Cikipédia 12/26 - A Piramis együttes története 24. (1983)

1983-ban járunk és ha egyáltalán valahol felmerül a Piramis neve, ott nem a zene a téma. Ebben az évben úgy tűnt, hogy végleg semmivé foszlott a legenda, nincs többé. Abban a néhány cikkben, ami még megjelenik, nincs köszönet, hiszen az utolsó "barát" is elfordul, a legnagyobb "ellenfél" pedig örömtáncot lejt, mintha szabad lenne a pálya.

A zenekar tagjai bár minden idők legsikeresebb hazai zenészei voltak, sosem képzelték magukat istennek, mégis a "haldokló bandába" rugdosó újságírók többször is ezt rótták fel. A becsület című dal alapmű lett, amire hivatkozva a "szakma" többször is visszaütött. A zenéről már nincs szó, de a történteknek mégis köze van hozzá, hiszen egy zenekar vált pillanatok alatt köddé...

1983-ra az utolsó mentsvár is leomlott. Az Esti Hírlap 1983 februárjában megírta "Aranyexpressz, aranyautó Budapestre" címmel a teljes történetet. Mivel az elmúlt két évben csak ez az újság foglalkozott folyamatosan pozitívan a Piramis együttessel, és sem a pécsi botrányról, sem az arany ügyről nem írtak, várható volt, hogy ők is elzárnak minden kapcsolatot. Az alábbi cikk megjelenése csak idő kérdése volt. A Marx téri Esti Hírlap árus egész nap kurjongatta: "Hogyan jutott Som Lajos egy teljes aranyvonathoz? Eddig csak mondták, de mára igazzá vált az aranykezű ember legendája..."

"- Egy gyűrűt szeretnék eladni - nyitott be az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat egyik boltjába egy idős asszony. - Tessék holnap jönni - felelt az alkalmazott. - Tetszik látni, mennyi aranyat hozott be ez a fiatalember. Mire az ő portékáját átvesszük és kifizetjük, lejár a munkaidő. Az idős asszony végig mérte a fiatal férfit, és a pultra kirakott halomnyi ékszert. Fogta a gyűrűjét, kiment a boltból, megkereste a legközelebbi telefonfülkét, és feltárcsázta a 07-et. Nem sokkal később kiderült, hogy a fiatal férfi nem más, mint N. Árpád, a Piramis együttes 27 esztendős zenekari technikusa, s egy kiló 40 deka ékszert adott el. Egymillió 114 ezer forintot kapott érte. Ezt az összeget azóta bűnügyi letétként kezelik. N. előzetes letartóztatásban van, s ő lett a Piramis ügy néven ismert visszaélés-sorozat elsőrendű vádlottja. Mint az V. kerületi ügyészség most elkészült vádiratából kitetszik: a kezdeményező, a szellemi irányító nem N. Árpád, hanem S. Lajos, a Piramis vezetője volt, ö adta több ismerősének az ötletet: gyűjtsék össze a turnéjukon megszerzett valutát. Ezt majd külföldre juttatják, aranyat vásárolnak érte, becsempészik az országba, s itthon haszonnal értékesítik. A pénzen megosztoznak. A "bankár" N. Árpád technikus lett. USA-dollárt, nyugatnémet márkát, svájci frankot kapott N. Lajos technikustól, K. Miklós dobostól és másoktól. A pénzt a magyar származású, svéd állampolgár V. Zsolt - S. Lajos ismerőse - vette át, s vitte ki az országból. Münchenben 18 karátos ékszereket vásárolt. Az éppen odautazó N. Lajos zenekari technikusra várt a feladat, hogy az ékszereket V.-tól átvegye, és a gépkocsijában hazahozza. Itthon az értékesítés N. Árpád feladata volt. S mivel tavaly július óta aranyat személyi igazolvány felmutatása nélkül is el lehet adni az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat boltjaiban, és mert N. egy ízben már járt S. Lajossal az egyik üzletben - látásból tehát ismerték -, kicsi volt a lebukás veszélye. Ezért még az Utasellátó három alkalmazottját, G. János, H. Ödön és Sz. László felszolgálókat is bevonták az üzletbe. Ők a Wiener Walzer expresszvonaton csempésztek 162 ezer forintot Bécsbe, s ott egy magyar származású ékszerésztől csaknem fél kiló 14 karátos ékszert vásároltak. N. Árpád a Münchenből behozott egy kiló és a Becsből érkező csaknem fél kiló ékszert egyszerre értékesítette. Amikor kipakolt, akkor érkezett a boltba az idős asszony, az egy darab eladó gyűrűjével. Az ügyészség bűnszövetségnek tekinti az együttműködő társaságot. Devizabűntettel, vám-orgazdasággal, csempészettel és üzérkedéssel vádolja őket. Indítványozza a lefoglalt 1 millió 114 ezer forint elkobzását, s azt, hogy a bíróság kötelezze a vádlottakat összesen félmillió forint elkobzást pótló összeg megfizetésére. A vádirat megállapítja, hogy a magyar származású V. Zsolt ismeretlen helyen tartózkodik; vele szemben felfüggesztették az eljárást. Egy másik résztvevő, B. Tibor ügyét elkülönítették; vele szemben már ítéletet hoztak. Végezetül javasolja, hogy N. Árpád, N. Lajos és S. Lajos előzetes letartóztatását az ügy eldöntéséig hosszabbítsa meg. A vádiratot a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz nyújtották be."

