Cikipédia 13/12 - Az Ős Bikini története 3. (1983)

1983 az István a király rockopera éve volt. Ekkor már a Bikini a legjobbak közé tartozott. Ebben az évben rúg egy utolsót a hazai rockszakma, hogy aztán néhány éves téli álmot aludjon. A siker megfoghatatlan, kiszámíthatatlan, de mérhető abból, hogy mennyien látogatják az adott előadó, vagy zenekar koncertjeit, mennyien veszik a lemezeiket. De az élet sokszor produkál érdekességet. 

Például ebben az évben történik - személyes tapasztalat -, hogy egy szeptemberi keddi napon Karthago koncertre a Budai Ifjúsági Park megtelik öt-hatezer fiatallal, majd négy nappal később, szombaton, Érden - a jegyszedő nénivel együtt - összesen hét néző előtt játszik a zenekar. Ugyanezt éli meg a KFT is és rajtuk kívül még sokan mások. A Bikini fellépéseire is megtelnek a parkok, a vidéki kultúrházak, de az egyetemi közegnek a banda nem pálya. A belvárosi és budai sznobok továbbra sem kedvelik - nyíltan - Nagy Ferót. Nekik ő csak egy proli és hiába modern a zenéje, inkább a szokványostól teljesen elütő, érthetetlen, alternatív, vagy underground "zene" felé húznak. Számukra nem a zene minősége a fontos, ez az ő lázadásuk, Nem véletlen, hogy meredeken emelkedő pályába kezd a tehetségtelenek által gyártott szar. És hogy miért jegyeztem a fenti mondatokat? Az Egyetemi Lapok című újság erről az állapotról - sokkal finomabban, mint én - így ír "Koncertmenü eszi nem eszi, ezt kapta" címmel:

Az EFIN mindennapos záróműsorai a koncertek voltak. Szerepük és sikerük korántsem bírálhatók el egységesen. Nagy Feró, Bikini, Bergendi és az Edda koncertje egyértelmű bukás volt. A Gólyavárban alig 2-300 ember ment el meghallgatni zenéjüket. A jogi kari koncertekre, nevezetesen a 100 Folk Celsius és a Benkó koncertre ugyancsak 2-300 ember érkezett. Többen már azt gondolták, hogy a propagandára fordított pénzek és energiák voltak hatástalanok. Ezt azonban a vasárnapi Bizottság koncert közel ezer résztvevője és az egyetem falain kívül maradó, falakat majd szétnyomó tömeg cáfolt. Ugyancsak cáfolta a filmvetítésekre érkező rengeteg ember is. A Bástya sétány 74. c. film alatt szinte őrület tört ki a jegyekért és a helyekért. Még azok is bementek a terembe, akiknek csak fél ülőhely, vagy csak állóhely jutott. Mindez azt bizonyítja, hogy a propaganda eljutott az egyetemista és főiskolai réteghez. de ez a réteg igen erős szelekciót végzett és csak a neki legjobban tetsző vagy talán inkább a legérdekesebbnek tűnő előadásokra, programokra jött el.

Ha már  Feró végre felléphetett a világot jelentő deszkákra, a Bikini minden lehetőséget megragadott, hogy ott is maradjon. A Csepeli Papírgyár Klubja nem volt idegen Ferónak, nem először lépett itt fel. A közönség pöttyös-kendős kemény magja pedig minden egyes alkalommal abban reménykedett, hogy egyszer véget ér ez a szódás, meg Quasimodo-s időszak - amit valamennyire kedveltek, hiszen Feró adta elő - és újra dübörög a Nagyvárosi farkas, de arra még jó ideig várni kellett. A Jövő Mérnöke így emlékezett meg a koncertről:

Milyen egy Nagy Feró-féle kompromisszum? Hasznos egyezséget kötött-e a "botrány- rockcsata" vesztese, a "nemzet csótánya" körülményeivel és magával? Jöhet még valami a Beatrice után? A Bikini megalakulásáról hallva ilyen; és hasonló kétségek merültek föl bennem. Exdinamitosok és ricsések közös nevezőn? Nehezen tudtam elképzelni. De el kellett (képzelnem), mert dacára romantikus, s egyben arisztokratikus fenntartásaimnak, a csapat összeállt, próbálnak, és ahol engedik, koncerteznek is. Ezúttal a Csepeli Papírgyár klubjába hívtak a plakátok. Az este nem úgy indult, mintha ebből valami jó sülhetne ki. A klub, azaz egy jókora szobánál alig nagyobb egyetlen helyisége, lepusztult diszkóra emlékeztetett, ahol ráadásul a villany is ég, s így szürkesége, kültelkisége még nyilvánvalóbb. A falak vedlettek, a háttérben ócska paraván, az esetleges átlényegülésre reményt egyedül a zenekari cucc látványa jelentett. De a közönség is hervasztónak ígérkezett. Néhány korán érkező ricsés a falat támasztotta, tétován nézelődve ismerőst keresett, egy a szereléséből ítélve a keményrock és a punk között tétovázó csoport a földön ülve harsánykodott, s ezt az átlagos állóképet csak egy-két tájékozatlan (a Bikini névből talp- pezsdítő slágerekre következtettek?) fel-alá járkálása törte meg: a jelenlevőket végig mérve, ők már rosszat sejtettek. A magnózenének hirtelenében vége szakadt, a villanykörték kialudtak, s aki a táncra vágyók közül még valami talpalávalóban bízott, a Csiga-biga zenéje hallatán azonnal elmenekült. Waszlavik (Gazember) Lászlóék csak azok számára elviselhetetlenek, akik most ismerkednek a zenéjükkel. A hallgatóság előre tömörült, a hangulat emelkedett, s mikor újra világos lett, a levegőben ott volt az az izgalommal töltött feszültség, amit csak koncerten, két zenekar fellépése között lehet érezni. A terem közben átalakult; az emberek tömeggé sűrűsödtek, a most befutó falanx a színpad elé tört, a várakozás már nem hagyott időt a szegényes külsőségek észrevételére. A zuglói Szekta együttes középiskolás punkzenéje nem volt kevesebb, és nem volt több annál, amit e szóösszetétel eszünkbe juttat: kemények, lendületesek voltak, és sütött belőlük a világ iránti kamaszos megvetés. Punk után filmvetítés; Flash Gordon a Csillagok háborúját megszégyenítően bárgyú története annyira geil és közönséges, hogy az már-már jó volt, felért egy paródiával, s ez - mint később kiderült - szinte tudatos "hangulatépítésnek" hatott. Ezután végre jött a Bikini. Jó buli volt, régi emlékeket felidéző. Nem akarok újra a légkör ecsetelésébe fogni - esetleg mániákusnak tűnnék -, olyan igazi klubhangulattal találkoztam, amilyennek manapság igencsak szűkében vagyunk. És a zenekar nem felhasználta ezt, hanem egyszerűen benne volt A zenészek alig egy fejjel emelkedtek ki a többiek közül, s ez jelképesen is értendő: reagáltak a hallgatóságra, elhitették velünk, hogy itt párbeszéd folyik. Ugyanakkor permanensen folyt a közönség átnevelése, Nagy Feró szinte minden alkalmat megragadott, hogy teljesen elbizonytalanítsa a fanatikusok Beatrice-reflexeit. Belekötöttek a csápolásba, Feró helyébe új sztárt, Vedres Józsit nevezték ki, s hogy még egy pofont adjanak a "zenész egy isten" mítosznak, Tivadar, a road is többször mikrofonhoz jutott. (Lenyűgözően énekel!) - Kérem szépen, mi kemény új hullámot játszunk! - mondta Feró, s mi biztosak lehettünk. hogy ilyen és hasonló kinyilatkoztatásaiból egy szót sem szabad komolyan venni. A Bikini kemény (és puha) új hullámon kívül játszott magyar nótát, twistet, mozgalmi dalt. kuplét. reggie-t. Beatricét, a Trio Da da da-ját. de ezekben és ezeken kívül is elsősorban egyéni volt. Nagy Ferónak - aki ki nem mondottan is a szellemi vezető - láthatóan jót tett a kivárás, s hogy végleg eltávolodhatott az ős-Beatrice kötöttségeitől. Bár az Európa már stílusváltást jelzett, de ezt hosszú távon nem lehetett összeegyeztetni a farkaskölyök­indulattal. A Bikini - jobb szót nem találok - intellektuálisabb, másképpen felkavaró, mint a Rice volt. Ez a hatás már nem olyan egynemű; az a rock, ami korábban drámai csomagolást kapott, most többféleképp jelenik meg, néhol depressziós, szenvtelen, vagy vad, felajzó, de szerencsére képes arra, hogy ne vegye mindig komolyan magát, tud (ön)gúnyos lenni, akár egyetlen poénra építeni. Eklektikus zenét hallottunk, ami - mint a korábbi felsorolás igazolja - megszorítás nélkül nyitott mindenre. Éppen ez a zenekar legnagyobb erénye: nem kötelezték el magukat egy irányzat mellett, s ezzel nem terheli őket semmilyen önkorlátozás sem. Stílusuk van, de az nem az ilyen, vagy olyan irányzathoz tartozás mértékéből, hanem Nagy Feró egyéniségéből fakad, nem egy vélt életérzést próbál visszaadni. hanem egy konkrétnak a kifejeződése. De ez az eszmefutam talán túlságosan elvont; zenehallgatás közben nincs idő ilyen meditálásokra. A Bikinit hallgatva például csak azt érezhetjük, hogy ez jó, s legközelebb is meg kéne hallgatni.

