Cikipédia 14/18 A Budai Ifjúsági Park majdnem teljes története – 1969/1

1969-ben nem többet, de hosszabban foglalkozott a sajtó az Ifiparkkal. Hiába szitáltam ki számos általam feleslegesnek vélt írást, így is három fejezetre való megosztásra váró dokumentum maradt. Kezdjünk is hozzá! 1969-ben itthon is tombolt már az úgynevezett hippi korszak, amit elsősorban az egyre hosszabb haj és a farmer jelentett. A fiatalokat - ha társaságba verődtek - a szomszédok, a lakók, a megfigyelők, vagyis bárki félelmetes galerit rikoltozva azonnal jelentette a karhatalomnak. Ezeket a "kívülállókat" nem engedték be a szórakozóhelyekre, így a Parkba se. Közben az Ifipark az ország legnépszerűbb helyévé vált, évről-évre duplázódott a nézőszám, de akkor a túlzsúfoltság még nem ütközött paragrafusba, vagy csak a veszélyt nem vették komolyan. Kezdjük is gyorsan egy beszámolóval a Hétfői Hírek jóvoltából:

Ha zuhog az eső, ha nem zuhog, mindig zsúfolt a budai Ifjúsági Park. A táncparketten ezernyi pár egyetlen összefüggő tömegben mozog a beatzene ütemére, s ugyanilyen "heringesdoboz" a büfépultok és az asztalok környéke is. A vendéglátóipar tiszteletre méltó erőfeszítéssel gondoskodik elegendő szendvicsről és üdítő italról. A belépőjegy csak öt forint, az asztaloknál ülő tizenéveseket se sürgetik rendelésre a pincérek. Persze, hogy szeretik a fiatalok ezt a nekik létesített, anyagi lehetőségeikhez szabott táncos szórakozóhelyet: a kétezerötszáz vendégre szabott területen legalább négyezren szórakoznak délutánonként.

Na, itt álljunk meg egy kicsit. Az elmúlt néhány év tapasztalatából kiindulva ma mekkora botrány lenne abból, ha dupla annyi embert engednének be egy szórakozóhelyre, mint amennyien hivatalosan beférnek. Tudjuk, mert láttunk már sajnos számos példát arra, hogy egy ilyen történet mennyi felesleges halállal, örök időkig tartó sérülésekkel jár. Vajon a vezetőség hogyan úszhatta meg, hogy nem történt baleset, de ha volt is ilyen, akkor azt is eltussolták, másra kenték? Persze más idők voltak, meg a Rajnák volt a góré és ez utóbbinak – hamarosan kiderül – az alábbi történethez is bőven van köze.

A KISZ rendezőgárdának mégis alig akad dolga. Akkor lenne botrány, ha nem engednének be mindenkit, aki csak bepréseli magát. így aztán olyan a park, mint egy több hektáros zsúfolt autóbusz. A KISZ — helyesen — elvetette azt a "zsúfoltságcsökkentő ötletet", hogy emeljék fel a belépő árát. Nem ez a megoldás, mert itt kamaszok pénztárcájához kell alkalmazkodni. A megoldás az lenne, hogy létesítsenek más hasonló ifjúsági parkot vagy parkokat is. Van rá lehetőség. A XIX. kerületben ott a Művelődési Park, csak műsorral, zenével kell ellátni a fiatalokat. A Citadella melletti Jubileumi Park is kínálja magát. Sőt, még ez az egyetlen ifipark is bővíthető: a Lánchíd felé és felette ott a zöld hegyoldal. Megfontolandó lehetőségek. Ha nincs elég ilyen ifjúsági park, a tizenévesek egy része esetleg nem hozzávaló szórakozást talál.