Az idős hölgyre nem lehet haragudni, csak hozta a "kötelezőt", a bűnt nem ő követte el. Mint tudjuk, Magyarország a háború kezdete óta a feljelentők országa a mai napig, ez a viselkedés valamiért ránk ruházódott és nagyon sokan űzik ezt az "ipart" még mindig. Persze nem akarom felmenteni a bandát, de abban Somnak igaza volt, hogy aki kiment nyugatra és megtehette, az mind hozott be ezt-azt eladásra, legyen az művész, sportoló, kamionos vagy üzletember.

És végre eljutottunk az igazi esztelen fröcsögésig. A konkurens zenekar zsebében lihegő újságíró végre szabadjára engedhette a fantáziáját, nem is akárhol, mint az Ifjúsági Magazinban. A cikk érdekessége, hogy zenei újságíró, aki elég gyakran foglalkozott a Piramissal, nem tudja, hogy az általa említett dal címe A becsület és nem Becsület, valamint a '60-as évek elején nem a rockzene született meg, hanem a beat. De apróságokkal ne foglalkozzunk. 

"A felnőttek hitetlenül csóválták a fejüket, amikor pár évvel ezelőtt a Piramis együttes Becsület című dala mindent elsöprő sláger lett. A falusi kúriák sparheltos konyháiból is kikoptak már az egyszerű népi bölcsességeket szajkózó, kézzel hímzett falvédők. Akkor hogyan lehet, hogy az atomkorban született gyermekeink mégis az ilyen falvédők által hirdetett igazságokra szomjaznak? A költői kérdés feltevése mögött némi önvád is bujkált, hiszen el kellett ismerni egy alapvető nevelési hiányosságot. Történetesen azt, hogy a papák-mamák elfelejtettek korszerű példaképeket állítani a gyermekeik elé. Azt hitték talán, hogy az új korszak gyermekei mások, mint ők voltak, s nem szomjaznak a társadalmi együtt élés alapigazságaira, nem hiányzik nekik a helyes irányt mutató ,,isteni ujj"? Inkább az a valószínű, hogy megfeledkeztek a szükségességéről, s talán nem is hittek annyira a fontosságában. A gyerekek azonban bebizonyították, hogy alapvetően nem változott az új generáció, továbbra is szükségesek azok a - mondhatjuk ideológiai vagy erkölcsi - karók, amikbe kapaszkodhatnak felnövésük során! S ha ilyet nem kapnak otthon vagy az iskolában, akkor beszerzik majd másutt! Nos, a spontán vágyak kielégítésére akadtak önkéntes vállalkozók. A hatvanas években nálunk is megszületett egy új művészeti ág, a rockzene, amely idősebb testvéreivel ellentétben nem bújt az időtlenség maszkjába, hanem éppen a napi aktualitás a jellemzője. Az e téren jelentkező igényeket igyekszik, elsősorban kielégíteni mind a mai napig. Az akkori ifjúság újfajta önkifejezési módjaként született meg, s amikor később elüzletiesedett, iparággá vált, akkor is főként a fiatalokat igyekezett tömegbázisként megtartani. Nem véletlen tehát, hogy művelői közül kerültek ki az új kor prófétái és apostolai! Közülük is Som Lajos járt az élen a hetvenes évek derekán. Mondhatjuk azt is: itthon elsőként ismerte fel - vagy talán csak érezte meg - hogy a tízparancsolatból és az egyéb közkeletű együttélési normákból már jól ismert "igék" lelkes vevőkre találnak majd, ha a rock sztaniolpapírjában kínálják azokat.

