Cikipédia 13/45 - A körön kívül 2.

Az előző részben elindítottunk egy gondolatmenetet, amelyben megpróbáljuk megfejteni, hogy a vidéki zenekaroknak - ezen belül a karcagi Senor együttesnek - miért volt szinte lehetetlen bejutni Budapestre, az elitbe, a "körbe". De - milyen az élet - idő közben a kutatás egyre terjedelmesebb területeket tárt fel és az alábbi fejezet egy kicsit még tovább boncolgat és az alapkérdés mellett az 1979-es év nagy "rock-bummját" vizsgálja. Az alábbi vitaindító elképzelés - bár a politikát látja a háttérben - nem összeesküvés elmélet, pusztán egy szubjektív gondolatsor. Azt tudjuk, hogy mi történt a valóságban, de arról elképzelésünk sincs, hogy a valóságot hogyan alakították a háttérben, ezt próbáljuk megfejteni. Kellemes olvasást... (Fiery)

A Piramis együttes megjelenése és kirobbanó sikere sokkolta a politikai hatalom képviselőit, mert ekkora tömegbázis már kifejezetten veszélyes volt a rendszerre. Akaratukon kívül a KISZ és Pártszervezetek, valamint rajtuk keresztül a sajtó szinte minden képviselője a tömegrajongást megszállott tömeghisztériává fejlesztette, ez pedig zsákutcának bizonyult, taktikát kellett váltani, a problémát észrevétlenül, a háttérben maradva kellett megoldani. Egyetlen rossz döntés és egy újabb "ellenforradalommal" nézhetett volna szembe a rendszer. Ekkor tért vissza az 1966-os Táncdalfesztivál előtt született a mondás: "amit nem tudsz megszüntetni, annak az élére kell állni".

A háttérhatalom

1976-ban a Piramis egy pillanat alatt robbant be a köztudatba, amivel alaposan meglepte a szakmát és a politikát. A felelősök talán azt gondolták, hogy a siker ahogy jött, úgy elmúlik, de nem ez történt, sőt! 1977-ben a felocsúdás évében sokan a zenekar mellé álltak, hátha így lehet puhítani az eseményeket, de ez sem jött be, továbbra is duzzadt a tábor. A baj fő okozói a rajongók voltak, akik az iskolákban rajokat, őrsöket neveztek el kedvenceikről, a munkahelyeken Piramis brigádok alakultak. Ezek mellett már nem lehetett szó nélkül elmenni. 1978-tól beindult egy tudatos és irányított ellenpropaganda. A Piramist a pártállami sajtó apró darabokra tépte, de talán éppen ezért még tovább nőtt a zenekar népszerűsége. Az illetékesek úgy gondolták, hogy a rockzene - a beférkőzött ellenzékiek hathatós - támogatásával a nép a szocialista rendszer ellen fordulhat és ennyi embert már lehetetlen egyszerre elhallgattatni - ekkor még nem létezett a pusztavacsi főpróba, erről később.

Az atyáskodó illetékesek  többször is felhívták a zenészek figyelmét a várható következményekre. A zenekar tagjait figyelni kezdték, sőt a zenekarvezetőt formálisan be is szervezték, de ez sem volt elég. A Párt- és KISZ-vezetők közben több lépéssel előre már azt vízionálták, hogy ha elmúlik a Piramis láz, jöhet helyette egy másik, egy rosszabb. Precíz orvosi beavatkozással igyekeztek megállapodni az akkori két - szintén komoly tömegbázissal rendelkező - együttessel, a P. Mobillal és a Beatricével, ami nem volt ínyükre való, de a hatalom kényszerpályán volt. A közeledések ellenére elég hamar kudarcba fulladt a próbálkozás.

Kérem a következőt

Az utolsó évben a Piramis szinte minden napját külföldön töltötte, rattanetesen keveset játszottak itthon. Ez után "meglepő módon" Révész úgy döntött, hogy szakít a sikerei csúcsán járó sztár bandával. Vajon mi lehetett a kilépés valódi oka? Minden jel arra mutatott, hogy a zenekar roncsaiból stílszerűen Főnix madárként a P. Mobil röppen fel a legmagasabbra és veszi át a Piramis helyét, de Schuster Lóri és társulata egyáltalán nem volt olyan kezelhető, mint a Som csapat, ezért főleg Erdős doktor hathatós segítségével alaposan megvagdosták a Mobil szárnyait, tulajdonképpen a szívét vágták ki a zenekarnak. Közben felvetődött az a nem mellékes lehetőség is, hogy mi lesz, ha valami véletlen folytán Nagy Feró áll a tömeg élére, ami már valóban az ellenforradalomhoz vezethet. A Beatricét először mézes-madzaggal próbálták megváltoztatni - megfésült lemez, koncert-turné megbízható zenész elvtársak között, államilag támogatott Fekete bárány fesztivál -, de Feró az elé rakott szerződést nem fogadta el. A vezérkar azonnal lépett és pillanatok alatt kikapták mellőle meghatározó zenész társait, ahogy a P. Mobilból. Ellenszélként ott lehetett volna az Omega, de ők akkoriban a Csillagok útján jártak és Gammapolis felé tartottak. Az Omegával nem kellett számolni, mindenük meg volt, hova lázadozzanak? Az Omega és közönsége egyébként sosem volt lázadó, legfeljebb akkor, amikor a hagyományos táncdal ellenében alapították meg beatzenekarukat.