Röviden összefoglalva, a Park szerepe azért fontos a mindennapi életben, mert a szabadidő megfelelő kihasználására ad lehetőséget. Ha nem lenne az Ifipark, az ifjúság unatkozna, unalmában gondolkodna (ne feledjük, nem volt még mobil) és ki tudja, hogy milyen törvény, vagy államellenes dolgokra ragadtatnák el magukat. Csak csendben megsúgom, hogy ekkor már javában történtek fiatalok által elkövetett bűncselekmények, aminek az egyik központi helyszíne éppen a Budai Ifjúsági Park volt.

Most következzen a már korábban belengetett Rajnák mosdatás a Magyar Ifjúság oldalairól. - Komolyan mondom, ekkora lehetőséget még Kádár János sem kapott, talán Lendvai Ildikó tíz évvel később, amikor tudományosan akarta megfejteni a Piramis jelenség okát, de nem jött össze neki, mert nem értett már akkor sem a fiatalokhoz. - Aki még nem tudja miben rejlik a média tudománya és ereje, az talán az alábbi sorokból megismerheti. Amennyiben mégsem veszi észre a szerecsen mosdatást, majd én kiemeléseimmel segítek megtalálni a részleteket. A későbbiekben úgyis mindenki előtt kitisztul a kép. Igyekszem egy szűkített verziót tárni az olvasó elé, mert ugye a média irányít és az én oldalam is a média egy része.

Rajnák a Góré

Képzeljünk el egy 166 centiméter, tehát mérsékelt magasságú, ám 94 kilogramm testsúlyú 40 éves férfiút, akinek a legutolsó divat szerint őszülő haja, vastag szarúkeretes szemüvege, hevesen lángoló lelkesedése, jóságos lelke és a rendőrségi szabványnak megfelelő gumibotja van. Ez a nem csak testiségében figyelemre méltó egyéniség Rajnák László, ahogyan az Ifjúsági Park fogékony közönsége nevezi — Rajnák, a góré.

Valamikor az ötvenes évek derekán az Óbudai Hajógyár DISZ-bizottsága (szerk: Dolgozó Ifjúság Szövetsége) létrehozott egy ifjúsági klubot a Mókus utcában, ahol kellemes hangulatban eltölthették estéiket a hajógyári fiatalok. A klub hamarosan népszerű lett a kerületben, ennek csalhatatlan jele volt, hogy oda szoktak a jampecok és szombat-vasárnaponként látványos verekedésekkel szórakoztatták a publikumot. Ekkor lépett ki az ismeretlenség homályából Rajnák László, a DlSZ-bizottság lelkes munkatársa és az ifjúsági mozgalom történetében példátlan erejű pofonokkal óvta meg a klub hírnevét és a békésen táncoló fiatalság testi épségét. A vagányok csak hónapok múlva tudták meg, hogy a rendkívül agilis DISZ-aktíva első osztályú birkózó és társadalmi munkában a Hajógyár birkózóinak az edzője, akik mellesleg szakvezetőjük oldalán serénykedtek a Mókus utcai megmozdulásokon. Később ő lett a klub vezetője és amikor 1958-ban elkerült a Hajógyárból, az időközben megszelídült óbudai vagányok szomorú szívvel búcsúztatták a Mókus utcában. Megkedvelték az erőskezű. de különben jó lelkű vezetőt.

Három nyugalmas évet töltött a budapesti KlSZ-bizottságon, ahol afféle mindenes volt: gazdasági igazgató a KISZ-iskolán, táborvezető Balatonszemesen és ki tudná felsorolni azokat, a nevenincs megbízatásokat, amelyeknek csak a kezdete volt mindig azonos: "Lacikám, csináld meg légyszíves…

Valószínűleg büntetésből vitték a KISZ-bizottság központi irodájába, hogy szem előtt legyen, hogy lehiggadjon. Erőskezü, megbízható elvtársra volt szükség a Park irányításához azt nem kétlem. Rajnák lenyugodott, eltakarítottak utána, tehát ő lett a megoldás. De érdemes tovább olvasni a "kiemelkedően tárgyilagos, nem befolyásoló" írást.