Sorra készültek ekkoriban az olyan Piramis slágerek, mint a Becsület és az Égni kell annak, aki gyújtani akar! A kamaszok korosztály himnuszként énekelték e dalokat, Piramisláz öntötte el az ifjúságot, Révész Sanyika és Som Lajos nevével az ajkukon indultak munkába az építőtáborok diákjai, a gyerekszobák falán a sztárfotók között a főhelyet bőrbe öltözött rockerek bérelték ki. Akik megmondják az igazat! - állították akkoriban a tinik. S akik utat jelöltek számukra, hogyan kell élni! S így volt igaz, mert a szülői jótanácsok beszűkültek, legfeljebb addig terjedtek, hogy "légy jó és kövér"! A tanári intelmek szigorúan a megtanítandó anyagra korlátozódtak. Kölcsey intelmeit is csupán tananyagként kezelték. A KISZ főként mozgósított, a baráti kör a szabadidő hasznos vagy haszontalan agyonütésében segédkezett. Úgy tűnt tehát, hogy a rockzenészeken kívül nincs más jelentkező a karók leverésére, hogy ez a generáció is tudjon járni a vizek fölött! S aztán felnőttek az akkori tinédzserek. A generáció tagjai ma már huszonévesek, "élesben" kezdték meg holtig tartó csatájukat a nagy ével írt Életben. A perspektívák felkutatása, az egzisztencia biztosítása, a családalapítás, a lakásszerzés és berendezése leköti a fölös energiáikat, emiatt elmaradoznak a koncertekről. Kikopott a csöves nadrág, panoptikummá váltak a híres-hírhedt aluljárók. S válságba került az úgynevezett őszinte és kőkemény rockzene is, amely az "ideológiai töltést" biztosította számukra. Som Lajos és a Dinamit tagjai ugyan mindenki másban keresték bukásuk okait, de végül is csak a törvényszerűség győzött: nem volt szükség tovább az ilyen avitt csomagoló anyagba burkolt igékre, korszerűtlenné váltak a csöves-úttörők.

