Cikipédia 13/23 - A könnyűzene helyzete a szocializmus idején 6

Abból lehet észrevenni, hogy egy politikai rendszer gyengülési folyamata elindul, hogy egyre több és határozottabb "látszatintézkedéssel" igyekszik fenntartani a hatalmának külsőségét. Nem maradnak el a hivatalos fenyegetések, de amikor a tettek mezejére kell lépni, valamiért mindig meghátrálnak a nem elég magas pozícióba került főelvtársak. Visszalépésük történhetett azért, mert az adott "könnyűzenei ellenfél" a látszat ellenére magasabb célokat szolgált, titkos állami támogatással, háttéralkukkal, vagy pedig egyszerűen csak egy magasabb szintű pártfunkcionáriusok álltak az előadó vagy a zenekar mögött. Mindenesetre a szocialista rendszer gyengesége körvonalazódni látszik, ugyanis egy valóban szigorú diktatórikus irányítás alatt az alábbi történetek egyszerűen nem fordulhattak volna elő soha! Kellemes olvasást! (Fiery)

Nem megfelelő nyilatkozatok

A Kádár-rendszer a számukra nem megfelelően megnyilatkozó és tevékenykedő popzenészeket hivatalosan ellenséges csoportnak tekintette. Az Agitációs és Propaganda Bizottság 1982. július-i állásfoglalása szerint "Javítani és rendszeressé kell tenni az illetékesek tájékoztatását az ellenzéki-ellenséges csoportok tevékenységéről. Ennek érdekében rendszeresen föl kell használni a megyei pártbizottságok ideológiai titkárai, PMO vezetői és munkatársai, valamint a tömegtájékoztatási eszközök főszerkesztői, rovatvezetői számára tartandó értekezleteket a kiterjedtebb, alaposabb politikai, ideológiai, kulturális tájékoztatásra, ennek kapcsán az ellenséges, ellenzéki jelenségekkel kapcsolatos információk, feladatok megismertetésére, a kölcsönös konzultációra."

Ezek szerint tehát nem csak a Belügyminisztérium másodállásban alkalmazott ügynökhálózatára és az arra szervezett hivatásos tisztikarra számított a hatalom, hanem hivatalosan, a párthierarchiában középen elhelyezkedő megyei szintű pártvezetőktől és funkcionáriusoktól is kértek segítséget. Az ügynökhálózat emellett működött, mintegy kontrollálva a fenti csoportok hivatalos jelentéseit. Az persze egyáltalán nem volt kizárható, hogy egyes funkciókat betöltő személyek mind a párthierarchiában, mind pedig a titkos ügynöki szervezetben szerepeltek, sőt valószínűsíthető, hogy valakit éppen azért helyeztek a pártszervezet bizonyos polcaira, hogy ezáltal fedezzék titkosügynöki tevékenységüket. Az irányítás szétosztása azt mutatja, hogy az adott politikai vezetők egyre kevesebb felelőséggel rendelkeztek, és igyekeztek letolni magukról a kényelmetlen döntéseket. A magyar könnyűzenészek befutott rétegének egy része azon túlmenően, hogy sorozatosan felléphetett nyugati országokban, emigrált és politikai menedékjogot kért (például Bartha Tamás az LGT, Baksa Soós János a Kex, vagy Mareczky István a P. Mobil).

Szocialista szempontból ellenséges külföldi ellenzéki politikai erőkre jellemző volt, hogy felkeresték a magyarországi célszemélyeiket segítségnyújtás céljából zenei érvényesülésükben, amit tulajdonképpen előre megfontoltan a magyarországi hatalommal szemben használtak fel. Nagy Ferót, a feloszlott Beatrice zenekar frontemberét is megkeresték a Szabad Európa Rádió munkatársai, hogy írjon könyvet zenei pályafutásáról, cserében magas szerzői honoráriumért cserébe. Feró a kérést visszautasította, mondván, hogy ő inkább Magyarországon akar érvényesülni és kritikát megfogalmazni az akkori pártállami viszonyokkal szemben.