Amiért külön érdekes az írás, a Jövő Mérnöke egy egyetemistáknak szóló sajtótermék volt és mint tudjuk, ezt a csoportot nem fogta meg Feró alulról jött "agymenése", sem a zenéje. És akkor most itt egy csepeli (proli), papírgyári (proli), külvárosi klub (proli) helyszín egy számukra prolinak lenézett zenekarral. Ennek ellenére mégsem általánosíthatunk, mert nem volt minden egyetemista sznob majom és mint látjuk a cikk írója is megtisztelte jelenlétével a bulit, jól is érezte magát, sőt, még írt is az eseményről, ráadásul szerintem kivételesen jót! De ki mert volna rosszat írni 1983-ban a Bikiniről?

Az új korszakra ébredve egyre több fiataloknak szóló sajtótermék jelent meg, ennek az ára az volt, hogy néhány újság rendszertelenül, vagy nagyon ritkán - negyedévenként - került ki az árusokhoz. Ilyen volt a Pick-Up is. Ők egy eléggé megkésett írással igyekeztek Nagy Ferót legitimálni:

Amikor Nagy Feró korábbi zenekara, a Beatrice feloszlott, sokáig bizonytalanságban voltunk, lesz-e folytatása énekesi pályafutásának, képes lesz-e a tanulságokat levonni, új zenei utat találni? Amikor a Bikini zenekarral kapcsolatos elképzeléseivel felkereste popzenei szerkesztőnket, bebizonyosodott, hogy a terveknek komoly jövője van. Részben azért, mert az új programban nagyobb szerepe van a zenei elképzeléseknek, és Feró is inkább zenei meglepetésekre törekszik, mint látványos külsőségekre. Másrészt kedvezett a Bikini terveinek az MHV popzeneikiadásában beállott új helyzet. a márkák közötti verseny szabadabb lehetősége. A hosszas előkészítés, a sok­ sok próba első komoly eredménye az a demo-kazetta, amelyen valóban meglepő, új ötletek hallhatók. Nagy Feró és a Bikini célja, mint ezt lapunknak nyilatkozták: valami olyat szeretnénk a magunk nyelvén megfogalmazni, mint amit a Syrius próbált annak idején a saját eszközeivel". Reméljük, hogy a MAFILM Zenetermében most rögzített új nagylemez valóban a "progresszív új hullám" (a kifejezés a Pick Up saját találmánya) első, igazi nagy áttörése lesz.

Külön tetszett az okfejtés Feró zenei meglepetéseiről, amit még a Dinamitos fiúk megjelenése előtt vadul elutasítottak az "illetékes elvtársak". Hirtelen kiváló nóta lett a Quasimodo, vagy a Ki csinál szódát. De ez nem is baj, hiszen a profi zenekar, a nagydumás frontember, az új stílus robbanása és a kiszámíthatatlanság heveny bólogatásra és széles mosolyra buzdított mindenkit. Megtért a fekete bárány, ő már a "Mi Ferónk"...

