Cikipédia 15/2 - Fejezetek egy iskolásgyermek naplójából 2. rész
1982 október 23-án főműsoridőben adta le a Magyar Televízió akkor egyetlen csatornája a legújabb felfedezett, a Rolls Frakció nyári koncertjének részleteit. Az elképzelés zseniális volt, egy ilyen "megvásárolt" negyedóra után a zenekar az ország legnépszerűbb bandája lehetett volna. A dominó tervezett dőlésiránya - kis balhéval fűszerezve - a siker felé billegett, azonban az ötletgazdák a fiatalokkal szembeni álszent prűdséggel nem számoltak. Bár a sugárzott dalok is súrolták az engedékenység határait, mégis egy egyszerű őszinteségű dalszövegrészlet verte ki azonnal a biztosítékot.
Egy ország háborodott fel azon a félmondaton, miszerint Állva pisilek és ülve kakálok. A zenekar pedig befutott. Ettől kezdve már vidéken is telt házak előtt szerepelt, de aztán jött a fék. A csapat túl ment azon a bizonyos határon. A lemez megjelenési lehetőséget a biztonság kedvéért megvonták, ami akkoriban egyet jelentett a csendes kimúlással. Akinek nem volt nagylemeze, az nem létezett. A Jövő Mérnöke – mint általában – ezúttal is tiszta fejjel vette számba a Rolls Frakció munkásságát. És bár a lapot szinte a kutya sem olvasta – talán ezért is lehetett őszintébb a többi sajtóterméknél – nagyon korrektre sikerült az írás.
Új név a falakon: Rolls Frakció. Volt egyszer egy kiskőrösi zenekar, amelyik — mint sok más vidéki együttes — őszinte, kőkemény rockot játszott. 1980-ban egy fél kislemezük is megjelent, de az igazi, az országos áttörés nem sikerült. Az az év az Eddáé volt, és mellettük nem jutott hely másoknak. A Rolls visszavonult csengődi magányába, régi számait próbálgatta elbizonytalanodva, amikor Pestről új tag érkezett. A zenekarba ugyanolyan véletlenül került, mint a rockzenébe: a korábbi folkzenész basszusgitárra cserélte a bőgőt. Az eltérő zenei megközelítés kimozdította holtpontjából a Rolls-ot. Lassan kikoptak a régi számok, s 10-15 perces east-es kompozíciókat kezdtek játszani, majd megszülettek az elsők a ma is futó repertoárból. Az új fazont Pesten próbálták eladni — s főleg a Ricsével közösen — sikerült is néhány remek bulit összehozniuk. De ki figyel menőbbek árnyékában a kezdőkre? Senki.
1981. augusztus 22-én azonban a Beatrice feloszlott, s helyén, a hagyományos rock és új próbálkozások határterületén jelentős űr támadt. Nagy Feró zenekar hiányában egyre gyakrabban lépett föl a Rolls koncertjein, ez pedig nagy hatással volt a még saját arculatát kereső együttesre. Egy szeptemberi, ifiparkbeli koncertjükre Beatrice-búcsúztatót hirdettek, de mivel a BIP vezetői nem vállalták a ricsések fellépését, a Rollsnak a volt kedvencekre éhes közönség előtt kellett bizonyítania. Sikerült, s úgy gondolom, innentől kezelhetjük őket önálló jelenségként. Új közönség alakult körülöttük, fiatal együtteseket gyámolítanak, már első tévés botrányukon is túlvannak, s az eddig nekik jutó egy-két soros kritikák után íme: valaki fontosnak tartja, hogy külön is írjon róluk.
Egyszer hasonlítgatásra kértem Trunkos Andrást, a zenekar vezetőjét: kikhez hasonlítaná a Rolls-ot? Ő a Kraftwerk, Police, Devo, Clash, Sex Pistols, hazaiak közül pedig a Bizottság, Kontroll, ETA, Petting nevét sorolta föl, s én ezt akkor kétkedés nélkül el is fogadtam. Ma már tudom, ez a felsorolás inkább programszerű volt, mint objektív: ezt érzik legközelebb magukhoz, ezekkel vállalják a közösséget. A Rolls Frakció zenéje azonban — talán az Üvegház kínosan a Devo Girl U. Want című számát formázó felépítésétől eltekintve — külön-külön egyikhez sem hasonlít. Nem hasonlítanak a nagy profikhoz, mert mindegyikből csak egy kicsit használtak föl, ugyanakkor lendületesebbek annál, hogy koncertjük közben másokat juttassanak eszünkbe. A hazai rokonítás sem stimmel, hiszen a Rolls profi zenészekből áll, ami céltudatosabbá teszi őket, mint a műkedvelő, a "struktúrában benne nem levő" amatőröket. Annyit tehát tudunk már, hogy mi nem a Rolls. De folytatom egyik korábbi mondatomat: külön-külön egyikhez sem hasonlítanak, csak "összeadva" őket jön ki valami hasonló.
