Cikipédia 12/34 - A Beatrice együttes története 3. (1978)

1978 eleje és a Beatrice még mindig keresi az utat a siker kapujához. Milyen furcsa az élet, hogy a hajdanán hatalmas felhajtással bejelentett lányzenekar akkor kezd el szárnyalni, amikor az utolsó csaj is kilép a bandából. A sikernek azonban nagy ára van. A Piramis úttörő munkája láttán egyre többen közelednek a hard-rockzene felé, de Somék egyeduralkodók és már elérhetetlen sztárok. A sztárságnak is ára van, így már nem a csöveseknek és a lázadó ifjúságnak játszanak, hanem "mindenkinek". Feró megtalálta a rést és az év közepétől egy új legenda született. 

Ebben az évben a sajtó még értetlenül figyelte az egy éve még diszkó számokkal jelentkező csapatot, akik időközben átvedlettek bőrcuccokba és dalaik már a nehéz helyzetű fiatalokhoz szóltak, akik pillanatok alatt megértették az üzenetet. Ez pedig már nem tetszett a rendszernek, de a harc majd 1979-ben tör ki...

1978 márciusában a zenekar hivatalosan is bejelentette, hogy ismét változás történt a Beatrice együttes összetételében. Nem más hagyta el a csapatot, mint a zenekar alapítója Csuka Mónika, a helyére a basszusgitáros posztjára Miklóska Lajos került, a Korong együttesből. A Magyar Ifjúság pár hónappal később, júniusban interjút készített az "utolsó" lánnyal.

A beszélgetés folyamán kiderül, hogy Mónika már hosszabb ideje készült arra, hogy önálló énekesként, szólistaként lépjen a közönség elé. Ehhez sikerült megszereznie a szükséges ORI-engedélyt és most a Bergendy-együttessel szerepel együtt egy 20-25 perces külön blokkban. Ami pedig a stílus folytonosságát illeti: továbbra is elsősorban a Suzi Quatro-s jellegű rockot játszik, de előszeretettel énekel bluest és alkalmanként slágereket. Bár kiválásban nagy szerepet játszottak az idők folyamán felhalmozódott személyi ellentétek, de maradt még összekötő szál. Ezt az is bizonyítja, hogy a Beatrice vezetőjével, Nagy Ferenccel közösen írt néhány dalt, amit a Budai Ifjúsági Parkban közösen játszanak el csütörtökönként. A rádióban már hallható egy nemrégiben született szerzeménye, a Szól a gitár, de készülnek az újabb számok is. A hanglemezgyárban is kedvező a helyzet, ugyanis hamarosan kislemeze jelenhet meg. A Szól a gitár és egy blues jellegű dal, a Hívjál van a tervek között.

1978 nyarától minden megváltozott. Szeptemberben megjelent az első írás - egy figyelemfelhívó levél a Magyar Ifjúság oldalán. A kiemelt téma pedig mi más is lehetne, mint a "magukról megfeledkezett" fiatalok. A Piramis elindított egyfajta engedetlenségi hullámot, amihez - látva annak anyagi és rajongói sikerét - egyre több zenekart vonzott. A Beatrice a legelsők között váltott és egyből a közepébe, megtalálta magának a "legelveszettebb" fiatalokat. Mónika kiválása után az ifiparkban koncertről-koncertre duplázódott a közönség száma. De '78 szeptemberében még az elején járt az ügy, lesz ez még sokkal komolyabb is. Jöjjön a levél: 

Az érdi művelődési házban 1978. szeptember 1-én este a Beatrice együttes játszott. Elsősorban nem az együttesnek, hanem körülbelül 50 fős törzsközönségének - ahogy ők magukat nevezik, a magyar punkoknak - szól üzenetünk.

1. Attól még senki sem lesz modern, hogy csizmában, bőrnadrágban és biztosítótűkkel teletűzdelve jár. Noha nem kenjük be az arcunkat lila meg kék festékkel, és mindennap mosakszunk, nem érezzük egy cseppet sem ódivatú meg vidéki társaságnak magunkat. Véleményünk szerint a modernség nem itt kezdődik.