1961. augusztus 20-án aztán felvirradt a régen várt nap, elkezdődött a máig tartó nagyvállalkozás, megnyílt az Ifjúsági Park az egykori Várbazár helyén. Másfél hónap alatt 30 ezer fiatal fordult meg a parkban és csak azért nem több, mert október elején rock and roll közben is elgémberedik az ember, kint, a szabad ég alatt. Közbevetőleg megemlítem, hogy már abban az időben fölmerült egy olyan Ifjúsági Ház gondolata, amely az őszi-téli hónapokban otthont adna a budapesti fiatalok sok tízezres tömegeinek. Sajnos nem lett belőle semmi, holott éppen az Ifjúsági Park látogatottsága mutatja az igény nagyságát, közel egy évtizede.

Tulajdonképpen az utolsó sorokban rejlő elképzelés alapján született meg később a Petőfi Csarnok ötlete, aminek építésére 1969-ben még hosszú ideig várni kell. 

Egyelőre azonban maradjunk a Parkban, ahol Rajnák ismét elemében volt. Szervezett, lótott-futott reggeltől estig, este pedig... Nos, igen, az első években itt is egymást érték a verekedések, és bizony a rendfenntartásra kijelölt ifjúgárdisták gyorsan elszeleltek, ha 20—30 marcona legény elkezdte dobálni sörösüvegeket. Ilyenkor aztán Rajnák lépett a színre, legendás pofonokkal csillapítva az elszabadult indulatokat. Egy ilyen verekedés után a bíróság beidézte tanúként, arra való hivatkozással, hogy a fiúk darabokra tépték a kabátját a nagy zűrzavarban. Azok persze időközben kijózanodtak és rettenetesen féltek a következményektől. Rajnák annyira megsajnálta őket, hogy a bíró legnagyobb megdöbbenésére hatásos védőbeszédet mondott, amelyen vörös fonálként húzódott végig az a pedagógia előtt nagytávlatokat nyitó gondolat, hogy a múltkori fakszni a sörösüvegekkel és a szétrongyolt kabáttal, csupán a fiúk vitalitására vall és nagyon elszomorító lenne, ha a bíróság egy elhamarkodott ítélettel megsértené jogos önérzetüket. Azóta nem idézték be tanúnak. Igaz, hogy a közönség is megváltozott. Akik csak arénázni jártak a parkba, azokat kitiltották, vagy maguktól elmaradtak, a többiek pedig belátták, hogy Rajnák következetesen ragaszkodik elveihez, miszerint az igazgatóság nem csak a jó zenéről, a jó modorról is gondoskodik.

Olvasás közben könny csordul az ember szemébe, a sírás határán megcsuklik a hangja és joggal teheti fel a kérdést: Miért nincs szobra a Gellért-hegyen? Néhány éven belül ez is kiderül...

Jó néhányszor megfordultam már az Ifjúsági Parkban, olykor hivatalból, de gyakrabban passzióból, a kellemes környezet és a jó hangulat okán. Ma is élénken emlékszem például arra a tavaly őszi Omega koncertre, amikor az angliai turnéról hazaérkezett együttes önálló műsort adott a parkban. Több mint hétezer fiatal szorongott a teraszokon, ahol különben 2500 ülőhelyet tudtak és tudnak biztosítani. A hangulat messze túlszárnyalta a televízióban nem rég bemutatott Eksztázis 7-től 10-ig című film leghatásosabb jeleneteit, amennyiben itt a közönség a székekre, asztalokra felállva tombolta végig a műsort. Azaz, hogy tombolta volna, ha Rajnák engedi. Ö azonban gumibotját lóbálva rendezkedett és habár egyszer sem avatkozott közbe tettlegesen, ahol megjelent, felszólítás nélkül leugráltak az asztalokról és most már a földön állva folytatták a sikoltozást. Őszintén szólva, elég visszatetsző jelenség egy gumibottal hadonászó igazgató, no de mennyivel megnyerőbb látvány a leterített asztalokon toporzékoló többezer fiatal?