Míg az új irányzat hullámlovasai bíztak a divat mindenhatóságában, és "nyuvév"-ebbek voltak a "nyuvév"-nél is, s ezzel elvesztették a saját karakter lehetőségét, a Rolls számolt a realitásokkal, azaz a keményrockon felnőtt nemzedékek ízlésével. Emlékezzünk, mit is írtak a már említett, őket taglaló egy-két sorok? "A Rolls Frakció sikeresen házasította össze a kemény hangzást az új hullámos stílusjegyekkel." Ez ideig jól sikerült az egyensúlyozás; megtalálni a hazai és külföldi, régi és újszerű közötti kellő arányokat. De koncertjeiken, a zenéjüket még csak ízlelgetők számára nem nagyon hagynak lehetőséget ilyesfajta elvont morfondírozásra, mindig történik valami. Nem sokkolnak, inkább üdítőleg, pezsdítőleg hatnak: tisztában vannak azzal, hogy (csak?) zenészek, és nem is akarják halálkomolyan venni magukat. Sokat átvettek a Beatrice színpadi ötleteiből, de mindezek összhangban állnak a zenével és az elérni kívánt hatást jól erősítik. Az egészben van valami kellemes lazaság, ha éppen úgy jön, el lehet rontani, le lehet állni. De ha a kerekek mégis nyikorognak, a szövegek mindenképp magukra vonják a figyelmet. Frappánsak, ötletesek, olyanok, amilyeneket csak kívánni lehet. A frissítő impulzus itt is kívülről jött, a szövegek böngészése közben a jobb sorsra érdemes városi népzene néhány nagy nevére akadhatunk, vagy hatvanas évekbeli költői irányzat kései virágaira. Milyen tehát a Rolls fazon? 1. festett hajú, rengeteg jelvénnyel felszerelt, és új hullámos. 2. Kívülállóként szemlél, de nem cinikus, egészében látja a dolgokat, de tudja, hogy végül is csak szórakoztat. Nem kategorikus zene, mert nyitott a külső hatásokra, alakítható, s alakul is — ezért igazán nem skatulyázható be. Egyszóval Jó.
Mielőtt viszont úgy tűnne, hogy még életükben emlékművet akarok állítani nekik, beszéljünk másról is. A Rolls Frakció betörésével megnyerte ugyan az első menetet, de keserves folytatás vár rá, mert most ért oda, ahol a jövőre vonatkozó döntéseket meg kell hoznia. Ugyan még a tehetséges fiatalok státuszában vannak, frissnek, egyéninek hatnak azok számára, akik először látják, hallják, de ismerőseik továbblépést várnak újabb, még jobb ötleteket. Még nem döntötték el, hogy a hivatalos siker kompromisszumokkal teli, vagy az amatőr státusz rögösebb útját választják-e. Eddig sikerült egyesíteni és kihasználni mindkét út előnyeit, de ez maradéktalanul senkinek nem sikerül hosszú távon. Az a szerencse nem adatik meg, hogy egyszerre lehessenek problematikusok, de befutottak, mélyek, de jól keresők, népszerűek, de szakmailag is elismertek. A csábítás éppen a siker közelében a legnagyobb, s hogy ez mekkora a Rolls Frakció számára, az csak később fog eldőlni. Remélem, nem leszünk szegényebbek egy várakozással.
