Cikipédia 14/37 A Budai Ifjúsági Park majdnem teljes története – 1978

1978-ra a Budai Ifjúsági Parkban már igazán vadul pezsgett az élet. A rajongók visszatértek és koncertről-koncertre megtöltötték a kultikus helyszínt. Ébredezett a konkurencia, közülük a régóta hiába próbálkozó P. Mobil és Beatrice került először a siker közelébe. Az év csúcs és mélypontja egyaránt a nagy "összecsapásról" elhíresült P. Mobil – Piramis koncert volt. Lóri bizonyítani akarta, hogy az ő zenekarának is vannak akkora oroszlánkörmei, mint a Piramisnak. Nem voltak, de erről később. A P. Mobilnak – az egyre komolyabb rajongótábor ellenére - továbbra is várni kellett az átütő sikerre. Közben külső pályán megkezdte átalakulását a diszkózene hercegnőjéből a nemzet csótányává változó Nagy Feró bandája a Beatrice is. Koncz Zsuzsát elhagyta a Korál, Fecó is átvedlett kemény feketébe, a már egy éve magányos Demjén Rózsi  létre hozta a V' Moto Rock zenekart. 1978 a nagy felfutások kezdete volt, de az igazi sikerre még egy évig várni kellett.

A hazai rockzenében a nyári évszak kezdetét az ifjúsági parkok nyitása jelzi. A Budai Ifjúsági Parkban szenzáció lesz az április 30-án fellépő, igazi kemény rockot játszó Piramis együttes, melyet már hosszabb ideje nem láthatott a közönsége. Az ebben az időszakban írt második nagylemezük már rögzített dalaiból is hallhatunk majd a P. Mobil és a Gépfolklór együttes műsora után. Május 1-én a hazai rockzene két legújabb képviselője, a V' Moto-rock és az új Korál mutatkozik be a Gúnya együttes, Töröcsik József és Forgács Gábor előadókkal egy műsorban. Szerdánként dzsessznapokat rendeznek a Parkban, május 3-án a műfaj kedvelőinek is szenzáció lesz a magyar Big Band bemutatkozása, melyben a ritmushangszereken Tomsits Rudolf együttese, a fúvósokon a Zeneművészeti Főiskola hallgatói játszanak.

A Magyar Ifjúság befolyásánál fogva tovább megy. Bármerre nézünk, konkurenciák nőnek ki a földből. Mindenki próbálkozik felhívni magára a figyelmet. A genyák a koncertjeiken fikázzák a Piramist, a taktikusak a sajtós és ORI-s kapcsolataikat használják ki, a profik pedig semmivel nem foglalkozva bele vetik magukat a mélybe.  A következő interjú – mire jó, ha van kapcsolati rendszer – tudtán kívül elindít valami érdekeset, valami fontosat, valami újat. Azért azt elárulom, hogy az egész csak annyiban újdonság, hogy egyre többen pályáznak a Piramis skalpjára, de mint írtam: nincs ellenfél…

Rockzenei életünket még 1978-ban is azok a zenészek és zenekar-maradványok határozzák meg, amelyek a 60-as évek elején és közepén vezető szerepet vívtak ki maguknak. Az utánuk következő generációk tagjai nem tudtak versenyképes önálló zenei és tartalmi világot kiépíteni, a legtehetségesebb társulások tagjai is önálló muzsikusokként asszimilálódtak a neves élvonal pótlására. Ezzel éppen a fiatal, mégis zeneileg jól képzett zenészeket kötik le, akik előadóként nem is vallanak szégyent, ám a tapasztalat szerint alkotói fantáziájuk a legritkábban képes kibontakozni, a készülő LP-ken minimális mértékben meghatározó a zenei világuk, bármennyire is ígéretes néhány daluk. Ezért kelt — vagy kellene, hogy keltsen — minden új, fiatal együttes megalakulása figyelmet, dalaikban azokat a törekvéseket kell keresni, elemezni és figyelemmel követni, amellyel megújítani, módosítani látszanak a hagyományos zenei és gondolati kereteket, amellyel végső soron a fiatalság érzelemvilágának folyton módosuló diagramját próbálják követni. Balázs Ferenc az újjászervezett Korál együttessel az első vonalba szeretne törni.