A hazai rock sztárjai között már akkor is voltak mértéktartók, akik újságokban, a rádión keresztül kifejtették véleményüket, miszerint bő nekik a prófétaköpeny, s nem az ő feladatuk, hogy életmódmintákat tálaljanak fel a kamaszoknak. Elhatárolták magukat az apostoli küldetéstől, s a jó minőségű zenében jelölték meg saját céljaikat. Oly nagy volt azonban a felbuzdulás, hogy ezek a figyelmeztetések nem hatottak. mint ahogy a szülői korholások nem érték el a kívánt célt Le kellett dőlni a Piramisnak ahhoz, hogy a hívők elhiggyék: nem istenek nyugosznak benne! Először a Révész ügy borzolta fel a Piramis rajongók kedélyeit. Az istenített sztár nem csak hogy kivált a bandából, de valami disznóságba is keveredett. Feleséget, külföldről behozott autót, devizaügyet emlegettek először a bennfentesek, majd az újságok is írtak róla. Sanyika ezzel visszanyerte halandó, s egyben gyarló arcát is. Majd Som Lajos, a Főnök szállt le a magasból. Az ősszel nem vehetett részt egykori zenésztársa, Radics Béla temetésén, mert vizsgálati fogságban kényszerült elmélkedni sorsa alakulásán. Deviza bűncselekmény elkövetésével kapcsolatban folyik a vizsgálat, arannyal való üzérkedéssel vádolják, akárcsak a dobos Köves Miklóst, továbbá a zenekar technikusát és még néhány más személyt a rock környékéről. Teljesen mindegy, hogy összességében és személyenként kire mennyit fognak majd rábizonyítani, nem tíz vagy százezer forintokon bukott el a becsület primátusát hirdetők becsülete. (Hiszen az úgyis mindennél többet ér!) Beigazolódott, hogy nem ég az, aki gyújtani akart, szomorú beismerésre kényszerült egy ál próféta a korai nagyok közül! Hihetünk-e ezek után az újabb prófétáknak? Mert nem ért véget a jövendölés a magyar rockzenében! Nem szakadt meg a sor Révész Sanyival és Som Lajossal. A csöves generációt punkos, új hullámos követte. A család nevelő szerepe azonban nem erősödött, pedig köztudott, hogy a szülői ház képes és alkalmas elsősorban és legfőképpen formálni és jótanácsokkal ellátni a rászoruló kamaszokat és ifjakat. Társadalmunk intézményrendszere pedig nem tudott ilyen gyorsan ráhangolódni a kamasz ideál-igényekre. Továbbra is ügy maradt hát, hogy mit énekelnek a rocksztárok. Persze az új tini korosztály más igéket - és más csomagolásban - kíván fogyasztani. A hazai rockzene fejlődése is csak ennek tükrében mutatható ki. Tárgyilagosan szemlélve azt kell mondani, hogy a rock legfontosabb eleme, maga a zene ebből vajmi keveset profitált. A magyar pop hercegei hiába hisznek a jó minőségű muzsika korának eljövetelében, egyre népszerűbb az új hullámos zene. Amely egyelőre úgy viszonyul a régihez, mint egy kertitörpe mondjuk Michelangelo Dávidjához. Tévedés ne essék, a Piramis slágernek igaza van: a becsület valóban egyike a legfontosabbaknak! Csupán a megszemélyesítése sikerült rosszul. Az igazi példaképek itt vannak közöttünk: a becsületesen élő, tisztességesen dolgozó emberek. Művészeti ágaink és propagandánk hiányosságai, hogy nem tudják eléggé vonzóan bemutatni őket. S a felületesség szürkehályoga lehet az oka, hogy a fiatalok is nehezebben ismerik fel őket. Inkább hajlanak arra, hogy isteneket gyártsanak, s gyarló emberekre adják a próféták köpönyegét. Ezért sétálhat annyi hamis is közöttünk. így a csalódás és a tévedés veszélye állandóan a Nincs mit tenni hát, alaposabban szemügyre kell venni a jelölteket!"

Az írás rendkívül összefogott és nem is lenne baj vele, ha nem feketítené be Som Lajos és a Piramis hírnevét - mintha még nem lenne elég fekete -, ha nem húzná a "rosszak közé" Révész Sándor egy úgy ahogy titokban tartott ügyét és az ide egyáltalán nem tartozó Dinamit történetet. (vajon miért pont ők? - A kérdés költői volt) Nem kellett volna a Piramis távoli nyomdokain menetelőkből prófétát csinálni, mert ők sem voltak semmivel sem különbek, az ő becsületük sem ért többet. Egyszerűen így jött ki és a fiatalok, akik szerették a Piramist, ezek után is szeretik, és ezt a megállapítást mi sem bizonyítja jobban, mint a '92-es nagy visszatérés, és ez soha nem sikerült rajtuk kívül még senkinek. (A Piramis ÖT telt házas koncertet tartott a sportcsarnokban) 

A "közkedvelt" rendelésre dolgozó újságírót egyébként - valószínűleg nem ezért az írásáért, de - nem egész egy évvel később kirúgták az Ifjúsági Magazin csapatából. A cikkre egyetlen válaszlevelet mutatott fel a magazin, mely az alábbiakban olvasható:

"Levelünket azért írjuk, mert nem értünk egyet a cikkel. Barátnőmmel együtt szeretjük a Piramist, már régóta. Nem hagytuk ott más bandáért, mikor kivált Révész Sándor. Az igaz, hogy a Piramis vesztett hatásából, de szerintünk ez nem az ö hibájukból történt. Dalaik rólunk és nekünk szóltak. Azt egyszerűen nem lehet mondani, hogy mert félreléptek (hiszen nem istenek), amit eddig csináltak, az rossz, az nem ér semmit. Mielőtt egy ilyen cikket irtok, meg kellene kérdezni bennünket, fiatalokat is."

Az Ifjúsági Magazin trónfosztásban és megalázásban mindig az élen járt, vagy azért, mert irányítani akarta a fiatalok gondolkodás módját, vagy azért, mert nem az általuk sztárnak gondolt zenekar került Parnasszus csúcsára. Ki tudja, de érdekes ez még ma bárkinek is?

