Cikipédia 16/15 A Petőfi Csarnok majdnem teljes története – 7. rész

Ki gondolta volna 1985-ben, hogy a Petőfi Csarnok ideje is lejár egyszer, ráadásul a búcsú sem a legrózsásabban alakul. Már a megnyitás is éveket csúszott, és amikor befejezték a munkálatokat volt egy-két apró megjegyzés, hogy a PeCsa úgy néz ki, mint egy kölcsönruhába öltöztetett csontváz, de beszéltek arról is, hogy az anyagok nagy részét a felsőbb vezető elvtársak nyaralóiba építették be, de hát erről szólt a szocializmus. Minden, ami közös, az már valakié. Ettől függetlenül az intézmény helyt állt és csak a korszak tehetett arról, hogy nem vált ikonikussá, hogy nem nőtt fel több beat-, vagy rocknemzedék. Persze voltak Depeche Mode-osok, Bonanzások, meg később emósok, de ezek mind csak a múló nyugati stílusok utózengéinek számítottak. 2015-re azonban teljesen más problémák vártak az intézményre. Bírta volna tovább is - ha a csontház kap egy kis felújítást -, de "ott fent" máshogy döntöttek és ha némi huzavonával is - ahogy nyitáskor -, a Petőfi Csarnok bezárta kapuit.

Az utolsó időszakról már nem jelentek meg cikkek, mint hajdan a Budai Ifjúsági Parkról, nem szóltak dalok, siratóénekek és a rajongók sem igazán bánkódtak elvesztése miatt. Hiába voltak sikeres koncertek, mint a Judas Priest, az Iron Maiden, a ZZ Top, a Twisted Sisters, vagy a Thin Lizzy, a közönség hátat fordított a "városligeti csodának". Itt még a Nirvana is negyven néző előtt lépett fel, de sajnos az Okival bemutatkozó Omen, vagy a Rolls Frakció búcsú bulija sem vonzott több érdeklődőt, hogy az alternatív bulikról ne is beszéljek. Mondjuk, a kisteremben működő PeCsa Café jó volt. Kis klub volt, de az legalább a méreteihez képest sikeresnek számított. Itt mindenki fellépett, aki számított. Az utolsó rúgást a földön fekvőbe egy olyan búcsú fesztivál intézte volna - majd kiderül, hogy végül miért nem -, amelyik a PeCsán kívül, a PeCsa nélkül akart elbúcsúzni a dicső PeCsától. Most beszéljen helyettem az augusztusi Népszava:

Szeptember 17. és 20. között mintegy huszonöt koncerttel vesznek búcsút a Petőfi Csarnoktól azok a művészek, akik egykor felléptek nagytermében vagy szabadtéri színpadán. A zárófesztivál, amelynek csúcspontja a Karthago nagykoncertje lesz, éles ellentéteket szült a koncertszervezők és a PeCsa jelenlegi tulajdonosai között. Utóbbiak indulatos közleményben reagáltak a "Minden ki menjen a PeCsába Zárófesztivál" létrejöttére. Leszögezték, hogy a rendezvény nem az ő szervezésükben valósul meg, s azt "egy megtévesztő, rosszhiszemű gerillaeseménynek" nevezték, amelytől teljes mértékben elhatárolódnak. Közleményükből kiderül az is, hogy a nagyszabású koncert ellenére önálló búcsúkoncerttel készülnek. Kérdés azonban, hogy ha már egyszer Varga Miklós, Deák Bili Gyula, Török Ádám, Vikidál Gyula, a Beatrice, a Fáraó, a Lord, a Napóleon Boulevard , a Skorpió, a Z'Zi Labor és a Veresegyházi Asszonykórus is végső búcsút vesz az egykori szocreál központtól, akkor a hivatalos búcsúgálán milyen előadók lépnek a fővárosi folklórból kiszorult színpadra?

