Cikipédia 14/38 A Budai Ifjúsági Park majdnem teljes története – 1979

1979-et írunk mikor megtörténik a várva-várt rock-robbanás. Mivel a Piramis többet koncertezik külföldön, mint Magyarországon, be kell tölteni a maga mögött hagyott végtelen űrt. Szerencsére az első osztályba számos önként jelentkező akad és a rockzenére kiéhezett tömeg végre igénye szerint válogathat az új kedvencek között. De mielőtt temetni kezdenénk a Piramis legénységét, a zenekar – vagyis inkább Erdős Péter - egy szenzációs ötlettel rukkol elő. 1979 szeptember 23-án újra fellép a Piramis és a koncert anyagából élő lemezfelvételt készítenek. A központi szerep ezúttal is a Budai Ifjúsági Parknak és a Piramisnak jut.

Néhány mondat erejéig nézzünk vissza 1978-ba az Ifjúmunkás újság segítségével és idézzük fel minden idők egyik legemlékezetesebb koncertjét, amit azóta sem volt képes megismételni senki…

A magyar beat történetében először rendeztek téli szabadtéri hangversenyt. A színhely a Budai Ifjúsági Park, a főszereplő a közönségét szüntelen újításokkal meglepő PIRAMIS együttes volt. A december 23-án megtartott előadáson a színpadot ventilátorokkal. fűtőtestekkel melegítették. A zenekar tagjai tehát nem fáztak, a nézőket pedig alkalmasint a kemény rockmuzsika fűtötte.

Az Esti Hírlap beharangozójából megtudhatjuk, hogy április 30-án EAST és Korál koncerttel nyit az Ifipark - ami ebben az évben hétfőre esik -, másnap, május 1-én a Hobo Blues Band, Karsai Pantomim Rt., Gúnya. A zárókoncertet a P. Mobil tartja. A közönség a koncertnapokon folyamatosan árad az Ifiparkba, újra divat és elvárás idejárni. Bár a látogatók egyre fiatalabbak, ez nem csökkenti a Park programjának minőségét.

A Budapesti KISZ-élet nevezetű sajtótermék hozta a kötelező formát és készített egy nagyon komoly összefoglalót a Parkkal kapcsolatban. Szerintem érdemes elolvasni, bár teljesen biztos vagyok benne, hogy akkor ezt az újságot egyetlen érdekelt sem olvasta.

A KISZ Budapesti Bizottsága 1978 novemberében elfogadott intézkedési tervének egyik feladata és a BIP vezetőségének célkitűzései — a munkásifjúság körében a tömegbefolyás növelésére — szerencsésen, de talán nem véletlenül, egybeestek. Az agitációs-propaganda és kulturális osztály közvetlen akciója a szakmunkástanulók és a munkásszálláson élő fiatalok szórakoztatásának új útjait keresve — találkozott a BIP vezetőségének törekvéseivel, hogy a törzsközönséget munkások és diákok körében kedvezményekkel is segítsen átalakítani. Az 1978-as nyári szezonban is több eredményes kezdeményezést sikerült meghonosítani, melyek hatására főleg a tanulók között javult a park népszerűsége. Az őszi felmérések azt tanúsították, hogy a rendszeresen járó közönség összetételében azonban még mindig nem tükröződik a korosztályra jellemző arány. Ebből persze többféle következtetést is lehet levonni, de a park vezetősége, helyesen, a saját feladatait fogalmazta meg. Ezek közül egyik legjelentősebb az, hogy szorosabb együttműködést kell megvalósítani a budapesti és a kerületi KISZ-bizottságokkal. Ezek eredménye lett egy közös akció terve, amelynek ideiglenes neve: szakmunkástanuló — ifjúmunkás péntekek. Május 4-étől augusztus 24-ig összesen 18 alkalommal, péntekenként kerülnek megrendezésre ezek a programok. Egy sokat tapasztalt klubvezető szerint a törzsközönség kialakításának a legfontosabb feltétele az, hogy minden héten ugyanabban az időben ugyanott, nagyjából ugyanaz a program és társaság legyen megtalálható, csak legyen m inden héten valami különleges, hogy sajnáljanak egy napot is kihagyni. Ilyen egyszerű!? Vagy nem is az? A BIP 1979 nyarának péntekéin mégis ezt az egyáltalán nem könnyen megvalósítható programot tűzte ki maga elé.

