Cikipédia 12/30 - A Piramis együttes története 28. (1985/3)

1985-ben a rockzene fellegvára itthon porrá omlott. A zenészek azon gondolkodtak, hogy vajon most mihez kellene kezdeni. Rengetegen kiszerződtek külföldre, vagy hajóra haknizni, pénzt csinálni, túl élni, míg néhányan átnyergeltek a civil életbe és szakmát találtak maguknak. A kevés néző ellenére azért páran még tovább próbálkoztak. Az új nemzedék az Első Emelet együttesre tette le a voksát, ők már nem lázadni akartak, csak élvezni az életet. Persze őket sem lehet hibáztatni, ez volt a nyugati példa. A nagy öregek közül a legügyesebb Fenyő Miklós volt, aki még '81-ben nagyszerű üzleti érzékkel fedezte fel a '60-as éveket és 1985-re a Hungária együttes lett a popzene P. Mobilja. Az ő sikerükön született meg a Dolly Roll, az R-GO, émajd '87-ben a Dolly Roll és az Első Emelet tagjaiból a Step és még rengeteg, azóta elfeledett előadó és zenekar.

A színpadra visszavágyó zenészek sem tétlenkedtek, ahogy nyugaton a Rolling Stones, a ZZ TOP, a Queen átnyergelt a pop-alapú rockzenére, úgy itthon az Omega, az újjá alakuló EDDA és a Bikini sem cselekedett másképp. Emlékszem, talán a D. Naggyal felálló Bikini volt a legnehezebb helyzetben. Ebbe a csapatba került a Piramis együttes felbomlása után Gallai Péter is. A KEK-en történt bemutatkozásuk nagy meglepetés volt - hisz mindenki Feróra számított -, okos húzás volt előzenekar helyett a Smaragd románca című filmet lejátszani a nagyérdeműnek, ám ezzel még nem futott be a banda. Hosszú hónapokig játszottak a Lágymányosi Közösségi Házban húsz-harminc néző előtt, mire a rádió segítségével sikerült áttörni a falat, ehhez kellett a Status Quo In The Army Now "magyarosítása". Csak addig volt Nehéz a dolga a katonának...

Beindult a Poptarisznya igen szűkre szabott klubja és oda nem volt könnyű bejutni, de akinek ez sikerült, az évtizedekig ott is maradt. Később a Sláger, majd a Retro rádió vitte tovább ugyanazokat. A "meghívás és befogadás" persze csak 10-12 előadóra és zenekarra vonatkozott, így válhattak legendásabbá a valóban legendásnak számító zenekarok előtt. (EDDA, Bikini, R-GO, Első Emelet, Charlie, Balázs Fecó, Demjén, KFT, Dolly Roll, Bonanza banzai - később Ákos - és természetesen az LGT) Sajnos a tisztán rockot játszó zenekarok nem fértek az adásba csak nagy ritkán a hallgatók nyomására, így néha megszólalhatott a Piramis, a P. Mobil, a Korál, a Karthago, valamint a P. Box. Arra azért ügyeltek a szerkesztők, nehogy véletlenül egy keményebb hangzású nótát játsszanak le.

Som Lajos ezt a tátongó ürességet látta meg és úgy gondolta, hogy ebben a videó-diszkós korban divatosabb rockzenével és néhány jóképű sráccal újra őrületbe kergetheti az eltunyult fiatalságot és talán újra bekerül a rádióba. Tévedett. A terv nem volt rossz, csak azzal nem számolt, hogy ez már egy teljesen más generáció, akik a külföldi sztárok képei miatt előbb veszik meg a külföldi Bravo magazint, mint a hazai Ifjúsági Magazint. Akiknek a falán már nem az igéket hirdető hazai rocksztárok, hanem a Bronski Beat, a Duran Duran, vagy a Kajagoogoo terpeszkedik jobb esetben. (A rosszabb eset ugye a Modern Talking volt) Az idősebbek pedig szép lassan a rádió által kínált szűk választékhoz. 

