Cikipédia 13/35 - Aranykezek (1983)

- Egy gyűrűt szeretnék eladni - nyitott be az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat boltjába egy idős asszony. - Tessék holnap jönni - felelt az alkalmazott. - Tetszik látni, mennyi aranyat hozott be ez a fiatalember. Mire az ő portékáját átvesszük és kifizetjük, lejár a munkaidő. - Az idős asszony végig mérte a fiatal férfit, és a pultra kirakott halomnyi ékszert. Fogta a gyűrűjét, kiment a boltból, megkereste a legközelebbi telefonfülkét, és feltárcsázta a 07-et...

Az ember csak a szépre emlékezik és ez így is van rendjén. Az én fiatalságomat a Piramis együttes zenéje és munkássága "aranyozta be"  és főleg nekik köszönhető, hogy a hazai rockzene a mai napig életem meghatározó része. A tisztelet mellett azonban nem mehetünk el szó nélkül a negatív dolgok mellett sem, amik akkoriban ugyancsak nagy visszhangra leltek. Az alábbi ügy ma már talán nem is számít bűnnek, de 1983-ban bőven elég volt egy mítosz lebontására. Miközben olvassuk az alábbi írást, jusson eszünkbe, hogy a negatív történetek pusztán annyit bizonyítanak, hogy mindannyian emberek vagyunk, hibázunk, néha megbotlunk...

A küszöbön ülve

Határozottan nehéz idő járt a Piramis együttesre miután Révész elhagyta a bandát, magával vitte a szerencsét is. Pedig arra nagy szükség lett volna, de ki hitte volna, hogy egy nagyszerű muzsikusokból álló zenekar a frontember nélkül már csak félkarú óriás. Változtatni kellett, a rockzene is haldoklott, ezért újítani kellett. A Piramis Plusz album igényes volt zeneileg csakúgy, mint a szövegvilága, mégis hatalmasat bukott. A zene nem a zenekartól megszokott rockmuzsika volt, hanem a rockerek által akkoriban gyűlölt új hullám, némi rock és blues behatásokkal fűszerezve. A szöveg nem az általános- és középiskolások társadalmi beilleszkedéséről vagy szerelmi életéről szólt, mint mondjuk az Erotika lemez, hanem olyan magasan képzett értelmiségieknek, akik esetleg tudták, hogy miről szól a P.V.E.C.B. angyal, vagy a Vox humanax, olvasták a Mester és Margaritát,  a Virágot Algernonnak című műveket. Nem csoda, hogy a koncerteken "Bunkó vagyok, tahó vagyok! Röhögtem én nagyot" (HBB) bekiabálóinak az album túl nagy kihívást jelentett. És az sem volt nagy siker, amikor az új hullámosított A becsület című számot Gallai próbálta a maga módján elénekelni. - A Bikiniben pedig bejött a Fújjad asszony, fújjad dallal. - Szóval egy amúgy igényes lemez csúfos kudarcot vallott, talán túl korán érkezett, talán nem szólt senkihez.

1982 nyarán viszonylag szerencsésen mászott ki a Piramis együttes legénysége egy jótékonysági koncertnek beharangozott "tiltott duplagázsis" balhéból. Ugyanis Pécsett 1981 február 1-én rendeztek koncertet, amit úgy hirdettek meg, hogy a bevételt a mozgássérültek megsegítésére fordítják. A koncert jól sikerült, csupán egyetlen szépséghibája volt, hogy a Som Lajosék irányítása mellett résztvevő zenekarok a hivatalosan megállapított felléptidíjnak majdnem a duplájáért vállalták a fellépést és a bevételnek csupán néhány százalékát juttatták el az érintettekhez. Nagy nyomásra végül a zenekarok - élükön a Piramissal - visszafizették a pénzt, így elsimultak csendben a dolgok, de nem telt el négy hónap, Som brigádja megint bajba került.

A becsület ennél többet ér! De minél?

Egy fiatal férfi, aki nem más, mint NÁ, a Piramis együttes zenekari technikusa 1 kiló 40 deka ékszert adott el. 1 millió 114 ezer forintot kapott érte. Ezt az összeget bűnügyi letétként kezelte a bíróság. NÁ ezek után előzetes letartóztatásba került, ő lett a Piramis-ügy néven ismert visszaélés-sorozat elsőrendű vádlottja.

Mint az V. kerületi ügyészség vádiratából kitetszik: a kezdeményező, a szellemi irányító nem NÁ, hanem SL, a Piramis vezetője volt. Ő adta több ismerősének az ötletet, hogy gyűjtsék össze a turnéjukon megtakarított, vagy más módon megszerzett valutát, amit majd külföldre juttatnak, aranyat vásárolnak érte, becsempészik az országba, s itthon haszonnal értékesítik. A pénzen megosztoznak. A "bankár" NÁ technikus lett. USA-dollárt, nyugatnémet márkát, svájci frankot kapott NL technikustól, KM dobostól és másoktól. A pénzt a magyar származású, svéd állampolgár VZs vette át, s vitte ki az országból. Münchenben 18 karátos ékszereket vásárolt. Az éppen odautazó NL zenekari technikusra várt a feladat, hogy az ékszereket VZs-tól átvegye, és a gépkocsijában hazahozza.