Nem mellesleg a rendőrségre, Pártirodákba szinte naponta érkeztek jelentések az igazgató túlkapásairól, de ekkor még - senki nem tudta mi tejlik a mélyben - a teljes apparátus a góré mellett állt.  Az viszont még a szocializmusban is fontos volt, hogy a cikk ne tűnjön elfogultnak, hiszen Rajnák is csak egy esendő átlagember. De következzen ugyanebben az irományban egy kis "bátor ellenzék", odamondás:

A Hétfői Hírek a múlt héten nehezményezte, hogy az Ifjúsági Parkba nem engedik be a farmernadrágos fiatalokat. Ehhez még hozzáteszem, hogy azokat a fiúkat sem, akiknek vállig ér a hajuk, sőt a nadrágkosztümöt viselő lányok sem látogathatják a park műsorait. Ide kívánkozik Lopusny Andrásnak, a Magyar Ifjúsághoz címzett levele is, amelyben kifogásolta a rendezők durva, minősíthetetlen modorát és hogy az Ifjúsági Park büntetőtáborrá válik, ha a rendezők állandóan löködik a zenekar körül helyet foglaló, álló és ülő fiatal srácokat. Lopusny András egyebekben is elmarasztalja a rendezőket, érzésem szerint nem egészen alaptalanul. Időnként valóban előfordul, hogy bántó hangnemben beszélnek a fiatalokkal, egy kalap alá véve a rendbontókat a békésen, kulturáltan szórakozók ezreivel és az oktalan dresszírozásra is találhatunk példát.

A feljelentések hatástalanok voltak, ezért kikerülve a Párt által a Góré köré állított falat, néhány okosabb fiatal a sajtóhoz fordult. Bár panaszát megjelentették, de hát istenem... Az újságok is a Párt szolgálatában álltak. A lényeg, hogy okkal-ok nélkül péppé verik a srácokat, ami igaz, hiszen - mint írja - valóban előfordul időnként, hogy bántó hangnemben beszélnek... Kell ezt magyarázni? Annyit azért elárulok, hogy nem ez, vagy hasonló történet miatt szakad rá az ég a Park dicső vezérére.

— Szombat-vasárnaponként négy-ötezer fiatal vált jegyet a parkba és legalább ezren összeverődnek a park fölötti sétányokon, akiket az öltözet és a hosszúhaj miatt nem engedünk be. Ennyi ember között csak szigorúsággal lehet rendet tartani. Ezért lépünk föl erélyesen, ha bármilyen rendellenességet tapasztalunk. A farmernadrággal kapcsolatban pedig változatlanul az a véleményem, hogy aki az Ifjúsági Parkban akar szórakozni, öltözzön föl tisztességesen. Nyolcadik éve dolgozom a parkban, így volt alkalmam meggyőződni arról, hogy az öltözködés kihat a viselkedésre, a szórakozás közbeni magatartásra. Akin egy ócska farmer van, nem csinál gondot abból, hogy leissza magát, a szó mindkét értelmében, könnyebben beszáll egy esetleges verekedésbe is legföljebb baróbb Lee farmerja, ha néhány helyen elszakad. Aki viszont rendesen felöltözik, jobban vigyáz magára, s ezáltal másokra is. Rajnák Lászlót, az Ifjúsági Park igazgatóját idéztem, s habár jó szándékát nincs okom kétségbe vonni, válasza egy s más tekintetben vitára ingerel. Mert ha elfogadjuk is a farmer elméletet, a nadrágkosztüm kitiltására nem találok magyarázatot. A hosszúhajat sem tartom kizáró, oknak föltéve természetesen, hogy tiszta és ápolt, már csak azért sem, mert a parkban fellépő zenészeknek szinte kivétel nélkül vállig ér a hajuk. Alighanem arról lehet szó, hogy az Ifjúsági Park vezetői azonosítják a mai közönséget az öt—hat év előttivel, amikor csakugyan gyakrabban volt szükség az ellentmondást nem tűrő föllépésre. A közönség azonban idő közben sokat változott, ezt sajátságos módon a parkvezetői bizonygatják leginkább és nem indokolatlanul. De a park természetesen ma sem egy homogén összetételű KISZ-szervezet és Rajnák nem KISZ-titkár. A közönség a változások ellenére is heterogén, a látogatók különféle nézeteket vallanak a szórakozás módozatairól. Az egyértelmű szigorúsággal, amelyre időnként ma is szükség van, elejét lehet ugyan venni az esetleges kilengéseknek, de ha a pedagógiának csak ezt az eszközét alkalmazzák, előbb-utóbb szembe kerülnek a fiataloknak azzal a többségével, akik a kulturált szórakozás kedvéért mennek oda és az örökös utasítgatás sérti az önérzetüket. Differenciáltabb bánásmódra van szükség, még akkor is, ha ez több munkát és figyelmet kíván.