Ez így történt. A rendszer dolgozott keményen, hiszen sok száz "politikai gondolkodót" ilyen jellegű ötletek tartottak el. Semmi értelme és eredménye nem volt, de jól hangzott. A közönség – csak úgy, mint 1968-ban – ezúttal is kizárólag a koncerteket látogatta, amivel tisztában volt a KISZ vezetősége is, akik a látványos eredményre ültették saját programjaikat. A koncerteknek köszönhetően megnőtt a közönség létszáma, ami a politikai kezdeményezések sikereként került be az éves jelentésbe. Szóval semmi sem változott, csak a rockzene támadt fel, de bitangul…

A már egy éve tartó Korál marketing-dömpingből a Rockmagazin is kivette a részét és rittyentett egy kellemes kis interjút.

A Budai Ifjúsági Park 1979-es idényét a Korál együttes nyitotta meg koncertjével, méghozzá rendhagyó módon, egy hatvan tagú vegyes-kórus közreműködésével. - Milyen állomások vannak föltüntetve nyári útiprogramotokban? - kérdeztük a Korál vezetőjétől, Balázs Ferenctől. - A nyári hónapokban mindenképpen el szeretnénk jutni azokba a városokba - ezek között említhetem Pécset, Nyíregyházát, Szegedet és Debrecent -, amelyeket eddigi koncertkörútjainkból kihagytunk. Az új számokon kívül a közönséget a jól megkomponált, a muzsika és a színpadi megjelenésünk erősítésére szolgáló világítással lepjük meg. Egyébként terveink közé tartozik egy turné az NDK-ba és Lengyelországba. - "Érettek" vagytok nagylemezre? - Az anyagunkat beadtuk a lemezgyárba. A rockosabb, keményebb nóták szerzője a szólógitárosunk, Fischer László, míg a lágyabb, lírai dalokat én írtam. A szövegek annak a Horváth Attilának a munkái, aki már a Taurus korszakában velem dolgozott. Stílszerűen szólva: e pillanatban a "válaszra várva" állapotában van a zenekar. - Első kislemezetek sikeres volt. Mi a következő lépés? - Megjelenik egy újabb kislemezünk, immár fényképes borítóval. A régi Taurus dal, A kőfalak leomlanak szerepel az A oldalán, áthangszerelt formában, nagy kórussal. - Te nemcsak a Korál számára készítesz dalokat. - "Másik" életemben szívesen dolgozom énekeseknek is. Például kislemezt írtam Zalatnaynak. Ezt is szeretném folytatni.

Nem hagyhatjuk szó nélkül a következő kultikusnak mondható zenekar gondolatait sem, ami az Élet és Irodalomban jelent meg egy harmatos reggelen…

Az öltözőben nyoma sincs feszült várakozásnak. Meghallva, hogy riportot szeretnék írni az együttesről, a nagyhangú zenekarvezető szinte kérdés nélkül ontja az információkat: "Tavaly tiltottak ki bennünket a Budai Ifjúsági Parkból, azóta szinte csak eldugott vidéki és Pest környéki klubokban játszunk. Örülünk, ha egyáltalán felléphetünk valahol Pesten. A külvárosi munkásklubokon kívül csak néha játszhatunk egyetemi rendezvényeken — ide viszont törzsközönségünk nagy része nem juthat be a tagsági rendszer miatt. Koncertjeinkre főleg olyan csöves gyerekek járnak, akik már a hetvenes évek kemény rock-zenéjén nevelkedtek. Amikor tavaly biztosítótűről és bőrnadrágról, neutronbombát kitaláló csodálatos emberi észről, kifakult magyar rock-sztárokról és az aluljárókba űzött nagyvárosi farkasokról kezdtünk kifestett arccal énekelni, sokan kigúnyoltak bennünket: nem túl éles kanyar-e egy addig divatos disco-zenét játszó, harmadrendű együttestől, hogy hirtelen a vad punkot tekinti önkifejezési formájának. Ügy érezzük, nem csaptuk be sem önmagunkat, sem a ma már híveinknek számító fiatalokat. Közösségét vállaltunk velük: azok, akik egész nap az aluljáróban ácsorognak, ugyanolyan kitaszítottak, mint mi vagyunk á pályánkon. Mindegy, hogy családi környezetük vagy az iskola juttatta őket idáig, a lényeg az, hogy felelősséget érzünk irántuk, Sokan isznak, kábítószereznek közülük — elsősorban ezért, és nem külsőségeik (külsőségeink) miatt figyelt fel ránk a rendőrség. Koncertjeink gyakran végződnek botránnyal, sajnos, egyes begőzölt rajongóink randalírozását, vidéki koncerteken összeütközésüket a helyi fiatalokkal, nem tudjuk megakadályozni. Szeretnénk felhívni magunkra a figyelmet, kitörni az ellaposodó, a sramlizene irányába haladó, nyíltan anyagi érdekközösséggé alakult magyar pop-életből — ha már a magyar könnyűzene több évtizede azonos vezetői elzárják előlünk és a hozzánk hasonló együttesek elől a rádió- és a tévé szereplés, a lemezkészítés lehetőségét, akkor legalább koncertjeinken szeretnénk maradandó élményt nyújtani. A divatos külsőségek, bőrruha, biztosítótű, maszkok csak a keserű mondanivalóval, a háttérbe szorítottság, a mellőzöttség állandó érzésével együtt nyerik el értelmüket. Nem titkoljuk, keressük a feltűnést, ugyanúgy, mint topis ruhájukkal, biztosítótű-ékszereikkel az aluljárókban álldogáló, srácok. Inkább vállaljuk az 1500—2000 forintos havi zenészkeresetünket, a hiányos felszerelést, a gyakori műszaki hibákat, de ha valaki ránk néz, tegye fel a kérdést: hogyan jutottak idáig, miért játszanak szelíd disco-zene helyett vad, agresszív punkot? Szeretnénk elgondolkoztatni azokat is, akik először látnak bennünket, sóhajtsanak fel: ennyi hülyeséget és gusztustalanságot egy rakáson! Mi készteti őket- arra, hogy bohóckodjanak, őrjöngjenek zenélés közben? Miért csinálják?" Az indulatos monológot hallgatva gyorsan múlik az idő: beszólnak az öltözőbe, hogy hamarosan kezdődhet a koncert. Elhagyjuk a helyiséget, ahol vetkőzni kezdenek a zenészek. Néhány perccel később már a közönség között látom őket, ahogy a terem másik végében elhelyezett zenekari emelvény felé araszolnak a tömegben. Kapcsos egyenbőrruháikkal idegenül hatnak az illatos, manökenekre emlékeztető hölgyek és lovagjaik között.