Több megjelenési lehetőséget biztosított a zenekarok számára az, hogy már nem csak a Pepita létezett, hanem kifejezetten a fiatalokhoz szóló Start márka is. 1983-ban valóban csak annak nem volt lemeze, aki nem tudott zenélni, ragaszkodott a "tiltott" dalszövegeihez, vagy nem volt piacképes. Ez persze nem teljesen igaz, mert rengeteg feltörekvő jó rockzenekar sem kapott továbbra sem önálló albumot. A Lord dalaira például azt mondta Boross Lajos, hogy a zenéjük lerágott csont. Az ország akkori egyik legzseniálisabb progresszív rockbandája, a Fanyúl sem jutott el a nagylemezig, meg is szűnt. A HIT karrierje fényesen indult a Vén csavargó halálával - ez egy pályázatnyertes dal -, de az ő zenéjük sem kellett. Persze azért 1984-ben megoldották a problémát, de annak ára volt. Az énekest, Mr Basaryt ki kellett rúgni, hogy helyébe léphessen Bodnár Attila. A lemez ugyan megjelent botrányosan rossz dalokkal, amivel teljes hitelét elveszítette akkor a banda. Bodnár amúgy sem érezte jól magát a rockzenében, főleg, hogy nem lettek világsztárok két nap alatt. De az élet kárpótolta, hiszen sztár lett Fenyő mellett a Modern Hungáriában, majd megírta élete nagy zene-szerzeményét a Csovi-csovi Dzsaszpert... (pfúj) Az újpesti Kugli zenekar Vikidál Gyulával kapott egy kislemez lehetőséget, az anyagot rögzítették, de sosem jelenhetett meg, bár a munkáért fizetett a Lemezgyár. Egy hamisnak tűnő "Dalos" jelentés azt állította, hogy a Kugli nem megbízható zenészekből áll, ezért nem javasolja a kislemez kiadását. Ugye most mindenki azt gondolja, hogy ez a "Dalos" milyen gonosz volt azokhoz az emberekhez, akik őt a mélyponton befogadták és támogatták, de nem így történt! Dalos harcolta ki ebben a konkrétan rockzene ellenes időszakban, hogy lehessen a zenekarnak legalább egy kislemeze. Furcsa lenne, hogy kiharcol valamit, majd a cél előtt egy méterrel leállíttatja. Szóval 1983-ban a feltörekvő - de még rockzenét játszó - zenekaroknak nem sok esélyük volt. Ennek szellemében érdemes elolvasni a Hétfői Hírlap áprilisi számában megjelent írást, melyben néhány szó erejéig helyet kap a Bikini is.

A tavasz egyik lemez-slágere Korda György "Aranyalbum"-ja volt, amelyből egy hónap alatt 60 ezer kelt el. Korda most 40 hangversenyből álló, országjáró turnéra indul Balázs Klárával, Szánti Jutkával és az Expressz zenekarral, a lemez anyagából összeállított műsorral. A következő hetekben újabb, érdeklődésre számot tartó poplemezek látnak napvilágot. Szörényi Levente és Bródy János után egy másik Fonográf tag, Tolcsvay László is önálló nagylemezzel jelentkezik. Bizonyára örömmel fogadják a tinik Nagy Feró új együttesének, a Bikininek első korongját. Ugyancsak újdonság az "A. E. Bizottság" számainak megjelenése a lemezpiacon. A zenekar vezetője, Wahorn András tervezte a borítót is. Hamarosan megjelenik a Rock-legenda második nagylemeze, a jazzkedvelők pedig a Kaszakő és a Binder számait bemutató felvételeket vásárolhatják meg. Befejezte a stúdiómunkát az Edda Művek és a P. Mobil, újabb nagylemezeik a nyár elején kerülnek a boltokba. Tervezik a Prognózis együt­tes újabb felvételeinek kiadását is. Rövidesen megjelenik Cseh Tamás lemeze, a Katona József Színházban műsoron lévő "Frontátvonulás" dalait tartalmazza.

Még nem telt el egy év és a Bikini együttes már ünnepelhette első önálló nagylemezét. Érdekes módon a hír hallatán az országon öröm-ujjongás futott végig. Baráti és elvtársi hátba veregetések következtek és most az egyszer mindenki egy emberre koccintott. Megint fordult egyet a Föld. Feró 1981 keserveit már régen maga mögött hagyta - és mint a filmekben -, a végére átvette ő az irányítást. A lemezről születő hozsannákat a következő részben közöljük, de azt még itt szeretném lejegyezni az igazság kedvéért - mielőtt elfelejteném -, hogy a szakmai szavazásokon az album a mai napig minden idők legjobb zenei-anyagai közé tartozik. 

Azon kívül, hogy 1983 a hazai rockzene utolsó jónak mondható éve, mégis egy olyan rockeseménytől hangos az ország, amire a mai napig büszkén emlékeznek az alkotók és rajongók egyaránt. Augusztus 18-án bemutatták Budapesten, a Városligeti Szánkózódombon az István a király rockoperát. Innentől nevezik a helyszínt Királydombnak. Nagy Feró - egy jelentésnek köszönhetően - már megbízható, jó elvtárs, így a többi megbízható jó elvtárssal együtt játszhatott a produkcióban. Ne feledjük, ekkor még akárkik nem szerepelhettek filmben, vagy egyéb művészeti alkotásban, csak akiket szigorúan leellenőriztek és az illetékesek jóvá hagyták. Ettől függetlenül a hazai könnyűzenének is meg voltak a maga Hofi Gézái...

Folytatjuk... (2022.02.23.)

Írta: Fiery