Talán nem lövöm le a poént azzal, hogy a zenekar - minden lehetséges támogatás ellenére - nagyon rövid életet élt. A Piramis után Som Lajos minden próbálkozása kudarcra volt ítélve. A Senatornál csak a '96-ban nagy cécóval bejelentett Taurus élt kevesebbet. A nagy terv az volt, hogy újra összeáll a csapat ( Bill, Tátrai, Balázs Fecó, Závodi, Brunner, Anda Bálint és Tóth József "Citrom") és ennek értékét növelve egy különleges helyszínt találtak ki: Pusztavacsot, az ország közepét. Volt néhány közös fénykép, aztán a terv is, a zenekar pedig elillant a semmibe. A Storm zenekarról pedig már beszéltünk.

Som azonban mégis szerencsésnek mondhatja magát, mert 1992-vel egy olyan nosztalgia hullámot indított be a Piramissal, ami a napjainkig tart és ez a hullám nem csak az ő és a '79-es zenekarok nagy visszatérését segítette elő, de a későbbi - létezésükkor jóval kisebb létszámú közönséggel rendelkező - új hullámos és más zenekarokét is. Az Ifjúsági Magazin írása: A Titanic süllyed, a zenekar játszik, persze 1985-ről szól és arról a reménytelenségről, amit a hazai zeneiparnak ez az év jelentett.

Manapság, ha hazai popzenészek társaságában időzik az ember, nem sokat hallhat a zenéről. Annál többet a zenét körülvevő intrikákról, a kisebb-nagyobb zsiványkodásokról, pletykákról, jó- és rosszindulatú mendemondákról, a műfajon belül dúló klikkharcokról. S kell-e ezen csodálkozni?! Nem régiben egy szakmai beszélgetés alkalmával találóan jellemezte a hetvenes és nyolcvanas évek közötti különbséget egy "bennfentes". A hetvenes évek végén a meghirdetett jelszó: "virágozzék minden virág" jegyében - a honi popkonjunktúra idején - a gyakran csattogó nyesőollók ellenére is szép számmal születtek figyelemre méltó hajtások. A nyolcvanas évekre azonban eme kertészet teljesen eldzsungelesedett, mint arról már épp elégszer esett szó. Bródy János másfél évvel ezelőtt talán ezért mondotta szellemesen: "a helyzet jó, de nem reménytelen". Mára viszont a helyzet majdhogynem katasztrofálissá vált: a "bennfentes" szavait idézve: "a Titanic süllyed, a zenekar játszik, miközben gyilkos harc folyik a mentőcsónakokért." Ez lenne a hazai popzene helyzetképe 1985-ben?

Mi történt a "Fekete bárányok" óta?

Komoly, mértékadó rockszociológiai munkák épp eleget hivatkoznak a tényre, s ma már nálunk is elfogadják, hogy a rockban öt-hét évenként "történik valami". Ennyi idő alatt kiöregszik egy felnövekvő új nemzedék, divatok váltják egymást, zenei stílusok alakulnak ki, válnak népszerűvé, s integrálódnak a pop főáramába. Elég, ha ilyen "jelenségeket" csupán villanásszerűen sorolunk fel: 1955 - Elvis Presley, rock an d roll, 1962 - Beatles, beatmozgalom, 1969 - Woodstock, a rock stílusokra bomlása, underground, 1976 - Sex Pistols, punk, 1983 - Michael Jackson, video. Magyarországon a rock sajátos fejlődése miatt ilyen pontos, évszámokhoz kapcsolható váltások nem figyelhetők meg, de a nemzedék-divat és stílusváltások, valamint a kisebb-nagyobb késéssel mindig "begyűrűző" nemzetközi trendeknek köszönhetően jelenségek nálunk is kialakultak, s ezek a hatvanas évek elejétől a hetvenes évek végéig jól nyomon követhetők, s az újabb szociológiai-rocktörténeti munkákban már elemzésükkel is megpróbálkoztak. Ma már egyöntetű a vélemény, hogy az 1980-ban az óbudai hajógyári szigeten rendezett "Fekete bárányok" koncerttel ért véget az utolsó markánsan körvonalazható rocktörténeti, ifjúság-szociológiai jelenség Magyarországon, amelynek nem csak az adott műfaji körön belül, de a szélesebb társadalmi közvélemény előtt is ismertté váltak zenei, divat, irodalmi, gazdasági vagy szociális vetületei. Ez a jelenség 1976-77-ben a Piramis és más, keményebb zenét játszó együttesek felbukkanásával kezdődött, s mire véget ért, illetve utóhullámai elcsitultak, már nem csak az ifjúsági lapok foglalkoztak vele (ezek az első pillanattól kezdve), hanem akadémiai kutatócsoportok is, amelyek egzakt (számítógépes) vizsgálati eredményeiket tanulmányok, könyvek formájában 1984-85-ben kezdték el (!) publikálni. A "csövi-jelenség, illetve az "őszinte, kőkemény rock hulláma után azonban ha­sonló széles körű - zenei, társadalmi vonatkozásban egyaránt tömegeket érintő rockjelenség - mint az várható lett volna - nem alakult ki, s ennek a folytonosságnak a megszakadása - ma már nyilvánvalóan - összefüggésben áll azzal a katasztrófahelyzetet érzékeltető képpel, amely a rockot a Titanic süllyedésével hozza kapcsolatba.