A felelősség szétosztása

A PB a művelődési házakat irányító és felügyelő pártszervek hiányosságait emelte ki, amelyek sokszor nem rendelkeztek kellő informáltsággal: "Nem megoldott a művelődési házak, klubok műsorainak engedélyeztetése sem, pontosabban az engedélyeztetés jelenlegi rendje mellett nem biztosíthatók a szükséges politikai garanciák."

A pártállami vezetés tehát többek között attól tartott, hogy a koncerteken elhangozhatnak a szocialista közízlést sértő, vagy a rendszert kritizáló dalok. Ennek elkerülése érdekében a PB határozatában kezdeményezte, hogy az illetékes állami szervek vizsgálják meg a műsorengedélyezés rendjét és tegyenek javaslatot az engedélyeztetés politikai garanciákat nyújtó rendezésére, valamint az állami szervek javaslatait az Agitációs és Propaganda Bizottság vitassa meg. Az ellenséges erők mind jobb leszerelésére ezenkívül Konzultatív Bizottságot hoztak létre, amelynek elvi-politikai állásfoglalásokat kellett tennie egyes konkrét ügyekkel kapcsolatban, amelynek alapján az illetékes párt- és állami szervek intézkedhettek. Ha visszaemlékszünk, az ötvenes, hatvanas években kevesebb határozat és több megvalósítás történt. Ha valaki csak egyszer határozottan szidta a rendszert, az hamar eltűnt a színről - kivéve, ha az egy háttér alku eredménye volt. A hetvenes évek végére az ellenőrzések szétdarabolásának köszönhetően a "tetten ért" zenekarokat kerületekből, falvakból, néhányukat megyékből tiltották ki. Ami érdekes módon automatikusan nem azt jelentette, hogy az adott területen egyáltalán nem léphetnek fel, ugyanis, ha az ORI által lett letiltva, attól még KISZ rendezvényen ott lehetett, ha a tanácselnök nem járult hozzá, hogy visszatérjen a banda, a rendőrség még megadhatta az engedélyt. A felelőség szétosztása tehát kiskapukat nyitott meg. Persze a szervezetekben voltak túlbuzgó elvtársak is, tevékenységükre egy jellemző példa:

Egy budapesti külvárosi Prognózis koncerten történt, hogy Vörös István énekes az egyik számot úgy konferálta fel, hogy "szabadíts meg a gonosztól", amit az ügyeletes elvtársak félrehallottak (szabadíts meg az orosztól) és a zenekart azonnali hatállyal kitiltották a kerületből és meghívót kaptak a helyi rendőrőrsre. A tárgyalásra a zenekar tagjai bizonyítékul elvitték a leírt és idézett dalszövegrészt, így már a KISZ is melléjük állt. A rendőrség képviselője nagylelkűen elengedte a tiltást.

A jövő meghatározása

Az Agitációs és Propaganda Bizottság 1984 nyarán tartott ülésén az ifjúság szórakoztatását tárgyalta:

"Az ifjúság szórakozási szokásai közül legjelentősebb tömeghatással a könnyűzenei szórakoztatás van. Ennek politikai, ideológiai hatásait a tudományos kutatásnak kell feltárnia. Az ifjúság szórakozásában meghatározó szerepet játszó zenei jelenségek megkülönböztetett művelődéspolitikai figyelmet érdemelnek. A művelődéspolitika bevált elvei alapján olyan differenciált megítélésre van szükség, amely figyelembe veszi a műfaj sajátos társadalmi szerepét és tömeghatását, részben amatőr mozgalmi jellegét, tartalmi és esztétikai sokrétűségét. A műfaj lebecsülése és olykor differenciálatlan védelme helyett, a létrehozott értékek, a tömeghatás eszmei, minőségi elemzése, a kiemelkedő teljesítmények értékelése, a szórakoztatóipar igénytelen jelenségei elleni fellépés kell, hogy az irányítás munkáját meghatározza. Az ifjúság zenei szórakoztatásában meghatározó a nyugati - elsősorban angolszász - hatás. Ez olyan életérzéseket közvetít, amelyek számunkra nem elfogadható ideológiai tartalmakat hordoznak. A Bizottság szükségesnek tartja, hogy az ezzel kapcsolatos politikai-ideológiai teendők kidolgozása is megtörténjen. A téma gondozásával egy felelős szervet kell megbízni, amely koordinálja a többi érintett állami, illetve szakmai és társadalmi szerv feladatait is. Ennek megfelelő szervezeti kereteket kell létrehozni. Ezen belül kell meghatározni a KISZ feladatait is. Szükséges, hogy a rádió, a televízió, a sajtó, a hanglemezgyár összehangoltabban végezze munkáját. Fokozni kell a kritika és a sajtó felelősségét az e téren tapasztalható politikailag-ideológiailag káros jelenségekkel szemben. A témakör propagandájában kapjanak nagyobb nyilvánosságot a műfaj értékei, helyes törekvései. Ki kell dolgozni az engedélyeztetési eljárás korszerűsítését, a minősítés, a képzés és a továbbképzés rendszerét."

