Cikipédia 14/55 – Milyen kegyetlen a szerelem 2. rész

A KFT már az első pillanatban megnyerte magának a szakmai hatalmasságokat, de a harctéren (koncertek, fesztiválok) még igen gyenge lábakon állt. A zenekar továbbra is küzdött az elismerésért, a fennmaradásért, a nagyobb számú közönségért és ha ennek az volt az ára, hogy néha megdobálták őket, akkor azt is elfogadták. Így lesz az amatőr zenekarból profi. Úgy voltak vele, hogy egyszer talán majd talán nem így lesz. A szűkebb klubokban jobb hangulat fogadta a bandát, ott szerették a srácokat, harminc-negyven érdeklődő mindig akadt, viszont a vidéki helyszínek folyamatos meglepetéseket tartogattak. A sajtóhíreszteléssel ellentétben a nagyközönség nem fogadta el az új divatzenét, ezért az önálló KFT koncertekre nem is nagyon volt kíváncsi. Bornai egy rudabányai esetet mesél el, ami csak egy példa volt a sok közül.

Rudabányán volt tizenkét néző, ebből tíz fizető és kettő jegyszedő néni. De ők is szabályosan beültek és néztek minket. Az egy nagyon sötét, téli este volt, hideg és még azon is csodálkoztunk, hogy került ide ez a tíz ember. Akkor még egyáltalán nem voltunk népszerűek. Ugyanúgy játszottunk, mintha teltház előtt állnánk. Ez nekünk önbecsülés kérdése. Az az ember, aki megvette a jegyet nyolcad magával, az ugyanannyit fizetett, mintha tele lenne a hely. Ő nem tehet róla, hogy a többiek nem jöttek el. Nem büntethetjük azzal, hogy fele műsort kap, vagy fele energiát. Az nem jó érzés, hogy kinézel, és csak öten ülnek, annál csak egy rosszabb van, nem megcsinálni becsületesen. Mert ha előttük lejátszod a bulit és ők jól érzik magukat, akkor az az érzésed, hogy mindent megtettél, a lelkiismereted tiszta.

Ám a KFT vesszőfutása a Popmajális csúfos kudarcával még nem ért véget. Ugyanebben az évben, 1982-ben szintén a Magyar Ifjúság hasábjain jelent meg egy újabb, nagyobb koncert-balhéról a következő cikk:

Kisebb botrány volt a KFT körüli félig-meddig mesterséges huzavona. A történet előzménye, hogy a színpadon a műsorvezető, Arató András beszámolt arról, hogy Módos Péter aznap délelőtt állítólag azt nyilatkozta, a Pulzus azért nem jelent meg kameráival, mert az itt bemutatkozó zenekarok közül csak a KFT tud muzsikálni. Ez természetesen az emberek szemében amúgy is gyanúsan túlajnározott KFT ellen fordította a mintegy ezer fős közönség hangulatát. Ami tény: az együttes ezek után tényleg nem vállalta, hogy a színpadra lépjen, így az ebbe a buliba valójában nem igazán illő Verkli zárta a csaknem ötórás új hullám '82 találkozót.

A konklúzió egyértelmű: egyelőre kis ér az, ami folyónak tünteti föl magát. A programok még csak a szóbeli vitákon meggyőzőek. Igaz, legalább kísérlet történik a kiagyalásukra. Az új hullám azonban még a régi medreket nyaldossa abban az értelemben, hogy ha ki is kristályosodott egy fiatalabb nemzedéknek az előzőekétől valamennyire elütő életérzése, egyelőre nem alakult meg az a zenekar, amelyik szuggesztívan képes közvetíteni ezt a világot.

A zenekar megfutamodása nem maradt visszhang nélkül, ez a hozzáállás a legfelsőbb támogatók körében is kiverte a biztosítékot, viszont a bandán kívül a műsorvezető Arató is bajba került. A Magyar Ifjúság oldalán jelent meg magyarázkodása:

A Magyar Ifjúság 36. számában megjelent, új hullámok, régi medrek című cikkben számomra — és az olvasók számára — félreérthető módon szerepel az, hogy a műsorvezető, Arató András beszámolt arról, hogy Módos Péter aznap délelőtt állítólag azt nyilatkozta, a Pulzus azért nem jelent meg kameráival, mert az itt bemutatkozó zenekarok közül csak a KFT tud muzsikálni. Ezért szeretném a magnófelvétel alapján pontosan visszaidézni, hogy a beszélgetés, melynek rajtam kívüli közreműködője (riportalanya) Trunkos András, a Rolls Frakció általam nagyra becsült vezetője volt, hogyan zajlott le: "Arató: — Ma délelőtt érdeklődéssel hallgattam egy rádióműsort, amelyben kiemeltek egy zenekart, s elmondták, hogy a többiek nem tudnak zenélni. Mi erről a véleményed, hallottad ezt a műsort? Trunkos: — Igen, Módos Péter azt mondta ma délelőtt tizenegykor, hogy a véleménye szerint a fesztiválon a plakátokon látható zenekarok közül senki nem tud zenélni, csak a KFT. Az ilyen bandák, mint a Modells, a Rolls Frakció semmit nem tudnak. Most éppen ezért azt szeretném mondani, hogy meg kell, hogy köszönjük azoknak, akik lehetővé tették, hogy játsszunk, mert azt hiszem, itt be tudják bizonyítani azok, akik tudnak zenélni. Az általam is nézett Pulzus című műsor kameráinak ott nem létéröl tehát nem esett szó.