A fenti szomorkodó írás után megtévesztő a következő cím Rock Révkalauz: Felszálló ágban vagyunk! De végig kell olvasni és kiderül, hogy még mindig tart a temetés, de olyannyira, hogy azt a heavy metalt is temetik, melynek hazai képviselői is éppen csak megszületnek, vagy már telt házak előtt mutatják magukat. Schuster Lóri elemez - neki nehezebb dolga van a jelennel - és úgy gondolja, hogy vége van a szűk esztendőknek. Gondolhatta ezt joggal a '84-es pusztavacsi koncert után, de szerintem az volt a búcsú a rocktól. Ma már persze hátradőlve pöfékelhetjük pipánkat, hiszen ezeket a nehéz időszakokat sikeresen túlélte a hard rock is és a heavy metal is. Időnként felrobban a Sport Aréna a Piramis láztól, Nagy Feró nem győzi a koncerteket a Tabánban, A Nemzeti Színházban játszák Hobo Vadászatát és a P. Mobil is rendszeresen vállal klub fellépéseket.

Az elmúlt években - különösen az utóbbi időben - sokat írtak, beszéltek a "keményrock", a hard-rock, a heavy metal kifulladásáról. Magyarországon - némi késéssel - a hetvenes évek végén tapasztalt rockláz ugyancsak alábbhagyott. Sőt, csaknem ugyanazokat a tüneteket tapasztalhattuk, mint Nyugaton. Alaposan lecsökkent a stílus, illetve a stílust játszó zenekarok iránti érdeklődés, az MHV Pick Up című kiadványában közzétett lemezeladási mutatókat olvasva még a fanatikusok is meghökkenhettek, és a rajongók - tetszett, nem tetszett - néhány zenekartól (Piramis, Dinamit, Edda Művek) itthon is kénytelenek voltak búcsút mondani. Az előző év azonban mintha azt igazolta volna, hogy a hét szűk esztendőnek vége. Vagy csupán átmeneti megerősödésről volt szó? Ezt ma még biztosan megítélni lehetetlen. Viszont már biztató jeleket is láthattunk. De hogy ezekből kialakulhat-e egy új jelenség, ma még merészség volna megjósolni. Mindenesetre Schuster Lóránt "belülről", szakmai szempontból, zenészszemmel elmondott néhány olyan észrevételt, amelyeket - úgy gondoltuk - érdemes megosztani az olvasókkal is.

A hazai és a nemzetközi rockéletben tapasztalható válság-váltás összekapcsolható napjaink gazdasági változásaival. Az utóbbi években jelentősen megemelkedtek a jegyárak, a koncertezési költségek. Egy külföldi előadó koncertjére 150-200, egy hazai koncertre 50-100 forint a "beugró", ami jelentős tehertétel a tinédzserzsebeknek. A következmény; évről évre csökkent az érdeklődés, a koncertek száma, s előbb-utóbb nálunk is beáll az angol "minta". Angliában, ha egy zenekar tavaly 30-40 nagyobb bulit csinált, a szaksajtóban már "ájuldoztak", mekkora a siker. Ehhez még jöttek a nyugat-európai, esetleg kelet európai, valamint a tengerentúli (amerikai, kanadai, japán, ausztráliai stb.) bulik. Magyarországon, ha jól megy egy bandának, akkor 25-30 nagy bulit (sportcsarnokok, reprezentatív rendezvények) tud megcsinálni, plusz a városi, falusi koncerteket, amelyekkel viszont már több a "baj", s nem is biztos, hogy kifizetődőek vagy "összejönnek". A zenészeknek tehát hozzá kell szokniuk az új "felálláshoz".