A történet igaz. Az elmúlt évek szürkesége után hihetetlen keménnyé vált a felhozatal, hisz szinte kivétel nélkül régi motorosok vedlettek farmerbe. Az alakuló bandák egy év leforgása alatt kivétel nélkül klasszikussá váltak. Segítségül felsorolom a nevüket újból - nem lehet elégszer -, hogy kik is tolongtak a Piramis mögött 1979-ben. Korál, V' Moto Rock, P. Mobil, Beatrice, Karthagó, Dinamit, Új Skorpió, Edda és a Hobo Blues Band. Ezek után el lehet képzelni, hogy milyen lehetett az, hogy ezt a közönségbázist '78-ig a Piramis teljesen egyedül uralta...

— Bródy János a '60-as évek elejét az "eredeti sztár felhalmozódás korának" nevezi, történelmi analógia nyomán. Hátrány vagy előny, hogy nem ebben az időszakban kezdted a pályafutásodat? — Kicsit ez, kicsit az. 17 évesen kerültem á szakmába. és szerencsésen abban a rétegben kezdtem, amely akkor már ismert volt; a Neotonban. Ez 1972-ig tartott, mikor is új szelek kezdtek fújdogálni, különböző zenei stílusokban. Ez a széljárás engem is magával ragadott, Som Lajossal kiléptünk az együttesből. A 70-es évek elejének keményebb rockhullámjának hatására határoztuk el, hogy megpróbálkozunk ezzel a muzsikával, így szakítottunk az azóta is slágeres zenét játszó Neotonnal és megalakítottuk a Taurust. — Noha a Taurus bizonyos tekintetben a fejlődés útját vetítette előre, sajnos nem maradt életképes zenei társulás. — Ennek elsősorban személyi okai voltak, amelyben én is szerepet játszottam. Zenei pályafutásom legszomorúbb és mégis legkedvesebb emléke volt a Taurusszal eltöltött egy év. Sajnálom, hogy hét évvel fiatalabb voltam, a mai tapasztalatommal minden másképp történt volna. A Taurus felbomlása után összecsaptak a hullámok a fejem fölött, külföldre mentem, a zenészvilág egy másik oldalát megtanulni. Brunner Győzővel és Zoránnal játszottam Ausztriában és az NSZK-ban. — Nem hiszem, hogy ezzel különösebben elégedett lettél volna, hiszen a Taurusban aktív zeneszerzőként is sikered volt. — Igen, a nóták 60 százalékát én írtam. Tavaly a nosztalgiakoncerten elhangzottak azok a dalok, nem tudom mivel magyarázható, de emlékeztek rájuk a régi hallgatóink, sőt a tizenéveseknek is nagyon tetszett. Meglepő volt a fogadtatás, hiszen az Anyám vigasztalj engem, a Kőfalak, a Paradicsom című számokat hat éve semmilyen fórumon nem játszották, így senki nem hallhatta őket. — Ez adott indíttatást az újbóli nekifutásnak? — Részint ez, és aki ebbe a csizmába lépett, nem képes kibújni belőle. Sokkal tapasztaltabban kezdhetek most új életet, úgy érzem, zenei adottságait tekintve ez lesz életem legjobb zenekara. — Kiket válogattál az együttesbe? — Fischer László gitárost már a Beatricéből ismerheti mindenki. – Scholler Zsolt a basszusgitáron kívül sok más hangszeren játszik még, hiszen eredeti szakmája a hangszerkészítés. Pados István ütős kevéssé ismert, bemutatkozása igazi újdonság lesz. Én a billentyűsökön játszom, és a dalokat írom, ebben Fischer László is részt vesz. Minden nótát az együttes tagjai adnak elő, elsősorban Fischer László és én. — Ez a felállás még semmit sem árul el a stílusotokról, hiszen egy öttagú zenekar a mai elektronikus hangzásokkal nagyon változatos utakon járhat. — A Taurus stílusából szeretnénk tovább indulni. így félig-meddig a zenei anyag is adott, és szövegíróval sem lesz gondunk, Horváth Attila írta annak idején a Taurus-szövegeket. — Ez gyakorlatilag a Taurus újbóli feltámasztását jelenti? — Nem, a Taurust csak azért emelem ki, mert maradandó bennem a zenei emlék, és csak így tudom megközelíteni azt a stílusirányzatot, amit játszunk. Ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert a Korál együttes előélete más volt. A jövőben Zalatnay Saroltával is fogunk dolgozni. Az április elejei bemutatkozó koncertünket is közösen rendezzük valószínűleg, de az együttes igazi főpróbája a Budai Ifjúsági Parkban lesz. — Voltatok már kísérőegyüttes, hiszen sokáig játszottatok Koncz Zsuzsa koncertjein. Nem valószínű, hogy újra ez lesz a végeredmény? — Ez most nem fog előfordulni, abból a régi együttesből csak én maradtam. Az új felállás teljesen más céllal jött létre, ez első hallásra észrevehető lesz. Zalatnay Saroltával sokkal lazább lesz a kapcsolatunk, csak alkalmanként játszunk közösen. Mostanában megjelent kislemezén mindkét dal zenéjét és szövegét én írtam, ennek ellenére független pályán mozgunk. — Mit tartasz a legfőbb biztosítéknak, hogy sikerül az élvonalba kerülnötök? — Csak olyan zenét adhatunk elő. amit más nem játszik, illetve jobban kell játszanunk. Újat, ez a lényeg; sweetes jellegű, összetett koncertzenét, amely elejétől a végéig precízen kidolgozott. Színpadi munkában nem akarunk versenyre kelni semmilyen zenekarral, a látványosság a zenéből fog fakadni. A muzsikát szeretnénk kiszolgálni a berendezésekkel.