Mi tagadás, akkor még voltak jó újságírók. A fenti védőbeszéd nagyszerűen fel van építve. Maradjunk annyiban, hogy a cikk a Párt és a KISZ-vezetés megnyugtatására szolgál. Meglátjuk megnyugodtak-e.

Május 27-én fogadták az egymilliomodik vendéget, a televízió nyilvánossága előtt. Hét év átlagában ez évi 140 ezer látogatót jelent, de a tényleges számadatok más megoszlást mutatnak. Az első évek százezres közönségével szemben már három—négyéve kétszázezer (tavaly 250 ezer) fiatal tölti estéit az Ifjúsági Parkban a nyári hónapokban. Tavaly májusban 27 460. idén 47 000 vendégük volt, ami a park fokozódó népszerűségét bizonyítja, s egyben azt is, hogy a Lopusny András által megjövendölt elnéptelenedéstől egyelőre nem kell tartani. Rajnák László mindenről precíz kimutatást vezet, így arról is, hogy milyen műsorokat látogatnak legszívesebben a fiatalok. Első években az amatőr beat zenekarok föllépései vonzották a legnagyobb közönséget, esetenként 1500—2000 fiatalt. Ma már elsősorban a hivatásos együttesek koncertjeit kedvelik. Tavaly például az, Omega koncertre 7125, az Illésre 3640 és a Metróra 2230 fiatal váltott jegyet, de a Hungária együttes föllépésein, akik minden szombaton a parkban játszanak, rendszeresen megjelenik 4—5000 fizetővendég. Igaz, ilyenkor csak öt forint a belépődíj, míg a hétfői koncert napokon tíz forintba kerül a jegy.

Hmmm, az első években az amatőr zenekarok fellépései vonzották a fiatalokat, ilyen volt az Omega, a Metro, vagy az Illés, de az ifjúság ízlése azóta rengeteget finomodott és ma már inkább az igényes, hivatásos együttesek, mint az Omega, a Metro, vagy az Illés fellépéseire járnak. Így valóban érdemes fejlődni, a múlton továbblépni. Nem megbántva a legendákat: Le a régi amatőrökkel, éljenek az új profik!