A csöves-mozgalmat is kivesézte a jelentés, kiemelve agresszivitásukat és polgárpukkasztásukat. Megkülönböztettek a jelentésben ezen belül akkoriban már a punk mozgalomnak nevezett áramlatba tartozó együtteseket, valamint értelmiségi ellenzéki és alternatív zenekarokat. Sajnálatos tényként kezelték, hogy egyik-másik áramlathoz sok fiatal csatlakozott: "Semmilyen valódi konfliktus, beilleszkedési zavar nem adhat azonban mentséget társadalomellenes, megbotránkoztató jelenségekre. Bármennyire is csak az ifjúság elenyésző részét érintik a legszélsőségesebb megnyilvánulások, ellenük a leghatározottabban fel kell lépnünk. Ugyanakkor a - mégoly szükséges - tiltás nem helyettesítheti az aktív művelődéspolitikai lépéseket, a folyamatos figyelmet, az offenzív magatartást."

A bizottság megítélése szerint a popzene nem egységes, emiatt differenciált megítélésükre volt szükség. Lehettek olyan stílusirányzatok, amelyeket utánpótlásra méltónak nevezett, nem titkolva viszont azt a szándékot, hogy ellenőrizzék azokat. A tiltás és a támogatás tehát egyaránt napirendre kerülhetett velük kapcsolatban a párt- és kormányzati szerveken, az ekkor még működő sanzonbizottságon vagy a zenei intézményeken keresztül. Új motívum viszont, hogy a pártvezetés döntésének értelmében a zenei intézményeken túlmenően a Magyar Televízió, a Magyar Rádió és a MAFILM is kaphatott kiadói jogot lemezekre, kazettákra, ami kétségkívül a cenzúra megosztásának jele. A szórakozási tevékenységről kijelentették, hogy egyre inkább előtérbe került, és elismerték, hogy ezekben a műfajokban szintén lehetett igényeset alkotni. Ugyanakkor fenntartásukat és ennek a műfajnak a társadalmi felelősségét fejezték ki: "E téren azonban szembe tűnőbb és - tömeghatása révén - nagyobb károkat is okozhat az eszmei és ízlésbeli igénytelenség." Többek között hiányolták a szocialista társadalmi értékrendet alakító produkciókat. A nyugati populáris termékeket viszont túl soknak találták ekkoriban, amelyek a hazai előadókat negatív irányban befolyásolták a tervezet szerint, mert ízléstelenséget, trágárságot, durvaságot, sőt esetenként ellenséges eszméket közvetítettek.

"Az arisztokratizmus mellett tapasztalni lehet a legalacsonyabb színvonalhoz való alkalmazkodást is. Számos szerző és előadó, kulturális intézmény, műhely a tömegigényre és a gazdasági kényszerűségre hivatkozva kulturális kínálatát az alacsony ízlésszinthez igazítja, és így kíván könnyű üzleti sikereket elérni. Az elvi-politikai és a gyakorlati irányításban, befolyásolásban következetlenség, koordinálatlanság tapasztalható. Egyes területeken a kereskedelmi, üzleti szempontok kizárólagos érvényesítése, illetve az igényekre való hivatkozás súlyos eszmei, ízlésbeli zavarokkal, értékengedményekkel jár, másfelől viszont a műfaj kiemelkedő értékei, a művészi teljesítmények sem kapják meg a szükséges támogatást."

