Cikipédia 12/6 - A Piramis együttes története 4. (1977/1)

A parázs lángra kap, de úgy, hogy nem az ág ég, nem a fa és nem is az erdő, hanem maga az egész ország. Piramis lázban égnek a fiatalok, az utcákon, a tereken rengeteg a csöves - akkoriban ezt a szót a rockerekre használták, hajléktalanok a szocialista rendszerben nem léteztek -. Farmernadrág, a menőknek bőrcucc, klumpa, vagy hófehér Tiszacipő és természetesen az elmaradhatatlan szimatszatyor - gázállarctáska - összefirkálva a Piramis együttes és tagjai nevével, valamint a térdig érő, elmaradhatatlan kockás ing, hogy a jelvényről meg se feledkezzünk. A galerik - aluljárók, terek helyi menő csávói - vezetői úgy neveztetik magukat, mint "Nagy Piramis", "Kis Piramis", ezek után már nem kérdés, hogy az idősebb generációnak meg van a zenekarról a maga negatív véleménye. A politika a háttérben figyel és ugrásra kész, civilruhás nyomozók a rajongók között - ugye még nem volt internet...   (Fiery)

A legnépszerűbb magyar együttes

1977 januárban a Hajdú-Bihari Napló ágyazott meg a népszerűségnek, hiszen az előző évi eredményekről és a zenekar első kislemezéről olvashatunk. Az interjú lényegi része az, hogy ezt a típusú rockzenét eddig senki sem merte felvállalni. Ez pedig egy fontos momentum, hiszen a Piramis korszak végére már sokan - talán túlságosan is sokan - vállalják fel a keményebb muzsikát és törnének a Piramis babérjaira. Számos legendás hardrock együttes születik majd 1978-79-ben, amikor a világban már az új hullám és a punkzene uralkodik. Itthon pedig még egy pár évig javában él az őszinte, kőkemény rockzene:

"A Pesti Műsor, olvasói vélemények alapján, nem régiben közölt egy összeállítást, amelyben a múltév legjobbnak tartott együtteseire, zenészeire adhatták le szavazataikat a fiatalok. Némi meglepetésre az alig másfél éves múltra visszatekintő Piramis együttes három kategóriában is az első helyen végzett. A zenekarnak még nincs nagylemeze, első kislemeze is csak a szavazás után jelent meg a boltokban, kicsit tehát váratlannak tűnhet, hogy ilyen népszerűek a rock-kedvelők között. Vajon osztja-e ezt a véleményt Som Lajos zenekarvezető, akit, mint később kiderült nem csak a fiatalok, hanem a szakmai közvélemény is a tavalyi év legjobb basszusgitárosának tart. - Elsősorban annak tulajdonítom a közönség rokonszenvét, hogy a Piramisban elég sokan vagyunk olyanok, akiket már más együttesekből ismerhettek a fiatalok. Révész Sanyi például már a régi Generálban nagyon népszerű volt, én is több együttesben szerepeltem már. - A Szállj fel című dalotokat tartották a PM olvasói a legjobb nótának tavaly. Ti általában kemény rock muzsikát játszotok, ez pedig egy lírai szám. - Azt hiszem a rockon belül is van igény lírai dalokra, a magyar popzene eddigi története is azt mutatja, hogy mindig szerepeltek a legnépszerűbb dalok között ilyen felvételek. A régi Neoton legnépszerűbb száma még most is a Kell, hogy várj, holott tucatnyi más felvételünk is volt, mégis ez tette a zenekart ismertté. Mondanom sem kell, hogy nagyon jólesett a fiatalok bizalma, annál is inkább, mert olyan túl sok elismerést nem kaptunk idáig. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy tavaly nem volt túl nagy mozgás a magyar popzenében, tehát biztos, hogy emiatt is felfigyeltek ránk. - A szakma kedvező ítélete azonban nem lehet a véletlen műve. Hogyan jutottál el idáig? - Éppen Debrecenben kezdtem el zenét tanulni, akkoriban itt laktunk. 1970-ig különböző amatőr együttesekben játszottam, aztán a Tűzkerékben, az Echóban, a Neotonban és a Taurusban. Közben volt a katonaság és majdnem két évig külföldön is szerepeltem. 1975 ősze óta játszunk ebben a felállásban és nagyon hiszem, hogy ez már így is marad. - Általános vélemény szerint a Piramis igényes zenét játszik. Olyan stílust választottatok, amelyet eddig elég kevesen mertek vállalni nálunk, talán rosszul értelmezett óvatosságból. - Azt hiszem nyugodt szívvel elmondhatom, hogy eddig és a jövőben is csak saját zenénkkel akarunk érvényesülni, holott valóban más példák azt mutatják, hogy a sikerhez könnyebb út is vezet. Magam különösen örülök annak, hogy azt a zenét játszhatom, amelyet mindig szerettem. A Piramis együttes első nagylemeze tavasszal jelenik meg. Kétszámos kislemezük három nap alatt elfogyott. Lassan tehát már az igazi "nagymenők" közé sorolhatjuk őket, Vajon lesz-e erő megtartani ezt a pozíciót? - Úgy érzem - feleli Som Lajos az utolsó kérdésre -, hogy most kezdhetünk igazán dolgozni, hisz a szavazásból és a lemez sikeréből most már talán következtethetünk arra, hogy eddigi erőfeszítéseink sem voltak hiábavalók."

