Cikipédia 14/16 A Budai Ifjúsági Park majdnem teljes története – 1968

Amikor Christian Barnard professzor, a világhírű fokvárosi szívsebész, az első szívátültetés végrehajtója 1969 nyarán Budapesten tartózkodott, egy este ezzel a kéréssel fordult kísérőihez: "Mutassanak nekem egy jellegzetes budapesti szórakozóhelyet!" A vendéglátók igyekeztek a híres orvos kedvében járni, ezért a főváros számos nevezetességét, szórakozóhelyét megmutatták neki, ám csak a véletlennek köszönhető, hogy egy séta alkalmával az Ifjúsági Parkba is eljutottak. A professzor élvezettel szemlélte az esti Budapest panorámáját, a történelmi környezetet, a felszabadultan szórakozó fiatalokat. "Ez az — mondta kísérőinek —, pontosan ilyenre gondoltam!"

Mint ahogy 1961-től kezdve minden évben megírták az újságok, hogy újra megnyílik az IFJÚSÁGI PARK, ez 1968-ban sem változott. Az állandó fellépők ebben az évben a Bajtala-trió és a Scampoló együttes volt, valamint népszerű táncdalénekesek. Ez utóbbi felvonultatás már csak a halovány reménysugárnak szólt, hátha a fiatalok megunják végre a beat zenét és újra Vámosi Jánossal járják újra a macskaköves utat. Természetesen nem így történt, lassan kis hazánkba is bearaszolt a rock muzsika Radics Bélával, Som Lajossal és balázs Fecóval az élen, de ekkor már az Omega is egyre keményebben nyomta. Az Ifjúsági Park minden kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap 17-től 22 óráig tartott nyitva. Kedden és vasárnap a Scampoló zenekar, csütörtökön és szombaton a Thomastic együttes és Máté Péter játszott. A keddi napokon továbbra is az amatőr tánczenekarok koncertműsora zajlott, vagyis a garantált teltházat még mindig a beatzene vonzotta.

1968-ban a Határőr újság az Ifiparkban készített interjút Soltész Rezsővel "Bemutatjuk a Rangers zenekart" címmel. A beszélgetés annyiban kapcsolódik a Parkhoz, hogy ott történik, mégis a korról érdekességgel szolgál.

A budai vár déli oldalánál zöldellő pázsit között kanyargó sétautakra történelmi levegőt áraszt a Buzogánytorony, a Lihegő-kapu, a csipkézett várfal. De ahogy tovább sétálok az Ybl tervezte Várkert-Bazársor felé, az Ifjúsági Park kőoroszlánoktól őrzött teraszán teljes életerejében muzsikál, szórakozik a ma fiatalsága. Kulturált környezetben, a messze zengő elektromos hangszerek ütemes zenéjére, az ódon várfal árnyékában nyújt kezet egymásnak a régmúlt és a jelenkor. A terasz emelvényén minden szerdán és szombaton a Rangers együttes játssza beat-tánczenéjét. Az együttes neve szorosan összefügg múltjával, 1963-ban alakult és azóta állandóan járják az országot. Mivel a beat-stílus ősnyelve az angol, ezért esett választásuk az együttes működési formáját legjobban kifejező "utazók, vándorlók" angol megfelelőjére, a "rangers"-re.

— Most megváltoztatjuk együttesünk elnevezését, bár szívünkhöz nőtt, hiszen annyi szép siker és élmény fűződik már hozzá. De mégis megtesszük, mert emlékeztet a hírhedt vietnami Rangers-divizióra, azonkívül a kiejtése is sokaknak bizonytalanságot okoz — mondja a rövid szünetben Soltész Rezső, az együttes vezetője, majd bemutatja társait, mind huszonkét-huszonhárom éves fiatalok. 

Hát ez óriási. Felsírtam olvasás közben, ettől függetlenül megértettem, hogy az imperialista, terrorista "amerikai" nevet nem használhatták többé, de erre még a végén visszatérünk. Ki tudja? Ha marad a Rangers név, talán ma Soltész nyomja a Tabánban a 8 óra munkát, meg azt, hogy nem kell olyan isten, aki nem tud magyarul. Ezt már nem tudjuk meg sosem. De jó érzés eljátszani a gondolattal - egyetlen percig legalább -, hogy Rezső is lehetett volna lázadó rocker és akkor 1981-ben nem a Szóljon hangosan az énekkel lesz ismert sztár, hanem mondjuk az Utolsó cigivel. Egyébként a legvalószínűbb az, hogy simán ellehetetlenítették volna őket - ne feledjük 1968 messze nem 1978! - bár megkezdődött már a lazulás az országban, de hol vagyunk még a teljes leépüléstől? Hogy az előbbi elméleti ámokfutásom mennyire elképzelhetetlen, azt maga Soltész bizonyítja az alábbiakban:

Derűsek, de komolyan veszik munkájukat. Érződik a zenéjükön, amikor muzsikálnak, semmi felesleges mozdulat semmi komédiázás, hányavetiség. És ilyen a közönségük is. — öt év alatt még sohasem volt nálunk rendbontás — folytatja Soltész Rezső és óvatosan lehelyezi gitárját — A huligánok elkerülnek bennünket, mert tudják, hogy nálunk nincs vadulás. Törzsközönségünk a tízen- és huszonegynéhány évesek sorából kerül ki. Általában saját szerzeményeiket játsszák. A Soltész testvérek és Novai Gábor szerzik a zenét, írják a szöveget.