A legfelsőbb pártvezetés ugyanakkor kijelentette, hogy továbbra sem kívánnak hatalmi szóval beleszólni az ízlés és stílusvitákba, ettől függetlenül a Kádár-rendszer alatt végig ezt a módszert igyekeztek megvalósítani, hosszútávon sikertelenül. Az alkotói szabadságot fontosnak tartották, és bár a szocializmus-ellenességre hivatkozva a zenészeket bármikor félre lehetett állítani, ilyen jellegű határozott döntést az adott lehetőségeknél jóval ritkábban hoztak meg. Ezzel összefüggésben a PB - gyengesége jeléül - elismerte, hogy lehetnek a hatalom és a művészek között viták, konfliktusok, amelyek során nem mindig a párt politikáját képviselőknek volt igaza. Ennek ellenére megfogalmazták a szocialista eszméknek ellentmondó művészi tevékenység elleni fellépés szükségességét: "A szövetségi politika kereteivel azonban összeegyeztethetetlen a társadalom alapvető érdekei elleni fellépés, népünk erőfeszítéseinek semmibevétele, a társadalmi rendszerünkkel szemben ellenséges magatartás, az emberiség ügyei iránti közömbösség. A kulturális műhelyeknek, kollektíváinak, vezetőinek, a kommunistáknak és minden elkötelezett alkotónak, kritikusnak, a párt - és állami irányításnak határozottabban kell fellépniök az ilyen megnyilvánulásokkal szemben."

Leporolni az ötvenes évek hangzatos lózungjait

A hanglemez és kazettaforgalmazásban a pártállami vezetés számára egészséges arányt szerették volna elérni a szocialista ihletésű műfajok és a szórakoztató termékek között. Ez utóbbihoz viszont hozzátették, hogy "Giccsre, alantas ízlésű tömegtermékre, öncélú kísérletezésre, a társadalom igényeitől elszakadt önmegvalósításra közpénzek nem fordíthatók." A könnyű műfajjal szemben a hatalmi gépezet részéről megmutatkozó arisztokratikus elzárkózás ellen azonban felemelték hangjukat. Vissza kellett szorítani a kereskedelmi-üzleti szempontok eluralkodását, a silány, ízlésrontó, manipulatív divatokat, mert a jövedelmezőség nem lehetett szempont a kommunista vezetés által ízlésrombolónak tartott mű esetén. Ennek a gyakorlati életben elképzeléseik szerint a következőképpen kellett volna megvalósulnia:

"A szórakoztatás különböző műfajaiban jelentkező értékes törekvések támogatása, orientálása, a szórakozási divatok kezelése hatékonyabb és összehangolt művelődéspolitikai tevékenységet igényel. Meg kell teremteni a szórakoztatás művészeti és közművelődési, művelődési és kereskedelmi szempontokat egyaránt figyelembe vevő, egységes állami irányítását. Ezen belül külön, kiemelt feladatnak kell tekinteni az ifjúság szórakozási igényeinek kulturált kielégítését, az ebben résztvevő állami és társadalmi szervek tevékenységének összehangolását."

A kulturális életben nemzetközi viszonylatban a fő figyelmet még mindig a Szovjetunió kapta a PB útmutatása szerint, amiben szerepet kapott a könnyűzene is. Ezt követően kapott fellépési lehetőséget a Varga Miklós Band a Szovjetunióban az NKI szervezésében. A PB ebben a dokumentumban sem zárkózott el a nyugati művészeti kapcsolatoktól, ami szintén érintette a pop-rockzenét a Cannes-ban évente megrendezett MIDEM fesztiválok, vagy a devizakülföldön megjelentetett nagylemezek kapcsán, ami egyébként a nagy remények helyett folyamatos bukás volt.

Fogatlan oroszlán

A TKKO munkája az Agitációs és Propaganda Bizottság elé került, ahol kijelentették: "A bizottság támogatja azokat a törekvéseket, amelyek a zenekultúra területén meglévő monopolhelyzet enyhítésére irányulnak." Az óvatos engedés politikája a pártállami beavatkozás ismételt meghátrálását jelentette, még akkor is, ha már a rendszer csak hangban maradt erős: "a szórakoztatásban olyan mechanizmust szükséges kialakítani, amely jobban biztosítja a kultúrpolitika eszközeivel történő eredményesebb befolyásolást."