A KISZ KB, a Veszprém megyei KISZ-bizottság, s az MHV Start mindenképpen dicséretet érdemel az utánpótlásnak adott fórum biztosításáért. Azt pedig, hogy a KFT a riport miatt a helyszínen visszalépett a koncertadástól, elítélem, főként az ország távolabbi részéről — többek között éppen a KFT miatt — odautazott közönség nevében. A magyar popzene már a bölcsőjénél sokat köszönhetett a KISZ-nek, a KFT talán elfelejtette ezt? (Arató András)

Aratónak egyértelműen tisztáznia kellett magát, mert könnyen mehetett volna a levesbe. Érdekes módon a legőszintébb írás a történettel kapcsolatban a könnyűzenével nem igazán foglalkozó politikai napilapban, az Esti Hírlapban jelent meg:

Üdvözítő kezdeményezésként a KISZ KB kulturális osztálya, a Veszprém megyei KISZ és a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat az elmúlt hétvégén megrendezte az újhullámos együttesek szakmai találkozóját. Természetesen koncertfellépési lehetőség is volt, s a lelkes kisiskolások nagy-nagy ambícióval léptek színpadra. Ráfér a honi popzenére a vérfrissítés, s ha csak egy-két zenekar felszínre kerül, már megérte a fáradságot. A rendezők mindenre felkészülve — nagyon helyesen — úgy gondolták, legyenek országos hírű zenekarok is, hogy eleve biztosított legyen a színvonal. A műegyetemistákból álló Verkli nagylemeze az elmúlt napokban jelent meg, Illés- és Fonográf-számokat mutatnak be. A hatvanas évek újhullámos zenéje Balatonfüreden is sikert hozott. A Rolls Frakció szintén élt a lehetőséggel. De nagy csalódás a KFT viselkedése... A történet a következő: Állítólag szombat délelőtt egy rádióműsorban valaki azt nyilatkozta, hogy a balatonfüredi újhullámos esten színpadra lépő zenekarok közül csak a KFT tud (?) zenélni. Trunkos András, a Rolls Frakció vezetője koncertjük előtt röviden reagált az általa is hallott rádióinterjúra, s csupán annyit mondott, hogy azért ők is, társaik is megmutatják, valójában mire képesek. Nos, a KFT (Korlátolt Felelősségű Társaság) "fölkapta a vizet". Eléggé el nem ítélhető módon egyszerűen nem lépett színpadra. Huzavona volt már velük máskor is, de azért ilyet még nemigen tettek. Ez a zenekar pedig igazán nem panaszkodhat a lehetőségekre, talán kicsit túlságosan is sokat kaptak már. Ez a cselekedet nem divat a sok mindent megélt, olykor sivár magyar popéletben sem. A KFT öntelt, irritáló viselkedése elgondolkodtató. Nekik mindent lehet?

A balhénak végül nem lett konklúziója, a zenekar kapott egy kis fejmosást, hogy ilyet többet azért mégse tegyen, majd minden csordogált tovább a maga unalmas medrében. Egyébként érdekes kérdés merül fel, hogy végül mi verte ki jobban a biztosítékot, a nyilvánosságra került Módos Péter nyilatkozat, vagy a KFT félelme a felhergelt tömegtől? A helyszínen a nyilatkozat miatt állt a bál, mert a közönség dobálás szempontjából szeméttel, rohadt gyümölccsel, poharakkal, elhagyott papucsokkal "felfegyverkezve" várta a Laár csapatot, így érthető, hogy a banda tagjainak inába szállt a bátorsága. De a felsőszintű KISZ és a Hanglemezgyár által szervezett fesztiválon nem vállalni a fellépést, az már a hatalommal való szemben állást jelentette.

Az idő azonban, mint mindig elhozta a megoldást. Lassan a Rolls Frakcióval együtt feledésbe merültek a kínos incidensek, hiszen eltűntek a rockzenekarok. Az új generáció végre a még mindig feltörekvő KFT-re koncentrálhatott. A Magyar Ifjúság – mintha mi sem történt volna – ismét felvette fonalat és tovább pátyolgatta a zenekart, a balhé elfelejtődött, az állami duzzogás nem tartott sokáig.