Balázs Fecó - mi tagadás -, szépen felépítette a Taurus hagyományaira épülő Korál zenekart. Jó érzékkel, hamar meglátta a hard rockban megbúvó siker lehetőségét és tervének elérésében olyan társak is segítettek, mint a sajtó jeles munkatársai. Ennek ellenére a többiekkel együtt a Korál is csak 1979-ben törhetett be az első vonalba. Fecó – de mondhatjuk a Bergendyből igazolt Demjént, vagy a Corvinából menekülő Szigetit is – ügyesen lavírozott a műfajok között, emlékezzünk, a slágerzenét játszó Neotont, a kemény rock Taurus követte, majd a külföldi hakni és Koncz Zsuzsa kíséret után érkezik a dögös őszinte, kőkemény Korál muzsika, amit a rock hanyatlásával egy időben Fecó is visszaváltott sláger gyártásra. Ide-oda, ide-oda. Rózsi hasonló utat járt be, és Feró sem piskóta az éles váltásaival. De ezért nem szabad elítélni senkit, hiszen pénzt kell keresni és nagynak kell maradni. A lehetőséget és a felkínálkozó kapcsolatokat ki kell használni. A Korál még az úttörők Pajtás újságját is bevetette:

Hat hónapja sincs, hogy a Budai Ifjúsági Parkban bemutatkoztak. Amikor elkezdődött a koncert, a reflektorok egy Hammond orgona mögött ülő, fekete ruhás alakra világítottak. Az orgona felzúgott, s lassan a társak is beszállingóztak Balázs Ferenc mellé: Fischer László, a szólógitáros, Scholler Zsolt, a basszusgitáros és Pados László, a dobos. A Korál első koncertje nagy siker volt. Azóta fél év sem telt el, s amire még nem volt példa - máris megjelent első Pepita kislemezük, amelyen a Válaszra várva és a Van egy őszinte dal című nótájuk hallható. Nemsokára a televízió "Egymillió fontos hangjegy" című műsorában is találkozhatunk velük, s karácsonyra talán - ez persze nem rajtuk múlik - megjelenik második lemezük is. Nyári sikeres koncert körútjuk óta az ország harmadik legjobb rockegyüttesének tartják őket. Miben rejlik a Korál gyors sikerének titka? Balázs Ferenc, az együttes vezetője szerint a klasszikus elemeket is felhasználó, önmagukkal szemben is igényes zenében. Abban, hogy a Korál nem kíván hatásvadász eszközök segítségével sikert aratni. Zenével akarnak hatni az emberekre.

Több Korálos cikket csak azért nem építettem az 1978-at bemutató fejezetbe, mert mind ugyanazt a következtetést vonja le és a sorozat az Ifiparkról szól, nem egyetlen befutni vágyó kapcsolatrendszerben bővelkedő - mellesleg zseniális zenészekből álló - zenekarról. Azt viszont leszögezhetjük, hogy ezzel a háttér támogatással egy újabb LGT született. Összegezve: a Korál a hazai aktuális zenei divatot kihasználva, azonnal kettő kislemez megjelenéshez és egy nagylemez ígéretéhez jut, fellépések tömkelegével és nagyvonalú sajtó támogatással. Ez persze egy cseppet sem von le Fecóék érdeméből, hiszen másképp nem tudott volna a legfelső polcra kerülni. De most beszéljünk inkább a "nagy balhéról"!