Tetszik, ahogy a 2015-ös Népszava le szocreálozza a PeCsát, hiszen pár évvel korábban még ezen szerkesztők elődei istenítettek vastag elvtársi tapsviharral minden fémcsonkot, de ez már egy teljesen más világ. A napilapok ma már kifejezetten politikai szempontok alapján minősítenek valakit, vagy valamit jónak, esetleg rossznak. Jó, ezek a sajtótermékek mindig is politikai hírmondók voltak, de akkor legalább egy dimenzióban láttatott mindent. Szeptemberben azonban kiderült, hogy a nem hivatalos gerilla búcsú már biztosan nem az intézményben lesz. Hát igen, biztos, hogy jó ötlet októberben szabadtérre szervezni? És biztos, hogy jó ötlet a Petőfi Csarnokkal kardozni? Majd a Népszabadság megírja:

Október 26-án végleg bezár a lebontásra ítélt Petőfi Csarnok. Holnaptól számos zenekar koncerttel búcsúztatja el az épület melletti Napozóréten, mert az intézmény vezetői túl sokat kértek bérleti díjként. A tegnap megjelent Bors a csarnokot üzemeltető cég vezetőjét, Nagy Károlyt idézve, nyolcmillió forintról írt. Nagyot lapzártánkig nem sikerült elérnünk, így azt sem tudtuk megkérdezni, hogy mire utalt a bulvárlapnak nyilatkozva, amikor azt mondta: a tárgyalások a külső szervezővel akkor szakadtak meg, amikor kiderült, a PeCsa a szerződésben kikötötte volna, hogy az eseménynek nem lehet politikai színezete. Köves Gábor állítja, semmiféle politikai színezetet nem akartak adni a fesztiválnak, a produkciós cég egyik nagy oldalhoz sem kötődik, azzal pedig nem foglalkoznak, hogy a zenészek hová teszik az ikszet négyévenként, vagy melyik politikai csoportosulással rokonszenveznek. - Nézze csak meg a fellépők listáját, egy értelműen politikamentes az egész rendezvény - így Köves, aki annyit azért elárult: hiába próbálták ők a csarnok üzemeltetőivel történt tárgyalásokon lejjebb tornászni a bérleti díjat, falakba ütköztek. Ezért döntöttek úgy, hogy inkább a csarnok mellett, a városligeti Napozóréten rendezik meg a négynapos fesztivált. Az eseményhez közeledve egyébként még egy hónappal ezelőtt is próbáltak megállapodni a csarnokkal, ám ez sem sikerült. Pedig nyilvánvalóan az lett volna a legszebb, ha az intézmény történetének fontos zenekarai a csarnok falain belül (illetve a szabadtéri színpadon) búcsúztathatják el a PeCsát.

Hivatalos búcsú is lesz:"Minden híresztelés ellenére még több mint egy hónapig üzemel a Petőfi Csarnok, lesznek rendezvények, bolhapiac és várja vendégeit a Café is" - olvasható az intézmény honlapján. Itt az is kiderül, hogyan tervezi búcsúztatni az üzemeltetés a csarnokot: hivatalos záró hétvége keretében, amelyet október 24-én és 25-én rendeznek. Tunyogi Péterre emlékeznek zenésztársai és barátai, így mások mellett Vikidál Gyula, Zeffer András, Závodi János, Donászy Tibor, Kékesi Bajnok László, Som Lajos, Tunyogi Bernadett. "Nagy meglepetést" is ígérnek a szervezők. A háromórás koncert után aztán "Az utolsó éjszaka a PeCsában" című rendezvényen a közönség a zenészekkel együtt mulathat és emlékezhet a csarnok 30 évére. Ekkor lesz utoljára nyitva a kultikus bolhapiac, odabenn pedig lemezbörze várja a bakelitgyűjtőket, és "a kultikus Pokolgép-záróblokk után a függöny bezárul, és már csak a PeCsa szép emléke marad meg mindannyiunk számára".

Eltelt pár nap és a Népszabadság lelkes újságírója megírta a csúfos véget érő gerilla fesztivál szomorú eredményét. Vagyis az eredménytelenségről írt. A meghirdetett megemlékezés kudarcba fulladt, de még a csarnoknak is maradt egy utolsó dobása. Érdemes elolvasni:

A Mindenki menjen a PeCsába cí mű! koncert vagy micsoda, fesztivál rendezői nem ijedtek meg az elmúlt három évtized egyik leglepusztultabb szóviccétől, de talán a közönség igen. Amikor vasárnap délután oda néztem, jó, ha ötven ember álldogált zavartan a színpad előtt, két futball-pályányi elkerített gyepen, a fülükbe üvöltött az újra összeállt Z'Zi Labor. Jó, miért menne bárki 2015-ben Z'Zi Laborra, Exoticra, Karthágóra meg ilyen hülyeségekre? És kinek jutna eszébe búcsúzkodni a Petőfi Csarnoktól? Lehetett szeretni, persze, koncerteket, bulikat, kiállításokat, bolhapiacokat, mittudomén miket, amik a PeCsában voltak, de magát a PeCsát, az épületet, a nevet, az enteriőrt, a kinnteriőrt... azt nem. Nagyon nem. 1984-ben az akkor végleg bezáró Budai Ifjúsági Park temetésére tízezrek mentek el. Úgy emlékszem, négy hétvégén volt négy nagy koncert. Én a Bikinin voltam, természetesen, ami Beatrice volt igazából, és 1984-ben, ha Beatrice-koncertet láthattál, akkor úgy érezted magad, mint ha egyszerre látnád a Beatlest, a Rolling Stonest, a Sex Pistolst, a Ramonest, Mr. Beant (Waszlavik!) és szovjet tankokra dobálnál Molotov-koktélt valahol a Corvin köznél. 14 éves voltam, és csak azt láttam, mindenki rohadtul sajnálja azt az Ifiparkot, de azt nem nagyon értettem, miért, nekem csak háromórányi maradt abból a legendából. Szépnek szép volt ott fönn a Vár oldalában, ahol ma az L. Simon-mauzóleum áll, de olyan nagyon nem érdekelt, inkább üvöltöttem, hogy "Támadás! Egy-kettő három!" A PeCsát előre is utálta mindenki az Ifiparkhoz képest, és hát olyan is lett a nyomorult, minden tekintetben megfelelt a várakozásoknak, egy rohadt nagy tornaterem, ami úgy meglapult a Ligetben, hogy alig lehetett megtalálni, emlékszem, amikor először voltam, jártam körbe-körbe, fél óráig kerestem a bejáratot. Egyébként pontosan emlékszem az első találkozásra, 1985-ben volt, és Toten Hosen-koncertre mentem, eléggé be voltam szarva, az első igazi nyugati punkzenekar, amit láttam. Talán még egy Test Department, igen. Meg egy-két PeCsa-szabadtér: az első Iggy Pop, Nick Cave, James Brown. És rémlik még sok más, de nem tiszta egyiknél sem, hogy PeCsa, Almássy, Siketek vagy valami más. Miért emlékszem alig a PeCsára? Lehet, hogy azt a kurva táblát komolyabban kellett volna venni. Búcsúzkodni meg minek?

A Petőfi Csarnok végül kétnapos majdnem telt házas koncerttel búcsúzott közönségétől, amiről már senki sem számolt be. Egyik nap a Kalapács zenekar Rudán Joe-val, másik nap a Mobilmánia Vikidál Gyulával lépett fel, hogy utoljára még egyszer megdörrenjenek azok a hangfalak. Ha úgy vesszük, a PeCsa szervezői egész jól kijöttek a buliból, bár az utolsó pillanatban szervezni egy - ráadásul két - ilyen monstre koncertet nem kis felelősség, de bejött. Az annak idején nagy csimbummal beharangozott PeCsa szépen, csendben kimúlt és tessék, ma már alig van, aki emlékezne rá. 

Persze most van a folyamatosan költöző Barba Negra, meg a még lepukkantabb Budapest Park, ugyanolyan lecsontosodott, kevés befektetéssel, olcsón készült, mint elődjük és sajnos ezek sem az Ifipark örökét viszik tovább. Persze, ma már csak ezeken a helyeken vannak nagy bulik - a BS más tészta -, ezért természetes, hogy elmegyünk kedvenceinket megnézni, de hiába a technika varázslatos fejlődése, ugyanolyan gondok vannak, mint a fém-beton elődnél. Szar a hang, szar a hely, kinézetre csövestanya, télen hideg, nyáron meleg, de legalább jó drága.

Léteznek. Van hova mennünk, még ha a világ végén is van mindkettő. A fellépők általában feledtetik velünk a kínos helyzeteket és mi képesek vagyunk jól érezni magunkat. Mi így szoktuk meg: "Jól van az úgy" és ez volt a baj a PeCsával is. Igaz, hogy évekig építették az addig is évek óta álló intézményt, jó volt az úgy. Igaz, hogy a Parkba 10.000 ember is befért miközben a PeCsába 2.500 volt a max. Jó volt az úgy. 

10 éve, hogy nem létezik a 30 éven keresztül fiatalokat szolgáló rockközpont, de mindenki lapul, mint a vizslám egy-egy alattomosabb pukkantása után. Mi lesz ezután? És ha legközelebb ránk omlik a Budapest Park, vagy a Barba Negra Kínába költözik, akkor mit csinálunk? Valahogy akkor is lesz, még akkor is, ha folyamatosan csökken az igényesség és emelkedik az ár, de mindegy, mert, jól van az úgy...

Vége

Írta: Fiery

Fotó: Vintage TV