Sokszor hallhattam már szépreményű rockzenészeink szájából komoly panaszként, hogy a műfajt a finom lelkű kritikusok teszik tönkre, mert kizárólag irodalmi értékeket vadásznak lázasan a szövegekben. Viszont a valódi értékek hordozójára, a muzsikára már nem terjed ki a figyelmük, illetve annak részletes elemzését mellőzik. Az ilyen alapállású zenészek kiépített állásait belülről gyengíti-rombolja szövegcentrikusságával a KFT. Egyéni hangjuk — ezt a megkülönböztetést itt kifejezetten a rockra kell érteni — mindenekelőtt a szövegekben, az ötletprózákban nyilvánul meg. Ennek népszerűsítésére, érthetőbb kifejtésére szolgál a dal. A KFT tagsága nem is tartja fontosnak, inkább kigúnyolandónak a hagyományos rockos magatartást. A közhelyességet szándékoltan hangsúlyozó életképeikkel egészen másfajta látásmódot hoztak a lassacskán önnön ideáljainak fogságába merevedő rockmagatartások kicsiny táborába.

Egy másik – ritkábban megjelenő – zenei magazin, a PickUp is alaposan megtámogatta a KFT-t, ez az alábbi írásból is tisztán kivehető:

Heves indulatok csaptak össze a KFT körül tavaly az első nagylemez megjelenése előtt. Mint ez a kiemelkedő képességű emberekkel lenni szokott: volt, aki nagyon szerette őket, volt, aki nagyon nem. Sokan kételkedtek: vajon a nagylemezt érdemes volt-e kiadni, érdekli-e egyáltalán a közönséget? Nos, a statisztika — mint már annyiszor — igazolta az előzetes bizalmat: a Macska az úton több mint ötvenezer példányban elfogyott. A KFT tagjai azt vallják: Ha kevésbé vagyunk igényesek, netán direktebben másolunk valami divatos tánczenei irányzatot, talán több lemezt is el tudnánk adni. Mi azonban inkább megelégszünk a saját sikerrel, mint az idegen nagyobb példányszámban történő kiárusításával. Az új, a második lemez demó felvétele már elkészült, az új anyag néhány száma a KFT klubban (Bp. XI. Körösi J. u. 17.) és a koncerteken már nagy siker.

A Lágymányosi Közösségi Ház egyébként a kerületi MSZMP székháza volt. Hétköznap javában dúlt a politikai világ megváltás, de a hétvége a fiataloké volt. A KFT mellett később iItt "melegített be" a már D. Nagy Lajossal felálló Bikini együttes is. Kedves kis klub volt, kevés nézővel... szép emlékek, családi esték, kiváló hangulat uralkodott.

A KFT zenekarról még nem mondtam el, de nagyszerű muzsikusok és az egyszeri menekülés ellenére az ellenszéllel szemben is bátran meneteltek. Persze az erőhöz megmaradt továbbra is a hátszél, de amit a hazai zenei világban produkált a Társaság az egyedülálló volt. Az ötvenezer példányszám abban az időben egyébként rettenetesen kevésnek számított – a Karthagó is kapott hideget-meleget, mert "csak" nyolcvanezren vásárolták meg az első lemezét - és a lemez bukásától az sem menti fel a zenekart, hogy a lemezgyár egy évig húzta az album kiadását. A Bábu vagy című fesztiválnyertes dal lett volna a húzó szerzemény, de a rádió annyit játszotta, az idő annyira elszaladt, hogy egy évvel később már nem volt érdekes. A dal előadása a fesztiválon akkora erővel ható újdonság volt, hogy én akár még ma is simán ki küldeném ezt a produkciót bármelyik nemzetközi megmérettetésre. Időt álló szerzemény  az biztos, de akkor a zenekar Erdős doktor heves tiltakozása ellenére leszedette a dalt lemezről. A második lemez – a szerződésnek megfelelően – már időben jött ki, de még kevesebb példányszámban fogyott. Nem véletlen, hogy ezek után Dr Erdős berendelte magához a fiúkat és kijelentette, ha a következő lemezre nem írnak legalább egy slágert, akkor az már meg sem fog jelenni és tovább a hanglemezgyár támogatja tovább a bandát.

A KFT tehetségét mutatja, hogy a Bál az operában és az Afrika nem egyszerűen korszakos sláger lett, de meghozta a várva várt sikert is. Elérkezett az idő és a KFT a Parnasszus csúcsán az Első Emelettel és az R-GO együttessel osztozkodott. Szerintem nem bánták.

A Lágymányosi Közösségi Ház után következett a nívósabb és nagyobb befogadóképességű Almássy téri Művelődési Ház, de egy év alatt azt is kinőtték. A KFT koncerteken garantált lett a teltház – például az Utolsó bál címet viselő Petőfi Csarnokban tartott 1987-es buli -, az együttes kilépett a klubok árnyékából.

A sikernek pedig ára van, a négyesfogat sokáig nem élvezhette a csúcsot. Csendben megkezdődött az országban a politikai átalakulás, megjelentek a magán lemezkiadók, az öncélú menedzserek, majd a KGST – fekete – piacokon a másolt kazetták, az emberek egyre kevesebben vásároltak eredeti árut. A koncertek látogatottsága visszaesett, ráadásul közben nagy sikerrel beindult a Laár pour Laár Társulat, ami hatékonyan vonta el a gitáros-frontember figyelmét és idejét főzenekaráról, a KFT-ről. 1990-ben a csapat zenészei arra a kényszerű megállapodásra jutottak, hogy átmenetileg szűnteltetik közös együttműködésüket.

Vége

Készítette: Fiery