A Népszava lelkes munkatársa jelen volt a P. Mobil kontra Piramis koncerten, amelyről alapos beszámolót készített Taps és fütty címmel.. A szerző a lényeget elmondja, de az igazságról vagy fogalma sem volt, vagy nem árulta el. Persze nem is baj, az igazságot fedje továbbra is jótékony homály. Egyenlőre…

Hatalmas érdeklődés előzte meg a Budai Ifjúsági Park április 30-i nyitókoncertjét. Köztudott, hogy a tinédzser beatrajongók kedvence a kemény rockzenét játszó P. Mobil és Piramis együttes, éppen ők szerepeltek a programon. De csak ott legalábbis részben. A befogadóképesség tűrési határán túl sok ezer tornacipős, farmeres, kilógó ingű kiskorú zsúfolódott össze a sötétben, domboldalon, tetőn, fán, földön. Habár szeszes italt — helyesen — nem árusítanak, láttunk jó néhány üveges tekintetet. A közönség egy része viszont semmit nem láthatott a pódiumból, és jó ideig a fülét is hiába hegyezte mindenki. Ugyanis a gépzenét este 7 tájban kikapcsolták, és melegíteni kezdett a P. Mobil, de röpke másfél óra alatt kiderült, hogy az elektromos szerkentyűk nem hajlandók megszólalni. Elképzelhető a délután óta várakozó tömeg türelmetlensége, csalódottsága, a fütty és a kiabálás.

Végül a Piramis mentette a menthetőt, 90 perces, színvonalas műsorral. De az egész este végül is kudarcot vallott, így előkészíteni rendezvényt nem szabad. Mert elvben elfogadhatók az objektív akadályok, de azokra rendkívül nehéz — táncolni. Megkérdeztük Barátit László igazgatót az eset előzményeiről. Elmondotta, hogy a Piramis a koncert zavartalansága érdekében felajánlotta saját felszerelését a résztvevő zenekaroknak. A P. Mobil ezt nem fogadta el, a részben kölcsönkért erősítőik stb. beiktatása pedig nem járt sikerrel. S hogy végül nem volt botrány, az a lehetőségekhez képest gyors intézkedésnek s a Piramis együttesnek köszönhető.

A történethez lenne mit még hozzá fűzni, de ha ez az este így került be a hazai rockzene történelemkönyvébe, akkor maradjon is így. A Piramis csúcsára nem juthathatott fel senki. A Magyar Hírlap egy kicsit másról ír, állandó témánkról, az Ifiparkról Fiatalok a Vár tövében címmel, mellesleg egy P. Mobil koncert részleteibe enged némi betekintést.

A két kőoroszlán farkasszemet néz egymással a főbejáratnál, akárcsak én azzal a táblával, amely magyarul és még három nyelven hirdeti: "szeszes italt bevinni tilos". Este kilenc óra. A kivilágított várfalakra csapódó, éles gitárakkordok a Duna hullámaiban halnak el. A bejárattal szemben a várfalon vagy tíz méter magasból fiatalok kiabálnak a járókelőkre. Valahol be tudnak szökni esténként a várba és onnan fel az életveszélyes színpadra. Azt, hogy hol, bizonyára a rendőrség sem tudja, mert a Budai Ifjúsági Park már régen jelentgeti nekik az amatőr akrobaták parkon kívüli, de a park közönségének szóló mutatványait. A park színpadán az együttes rózsaszínből éppen lilába megy át egy vele szemben működő reflektor segítségével. Az énekes megragadja a mikrofon torkát és a sajátja felé közelíti. "Azok a hegyek még ma is állnak" — továbbítja a várfal a Dunának. Kétezer-ötszáz fiatal ötezer tenyere verődik össze az ismert szám első sorának hallatára. Újabb reflektorok vibrálnak végig a tömegen, a zene ütemére, mintha keresnének köztük valakit.