Úgy gondolom, hogy 1984 után már a felszálló ágban vagyunk. Tapasztalataink szerint az előző év már jobb volt 1983-nál. Nem csak hogy többen jöttek el a koncertekre, de az új közönség jobban is "vette a lapot". Mi 1983-at tartottuk a lélektani, zenei, gazdasági mélypontnak. A változás oka, hogy egyre többen jönnek rá, hogy mennyi mindent másként kell csinálni az új helyzetben. A zenekaroknak, a koncertszervezőknek, mindenkinek. Régebben a rockot könnyen el lehetett adni, ma már meg kellene dolgozni a közönség szimpátiájáért, pénzéért. Ezt egyre inkább el is várják. Magának a "kemény rocknak" is változnia kell. Hogy mire célzok? Kis zenekarok tagjai gyakran kérdezgetik, milyen zenét érdemes játszani? "Mert a rock már nem megy, az új hullám nem kell a közönségnek, a bluest nem ismerik. Ez a mentalitás megöli a zenét, ahogy megölte a heavy métált is. Amikor mi kezdtük, ki lehetett üldözni a világból a kínrímekkel, a kimódoltságokkal. Most a zenészek recept szerint dolgoznak, táncdalszerzőkkel íratják a szövegeket, sémákat másolnak. De nem is az a legnagyobb baj, hogy a többség "koppint", hanem az, hogy ugyanakkor a saját egyéniségüket "elfelejtik" beletenni a produkcióba. A nápolyiban nincs töltelék. Se csokis, se citromos, se tejszínes. Semmilyen. Enélkül pedig az egész csak fűrészpor.

A nyolcvanas évek közepére a kemény rock közönsége majdnem teljesen kicserélődött. A hetvenes évek második felében ez a zene kitermelt, megnyert magának egy többségében tizenévesekből álló közönséget, amely igényelte, követelte ezt a stílust. Később ez a közönség felhígult, a jelenség (csövesség) divat lett, majd, amikor "felszívódott", maradtak a szélsőségesek. Azok, akik csak a formát követték (bőrruha, szegecsek, láncok) öltözékben, viselkedésben. 1983 óta azonban azt tapasztaljuk, hogy új közönség áll a színpadok előtt, s többségük újra a zenére figyel. Érzékenyebbek, befogadóbbak, nyitottabbak, mint a "kemény mag". A csápos réteg kisebb lett, kevesebb is a balhé.

Most egy-két év átmenet jön. Egy demográfiai hullám levonult, az új hullám tagjai pedig még nem érték el a koncertlátogató kort. Az évtized második felétől várható újra tetőzés. S akkor külföldön is, itthon is újabb jelenségek kialakulása várható.

Noddy Holdert, a Slade vezetőjét kérdezték meg, mi a véleménye arról, hogy egyik dalukat 10 év után a Quiet Riot újra sikerre vitte. Azt mondta, hogy minden 10 éve írott daluk újra siker lehetne. Mert nem receptre írtak. Igen, a hardrockban is kialakult egy klasszikus repertoár, vannak "örökzöldek", amiket újra és újra felfedeznek. Legfeljebb más előadásmódban mutatják be őket. Most külföldön elsősorban a rock and roll és a rhyhtm and blues népszerű, s ennek nyoma van a kemény rockban is. Nem véletlen, hogy a Motörhead zenészei azt vallják magukról, hogy ők egy hangos rock and roll banda; hogy Amerikában új elnevezés is született, heavy metal rock and roll, amit elsősorban az új fiatal zenekarokra alkalmaznak a szaksajtóban. Nálunk is hasonló szemléleti, zenei megújulás kellene, hogy a zenészek rájöjjenek, nem elég feltekerni az erősítőket, nyüstölni a gitárokat, püfölni a dobokat. Mondaniuk, képviselniük kellene valamit. S nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy azért ebben a stílusban is a zene a lényeg! S akkor a közönséget is gyorsabban lehetne visszacsalogatni a koncertdobogók elé!