Bizony, mi rendes és nagyon is komoly kisfiúk vagyunk és ha kapunk egy olyan nagylemezt, amin mi énekelhetünk, akkor beállunk a sorba és ha ennek az az ára, hogy néhány szovjet népdalt is feldolgozzunk, akkor azt is megoldjuk... A mi fellépéseinkre csak a jól szituált szocialista fiatalok, kizárólag ötös tanulók járnak oldalra fésült hajjal, és vastagkeretes szemüvegben. Ez a végtelenül kedves, zeneértő ifjúság a könnyűzenei hangversenyünket hátra tett kézzel, szolídan, szörpöt szürcsölgetve nézi végig és szigorúan csak akkor tapsol, amikor a Pártvezetés azt jóvá hagyja, de akkor aztán - önmagukról nem megfeledkezve - boldogan. Mit mondjak? Nekem tetszik ez a korkép.

— Hogyan alakult az együttes? — néz körül mosolyogva. — Ahogyan az lenni szokott. Először mindenki külön, saját kedvtelésére játszik. Én gimnazista koromban kezdtem zongorázni, majd áttértem az elektromos gitárra. Aztán összeverődtünk. A régiek közül már csak én maradtam. Első nyilvános elismerésünket a salgótarjáni Országos Amatőr Dzsesszfesztiválon kaptuk 1966-ban. Ott II. helyezést értünk el. Az 1968-as Ki mit tud?-on a középdöntőbe jutottunk. Az idei nyáron a KISZ Központi Bizottság szervezésében működő építőtáborokban, az Alföldön, Bács-Kiskun megyében, Kaposváron, Villányban és a Balaton körül adtunk műsort és szórakoztattuk a fiatalokat tánczenénkkel. Általában, bárhol az országban játszottunk, mindenütt szeretettel fogadtak, és lelkesedéssel zártuk fellépéseinket. Mármint, hogy fellelkesítettük őket a zenénkkel — nevette el magát. Aztán komolyan folytatta. — Lehet, hogy szíves fogadtatásunkat annak is köszönhetjük, hogy mi kifejezetten tánczenét adunk, azaz olyan beatet, amelyre táncolni lehet. És a fiataloknak ez kell. Azonkívül, mi olyan zenét játszunk és komponálunk, amelynek könnyen megjegyezhető dallama van, zeneileg kellemes, konszonáns fő-motívummal. Ez az, ami megragad és amelyből a slágerek születnek. A mi zenénkből is lehetne sláger, ha...

Tudatosan használtam a feltételes módot. Más, több is kell ahhoz, hogy valamiből sláger szülessen. Valami még hiányzik. És ez a nyilvánosság. Pontosabban, a mi zenénk csak kevés emberhez jut el. És ez a mi fájó pontunk: nincs lemezünk! Pedig tudjuk, van rá igény! A másik lehetőség a rádió. Sajnos, ott is csak három számunk szerepelt eddig. Bár lemezünk még nincs, a közeljövőben végre mégiscsak nagyobb nyilvánosság elé kerülünk. Október 5-én volt az Egyetemi Színpadon a Piszkos Fred musical premierje, ennek a darabnak mi adtuk a zenéjét. Október 6-án pedig, a televízióban, az "1+2" műsorszámban önálló, húszperces fellépésűnk volt, nagyrészt saját szerzeményű táncdalokkal.

A jövőre nézve kellett ez a beszélgetés. Az interjúból nem derül ki, de a zenekar még egy évet várt (1969) mire levetette a lázadó Rangers nevet és Corvinára változtatta. Mondjuk az érdekes, hogy még az eredeti névvel indultak a Ki Mit Tud?-on, ahol a döntőig jutottak. A jó fiúk türelmesek és elnyerik méltó jutalmukat, a tévé szereplést, a rádió és lemezfelvételeket is. Mert jónak lenni nem csak jó, hanem megéri...