A hazai rockzenekarok szépen felosztották egymás között a rajongókat és a Beatrice együttesnek a "legalacsonyabb osztály", a csöves-tagozat jutott. Látszólag ugyan túl nagy ugrás a csilli-villi diszkó iparágból a legmélyebb dagonyába süppedni, de ha ebben van a siker lehetősége, akkor ez is megoldható. Szó sincs arról, hogy elítélném Ferót, hiszen alapos oka volt a változásnak, azt is megértem, hogy fellépésein miért mindig a Neotont meg Erdős Pétert szidta, hiszen ők ütötték ki a táncoslábú-flitteres Beatricét a siker kapujából. Feró húzott egy merészet és végre bejött. A mai napig ez két-három év határozza meg Feró zenei múltját, az előző hét év mintha nem is létezett volna. Ezzel az "őszinte" kőkemény múlttal ma már ugyanúgy lehet ropni a színpadon - csillogó tornacipőben -, mint a Gyere kislány, gyere idejében a kitaszított rockzenét.

Mint írtam többször is, a nagy rock-robbantás 1979-ben történt. Befutott végre a Korál, a Hobo Blues Band, a V' Moto Rock, a hosszú ideje próbálkozóknak is bejött az élet, mint a P. Mobilnak és a Beatricének, miközben megszülettek az újabb nagyok. Jött az Új Skorpió, a Dinamit, az EDDA és a Karthagó. Róluk a Szabadföld számolt be.

Vasárnap a Budai Ifjúsági Parkban megtartotta bemutatkozó előadását a hajdani Corvina vezető, Szigethy Ferenc által szervezett új rock csoport, a Karthágó együttes. A Corvinánál keményebb és színvonalasabb zenét játszó négytagú társulat debütálását csupán egyetlen momentum zavarta meg, a Beatricéből átigazolt orgonistát, Gidófalvy Attilát a Beatrice rajongók "árulónak" bélyegezték meg, ami miatt a billentyűs játékos kis híján lerohant a színpadról, hogy a sértésért elégtételt vegyen. De aztán meggondolta magát, s a koncert békés körülmények között ért véget.

Nagy Feró elküldte rajongóit Gidó új bandája fellépéseire, hogy hőzöngjenek, balhézzanak. Nem volt szép időszak, ráadásul ugyanígy járt Vikidál Gyula is, aki a Mobilból a Dinamitba igazolt, ő megkapta ugyanezt a gyűlöletet. Hozzá Schuster Lóri küldte a mobilos népet. Később persze az intelligencia győzedelmeskedett és Feró bocsánatot kért Gidótól, így a barátság megmaradt. 