"A könnyűzene tisztán piac-elvű szabályozásban működik. Az 1983-tól bevezetett újítások egyik fő vonása, hogy a belső igények impresszálásában a monopolhelyzet megszűnt. Ma már sok szervezet működhet. (Üzleti vállalkozásként bejegyzett magáncégre nincs szükség.) A sok új rendező szerv között kialakult verseny jelenleg igen éles és szabályozási zavarok miatt a hagyományos állami impresszáló szervnek (ORI) nem kedvez, mert a gazdasági szabályozás itt keményebb, mint másoknál, így a verseny-feltételek nem egyformák. Az országon kívülre szervezett magyar, vagy az onnan behozott külföldi produkciók jelenleg az Interkoncert Vállalat még viszonylag monopolizált közvetítésével folynak. Ezen eddig még nem akartunk gyökeresen változtatni, de megnyugtató feltételek esetében időszerű, hogy több állami szervezet is tevékenykedjen e műfajban. A könnyűzene kulturális és politikai irányításában uralkodó szerepe van a Hungaroton Vállalat gazdasági és zenei vezetésének, a lemez és hangszalag kiadási és gyártási tevékenysége révén. A könnyűzene műfajában a műfaj tartalmi, esztétikai vadhajtásainak kiiktatása a Hungaroton tevékenysége révén a hangrögzítésben megoldottnak tekinthető. E műfaj a koncertszervezésben mutat olykor érték-zavarokat, ahol a kulturális tartalomellenőrzését a tanácsok sokszor nem, vagy nehezen biztosítják. Ezért előfordult, hogy egyes popzenekarok nemkívánatos kultúra-ellenes tevékenységet folytattak. A működés tanácsi ellenőrzését erősíteni szükséges. Egy-egy popzenekar menedzselésében, vagy korlátozott támogatásában olykor állami szervezetek is részt vesznek, s ebben az esetben a tartalmi kifogások már ritkán merülnek fel. Üzleti, költség és jövedelem-viszonyok vonatkozásában a szórakoztató zenei vállalkozások legfőbb szabályozója ma az adózási rendszer. Másfajta és új gazdasági szabályozásokat a Művelődési Minisztérium egyelőre nem lát szükségesnek."

Sok minden változott az ötvenes évek óta és ennek egyik fő oka az lehetett, hogy a korai évek lázadói idő közben megszerezték diplomájukat és a mindennapi életben akartak tovább érvényesülni. Röviden: Ezek a fiatal felnőttek pozícióba kerültek; pártfunkcionáriusok, klubvezetők, vagy a sajtó képviselői lettek. Ezért is lehettek elődeikhez képest engedékenyebbek korábbi bálványaikkal szemben. A hetvenes évek végére lecserélődött a vaskalapos generáció és a gyeplőt már senki sem tartotta, ezért volt szükség továbbra is a hangzatos dogmákra, látványosnak tűnő retorziókra, ami csak tovább lágyította a rezsim kompetenciáját.

Írta: Fiery

Felhasznált dokumentumok:

A Kádár-rendszer könnyűzenei politikája (tanulmány) alapján: MSZMP KB IB, majd PB iratai, MSZMP KB Titkársága iratai, MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya iratai, MSZMP KB Tudományos és Kulturális Osztály iratai, MSZMP KB Tudományos Közoktatási és Kulturális Osztály iratai, MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottság iratai, MSZMP KB Ifjúsági Bizottság iratai, Népgazdasági Tanács ülések jegyzőkönyvei, előterjesztések, határozatok, Belügyminisztérium Miniszteri Titkársága iratai, Művelődésügyi Minisztérium Ellenőrzési Főosztály iratai, Művelődésügyi Minisztérium Közművelődési Főosztály iratai, Művelődésügyi Minisztérium Zene és Táncművészeti Főosztály iratai, Kulturális Minisztérium Zene- és Táncművészeti Főosztály iratai, Kulturális Minisztérium Ellenőrzési Osztály iratai, Művelődési Minisztérium Ellenőrzési Főosztály, KISZ KB IB iratai, Budapest Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága iratai, Budapest Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága Népművelési Osztályának iratai, Dokumentációs és Felosztási Osztály...