A fiatalságot csak nevében képviselő Magyar Ifjúság jó szokásához híven a Párt szolgálatába helyezte magát. Egyébként semmi különös nem történt, csak megint egy szakértő, aki nem képes összességében értelmezni a mondatokat. Ezúttal nem is ez volt a feladata:
Ülve vagy állva? Nos, hölgyeim és uraim, akinek kétségei lennének, annak hadd áruljam el magánéletem két, eddig meglehetősen intimnek hitt, ám úgy látszik, társadalmi méretű érdeklődésre is számot tartó részletét. Előtte azonban tessék leülni, egy kis dobpörgést kérek, mint a cirkuszban a triplaszaltónál, így, most jó lesz, figyelem, íme. Én állva pisálok és ülve kakálok. Hopplá, na! Ez megvolt, sikerült. Leírtam, kiszedték, megjelent. Tapsot nem kérek, s késő ősz lévén az öltözőbe küldött drága virágkölteményekre sem tartok igényt. Beérem annyival, ha embertársaim, hozzám hasonlóképpen, tömör, rövid mondatokban leírnák az említett tevékenység általuk alkalmazott mikéntjét, s esetleg rövid eszmecserét tartanánk a fenti tárgykörben. Igaz, attól tartok, a diskurzus viszonylag rövid időn belül megrekedne. Hiszen beszélgető partnereim közül bizonyára hiányozna az ellentét megszemélyesítője, hogy úgy mondjam, az élő kontrapunkt, amely tudvalevőleg minden csevej drámaiságát, feszültségét, valamint a folytatást, a vélemények összeütköztetését hivatott képviselni. Képzelem mindezt azért, mert érzésem szerint ezt a tevékenységet mindenki ugyanúgy csinálja, nem úgy, mint a többit, mert azt "mindenki másképp csinálja".
Nagyszerű könnyűzenei igehirdetőnk igazában nincs is okom kételkedni. Ám ha már igazságnál tartunk, be kell vallanom, hogy a fenti épületes megállapítás, hogy tudni illik állva vagy ülve, eredetileg nem tőlem származik. A magasröptű gondolat szülőatyja a "Rolls Frakció" együttes. Ezt megjegyezni két okból tartom fontosnak. Részint azért, mert elvégre nem árt tudni, hogy ők is ugyanúgy csinálják, részint pedig azért, nehogy bárki is plagizálással vádoljon. Igenis, határozottan bántana, ha becstelen módon fosztanám meg eme örökérvényű mondás szerzőjétől a jól megérdemelt babérkoszorút. Mert ugye, olyasmi ez, mint Einstein relativitás elmélete. Relativitás mindig is volt, azt már a sötét középkorban is mindenki tudta, hogy egy hajszál az ember fején kevés, de a levesben sok. így van ez ezzel az ülve-állva dologgal is, mindig is volt, csak éppen nem beszéltünk róla.
Kár, hogy Einstein korában még nem volt televízió. Ellenkező esetben biztosan helyet szorítottak volna neki a Felkínálom című műsorban, vagy legalábbis Vitray Tamás valamelyik csudabogarakat bemutató sorozatában. Ám míg a nagy tudósnak be kellett érnie holmi publikációkkal, a Rolls Frakció már élvezhette a technika eme vívmányát, és a Magyar Televízión keresztül tárhatta milliók elé korszakalkotó felfedezését. Lehet, hogy túl nagy feneket kerítek a dolognak? A fenék és e között az ülve-állva megállapítás között - akárhogy is nézzük - fellelhető bizonyos összefüggés. Tudom, ez önmagában még nem érv, mert a tevékenység kis fenékkel ugyanolyan érvényű, mint nagy fenékkel. Ám a végeredmény – mely, mint átvitt értelmű minősítés olykor ily "művészi" produkciókra is alkalmazható - végzetesen azonos.
A Magyar Ifjúságnak azért volt egy apró előnye, mégpedig az, hogy a megjelent írásokra bárki reagálhatott. Véleménye mindenkinek lehetett, legfeljebb nem kerúlt be a lapba. Szóval, aki ügyesen fogalmazott, az egy napra véleményvezér lehetett. A hiedelmekkel ellentétben ezért senkit nem vitt el a nagy fekete autó. Ezek a reakciók, hozzá nem értő amatőr információként megjelenhettek az újságban, valahol a sűrűjében. Ez volt a korabeli szólásszabadság, maga a demokrácia!
Ülve vagy állva? Válaszlevél. Nem szoktam levelet írni a Magyar Ifjúságnak, de olvasva Bajnok Gábornak a Rolls együttesről — helyesen Rolls Frakció — írott cikkét, úgy érzem, nem rejthetem véka alá a véleményemet. Arról most nem akarok írni, hogy cikkírójuk pontatlanul idéz — nem pisálok, hanem pisilek van az eredeti szövegben —, de ettől függetlenül is teljesen felháborító az a megközelítés, amelyet B. G. használ. Igenis szükség van arra, hogy az új beategyüttesek felhívják magukra a figyelmet, s ezért nem értem, miért közölhették B. G. írását. Igaz, a citált szövegrész nem túl finom, de legalább a valóságot, vagy annak egy szeletét tükrözi.