És végre egy cikk Som új alakulatáról, a Senátor együttesről szintén a Rock Révkalauzban. A zenekar többet érdemelt volna, de 1985-ben ennyire tellett. A külföldi sztárok jöttek-mentek, a videó-diszkók csurig, a sztár Laura Branigan, Modern Talking, Tears for Fears, Black. A fiatalokat nem érdekli a hazai, csak az, amit a rádióban hallanak. Bezzeg a lányok, ők megőrülnek az Első Emeletért és az R-GO-ért.

A következő beszélgetésben Som hozza a kötelezőt és lenyilatkozza ugyanazt, amit annak idején a Piramisról mondott. Ez akkoriban bevált, 1985-re már senkit sem hatott meg. A Senator közönsége a hajdani Piramis és karthago rajongó maradványai voltak és ez sajnos kevésnek bizonyult a sikerhez.

A nem létező rockszótárban az akció annyit jelent: semmi mézes-mázos köret, nincs giccs, működ meg ehhez hasonlók. A koncert középpontjában a figurális megoldás áll. A fény lehet az egyetlen fontos kísérő tényező, a színpadi munka tölti ki a bulit. Kilencven perc őrület, ehhez persze sok minden szükségeltetik: például Takács Tamás, Som Lajos, Szekeres Tamás, Varga László, Gigor Károly. Hölgyeim, uraim: ez a Senator!

Mostanában jobbára megszűnnek a zenekarok, nem pedig újjáalakulnak. Ők öten vállalták a veszélyt és 1985-ben az egyetlen számottevő zenekart hozták létre. A főnök, Som Lajos tapasztalt zenész, nemcsak a basszusgitár ismerője, jó néhány adok-kapok harcot megvívott a Taurusban, a Piramisban és a Senator is úgy indult, "ahogy kellett". Som robbantotta a Karthágót, "belenyúlt" a Varga Miklós Bandbe, az igazsághoz hozzátartozik, ez utóbbi csoportosulás a jelek szerint átvészelte a viharokat. - Sosem érdekelt, hogy mások mit mondanak rólam. Amikor az új stratégiát felállítottam, tudtam, olyan harcedzett emberek is kellenek, akik megjárták már a frontot. S nem először vesznek részt tűzharcban. A magyar rockzenei társadalomban sosem volt egység és most sincs. Bárhonnan kaphatsz ütéseket, de sosem szabad megroggyanni. A zenekar másik fele fiatal, tehetséges, majdhogynem tinédzser srácokból áll. Azt hiszem, ez a legszerencsésebb ötvözet, s noha igaz, nehéz helyzetben van a rockzene, én pont úgy ítélem meg, most kell jelentkezni, felkavarni az állóvizet. A múlt bennünket, tapasztaltabbakat arra kötelez, hogy ne adjuk fel a harcot. Egyikünkből sem hiányozhat a bizonyítási vágy, társaink pedig megszerezhetik neveiket, sztárok lehetnek. - így kezdi a beszélgetést Som Lajos, aki egyszerűen így jellemzi új társait: mindenki profi! Majd hozzáteszi: - Ezt a zenekart nem lehet elbagatellizálni. Nézzük a tényeket, mégpedig úgy, ahogy a zenekarvezető látja:

- Szekeres Tamást 16 éves kora óta ismerem, még a Carátban figyeltem fel rá. A sors igazsága, hogy néhány éve éppen akkor jártunk ott élménybeszámolón Takács Tamással, amikor ez a zenekar játszott. Mindannyian odafigyeltünk egymásra, véletlenek nincsenek, gyakorlatilag már akkor hárman egymásra éreztünk. Tamás csodálatosan gitározik, énekel, aktív zeneszerző. Tehetségét nagylemezük bizonyítja. Szólózik, zongorázik és klasszikus gitáron is játszik. Zeneakadémiai hallgató, 21 éves, ritka talentum. Takács Tamás Magyarország egyik legjobb énekese. Véleményem szerint a Karthágóban egyáltalán nem tudta kifutni magát, adottságai fenomenálisak, a Senator-koncerteken sok meglepetést szerez majd a nézőknek, új oldalairól is bemutatkozik. Extrém színpadi figura, avantgarde érdeklődésű, nyitott művész. Nagy teher hárul majd rá, de alig várja már, hogy találkozzon a közönségével. Varga László mindössze 21 éves, a Pardon elnevezésű amatőr együttesből kaptuk ki. Ő is kitűnő színpadi alkat, lehet sztár, oda kell rá máris figyelni. Egységet teremt, billentyűs játékával a tradicionális hangzás és a modern, lüktető ritmus között. Gigor Károly valaha együtt játszott Szekeressel a Carátban. Legfőbb tulajdonsága minden dobosnak erénye lehetne: jó a tempója, sosem téved. 195 centiméter magas, show-man