És ha már P. Mobil, szintén a Szabadföldben jelent meg egy egysoros írás, melyben az újság arról tájékoztatta az érdeklődőket, hogy a budai Ifjúsági Parkban is bemutatkozott Tunyogi Péter a népszerű P. Mobil együttes új énekese. Tunyónak nehéz dolga volt, mert egy legendát kellett felválltani, utólag már tudjuk, hogy feladatát tökéletesen megoldotta.

Ugye többször említettem, hogy kapcsolatok nélkül ilyen komoly konkurencia mellett is nehéz volt nagy zenekarrá válni. Az Esti Hírlap is beszámolt a Karthagó megérkezéséről.

A Budai Ifjúsági Parkban vasárnap új rockegyüttes mutatkozik be: a Karthágó. Szigeti Ferenc zenekarvezető korábban nagy sikereket ért el a Corvinánál. Gidófalvy Attila ezt megelőzőn a Beatrice billentyűse volt. A basszusgitáros-énekes Loso László a P. Mobil, majd a Korál tagja volt, Fehér Lajos, a dobos a Syrius együttesben zenélt. "Erős rockzenét játszunk, sok improvizációval, izgalmas dallamvezetéssel. Példaképünk a Styx és Cream. Hónapok óta készülünk, mindennapos próbákkal dolgoztuk ki produkciónkat, úgy terveztük: nem kísérletezgetünk, kész programmal akarunk a fiatalok elé állni. Kezdődik koncertturnénk, a következő nagy állomás július 28-án Agárd lesz. Szeptemberben jelenik meg első kislemezünk és most készültek el az Egymillió fontos hangjegy felvételei, ezt augusztus végén sugározza a televízió" — mondta el Szigeti Ferenc, a Karthágó vezetője.

A KISZ irányításával egyre több vidéki zenekar kerül a figyelem középpontjába. A Szabadföld rövid jegyzetében az Edda Művek – mint egyetlen vidéki nagyágyú - a célpont.

Budai ifjúsági park, 1979 ősze. Az énekes overallban lépett színpadra, az overall hátán a felirat: Edda művek. A közönség tombolt. A miskolci rock együttes példa nélkül álló sikert ért el a szóban forgó fővárosi koncerten, a hallgatóság "befogadta" a miskolci fiúkat Ilyen gyors népszerűségre még nem tett szert eddig egyetlen együttes sem, s külön öröm, hogy az Edda-művek székhelye nem Budapest.

Az Edda megjelenésével széttörik a Budapest központú szemlélet. Kellő támogatást kap a Color, az East és a Rolls, de Patakyékhoz hasonlatos sikert egyik sem ér el. Egy kis érdekesség, annak, aki nem tudná: A Karthagó első felállása kudarcba fulladt és új tagokat verbuválnának. Így jutott el Szigeti Feri az Eddához. A vidéki zenekar jó shlunggal fut, de nincs meg az a bizonyos nagy áttörés, ami lemezhez, országos ismertséghez vinné őket. Szigeti felajánlja Patakínak a Karthagó frontemberi minőségét, aki elvállalja és vinné Slamót is. Egyetlen kikötés, hogy van még a Parkban egy lekötött buli a Mobil előtt, de utána aláír a Karthagóhoz. Nos, ezen az estén az Edda alaposan lemosta a főzenekart, így a Karthagó énekese tovább kerestetik, majd megtalálják a Forma 1 frontemberét a nagyon fiatal, de rettenetesen tehetséges Takáts Tamást, aki a mai napig a zenekar énekese.

Szintén a Szabadföldben Születésnap és záróra címmel jelent meg a Hobo Blues Band rövid koncertjének beharangozója. Egy éves a zenekar és máris a csúcson áll.

A Hobo Blues Band most ünnepli egyéves születésnapját, s ezt az alkalmat használta föl a budai ifjúsági park, hogy befejezze — az általában jól sikerült — idei programsorozatát.

Az Esti Hírlap erre is rátesz egy lapáttal:

A Budai Ifjúsági Parkban parádés koncert lesz kedden. Előbb a Mini, majd a Hobo Blues Band tart koncertet. S ezután a hazai rockzene történetében először az Omega, a P. Mobil, a Mini és a Hobo B. B. együttes néhány zenésze közös műsort ad. Közreműködik Benkő László, Molnár György, Debreceni Ferenc (Omega), Bencsik Sándor, Kékesi László, Schuster Lóránt (P. Mobil), , Török Ádám (Mini), valamint Földes László, Deák Gyula és társai (H. B. B.) A koncert 18 30-kor kezdődik.

