Cikipédia 12/8 - A Piramis együttes története 6. (1978/1)

A Piramis együttes háromévesen már a második lemezét készítette. Ez akkoriban kész csodának számított. 1978-ban, egy beszélgetésben Som kijelentette, hogy már csak az Omega az ellenfél, de elkövette azt a hibát, hogy nem számolt az egyre erősödő konkurenciával, ami bizony alulról szervezkedett. Ez volt az az év, amikor erősen kezdett felzárkózni a P. Mobil, megszületett a HBB és a Korál EX-T és a '79-esek (EDDA, Karthago, Új Skorpió, Dinamit) pedig már a startvonalnál álltak. (Fiery)

Az Ifjúsági Magazin márciusban hivatalosan is bejelentette a második Piramis album megjelenését. Felvétel készítése közben látogatták meg a zenekart és erről az országos hírről fényképpel kiegészített nyúlfarknyi írásban be is számolt. A forrás szerint a Piramis zenészei végzik az utolsó simításokat a stúdióban. A három, éve alakult és tinédzserkörökben nagy népszerűségre szert tett beategyüttesnek ez lesz a második LP-je. Megjegyezte azt is, hogy az előző bakelitből ötvenezernél több fogyott, ezért aranylemez lett és az új album húsvét táján jelenik meg az üzletekben tíz nótával. Som Lajos szerint ezek a számok egységesebbek, keményebb hangzásúak és igényesebb a hangszerelésük, az előző nagylemezhez képest. Az új totális rockalbum lesz, kiegészítve három lírai szerzeménnyel. Slágergyanús szerzeménynek az újságíró az Ellenfény című nótát tartotta.

Harc a kulisszák mögött

Május elején megjelent a Népszavában egy valóságtól enyhén szólva is távol álló cikk a Budai Ifjúsági Park tavaszi nyitóbulijáról és annak vitatható történetéről. Aki ismeri a sztorit az tudja, hogy mi történt, miért nem lépett színpadra a P. Mobil, amely zenekar ekkorra már elég szorosan lihegett a Piramis nyakában. Aki nem ismeri a történetet, az hamarosan megismerheti a nemsokára megjelenő Hajnal Gábor interjúból.

Addig is jöjjön az országos finomított verzió, amely a Taps és fütty címet viselte: Hatalmas érdeklődés előzte meg a Budai Ifjúsági Park április 30-i nyitókoncertjét. Köztudott, hogy a tinédzser beatrajongók kedvence a kemény rockzenét játszó P. Mobil és Piramis együttes, éppen ók szerepeltek a programon. De csak ott legalábbis részben. A befogadóképesség tűrési határán túl sok ezer tornacipős, farmeres, kilógó ingű kiskorú zsúfolódott össze a sötétben, domboldalon, tetőn, fán, földön. Habár szeszesitalt helyesen nem árusítanak, láttunk jó néhány üveges tekintetet. A közönség egy része viszont semmit nem láthatott a pódiumból, és jó ideig a fülét is hiába hegyezte mindenki. Ugyanis a gépzenét este 7 tájban kikapcsolták, és melegíteni kezdett a P. Mobil, de röpke másfél óra alatt kiderült, hogy az elektromos szerkentyűk nem hajlandók megszólalni. Elképzelhető a délután óta várakozó tömeg türelmetlensége, csalódottsága, a fütty és a kiabálás. Végül a Piramis mentette a menthetőt, 90 perces, színvonalas műsorral. De az egész este végül is kudarcot vallott, így előkészíteni rendezvényt nem szabad. Mert elvben elfogadhatók az objektív akadályok, de azokra rendkívül nehéz táncolni. Megkérdeztük Baráth László igazgatót az eset előzményeiről. Elmondotta, hogy a Piramis a koncert zavartalansága érdekében felajánlotta saját felszerelését a résztvevő zenekaroknak, a P. Mobil ezt nem fogadta el a részben kölcsönkért erősítőik stb. beiktatása pedig nem járt sikerrel. S hogy végül nem volt botrány, az a lehetőségekhez képest gyors intézkedésnek s a Piramis együttesnek köszönhető.

Az Esti Hírlap még finomabban számolt be az eseményről, annyira, hogy a konkurenciaharcról nem számolt be. A valódi történet helyett a "kék az ég és zöld a fű" stratégiát választotta. Amiért mégis érdekes az alábbi írás: 20.000 ember hallgatta a Piramis koncertet, bemutatkozott a Korál EX-T zenekar és nem maradhatott el a kötelező LGT dicsőítés sem. A Korál - ahogyan a Piramis is -, a Taurus örökségét kívánta folytatni. Sajnos közülük csak Som gondolta komolyan, hiszen kihasználva a hihetetlen sikert, megpróbált Radics Bélán is segíteni, de ez egy másik történet. Balázs Fecó pedig addig volt csak kőkemény rocker, amíg meg nem lett a nagyszámú közönsége (1981 - Homok a szélben) és onnantól disszidált a slágeriparba, de ez is egy másik sztori. Nézzük, mit írt erről a napról az Esti Hírlap Pop-Rock szabadtéren címmel:

A rockzene legszebb, ízeiben a kialakulás lelkesedést és őszinteségét idéző megmozdulásai, a tavaszünnep misztériumához és a május elsejei tradíciókhoz is harmonikusan kötődő tabáni popkoncertek. A sajátos hangulatú szabadtéri pódiumon évenként egyszer háttérbe szorulnak a gyakorlattá vált szórakoztatóipar kellékei és csak a muzsikáé, a felerősített hangé lehet a szó. Az idén soha nem látott sokaság, vagy 25-30 ezer fiatal szállta meg a Tabán harsogó zöld gyep-amfiteátrumát. A Locomotiv és a V-Molo-Rock együttes remek hangulatú, improvizatív elemekkel bővelkedő programot adott. A szivárvány minden színében kavargó, hullámzó fiatal sereg együtt énekelte velük a dalokat, s fegyelmezetten, a legkisebb rendbontás nélkül élvezte végig ezt a Budapest szép tradíciójává gyökerezett hangversenyt. A szomszédban - a-rock nyári szabadtéri fellegvárában - a Budapesti Ifjúsági Parkban - nézőcsúcs volt a nyitáskor. A kívül rekedtekkel együtt, akik a vár tövében álltak tömött sorokban, 20 ezren hallgatták végig a Piramis zenekart. Itt már volt füst és tűzijáték, de a Piramis új programja is - második nagylemezük anyaga fejlődést ígér; különösen az énekes Révész Sándor gitározására is építő dalok tetszettek. Másnap ugyanitt, hasonlóan magas színvonalú koncertet hallhattunk. Új zenekar, a Korall-Ex-T nyújtott kellemes és sokat ígérő bemutatkozást. A V-Moto-Rock-program közben egy erősítő hibája folytán "új dal" is született; "Elromlott a gitár / tapsolj hát" - énekelték a rögtönzött dallamra Demjénék.

Országos ünnep az új lemez

A Piramis együttes három éve alakult és rövid idő alatt a hazai tizenévesek első számú kedvencévé lépett elő. Új nagylemezük "Gyere közelebb hozzánk" - tíz számot tartalmaz és 40 perces. Nyári koncertsorozatukat április 30-án, a Budai Ifjúsági Parkban adott hangversennyel nyitották. Az együttes életéről Som Lajossal beszélgetett a IM munkatársa, mely cikk megjelent '78 májusában:

Som Lajos kiemelte, hogy a dalok a közönség igényének a szempontját figyelembevéve készült. A mesterkélt hangzásokat kihagyva, hagyományos módon játszották fel a dalokat, ami azt jelenti, hogy a koncerten is ugyanígy fognak szólni. A koncertműsornál az igényességet, jó kimunkálást tartják mérvadónak. A lemez nem volt előre megtervezve, a számok sorrendjét nem fundálták ki előre, maga a tematika adta a szerkezetet. A fő téma az otthontól való elszakadás, önállósulás kérdésköre. A lemez felépítését a felnőtté válás lépcsőfokai szabták meg. A melankolikus, lassú melódiákat meg kellett bontani pergőbb ritmusú felvételekkel. Ami eltér az első lemez hangzásától, az a hangszerelés színvonala, mert kiforrottabb. A hároméves közös munka kezd beérni. Som a végén elmeséli, hogy a múlt év novemberi Steppenwolf együttessel közös szereplésük megnyitotta előttük a kaput Anglia, Hollandia és az NSZK felé. Sőt, esély van arra, hogy az Egyesült Államokban is képviselhetik a magyar popzenét.

A Magyar Ifjúság, mint a fiatalok véleményt formáló politikai lapja az alábbi írásban, ha mást nem is, azt mindenképp bebizonyította, hogy hiába van egy zenekar a csúcson, az úr/elvtárs a politikai hatalom. "Ügyesek és tehetségesek vagytok kisfiam, de majd én megmondom, hogy mi a jó irányvonal" A cikk igyekszik bebizonyítani, hogy a bálványként imádott Révész Sándor is a földön élő átlagember és Gallai az igazi csodaénekes. Nos, valljuk be őszintén, hogy kevesen szerettük Pétert, mert a rajongóknak sztár kellett és a tipikus nőideál Sanyika volt, a fiúk pedig a minden sejtjében atomférfinak mutatkozó Somra akartak hasonlítani. A hatalom pedig nem szerette, hogy egy csöves zenekar legyen a példakép. Emlékszem, egy interjúban mesélte Szigeti, hogy egyszer az ORI főmukija is elment velük egy Karthago koncertre, aki a buli után azt mondta, hogy nem érti miért ugrabugrál, meg rohangál és grimaszol az énekes. Jó lenne a zenekar, de akkor lesz igazán jó, ha Takáts végig áll a mikrofon előtt, mint Vikidál. Nos, Sanyika, ha megjelent, megőrült a közönség, lecsúszott a bugyi a csajokról és ez nem tetszett az elöljáróknak, de kénytelenek voltak elfogadni, mert a szembenállásból még polgárháború is lehet. Ezek után akkor lássuk, hogyan dolgozta fel a fiatalok politikai lapja a fiataloknak szóló nagylemezt a Piramis és a tananyag címmel:

Helyénvaló, hogy a pop és diszkóalbumok között néha egy-egy rocklemez is napvilágot lát. Most a Piramis együttes második albuma az újdonság. Azé a Piramisé, amely ugyan megalakulása óta rockot játszik (helyesebben rockot is), sok kemény hangszerelésű dalukban mégis bizonyos erőltetettség "márpedig mi kemények leszünk, akármi is van" attitűd érezhető. Révész Sándor, Som Lajos, Gallai Péter, Závodi János és Köves Miklós második nagylemezén is tapasztalható ez. Mindjárt a nyitódalban, a Gyere közelebb címűben. A rock jól ismert hangközei az énekben, erőszakos gitárszólamok, annak szüneteiben. Ügy érzem, öncélú az agresszív hangvétel, annál is inkább, mert a szöveg nem valamiféle hibát ostoroz, hanem felszólít a címben jelzett cselekvésre. Hasonlóképpen ellentmondásos a Másnap olyan hatalmas lett a világ című szám. A fémes hangzáshoz nem éppen a szülők beszélgetésének története illik. Érdekes viszont az első refrén után Révész Robert Plantet idéző fájdalmas sikolya. A lemez legjobb száma Gallai Péter nevéhez fűződik, ő énekli a Mikor megszülettem című számot. A lírai hangvétel igen jól áll a Piramisnak, bebizonyosodott ez már a Szállj fel magasra sikerével is. Ugyanezért jó a Mikor megszülettem; harmóniagazdag (kivált a Piramis dalok többségéhez viszonyítva), jó dallamú és megvalósítása is, szép mind ének, mint hangszerelés tekintetében. Gallai az ilyen számokban érzi magát igazán otthon. Szintén ő énekli az Ellenfényről szóló nótát. A szöveg hasonló gondolatot közöl, mint a Corvina egyik legutóbbi dala, az Úgy élünk, mint minden ember. Kicsit kiragadott ez a párhuzam a zenekar és a közönség között: nyilvánvaló, hogy mindenki lehetné boldogabb, mint most, de egyáltalán nem biztos, hogy ugyanattól. Véleményem szerint helyesebb lenne vállalni, hogy "én alkotóművész vagyok, s igyekszem közönségemnek minél tartalmasabb, nívósabb produkciót bemutatni". Sok közhelyet hallunk az Őszintén akarok élni verssoraiban, így végül az egész dal egyetlen közhellyé válik. Amennyiben a zenekar az őszintén való zenélést beleérti szövegébe, úgy ez csak helyeselhető. Hiszen épp ezzel van a baj. Soha nem volt ilyen jó neked, tájékoztat a Piramis a lemez második oldalának nyitófelvételében. Nem szerencsés üzenet; aki valóban így érez, annak nincs szüksége rá, aki meg nem, abban gyanút kelthet az effajta kijelentés. A popdal kategóriájába tartozik az Ajándék című szám, kellemes dallammal, megszokott, de jó hangszereléssel. Engedj utamra - latinos melódia és arrangment, érdekes felvétel. A szöveg ismét kissé szájbarágós; azt hiszem, pop- vagy rockdalban még nem hallottunk ilyen refrént: "Szeretni szeretnék, / Dolgozni szeretnék, / Élni az életem, / Most kell elkezdenem". Nem mintha a munka nem az ember alapvető tevékenysége lenne, de ha erről dalt írunk, valahogy mégis másképp kellene szólnia. Mondjuk úgy, ahogy a korábbi Bergendy együttesnél a Munkadal. A Valami új kell című kompozíció a színvonalasak közé tartozik, jó a több billentyűs hangszert felhasználó hangszerelés. Végül újabb energikus rockszám hangzik el, a Csak rövididő. Lendületes, kemény dal, de ezúttal nem erőltetett. Legalábbis a korábbiakhoz képest. Megfigyelhető: a Piramis nagy népszerűségét nemes célra kívánta hasznosítani; dalaikban közölték azokat a gondolatokat, amiket hasznosnak tartanának, ha az ifjúság egésze magáénak vallana. Tulajdonképpen helyes dolog, csakhogy most túl egyértelműre sikerült, azonnal észrevehető a szándék. így könnyűszerrel szétválasztható, hogy mi a Piramis és mi a tananyag.

Én mindig is szerettem Gallai Péter zenei világát és végig követtem munkásságát, ezért érzem feljogosítva magam arra, hogy kimondjam, hiába volt nagyszerű énekes és zeneszerző, ő nem volt frontember, pedig a hatalom ezt szerette volna - miközben tudták, hogy Révész nélkül nem adnak el annyi lemezt és nem szerveznek annyi koncertet. Persze jó lett volna, ha a Piramis is Generál nóták stílusában szólal meg, de az nem a Piramis lett volna. Mindezt csak azért mesélem el, mert pont a szakma volt, aki a Piramis bemutatkozásakor az FMH-ban fintorgott, fikázott, pedig akkor még Gallai énekelt...

Folytatjuk... (2021.08.31.)

Írta: Fiery