Aztán mondhatjuk így, Som Lajos, a főnök, csinált egy zenekart. Klubokat, koncerteket járva "leszólította" az el­képzeléseinek megfelelőket. Egy szabályos polgári jogi társasági szerződéssel (olvasható volt a Heti Világgazdaság egyik tavalyi számában) együttest alapított. Szabályoztatok ebben komoly ügyvédi közreműködéssel, a hatályos magyar jogszabályoknak megfelelően, a fellépésekből, a lemezkiadásból, a dal és szövegírásból származó bevételek elosztásának aránya, az esetleges kilépéskor a tőke, a szerelés "kivételének" módja. Mindez, ismerve a zenészek gyakori marakodását, még nem lett volna baj, ha így utólag, ma már nem azt bizonyítaná, hogy a Piramis az első perctől szabályos vállalkozásnak indult. Nem együttes az együttes, és nem is viheti semmire, ha nem teremti meg mástól pontosan megkülönböztető képét. Som és legénysége az első dalok megírásakor még bizonyára nem gondolt arra, hogy az ifjúsági lapok néhány hónap múlva már Piramis-jelenségről írnak, s csak a pionír időkhöz hasonlítható rajongás veszi körül őket.

A Piramis, ma már bizton állíthatjuk, alapvetően semmi újat nem hozott a magyar rockzene történetéhez. Mindössze tudatosan-tudatlanul kihasznált egy vákuumot, az első nagy zenekarok megbicsaklását. Amikor a dalok már nem szóltak semmiről, amikor kihűltek a világmegváltó lázak, amikor a kopogtató új nemzedék már szőröző, okoskodó, elaggott muzsikának nevezte Bródy, Presser és társainak életművét. Somék ismét feszesebbre vették a ritmust, érdesebbre a szöveget (bár az első lemezen még ők is dolgoztattak iparossal - S. Nagy­szöveget is énekeltek) s a tinik nyomban bekapták a horgot. A Piramis a semminél mégiscsak többet kínált, egy 14 éves számára is azonnal érthetően dalolt becsületről, szerelemről. Nyoma sem volt a zenében a cifraságoknak, a szövegben sokértelmű elvonatkoztatásoknak. A tizenévesek gazdátlan "csöves" serege szabályosan a Piramis nyakába szakadt. S a csoport, ez elvitathatatlan érdeme, fölvállalta ezt a szerepet. Legalábbis egy bizonyos mértékig. Nincs jogom megítélni, mi akadályozta meg a következetes továbblépésben a zenekar legénységét, hiszen személyesen nem ismerem őket. Azt azonban műveikből jól látom, hogy Somék a későbbiekben inkább hűteni, visszafogni igyekeztek az ifjonti lázat, mint hittel vállalni és megőrizve csitítani. Talán megijedtek, talán nem volt elég antennájuk a tizenéves adások vételére, talán belátták, mint azt jó néhány, később az arénába lépő, zenekar esete bizonyíja, egy bizonyos határon egyelőre nem érdemes túl menni, ezt ma még elsősorban a zenészek zsebe bánhatja...

Folytak a viták, hihet-e a magyar ifjúság csupán a Piramisban, közben zenéjük fölött néhány év alatt eljárt az idő. Friss hadak dörömböltek "Jerikó falain", s vállalták egyértelműbben a mai tinik életérzését. A búcsúalbumról (legalábbis a Révész korszak hattyúdaláról) dicséretként mindössze annyit mondhatok, profimunka. A szöveg míves sokatmondása zenéről könnyű lenne kimutatni miféle cifrázott, mindenképpen másnak, újnak látszani (hallatszani) akaró panelekből épül. S talán senki sem tart pesszimistának, ha Révész Sándor éneke híján, nem sok jövőt jósolok a Piramisnak. Talán mégsem általában a zenét - mint nyilatkozta -, hanem csupán a Som-féle vállalkozást unta meg a Generál egykori énekese?"

A Pick-Up Magazinban megjelent rövid beszélgetés dr Erdőssel, A hanglemezgyár urával, aki elmeséli, hogy Som Lajos és Nagy Feró egymás kezébe csaptak, de aztán...

"1981. október 9-én délelőtt megjelent nálunk a Piramis és Nagy Feró, az ex-Beatrice nagy tehetségű és zabolátlan frontembere. Közölték, hogy Nagy Feró a jövőben a Piramis szólóénekese lesz, megkérdezték: beleegyezünk-e. Ebben az esetben ugyanis az exkluzív szerződés kötelezi az együttest, hogy a változáshoz elnyerje jóváhagyásunkat. Ellenkező esetben ugyanis a szerződést felbontottnak kell tekinteni. Örömmel adtuk beleegyezésünket, örültünk, hogy bizonyíthatjuk, sohasem az egyes művészekkel van bajunk és sohasem tartunk haragot. Megbeszéltük Somékkal, hogyan oldják meg - természetesen a mi segítségünkkel - az átmeneti időszak pénzügyi problémáit. Izgalommal vártuk az első nótákat, arra gondoltunk, hogy egy SP már ebben az évben megjelenhet. Most azt halljuk: Nagy Feró meggondolta magát. Ennek természetesen nem örülünk. Megnehezíti munkánkat, ha partnereink megbízhatatlanok. De nem tragédia. Som megoldja a csapatösszeállítás gondjait, ha nem ma, hát holnap, és reméljük, hogy Nagy Feró is megtalálja helyét."