Az emlékezetes jam -sesion (örömzene) után autogram kérők tömege rohanta meg a zenészeket tegnap este a Budai Ifjúsági Parkban. A fiatalok szorgalmasan gyűjtötték a kézjegyeket papírra, plakátra, képre és ingre. Ehhez hasonló rendezvényre még nem volt példa: az Omega, a P. Mobil, a Mini és a házigazda szerepét betöltő Hobo Blues band zenészei közösen játszottak, így aztán egyszerre lépett színpadra Benkő László, Molnár György, Debreczeni Ferenc (Omega), Török Ádám (Mini), Schuster Lóránt, Kékesi György, Bencsik Sándor, Cserháti István (P. Mobil) és a HBB tagjai. Az örömzene különös varázst adott az összeállításnak. A több órás délutáni próba meghozta eredményét: a kitűnően kivitelezett, improvizációkkal dúsított zene egy pillanatra sem szakadt meg. Átfogalmazva hallhattuk a Keresztes lovagot, az Utolsó cigarettát, a Hobo bluest, a Nem tudom a nevedet. Rádió- vagy tv-felvétel, sajnos, nem készül, így csupán azok emlékeznek majd június első keddjére, a Rockestére, akiknek szerencséjük volt: bejutottak a Parkba.

Az Esti Hírlap persze még tovább megy és újra reflektorfénybe állítja a Korált, ahol éppen megint dobos váltás történik. Ma már tudjuk, hogy Dorozsmai annyira bevált, hogy ő kísérte végig a zenekart még a későbbi sláger években is.

Koral-koncert Ma este a Budai Ifjúsági Parkban a Koral együttesben új dobos mutatkozik be. Dorozsmai Péter személyében, aki a dzsessztanszék másodéves hallgatója. "Péter hamar beilleszkedett az együttesbe stílusa jól illik zenénkhez" — mondta Balázs Ferenc, a Koral vezetője. Az esti koncerten több új számot is játszanak, az együttes rendkívül fiatal, hiszen az elmúlt évben, május 1-én alakultak, azóta mintegy kétszáz koncertet adtak. A Budai Ifjúsági Parkban az East együttessel lépnek fel közösen.

Amikor már elkönyveltük a hatalomátvételt, akkor az Esti Hírlapban bejelentésre kerül a Piramis koncertje, amiből lemezfelvétel lesz. A koncert címe: Nagy buli. Íme a beharangozó:

Több hónapja nem lépett fel a fővárosban a Piramis. Most aztán sűrűn cseng a telefon az ifiparkban, a jelek szerint sokan lesznek kíváncsiak a szombat-vasárnapi rockhétvégére, amelyet a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat a Budai Ifjúsági Park és a Piramis védnökségével tartanak. Az első napon a Rolls, a Kentaur, az S.O.S. és mindenekelőtt a rendkívül tehetséges, úgy tűnik komoly babérokra pályázó Edda lép színre. Valamennyi együttes műsorából kislemezt készítenek, s a hírek szerint még' ebben az évben megjelentetik. Régi igény már, hogy a tehetséges fiatal együtteseket "felfedezzék". Most valóban komoly lehetőséget kapnak. Az első estén Som Lajos és Révész Sándor is színpadra lép. Vasárnap a 100 Folk C° után a világhírű Pege Aladár és együttese koncertezik. Ezzel is bizonyítva: a dzsessz és a rock közel áll egymáshoz. A Pege-koncert beiktatása igen jó ötletnek tűnik, s újabban ők is több fellépést vállalnak; a fiatalok megismerhetik rendkívül igényes, magas színvonalú zenéjüket. A most bemutatkozó Horváth Attila több sikeres Piramis-szám szövegírója. Önálló programmal lép a közönség elé. Ezen a napon a Piramis vendége a két világhírű sportoló, Gergely Gábor és Faragó Tamás is. A Piramis külföldi turnén és hazai stúdióban "lőtte be" műsorát. Tulajdonképpen a Budai Ifjúsági Park egy kicsit otthonuknak is tekinthető, hiszen minden évben fellépnek itt. Jól ismerik a környezetet, feltehetően a technikai berendezések is kifogástalanul működnek majd. Erre most fokozott szükség van, mert ezúttal veszik fel az együttes első élő nagylemezét.

Mint láthattuk, nagyon zsúfolt lett az 1979-es program. A Piramis még a csúcson, de - egyre kevesebbet lép fel, ezért új hősökre van szükség. A közönség elsőszámú kedvence még mindig a Som-legénység, de a hetvenkilencesek a Mobillal és a Ricsével együtt ugyanúgy az élvonalhoz tartoznak már. A hazai rockzene a csúcson tündököl. Vajon meddig szalad még a hazai rockzene sikere?

Folytatjuk…

Készítette: Fiery

Fotó: Kováts Lajos (Fortepan)