Higítás, mint módszer?

1979-ben a hatalom erős kontroll alatt tartotta a P. Mobilt és a Beatricét, e mellett finom ráhatással igyekeztek minél nagyobb konkurenciát teremteni. Ekkor alakult a nem titkoltan államilag támogatott Dinamit együttes, akiknek persze semmivel nagyobb hátszelet nem biztosítottak, mint például az LGT-nek, de egy próbát megért. Látványosan beindult a konkurencia-gyártás. Nem furcsa, hogy az addig a slágervonalat képviselő Demjén és Szigeti egycsapásra rocker lett, hogy Balázs Fecó Koncz Zsuzsa mellől visszatalált a Taurus világához? Tényleg a véletlenek játéka, hogy Hobó addig ismeretlen zenével, a bluessal pont ekkor futott be, hogy Frenreisz modernizálta Skorpiót? Nem érdekes, hogy ugyanebben az évben lett sztár az első vidéki banda, az Edda? Nem kell, hogy a változás feltűnő legyen, elég, ha mi tudjuk, hogy a nagy durranás egyetlen év alatt történt. 

De mi történt velük később? A P. Mobil átvészelte zenészei távozását és amennyire kellett, megalkudott, de a Beatrice 1981-ben már nem volt képes megmaradni, földbe állt. A rock leépülését követően Demjén Balázs Fecóval együtt visszatért a slágerpiacra, a Dinamit megszűnt, az Edda Művek is bedobta a törülközőt, Hobó pedig átpártolt a "művész-iparba. Természetesen az imént felsorolt zenészek, zenekarok nagyon sokat tettek a hazai kultúra minél magasabb színvonalú megteremtése érdekében és nem véletlen, hogy kivétel nélkül a mai napig meghatározó szerepben maradtak.

Van itt még valami. Tételezzük fel a legjobbakat! A Piramis fenomenális sikere a hard-rockzene irányába terelte azokat a már régóta neves zenészeket, akik ekkor már bármit játszhattak, VIP belépőjük volt az ORI-ba, a TV-be, a Rádióba, a Hanglemezgyárba, vagy épp külföldre. Azt is érdekesnek tartom, hogy szinte egycsapásra indultak be számolatlanul a vidéki tehetségkutatók, ennek hatására rengeteg vidéki zenekar léphetett fel a fővárosban és az országos rendezvényeken. Eddig ez lehetetlen volt, de mint tudjuk, a felhigításra szükség volt.

Újra a csend évei

A rendszer profin, mindvégig háttérben maradva dolgozott, miközben a rockzenében olyan egyensúlyt teremtett, ami már nem volt veszélyes a rendszerre nézve. A történet pikantériája pedig az, hogy ebben az évben a nyugati világban a hard-rock már régen háttérbe szorult és az új hullám, valamint a punkzene töltött be meghatározó szerepet. Szóval ebben a felhígult mezőnyben a nagyok mellé egyre több vidéki zenekart zárkóztattak fel. Ez az időszak mégis mindössze addig tartott, amíg már nem találták veszélyesnek a rockzenére kilátogató tömegeket. Szép csendben vissza silányult minden.

Egy kis kitérő

A rendszer erejében rejlő lehetőséget minél előbb ki kellett próbálni, hogy még egy olyan tömeghisztéria - mint amit a Piramis idézett elő -, ne történjen. A főpróbára azért is volt szükség, mert a Szovjetunióban elindult a peresztrojka, ami a későbbi rendszerváltáshoz vezetett. De akkor csak arra gondolhattak az elvtársak, hogy közel van egy újabb véres forradalom lehetősége. Mielőbb meg kellett mutatni, hogy a védelmi szervek mire képesek. Kapóra jött a Béke-fesztivál. 1984-ben - amikor a hagyományos rockzene hivatalosan már nem létezett -, az ország középpontjában, Pusztavacson rendeztek egy béke-rockfesztivált, ahol az elmondások alapján a rendőrség erődemonstrációt tartott mintegy százötvenezer főnyi közönséggel szemben. Az egy órányi ütközet után negyven mentőautó szállította a közeli városok korházaiba folyamatosan a sérülteket. A történet pikantériája, hogy a nagy létszámú szemtanú ellenére teljes hírzárlat biztosította, hogy az ország semmit nem tudott meg, pusztán annyit, hogy néhány fiatal felment a színpadra balhézni, de a rendvédelmi erők gyors közbeavatkozásának köszönhetően a rendzavarókat hamar lekapcsolták. A sikeres "bemutató" egy ideig megnyugtatta a Pártkatonákat, de sokáig nem dőlhettek hátra.

1985-re teljesen lecsillapodtak a kedélyek. Újra megrendezték a pusztavacsi Béke-fesztivált ahol - már csak a biztonság kedvéért, de - többszáz rendőr várt a támadási parancsra a közeli erdőben. Szerencsére nem történt semmi, ugyanis a közönség szinte teljesen kicserélődött, a lázadó fiúk helyét a rajongó lányok vették át. Olyan sztárbandák uralták a fesztiválokat, koncertarénákat, művelődési központokat, mint az R-GO, vagy az Első Emelet, de ott volt az Exotic és a KFT is. A magyar rockzenének már nem volt szüksége a vidéki utánpótlásra. Ekkor alakult a karcagi Senor zenekar, akik saját szerzeményű dallamos hard-rock muzsikát játszottak...

Még mindig folytatjuk...

Írta: Fiery