Nem vagyok a punkzene híve, az újhullámtól pedig kezdettől fogva elhatároltam magam, de azért nem minden rossz, ami valakinek nem tetszik. Az állva vagy ülve problematikára pedig azt válaszolom: nem csupán az a fontos, hogy "hogyan", hanem az is legalább ennyire, hogy mit?
Aztán érkezett a következő válasz is. Talán ezekből már kezdhette kapizsgálni a szerző is, hogy mit jelent a fiataloknak a Rolls Frakció.
Ülve vagy Állva? Válasz 2. október vége óta sokakat foglalkoztat ez a téma, amely egy körülbelül negyedórás műsor kétsoros részlete csupán. Hallhattuk ezzel kapcsolatban Hofi Géza véleményét is a szilveszteri kabaré műsorában.
Egy műsort két mondatból egyértelműen bírálni nem lehet, még ha a szerző utolsó bekezdésében kísérletet is tesz erre. Hajlamosak vagyunk olykor külsőségek alapján megítélni bizonyos dolgokat, és abba a hibába esünk, hogy a lényeg elkerüli figyelmünket. Az együttes nem csak eme korszakalkotó felfedezést tárhatta a Magyar Televízión keresztül milliók elé. Az elhangzott kijelentést nem önmagában, hanem az egész szám, illetve az egész műsor viszonylatában kellett volna vizsgálni. Nem vagyok híve az újhullámnak, de kijelentem: az együttes jó zenét produkált, és a szövegeik valós társadalmi problémákról szóltak, ha nem is éppen szalonképes kifejezésben. Bajnok Gábor erről egy sort sem ír, pedig a kritikának ez volna a feladata. Marad egy másik feltevés: ez a cikk állásfoglalás a nyelvünkben egyre divatosabb obszcenitások ellen? Amennyiben így volna, messzemenően egyetértenék vele, ha ezt egyértelműen kifejezésre is juttatná.
Elítélem a köznyelvünkben és művészeti alkotásokban is az akár öncélú, akár nem öncélú, de nyomdafestéket nem tűrő kifejezések használatát, mivel ez nem szemérem és konzervatív gondolkodás, hanem jó ízlés kérdése. Ezen az alapon viszont nem lehet felelősségre vonni egyértelműen a Rolls Frakciót. Valaki talán itt azt mondhatná, hogy az együttes nagy népszerűsége folytán eme kijelentésével negatív nevelő hatással van tizenéveseinkre. Ugyan kérem! Vegyük már észre, hogy ezek a számok nem az ifjúságnak, hanem az ifjúságról szólnak! Az ifjúság kitől tanulta az itt csúnyának tartott kifejezéseket? Egy biztos, nem a Rolls Frakciótól, nem is a saját kútfőjéből, hanem tőlünk, idősebbektől, szülőktől, hétköznapi emberektől. Hányszor lehet olvasni irodalmi alkotásokban, hányszor hallani mozik hangszóróiból ennél cifrább dolgokat, és szó nélkül — néha bosszankodva — egyszerűen tudomásul vesszük. Pedig valahol itt kéne kezdeni és valahol a családban összegzésként: nem akarom védeni a Rolls Frakciót, de elismerem azt a produkciót, amit negyedórán keresztül — és nem abban a pár sorban — nyújtottak.
Nekik legalább van mondanivalójuk, nem, mint pár slágergyártásra berendezkedett hazai együttesünknek, akik nem annyira komoly gondolataikkal, hanem mesébe és lányregényekbe illő történetekkel, szirupos, könnyed muzsikával lopják be magukat közönségük és a hanglemezkereskedők szívébe.
Elítélem a Rolls Frakciót azért a két soráért, amiért másoknak még inkább el kellene ítélni más művészeti ágak alkotásait. Véleményem szerint a sajtó nyilvánosságában ilyen problémáknak inkább helyük van, mint holmi rövid eszmecseréknek a fenti tárgykörben.
Ám ezzel még nincs vége. Mai fiatal szemében ez a történet egy nagy vihar egy parányi biliben, de akkor a Rolls Frakció zenészei komoly választás elé kerültek, jobbról folyamatosan duzzadó rajongótábornak kellett megfelelni, balról pedig azonnal el akarták tüntetni. Létezik erre egyáltalán okos döntés?
Folytatjuk… (2024.02.22.)
Írta: Fiery