A Budai ifjúsági Parknak tulajdonképpen világra szóló sikere van. Ha érkezik egy külföldi küldöttség, azokat egyből ide hozzák szórakozni, de a budapesti fiatalok is nagy előszeretettel jönnek. Viszont a Park vezetőjének egyre rosszabb híre van. Elterjed a fiatalok körében, hogy Rajnák elvtárs egy agresszív, erőszakos állat, aki minden gond nélkül lenyom bárkinek egy sallert, ha az nem tetszik neki. A sajtónak pedig ezt kezelnie kellett. Mégis hogyan eshet meg az a csúfság, hogy bizalmi posztra egy ilyen figurát ültetnek? A válasz nem bonyolult, ide kemény kezű vezetőre volt szükség, aki a '60-as évek beat-lázadásakor képes megállni a helyét, aki ha kell, ha nem, a szocializmus eszméjét – ha durván is, de – beleülteti a megtévedt ifjúság kobakjába. Nos, ha már Rajnák a hatalom embere, akinek túl sokszor jár el a keze, akkor őt minden áron meg kell védeni. Az alábbi a legelső ilyen írás, melyben jó színben tüntetik fel a kommunista vezért és itt még ez nem is feltűnő, de majd pár évvel okosabban, visszaolvasva az lesz. 

Nyomdászok az Ifjúsági Parkban. Baráti beszélgetés színhelye volt az Ifjúsági Park. Rajnák László, a Park igazgatója fehér asztal mellett mondott köszönetét a budapesti Kossuth Nyomda KTSZ-fiataljainak, akik — főként a könyvkötő ifjúmunkások — munkaidejükön túl, hulladékanyagok felhasználásával jelentős társadalmi munkát végeztek a fővárosi fiatalok legnépszerűbb nyári szórakozóhelye részére. A társadalmi munkaakcióban, amelyet az üzem gazdasági vezetői tevékenyen támogattak, különösen a szakma ifjú mestere címmel kitüntetett fiatalok jeleskedtek. A Budapesti KlSZ-bizottság részéről elhangzott elismerő szavakat Pintér József, a Könyvkötészeti KISZ alapszervezetének titkára köszönte meg.

Na jó, ez az írás még nem mossa Rajnákot, csak jó színben tünteti fel. Hamarosan lesz ennél jóval cifrább is a helyzet, ahol - mint egy házibuliban - előbb takarítanak, aztán rombolnak. Érdemes lesz a folytatásokat is olvasni, mert ez ügyben lesz még izgalom bőven.

És akkor most jöjjön egy olyan hír – több napilapból szemlézve -, ami 1968-ban igazán felkavarta az állóvizet. Bűntény történt a Budai Ifjúsági Parkban! Hol van már a legrémesebb hír, hogy egy asszony a Dunába akarta magát vetni, de egy szabadnapos rendőr megmentette? Most pedig egy magáról megfeledkezett imperialista fiatal meghökkentő története következik.

Az történt ugyanis, hogy a Belügyminisztérium szervei őrizetbevétel mellett eljárást folytattak le Otto Girsch 22 éves (ha él még akkor idén 75 éves a kis gonosztevő) osztrák állampolgár, bécsi lakos ellen, aki a Magyar Népköztársaság törvényeit megszegve, az ország területén engedély nélkül tartott magánál lőfegyvert. Otto Girsch a Budapesti Ifjúsági Parkban, ittas állapotban pisztolyával garázda magatartást tanúsított. Az összes körülményekre való tekintettel az osztrák fiatalember ellen a büntetőeljárást megszüntették, de az országból kiutasították.

De most egészen komolyan, a mocskos, rohadék kapitalista neveletlen zsírparaszt területrabló sógor fia idejön a világ egyik leggyönyörűbb és legbarátságosabb városába, ahol mindenkit hatalmas szeretettel fogadunk, erre ez a tapló majom szocialista erkölcsünket figyelmen kívül hagyva, a demokrácia bástyánkat lerombolva a fegyverével hadonászik. Lehet, hogy itthon nincs minden fiatalnak pisztolya, de akinek van, az is betartja a törvényeket és nem csinál felelőtlenül az utcán ellenforradalmat. A magyar ifjúság bőven megkapta a leckét, ugyanis a témát több újság is alaposan kivesézte.

Elrettentő példaként álljon itt a Népszabadság Vendégségben, forgópisztollyal című alkotása:

Ottó Girsch, 22 éves osztrák fiatalember víkendre, szórakozni jött Budapestre. Jól érezte magát, olyannyira, hogy az egyik budai mulatóban a kelleténél többet is ivott. Az ilyesmi előfordul másokkal is, noha az Ifjúsági Parkban, ahol vendégünk végül kikötött, nem rajonganak a pityókás emberekért. Hogy Ottó Girsch néha belekurjantott a fiatalok szórakozásába? Ezt vendégbarátságból elnézték, megbocsátották neki. Akkor kezdődött a baj, amikor italos vendégünk is táncra perdült és sorra -rendre félre lökdöste az útjába kerülőket. Figyelmeztették, hogy viselkedjen rendesen. Se szó, se beszéd, az osztrák fiatalember előrántotta a nadrágövén lógó pisztolyát. Ha hirtelen le nem fogják, vér folyik, hiszen a pisztoly csőre volt töltve . . .