Oldalt, a hosszú asztal mögött fehér köpenyes, fekete erszényes, unott képű pincér ácsorog. Előtte papírtálcákon virslipárok és kóla erdő. A park szimmetriatengelyétől erősen eltolódva, árván leng a kék ponyva és rajta a felirat: "Könyvesbolt". Ma háromszázhúsz forint volt a bevétel. — Ez több mint tíz könyv. A — legyint az elárusító —, hanglemez. Odébb néhány asztalnál ülnek, sakkoznak. Lehet kölcsönözni. A tömeg kis csoportokban, mozdulatlanul áll a zenekarral szemben. — Ma már ez a módi — világosít fel Barát László, a park igazgatója — öt éve még mindenre táncoltak. Most már a tánczene nem kell, csak a kemény rock, és ezt a zenét csak hallgatják öten, ha táncolnak. Mióta a disco-klubok nyáron is nyitva tartanak, felére csökkent a látogatottság, öt évvel ezelőtt már délután sorba kellett állnia annak, aki este be akart jutni. Most lassan fogdosni kell a fiatalokat. Akik táncolni akarnak és pénzük van, azok inkább discóba járnak, mert ott nincs kitéve a négynyelvű tábla az alkoholtilalomról, nem fúj a szél, nem esik az eső. Ide csak azok jönnek, akik pénz, vagy ismeretség híján a discóból kiszorultak. Keresni kell azt a gyereket, akinek manapság nincs magnója, lemezjátszója. A zenét, ha kezdetleges módon is, de átveszik egymástól és csak a legkülönlegesebb beat kedvéért hajlandók bennünket meglátogatni. Pedig szerdán táncház van, filmvetítés, vetélkedő, csütörtökön, pénteken discó-parádé, élménybeszámoló, szombaton VIT-műsorok, polbeat, pantomim, vasárnap a legismertebb együttesek adnak koncertet — mondja az igazgató.

Egyik, nemrég kudarcot vallott sportágunkhoz hasonlóan a zenekarokat is minősíti a közönség. NB-egyesek az LGT, az Omega, a Fonográf, a Piramis, NB-kettesek a most is játszó P. Mobil, a Mini és vannak NB hármas csapatok is. A főváros egykor nagyon közkedvelt, nyári ifjúsági szórakozóhelyének az utóbbi két évben nemcsak a látogatottsága, de látogatóinak életkora is csökkent. Az átlagéletkor tizennégy, tizenhét év között mozog, ami azt jelenti, hogy a közönség nyolcvan százaléka szünidős diák. — Valamelyik nap felhívott egy szülő, hogy nem bír a tízéves fiával. Mindenáron látni akarja a P. Mobil zenekart, ezzel rágja a fülét hetek óta. Beengedjük-e? Most itt van a közönség között az apukájával. A rétegközönségnek vannak előnyei, hátrányai. Előny, hogy kevesebb pofon csattan, kevesebb a kakaskodás, a részeg fiatal. Elvétve akadnak azért, akik a zene helyett a szipókától kábulnak, ahogy a park vezetői elnevezték a nylon zacskóba csurgatott ragasztó szagának a belélegzését. Nagy dörrenés hallatszik. Az egyik, rendező riadtan felugrik és kifut. — A fene az ágyújukat, azt hittem valami baj van — jön vissza.

A zenekari ágyúlövést zene követi. Néhány kevésbé szédülős lány a fiúk nyakából integet kedvenceinek. Háromnegyed tízkor a zenekar vezetője egy rövid "Sziával búcsúzik és felzúg a "Főnix éjszakája" című műsorzáró szám. Néhány perc múlva üres a park, kialszanak a fények, csak a pakolgató technikusok árnyai futkosnak a színpadon. Lent a főbejáratnál az elkövetkezendő műsorokat hirdető plakátok sarkát már kikezdte a szél...

Igen. A Piramisnak egyetlen önmagát vetélytársként megjelenítő ellenfele akadt, a P. Mobil. A Mobil mindazokat a rajongókat begyűjtötte, akik nem szerették a Révészék körüli felhajtást. Mindenesetre ez a mesterségesen kreált konkurenciaharc jót tett a Mobilnak. A Piramis viszont az év végére még egy óriásit húzott. helyszín újra a Budai Ifjúsági Park. Az Esti Hírlap a meghökkentő tervről számol be.

Újszerű kezdeményezés a Budai Ifjúsági Parkban: a Piramis együttes december 23-án este 6 és 8 óra között koncertet ad a fiataloknak. Mint Barát László, a Park igazgatója elmondta: rendkívül nagy az érdeklődés, már eddig mintegy 5 ezer jegyet adtak el elővételben.

A Piramis karácsonyi szabadtéri koncertje halhatatlan szintre emelte a zenekart, pedig ekkor már a hatalom által vezérelt sajtó mindent elkövetett, hogy megfejtse a Piramis jelenséget. A konkurensek által megvásárolt újságírók igyekeztek lejáratni Révészéket, de a Piramis szárnyalt a csillagok között.

Folytatjuk…

Készítette: Fiery

Fotó: Urbán Tamás (Fortepan)