"Megkérdezünk benneteket, szót is adunk nektek rendszeresen. És - mint láthatjátok - vitatkozunk is veletek. A Piramis együttes néhány tagja valutával üzérkedett, aranyat csempészett," szembe kerültek a törvénnyel. Olyan ügyeskedéssel próbáltak munka nélkül haszonhoz jutni, amellyel egyetlen becsületes ember sem érthet egyet. Ezt írtuk meg, s hozzátettük azt is: nem elég a becsületről énekelni vagy szónokolni, becsületesen kell élni. Cikkünk tehát nem zenekritika volt."

Az Ifjúsági Magazin egyébként a kezdeti időket leszámítva, sosem támogatta lelkesen a Piramist és a jelenséget is kórként, betegségként kezelte. A fiatalokat nevelési, átnevelési célzattal igyekezett megóvni és megpróbálta az eltévedt bárányokat finoman a konkurens - ám közönség létszámban jóval kisebb kategóriájú - zenekarok felé terelni. Mert voltak, akik kifejezetten ezt a célt szolgálták, legyen az államilag erősen támogatott, vagy éppen üldözöttként kikiáltott banda. Ha úgy vesszük, részben ez sikerült.

A Népszabadság májusban öles betűkkel és apró részletekkel szolgálva írta meg az arany ügy bírósági döntését. Bár a zenével és a sikerrel kapcsolatban is képes lett volna ilyen mértékű alaposságra, de mit várjunk egy politikai napilaptól? 

"A Pesti Központi Kerületi Bíróság dr. Zalai Lászlóné büntető tanácsa ítéletet hirdetett a S. Lajos, a Piramis együttes vezetője és hét társa ellen devizagazdálkodás megsértése, csempészet és más bűncselekmények miatt indult bűnügyben. Mint ismeretes, a zenekarvezető S. Lajosnak, aki gyakori utazásai során megismerkedett a külföldi aranyárakkal is, tavaly nyáron az az ötlete támadt, hogy jó üzlet lenne külföldről nagyobb mennyiségű aranyat az országba hozni. A külföldön történő arany vásárláshoz természetesen jelentős összegű konvertibilis valutára is szükség volt, így S. javaslatára N. Árpád, a zenekar technikusa afféle magánbankot szervezett, amelynek tagjai dollárral, svájci frankkal, svéd koronával szálltak be az "üzletbe". A rövid idő alatt összegyűlt csaknem 500 ezer forint értékű valutát egy külföldi segítségével kijuttatták az országból, s az érte vásárolt egykilónyi arany ékszert N, Lajos, a zenekar másik technikusa a vámhatóságok megkerülésével Magyarországra csempészte. Ezzel párhuzamosan G. János, Sz. László és H. Ödön, az Utasellátó Vállalat alkalmazottai egy nemzetközi expresszvonat büfékocsijában elrejtve kivittek az országból 160 ezer forintot, amelyért 425 gramm aranyékszert vásároltak Bécsben. A büfékocsiban eldugott arany hazai értékesítése - csakúgy, mint a másik szállítmányé - N. Árpádra várt. Ilyenformán a jogszabályok előírásait megszegve, munka nélkül olyan jövedelemhez akartak jutni, amit a törvények tiltanak. A bíróság - figyelemmel a vádlottak büntetlen előéletére - N. Árpádot másfél évi, N. Lajost egyévi és kéthónapi, S. Lajost egyévi és tízhónapi, G. Já­nost tízhónapi börtönre ítélte. H. Ödönt és Sz. Lászlót tíz-tíz hónapi - végrehajtásában három évi próbaidőre felfüggesztett - börtönre ítélték. A bíróság elrendelte a jogellenesen szerzett anyagi haszon elkobzását is. Az ügyész súlyosbításért, a vádlottak és védőik enyhítésért fellebbeztek."

Külön érdekesség, hogy Pinyót a cikkben a kutya sem nevezte meg. A bíróság nem ítélte el, tehát nem volt bűnös, nem volt a szervezet tagja és az előzetes meghurcolásokért senki nem kért tőle bocsánatot. Mivel a Piramis motorja Som Lajos volt, ezért várható volt, hogy a zenekar bizonytalan ideig szünetel, vagy teljesen lehúzza a redőnyt. Egyetlen kérdés maradt csupán: Mit szóltak a rajongók, és feláll-e még a padlóról Som Lajos?

Folytatjuk... (2021.10.23)

Írta: Fiery