Miután megfékezték, Ottó Girschet a rendőrség őrizetbe vette. Amikor kijózanodott, szánta, bánta, amit csinált, de máig is képtelen megérteni, hogy nálunk nem divat a csőre töltött forgópisztoly, amelynek engedély nélküli behozataláért, viseléséért törvény szabta büntetés jár. Szerinte Ausztriában természetes dolog, hogy a 16. életévét betöltő fiatalember bemegy az üzletbe és pisztolyt vásárol. Ez lehet, bár eddig úgy tudtuk, hogy az ilyesmi amerikai specialitás, de nem szokás a szomszédos országban. Ám, ha mégis igaz, amit Ottó Girsc mond, akkor sem hisszük, hogy Ausztriában a fiatalok büntetlenül randalírozhatnak forgópisztollyal. Még vendégbarátságból sem. Tegnap délutáni jelentés szerint a Belügyminisztérium szervei Ottó Girscht az országból kiutasították.

Szóval értjük a helyzetet. Nálunk ez nem szokás. És ezzel egyet kell értenem. Ma, 2023-ban sem szokás. Mondjuk van egy apró eldugott részlet, ami a kedvencem: "az ilyesmi amerikai specialitás". Mintha a világ mit sem változott volna, hiszen ez a fegyvermánia a mai napig az amerikaiak hobbija, előbb tanulnak meg lőni, mint cumizni, aztán mégsem érnek el céllövészetben eredményeket. És még egy, ami eszembe jutott: A korabeli média már a letartóztatás napján kiírta a gonosztevő teljes nevét, fogadok, hogy a TV Híradóban is megnevezték Ottót. Hmmm, mennyivel másabb volt a világ és érdekes módon egy apróbb hivatali visszaélés, jogsértés után senki sem rohangált ombucmanhoz, civilszervezethez, ügyvédhez, vagy pszichológushoz. Aztán mégis felnőttünk...

Az Esti Hírlapban jelent meg a Budapesti Anna-bálról egy rövid írás. Az egész hamvába halt ötlet és még csak meg sem mutattam volna - bár ez az esemény is az ifipark történelem szerves része -, ha nem akadok fenn valami érdekes dolgon.

Az idei táncos-szórakozási évadját az Echo-, Pannónia és a Hungária együttesek koncertjével zárta az Ifjúsági Park. A háromezer tizenéves tapsvihara után Rajnák László igazgatót kértük meg egy rövid mérlegkészítésre. — Nézőcsúcs született az egykori Vár-bazár falai között; 220 ezer fiatal szórakozott ebben az évben nálunk. Ennek egyik oka kétségkívül a Hungária együttes nagy népszerűsége; egy-egy hangversenyükre négy-ötezren is eljöttek. Az elmúlt évekhez képest tovább bővült programunk. Kedden amatőr, szerdán hivatásos zenekarok léptek fel; csütörtökön rendeztük meg az ifjú tehetségek fórumát, pénteken magnóklub működött, szombaton hivatásos, vasárnap pedig amatőr énekesek kaptak pódiumot. Az idén játék- és dohány pavilonnal, valamint új stúdióval bővült az Ifjúsági Park. A kétteraszos, nagyszerű szórakozóhely vendége volt többek között a Hungária, Vanderers, Vulkán, Rangers együttes, a Bajtala-trió, s szinte valamennyi táncdalénekesünk. A jövő évad terveiről elmondta az igazgató; bővíteni szeretnék a fedett területet; Budapesten elsőként Anna- és szüreti bált rendeznek, ifjúsági ruhabemutatót tartanak, otthont adnak egy nemzetközi táncdalfesztiválnak. Sajtótájékoztatók keretében neves publicisták válaszolnak a fiatalok kérdéseire, s műfajilag tovább gazdagítják a hatnapos programot.

Remélem, sokaknak feltűnt, hogy a szigorú etikával fenntartott Budai Ifjúsági Park játék- és dohány pavilonnal várja a fiatalokat. Hát ezen megint komolyan besírtam. Túl nagy volt a rend? Túl jól viselkedtek a gyerekek? Túl sokan jártak Rangers hangversenyre? Vagy csak az üzleti érdekek emelkedtek a gyermekvédelem fölé? Persze az is lehet, hogy én csak a rosszat látom az újdonságban és annyi van a háttérben, hogy a játékfüggőket, valamint a 13 éves láncdohányosokat is be akarták csábítani a közkedvelt parkba, mert ugye Rajnák fenn tartja a szocialista értékrendet. Mellesleg az ötlet elég hamar elhalt...

Folytatjuk… (2023.05.24.)

Készítette: Fiery