Természetesen újra az Esti Hírlapból szemezünk. Decemberi számából beszámol az újság az áprilisra tervezett nagy visszatérésről, ezzel újra felélesztve a reményt, hogy a Piramis jelenség még létezik:

"Bizonyára akadnak még, akik emlékeznek a Piramis rockcsoport 1975-ös berobbanására. Az akkoriban alakult együttes meglepő módon külföldön érte el első jelentősebb sikereit. - A hagyományokkal ellentétben nem itthon próbálkoztak, hanem Lengyelországban, Csehszlovákiában, az NDK-ban és Jugoszláviában turnéztak eredményesen. Fergeteges hazai bemutatkozásuk csak később következett. A lendület nem szakadt meg, a fiatalok egyik legnépszerűbb zenekara lett. És folytatódtak a külföldi meghívások, 1977-ben közös turnén vettek részt a világhírű Steppenwolf-fal, Ausztriában, Svájcban, az NSZK-ban és Hollandiában. Magyarországon is hozzájutottak rádió- tévéfelvételekhez, nagylemezek sorozatához. Most megint valami új dolog kezdődött a Piramis körül. Csakúgy, mint hat évvel ezelőtt, ezekben a hónapokban is külföldön koncerteznek, a hazai fellépések szünetelnek. A zenészek Révész Sándor kiválása után tettek némi kísérletet, hogy új énekest építsenek be a Piramis csapatába. Dzodzoglou Jorgosz tehetséges, hosszú távon azonban nem jelentett megoldást. Ezután a Beatrice egykori vezetője, Nagy Ferenc következett. Meg is kezdődtek a próbák, de aztán ahogy Pesten mondani szokták: a dolog nem jött össze... Sokak meglepetésére Gallai Péter, a rendkívül tehetséges billentyűs lesz a szólóénekes, tehát a Piramis egy fővel megfogyatkozott. - Mi is meglepődtünk, hogy mennyi rejtett tartalék van Gallaiban, aki természetesen nem kezdőénekes, hiszen számtalan sikeres Piramis dalnak volt már szerzője és emlékezetes dalokat is énekelt. Csak néhány cím: Szállj fel magasra, EÍlenfény, Együtt és egyedül - mondta Som Lajos, a Piramis vezetője, majd így folytatta. - Valamennyien új erőre kaptunk, naponta órákon át próbálunk, s hisszük, hogy jó úton járunk. A Piramis négytagú maradt, és turnékra két session zenészt viszünk majd magunkkal. Még annyit az énekről: Gallai Péternek nemcsak a lírai oldala erős, szakmailag szólva helyén van a hangja, és rendkívül meggyőzően adja elő a dalokat. Ráadásul kitűnően beszél angolul lehetővé vált, hogy teljes angol nyelvű műsort dolgozzunk ki.

A Piramis az elmúlt napokban Münchenben, a rendkívül divatos helynek számító Alabama Halléban koncertezett. Talán eddigi legnagyobb önálló sikerét érte el, biztató szereplésüket mi sem jellemzi jobban, minthogy azonnal több meghívást kaptak. Ügy tervezik, hogy jövő év áprilisában már legújabb nagylemezük anyagából országos turnét is tartanak, amelynek utolsó állomása a Budai Ifjúsági Park. Ez lesz egyúttal a fiatalok kedvelt szórakozóhelyének nyitórendezvénye."

Som Lajos újra négy tojásból készíti a rántottát, újra nagy terveket sző, megfogyatkozott csapatával készül talán élete legnagyobb megmérettetésre. A mércét ő rakta ilyen magasra, most újra meg kell ugrania. Ő tudja, hogy amit a zenekar csinál az jó, amit Horváth Attila ír, az tökéletes, a kérdés csak annyi, hogy ez az amúgy is változó ízlésvilágú ezerfejű cézár mennyire fogadja be az újat, mert amire készül a csapat, az merőben új még 1981-ben is. Talán 1979 óta nem volt ekkora várakozás a Piramis koncertjére. Aki szerette a rockzenét, annak nem volt kérdés, hogy ott lesz-e az újkor hajnalán. A rajongók legnagyobb része nem hitte el, hogy Sanyi már nem a zenekar tagja, sokan azt gondolták, hogy ez csak valami reklám. Az Ifiparkban majd bejelentik a Piramist és kiszalad Sanyi...

Folytatjuk... (2021.10.14)

Írta: Fiery