Az első támadás

Minél többet dolgozik az ember, annál támadhatóbb. A Piramis megmutatta első stúdiómunkáját és a "szakma" azonnal a hibát kereste benne. És amiben hibát keresünk, ott találunk is, de ha mégsem, akkor kitalálunk egyet. Az első negatívan csengő kritika az Esti Hírlap 1977 februári számában. A cikk írója szerint a Piramis és az Omega frissen megjelent kislemeze középszerű:

"A nyár legnagyobb, legzajosabb közönségsikert elért együtteseinek az Omegának és a Piramisnak még le sem kerültek a dalai a slágerlistáról, s már kaphatók is, kislemezen. A két-két legsikeresebb slágerüket tartalmazó korong a közelmúltban került az üzletekbe. Ezek a dalok nem is akármilyen környezetben hangoztak el; a zenészeket félistenekké homályosító füstködtengerben, csillagszóró sziporkázású tűzijátékfényben, szivárványszín fényszórók villogása kíséretében hódították meg közönségüket. Kíváncsian vártuk hát, hogy ez a muzsika e környezettől elválva, önmagában - mert egy zenei műfajban mégiscsak a muzsika tekinthető leglényegesebbnek - mit nyújt, mit mond nekünk. Bizony - s ezzel talán a téli hidegben lehűlt, lehiggadt közönség is egyetérthet - nem többet, mint a középszert. Teljesítményeket, amelyekben nem érezzük azt a- feszültséget, gondolatot, amely létrehívta a produkciót. Az igyekezet harsánysága inkább a tartalmatlanságot leplezi. Még a Piramis együttesnek, amelynek egyúttal ez az első lemezfelvétele sikerült jobban átmentenie azt a lehengerlőén erőszakos, ritmusos muzsikát, amely (a füsttel együtt), a közönséget extázisba hozta. Révész Sándor "vagány" énekstílusa, és Závodi! János invenciózus gitárjátéka erősíti hangulatossá a Becsület című darabjukat. A Szállj fel magasra lírai hangvételű, s a szöveghez kapcsolódóan szárnyaló ívű dalban szépen szól az egymásnak felelgető ének, csak a szentimentális vonós-díszítést találjuk fölöslegesnek benne."

Nyolcvanötezer forint

Zalai Hirlap márciusban részletesen beszámol egy Piramis koncertről, annak előzményeit és következményeit is megemlítve. A banda maga mögött hagyja az összes vetéyltársat, tömegek kísérik a fővárostól legtávolabbi fellépésekre is. Megmagyarázhatatlan az őrület és senki nem tudja, hogy éppen a hazai rocktörténelem részesei. A későbbi szakirodalom arról beszél, hogy se előtte, se utána ekkora rajongás, ekkora hisztéria nem létezett. A szekér - mit szekér, űrhajó - szalad tovább:

"Pinyo körbejárja az értékes Ludwigot, vet egy pillantást a kikészített vizeskancsóra, törülközőre, s az elmaradhatatlan kilenc dobverőre. - Á, nem babona. Csak gyakran törik. És szám közben nem mondhatom azt, hogy egy pillanat, kimegyek dobverőért. Som egyelőre szótlanul vizsgálja a két Gibson basszusgitárt, állít az erősítő hangszinén, Gallaival hangolnak. Závodi János, a szólógitár bűvölője a terepet méri fel. - Gyerekek, öt óra. - A közönség? - Oké, telt ház. - Akkor talán? - Ja, akkor talán. Valahogy így kezdődött a héten az MMK-ban a Piramis együttes bemutatkozása. A vártnál gyorsabban fogytak el a jegyek a két előadásra, a színház szervezőinek nagy megkönnyebbülésére. - Mindenhova elmegyünk, ahova csak hívnak bennünket - mondta az előadás előtt Som Lajos, az együttes vezetője. - A megyétekben voltunk már Surdon, Becsehelyen, Nagykanizsán... - Hogy tudtok alkalmazkodni egy kisebb kultúrházé egy tágasabb színházterem méreteihez? - Nézd, Lengyelországban tizennégyezer embernek játszottunk. Surdon vagy Becsehelyen kétszáz-kétszázötvennek. De soha nem ezt néztük, hanem igyekszünk mindent megtenni az adott környezetben a sikerért. Nekünk ez létkérdés. A Piramis önellátó együttes. Fellépéseiket jobbára maguk szervezik, a gázsit - háromezer forint egy-egy alkalommal - adminisztráció nélkül, egyenlő arányban osztják fel. - A Piramis alig több mint egyéves. Nálatok nem fenyeget felbomlás? - Sztereotipnak hangzik, de csak annyit tudok válaszolni, mi értjük egymást. A magánéletben is barátok vagyunk, valamennyiünknek külön -külön is ez a zene tetszene, amit közösen csinálunk. - Beszélnek bizonyos 85 ezer forintos szerződésről is. - Ez áll, igaz. Aki kilép az együttesből, az ennyit köteles fizetni a Piramisnak. Gondolj bele: egymillió forint értékű a felszerelésünk, biztosítást nem lehet rá kötni, s állandóan fel kell újítani, amit csak közösen lehet csinálni. A másik ok pedig: a Piramis úgy Piramis, ahogy most áll. Ezt megbolygatni mindenképpen veszteség lenne a visszamaradóknak. - Ezek szerint biztos alapokon nyugszik a Piramis. Som Lajos válaszol, egy a nevükkel kapcsolatos történettel. - Amikor a Taurus felbomlott, s elhatároztuk egy új együttes megalakítását, nem azért választottuk a Piramis nevet, mert az valamiképpen asszociál egyfajta csúcsra, nem. Biztos tanultad az iskolában te is: az egyik legfixebb test a piramis, úgyszólván nem lehet feldönteni. - Gyerekek, frankó a közönség! - huppan le egy székre Pinyó, amíg Gallai Péter és Révész Sándor az elmúlt év dalát, a "Szállj fel magasra" címűt éneklik kint. Frankó bizony. A szünetben majd szétfeszítették az öltözőket, kerültek autogrammok képeslapra, plakátra, farmerra, valaki a törött dobverőért rimánkodott, ismét más majd megevett egy Piramis-diát. Som szemében valami megcsillan, amikor látja, hogy az első sorok állva dübörögnek, sikoltanak. Alex ugrik be, majd lehántják róla a szerelést. A termen ezerötszáz watton hömpölyög végig a zene. Kemény, igazi rock. Az egyik legnagyobb siker a "Fénylő piramisok árnyékában" című számuk. A Piramis már előrobbant az árnyékból."

A zenekar soha nem látott sikereket él át és senki sem gondol még a jövőre. Koncertek, bulik, orgiák, minden szép, túl szép, hogy igaz legyen. Hamarosan persze magukhoz térnek az ellenlábasok is, a "sokra becsült szakma" és beindul az irigység. Az egész idővel olyan lesz, mint amikor Corleone ki akar válni a maffiából, de a többiek nem hagyják és a részüket kezdik követelni. De 1977-ben még minden jó és szép...

Folytatjuk... (2021.08.25.)

Írta: Fiery