- így jellemzi röviden új zenekarát Som Lajos, aki utoljára 1982. október 14-én Moszkvában a Luzsnyiki stadionban lépett színpadra a Piramissal. Megtartotta immár 14 éves Rickenbacker (USA) 4001-es sztereo basszusgitárját. A Senator mindenekelőtt stúdióba vonult és elkészítette I. számmal jelzett bemutatkozó nagylemezét. A felvételek július közepétől egy hónapon át tartottak. Az MHV Start szerkesztősége - Wilpert Imre a főszerkesztő - várhatóan október 16-án jelenteti meg. Kilenc dal kapott rajta helyet: A/1. Álmodva jönnek a démonok, A/2. Ágyam a menedékhely, A/3. Dühösen, hűvösen, A/4. Csak a jók mennek el váratlanul, B/1. Játssz tovább, B/2. Reménytelen álmodozó, B/3. Nincs másik út, B/4. Öt napja már, B/5. Te őrült. A most induló zenekar az Ifjúsági Rendező Iroda színeiben járja az országot. Az első koncertje vidéken, mégpedig Győrben lesz október 25-én. Természetesen sokan érdeklődéssel várják azt is, hogy a klubokban bemutatkozik-e a Senator. A zenészek úgy gondolják, ők elsősorban közönségüket másutt találják meg, nem tervezik, hogy a közeljövőben klubzenekar legyen a Senator. November végéig harminc előadásra szerződtek, s a legfontosabb dátum: november 15., a helyszín pedig a budapesti Petőfi Csarnok lesz. Az Ifjúsági Rendező Irodával amennyiben a barátság hosszúnak bizonyul 1986. tavaszán országos sportcsarnok-turnéra kerül sor. Az együttes teammel dolgozik, Horváth Attila 1968 óta tartozik Som Lajos baráti köréhez. Jól ismert szövegíró, ő írta például a Taurusnak a Zöld csillagot, a Szólíts meg vándort. A Piramisnak is dolgozott, nevéhez fűződik például az Ajándék című szám, valamint az Erotika lemez teljes anyaga. Előadó is, egyszál gitár kíséretében szokta bemutatni dalait. Sokrétű lélek, találók szövegei. Kosnas Roland a designfelelős. Ő alakítja ki a színpadképet, a lemezborítót, többek között a Piramis ll-es lemezét és a Nagy bulit is ő tervezte. Az együttes sajtó- és propagandaügyeit Hajnal Gábor intézi, valamint ő szervezi a koncerteket is. Antal László és Bakai Gusztáv a két fotós. A technikus pedig Nógrádi Lajos. A Senator tudatosan nem játszott az elmúlt hónapokban, számait már műsorára tűzte a Rádió, itt-ott feltűnt a Televízióban, önálló videoclipet készít Gáth György rendezésében. Egyelőre élménybeszámolókon találkoztak a zenészek a közönséggel, a forró hangulatú beszélgetések általában vastapssal értek véget.

A Senator még indulás előtt összedobott egy nagylemezt, hátha az első koncertek után szétkapkodja a nép, de sajnos nem így történt, mint ahogy az 1986-os sportcsarnok turné sem jött össze. A zenészek jók voltak, a dalok jók voltak, de nem ennek a generációnak. Ha ez a csapat 1979-ben indul... de hány másik zenekarra is elmondható ugyanez.

Következő és egyben utolsó részben még olvashatunk a hazai rockzene helyzetéről, kicsit nosztalgiázhatunk még a Piramissal de a csattanót Hobó meséli el...

Vége következik... (2021.11.04)

Írta: Fiery