Május elsején, az első nyitvatartási napon például hétezerötszázan voltak! És itt megint vissza kell kanyarodni Rajnák László személyéhez, aki elképesztő energiával hadakozik a fiatalok érdekeiért. Tavaly erősen kifogásolható volt az étel és italválaszték, s a kiszolgálás sem érte el a kívánt színvonalat. Azóta, Rajnák közbejárására, új vezetőt kaptak Tóth Ferenc személyében, s a jelek szerint sem a választékkal, sem a kiszolgálással nem lesz baj a továbbiakban. Az igazsághoz persze az is hozzá tartozik, hogy az ambiciózus igazgató kitűnő segítőtársra akadt Nóti Miklós, (a Dél-budai Vendéglátóipari Vállalat igazgatója) személyében, aki lelkes patrónusa az Ifjúsági Parknak. Nélküle aligha sikerült volna elintézni, hogy a park vendléglátó részlege első osztályú ellátást kapjon, harmadosztályú áron. A sok változást csak az veszi észre, aki mondjuk öt évvel ezelőtt is megfordult a parkban és látta a büfé előtti talpalókat, a szétdobált papírpoharak százait, meg a rozsdásodó fémasztalokat. Az álló kiszolgálást azóta megszüntették, 35 pincér szolgálja ki a vendégeket, csináltak egy hangulatos játéktermet, korszerű játékautomatákkal, új teraszt nyitottak meg, úgy, hogy az Ifjúsági Park ma már valóban reprezentatív szórakozóhely, s nem csak az előnyös környezet miatt. Ezzel magyarázható, hogy az Express mellett az IBUSZ is szívesen elviszi külföldi csoportjait a parkba, akik az emlékkönyv tanúsága szerint nem győzik dicsérni az itt látottakat. De arra is van számos példa, hogy a külföldi turisták eleve kikötik: az Ifjúsági Park szerepeljen a programban. A közelmúltban egy papnövendékekből álló görög turistacsoportot fogadtak. Az ifjú szeminaristák záróráig maradtak, természetesen tanári felügyelet mellett és nagyszerűen szórakoztak, amint ez a bejegyzésekből ugyancsak kiderül.

Hát körülbelül ez lenne Rajnák László története. Az ifjúsági mozgalom a legtöbb ember életében egy rövid, átmeneti időszak, amelytől 26—28 éves korban elbúcsúzik, ki azért, mert családot alapít, ki másért. Csak Rajnák nem búcsúzik. ő megmaradt fiatalnak túl a negyvenen is. Rég óta feszengett bennem a kérdés, hogy ugyan mit szól a felesége amikor minden este tizenegy után megy haza. Kiderült, hogy nincs felesége, nem nősült meg. Majdnem azt mondtam, megrögzött agglegény, de aztán eszembe jutott, hogy tizenhat éve ő neveli özvegy édesanyjával nővére gyerekeit, aki a harmadik szülésbe belehalt. Mind a három leány, a legidősebbet, aki most 20 éves, találkoztam is az Ifjúsági Parkban, éppen jegyet árult a pénztárban, mert a pénztáros megbetegedett. Nehéz lenne megmondani, hol kezdődik a család és hol fejeződik be a park, ha egyáltalán létezik ilyen választóvonal.

Rajnák László olykor vitatható pedagógiai eszközei között van egy olyan is, hogy aki valamilyen vétséget követ el, egy hónapig nem látogathatja a parkot. Szemtanúja voltam, amikor egy 19 éves fiú majdnem sírva könyörgött. hogy inkább pofozza meg, de ne tiltsa ki. Mellesleg a kitiltásra az adott okot. hogy a fiú mamája bejött és elpanaszolta, milyen gorombán bánik vele otthon. Amikor a néni elment a fiával. Petrecz Béla, a fiatal igazgatóhelyettes megkérdezte: —Mondd Laci, te mit csinálnál. ha egyszer valaki csak két hétre kitiltana? — Azt hiszem én is a pofont választanám — mondta Rajnák, majd hirtelen felcsattant: — Csak hogy én nem beszélek gorombán az anyámmal! A fiatalokkal sem kellene, mondom én utólag és szerfölött csöndesen, nehogy engem is kitiltsanak.

Szóval Rajnák az életét szenteli a fiatalok nevelésére és csak JÓT akar mindenkinek, amit egy-két maflással tudatosít is bennük. Külön felhívnám az olvasó figyelmét a büfével és a nagy létszámú beengedett fiatallal kapcsolatos beszélgetésre, mert ezeknek még komoly szerepük lesz a későbbiekben…

Folytatjuk… (2023.05.31.)

Készítette: Fiery