2. Egy nyilvános helyen mindenkinek joga van jól éreznie magát, de senkinek nincs joga elrontania a mások szórakozását. Mi nem azért mentünk a művelődési házba, hogy a ti üvöltéseteket hallgassuk, a rángógörcsötöket és a földön fetrengéseteket nézzük, hanem hogy szórakozzunk, táncoljunk. Erre viszont nem volt lehetőségünk, egyrészt mert pontosan úgy viselkedtetek, mintha egyedül ti lettetek volna a teremben, másrészt mert túlléptétek azt a határt, ami társas együttlétnél áthághatatlan.

3. Nem értünk egyet azokkal az érdi fiatalokkal, akik ököllel szándékoztak "megnevelni" benneteket. Nem ököllel, hanem észrevételekkel szeretnénk most meggyőzni benneteket, hogy az az életmód, stílus, öltözködés, viselkedés, amit ti képviseltek, nem modern, hanem idióta.

Elítéljük azt, amit csináltok, mert sajnos a felnőttek egy része a ti viselkedésetek alapján ítél meg bennünket, fiatalokat. Sajnálunk benneteket, mert nagyon unalmas és céltalan az életetek, s ami a legrosszabb, értelem nélküli is. Ez az oka annak, hogy a jövőben nem látunk benneteket szívesen Érden - csak úgy, ha elgondolkoztok mindazon, amit üzenünk nektek.

Beindult a P. Mobil és a Beatrice is. A Korál, az EDDA és a HBB ugyan már létezik és egyre erősebb, számukra 1979 lesz a berobbanás éve. A Közgazdasági Egyetem klubjában (Közgáz) december 16-án harmadszor rendezték meg a rock- és bluesfesztivált, ahol elsőként a konszolidált S. O. S. játszott. A tehetséges fiatalokból álló együttes főleg külföldi számokat mutat be, de hamarosan innen kerül a P. Mobilba Zeffer és Kékesi, a Karthagoba Kocsándi. A debreceni Panta Rhei a következő banda, ahonnan majd Laár András útja a KFT-hez vezet, de most még dzsessz-rockot és Bartók-átdolgozásokat játszanak. A Hobo Blues Band pedig mindenki nagy meglepetésre magyar nyelvre fordította a blues-zenét, egyediségével lassan a legnagyobbak közé emelkedik. A Mini együttes pedig hozza továbbra is a feszes, kemény, dzsessz-rock tempót. Az "utolsó előtti cigaretta" a P. Mobilnak jár, akik úgy tervezik, hogy 1979 elején megjelenik nagylemezük. Annak a zenei anyagát mutatták be. Utolsóként a Beatrice együttes lépett fel, és most az Esti Hírlapból idézek: Úgy tűnik, zenészei levetkőzték azokat a külsőségeket, amik miatt jogos bírálat érte őket" - mondja Hajnal Gábor, a fesztivál rendezője.

A rock hullám az egeket verdesi, a kapuban dübörögnek a Beatrice és a P. Mobil mellett Hobóék, a Korál, de már születőben van az EDDA, a Karthago, az Új Skorpió, a V' Moto Rock és a Dinamit. 1979-ben a Piramis már csak nagyobb bulikat vállal, így átengedi a lehetőséget a többieknek, akik köszönik szépen és a lemorzsolódott rajongótábort ügyesen szétosztják egymás közt.

A Beatrice a "csórók" elsőszámú zenekarává válik, amivel ugyan rajongók hada követi őket bármerre mennek az országban, de kivívják a hatalom figyelmét, de inkább haragját is. Feró érzi, hogy ütni kell a vasat, amíg ilyen forró, de sokszor túlzásokba esik, ezért nem képes középen maradni, elragadta az ár és minden egyre nehezebben kontrollálható és ennek bizony meg lesz az ára...

Folytatjuk... (2021.11.17)

Írta: Fiery

Beatrice 1978

• Nagy Feró - ének
• Lugosi László - gitár
• Miklóska Lajos - basszusgitár
• Gidófalvy Attila - billentyűs hangszerek
• Donászy Tibor - dob, ütőhangszerek