Itthon az értékesítés NÁ feladata volt. S mivel 1981 júliusa után aranyat személyi igazolvány felmutatása nélkül is el lehet adni az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat boltjaiban, és mert NL egy ízben már járt SL-sal az egyik üzletben - látásból tehát ismerték -, kicsi volt a lebukás veszélye. Ezért még az Utasellátó három alkalmazottját, GJ, HÖ és SzL felszolgálókat is bevonták az üzletbe. Ők a Wiener Walzer expresszvonaton csempésztek ki 162 ezer forintot Bécsbe, s ott egy magyar származású ékszerésztől csaknem fél kiló 14 karátos ékszert vásároltak. NÁ a Münchenből behozott egy kiló és a Bécsből érkező, csaknem fél kiló ékszert egyszerre értékesítette. Amikor kipakolt, akkor érkezett a boltba az idős asszony, az egy darab eladó gyűrűjével.

Szállj fel magasra

Az ügyészség bűnszövetségnek tekintette az együttműködő társaságot. Devizabűntettel, vám-orgazdasággal, csempészettel és üzérkedéssel vádolta őket. Indítványozta a lefoglalt 1 millió 114 ezer forint elkobzását, és a bíróság kötelezte a vádlottakat összesen félmillió forint elkobzást pótló összeg megfizetésére.

Túl nagyra nőttél

1983-ban a Pesti Központi Kerületi Bíróság büntető tanácsa ítéletet hirdetett a SL, a Piramis együttes vezetője és hét társa ellen devizagazdálkodás megsértése, csempészet és más bűncselekmények miatt indult bűnügyben. Mint ismeretes, a zenekarvezető SL-nak, aki gyakori utazásai során megismerkedett a külföldi arany árakkal is, tavaly nyáron az az ötlete támadt, hogy jó üzlet lenne külföldről nagyabb mennyiségű aranyat az országba hozni. A külföldön történő arany vásárláshoz természetesen jelentős összegű konvertibilis valutára is szükség volt, így S javaslatára NÁ, a zenekar technikusa afféle magánbankot szervezett, amelynek tagjai dollárral, svájci frankkal, svéd koronával szálltak be az "üzletbe". A rövid idő alatt összegyűlt csaknem 500 ezer forint értékű valutát egy külföldi segítségével kijuttatták az országból, s az érte vásárolt egykilónyi arany ékszert NL, a zenekar másik technikusa a vámhatóságok megkerülésével Magyarországra csempészte. Ezzel párhuzamosan GJ, SzL és HÖ, az Utasellátó Vállalat alkalmazottai egy nemzetközi expresszvonat büfékocsijában elrejtve kivittek az országból 160 ezer forintot, amelyért 425 gramm arany ékszert vásároltak Bécsben. A büfékocsiban eldugott arany hazai értékesítése - csakúgy, mint a másik szállítmányé - NÁ-ra várt. Ilyenformán a jogszabályok előírásait megszegve, munka nélkül olyan jövedelemhez akartak jutni, amit a törvények tiltanak. A bíróság - figyelemmel a vádlottak büntetlen előéletére - NÁ-t másfél évi, NL-t egyévi és kéthónapi, SL-t egyévi és tízhónapi, GJ-t tízhónapi börtönre ítélte. HÖ-t és SzL-t tíz-tíz hónapi - végrehajtásában három évi próbaidőre felfüggesztett - börtönre ítélték. A bíróság elrendelte a jogellenesen szerzett anyagi haszon elkobzását is. Az ügyész súlyosbításért, a vádlottak és védőik enyhítésért fellebbeztek.

A kóbor angyalok

Hogy miért történt mindez, persze sohasem tudjuk meg, de ha egy darabig rugózunk még a témán és logikusan próbálunk gondolkodni, a legvalószínűbb lehetőség az, hogy Som Lajos gyarló emberként hozzá szokott egy bizonyos életszínvonalhoz, amit a '80-as évek elején egyre nehezebb volt fent tartani. Elmaradtak a sikerek és a velük járó pénz is egyre kisebb formában érkezett, ezért valamit tenni kellett, hogy áthidalja a nehéz időszakot és eltudjon kezdeni egy újat. Nem felmenteni akarom Somot - szerintem nem is kell -, de mindannyian hibázunk, hol kissebet, hol nagyobbat hiszen emberek vagyunk. Egy barátom szokta mondani, aki a Sopronkőhidai börtönben dolgozott gazdasági vezetőként, hogy "minden embernek van itt egy tégla a falban", vagyis, bárki bármikor oda kerülhet, elég egy rossz döntés...

A dicsőséges Piramis korszak sajnos a nevéhez nem méltó módon zárult le a '80-as évek közepére. A jó hír viszont a rosszban, hogy ugye örökké nem eshet, így 1992-ben a Piramis újra Révésszel az oldalán öt teltházas, sportcsarnokos fellépéssel tért vissza, majd 2006-ban ismételten megdobogtatta a rajongók szívét. Beszélnünk viszont a nehéz időkről is kell, mert az teszi a jót jobbá, az embert pedig emberibbé. Szerencsére ma már senki sem gondol a Piramis végnapjaira, mert csak a szépre emlékezünk...

Készítette: Fiery

Felhasznált dokumentumok: (Esti Hírlap, Népszabadság)