Az ezredfordulóra beköszöntött hozzánk a világvégétől való rettegés, ezért alaposan felkészültünk mindenféle vészforgatókönyvre. Hiába váltottuk az ezrest kétezerre, a pánik csak a számítógépek átállása, a sárgavész és a várható világvége miatt volt. Az ízléstelen, sehova sem tartó zene helyét - ha egyetlen évre is - átvette a lakodalmas muzsika. A félelem éveit lassan magunk mögött hagytuk, a rock sem tért magához, halvány nosztalgia azért megjelent, ugyanis a slágerek újra a hetvenes évek világát idézték. A Himnuszból probléma lett, ami egyébként nem is volt probléma. Akadt, aki egy spanyol dalban látta meg a jövő magyar nemzeti himnuszát, akadt, aki mixelte Kölcsey és Erkel művét és akadt, aki belesült a dal éneklésébe, de olyan is volt, aki egy sportcsarnoknyi ember előtt felejtette el a szöveget. Ilyen volt a világ 1999- és 2006 között.

"Kicsi a színpad épp hogy elférünk rajta, medence kéne, vagy egy homoKOZSÓ
Nyugati recept szerint tenyésztett fajta, csábító pillantásunk felkavaró"

1999 sem volt az áttörés éve. Valahol egy számítógépen összeraktak egy újabb Barbie bandát, elnevezték őket Fresh-nek (Boogy nights), és sikert sikerre halmoztak. A Bestiák lánycsapatot voltak hivatottak pótolni, az eredmény nagyjából ugyanaz volt. A Groovehouse (Hol vagy nagy szerelem), vagy a Splash (Tedd fel a kezed), és az UFO (Nyár van) sem írta be magát a magyar zene történelemkönyvébe, amennyiben mégis, úgy az évtized kudarcai oldalon keressük a nevüket. Ebben az évben újra megpróbált koncert színpadon maradni a jó öreg Apostol zenekar, Zorán, Zámbó Jimmy és Koncz Zsuzsa. Az ördög jónak látta megalkotni (1990) útjára indítani a gonoszt az aktuális sztárokat parodizáló Irigy Hónaljmirigy képében. A siker megállíthatatlan, nem csoda hát, hogy sokan szerették volna, ha róluk is születik egy IHM paródia, ezáltal pár "egyszámos" előadó újra visszakerülhetett átmenetileg kiérdemelt nylon trónjára.

A számos szar és értékelhetetlen muzsika ellenére a legnagyobb tragédia mégis 1999. december 15. volt, ezen a napon égett le a Budapest Sportcsarnok, s vele együtt tűnt el egy egész korszak. Volt azonban egy megrendezett ingyenes giga koncert a Hősök terén, melyen az LGT újra megmutathatta, hogy minden híreszteléssel szemben ebben az évben is tart egy búcsú bulit, mellettük Roy és Ádám, Unisex, Zorán, Hevesi Tamás, Geszti egyik zenekara a Jazz + Az, valamint a méltán népszerű Gerendás Péter léphetett fel.

2000-ben is a kapcsolatrendszer számított a legkomolyabb erőforrásnak, így nem csoda, hogy egy olyan zenekar, mint a Kozmix (Bízd ránk magad), még mindig a csúcson tudott ücsörögni, ami ebben az esetben, nem is olyan nehéz, hiszen konkurencia a kanyarban sem volt.

"Kézben a májki, nyomom a szöveget, ez akkor jó, ha látom a kezeket.
Gyerünk, gyerünk, csak nyomjuk, gyerekek! Jöhet az igazi, neked is ez kell!
Fáradt vagy, bízd magad csak ránk, majd őrizzük álmodat, hogyha bánt!
Ezer éve elhiszem, hogy ég tovább ez a láng".
Hidd el, így jó! Neked is ez kell! Itt van a Kozmix, most csak veletek.

A Desperado (Szomorú alkalom), talán egy hajszálnyival zeneileg az elmúlt időszakban megismertek fölé nőtt, de ettől azért még ne essünk hasra! Ebben a zeneileg üres és üreges évben is teret kapott a Splash (Lázad a szívem). A "Kapcsolat" koncert ebben az évben a Hősök terén egy éppen ebbe az időszakba belesimuló Pet Shop Boys bulival ment, olyan magyar szabadcsapatokkal, mint a Vénusz, amelyik valóban kellemes - rockhoz közeli - hangulatba ringatott bennünket, akárcsak Roy és Ádám, akik hiába folytak a csapból is, valahogy sosem váltak celebbé. Ott volt még az Unisex és a United zenekar is. Ebben az évben indult el a Kormorán zenekar igazi sikertörténete is és tíz éven keresztül mérhetetlen szeretet vette körül a csapatot, ami a folyamatos teltházat is garantálta. Ebben az évben történt, hogy az Anima Sound System elő állt a Himnusz újraértelmezett, "remixelt" (?) változatával, ami ellen rengeteg jó érzésű ember emelte fel a hangját. Emlékszem, a Kisgazdapárt még közleményt is kiadott tiltakozásáról.

2001-ben talán újra elindult valami, vagy csak a médiaguruk ráuntak az igénytelenségre, mert helyet kapott a slágerszínpadon a valamikori metálos srác új zenekara a Fiesta (Meddig tart), meglepetésre a debreceni Tankcsapda (Agyarország), újra ünnepelhetett az ország lazája, Ganxta Zolee és a Kartel (Pokoli lecke). Hat éve volt slágerlistán utoljára rockzenekar (Republic), hát természetesen azt gondolhattuk, hogy valami változni fog. Ezzel szemben a nyál továbbra is folyt, de változatosabb köntösben, mintha visszatértünk volna 1995-be. Crystal (Két utazó), V-Tech (Álmodoztam), Bery (Egyedül), de természetesen azért maradt még hamu rendesen erre az évre is. Sub Bass Monster (Tovább is van, mondjam még), Füsti Fecskék (Minden út Romába vezet). A 2001-es évi slágereket böngészgetve észre vehetjük, hogy a változás a levegőben volt már, de hogy ne legyen könnyen felejthető ez az év, emlékezzünk meg Vikidál Gyuláról, aki 2001-ben az MLSZ 100 éves évfordulóján rendezett válogatott focimérkőzése előtt a rossz technika miatt átélhette élete legkínosabb másfél percét.

"Hófehér az arcom, a nadrágom óriás.
Enyém lesz, csak az enyém az utolsó dobás.
Dől a ház, ha lépek, a lábaim nagyok.
Azt hiszem, egyszerűen lenyűgöző vagyok"

2002-ben a hivatalos információk szerint egyedül Ákos (Alig hitted) csinált valami értékelhetőt, hiszen az akkori slágerekből nincs semmi a világhálón. Az LGT most a Szigeten búcsúzkodott, de már senki nem vette komolyan őket, ahogy ők sem magukat. Az apropó a "Popfesztivál", és a zenekar dalaira készült balett volt. Ezek után már szinte természetes, hogy új albumot is kiadott a csapat. Ez évben a P. Mobil zenekar a Petőfi Csarnokba lemezbemutató koncertet hirdetett, a koncerten azonban csak egy új dal hangzott el, lemezfelvétel pedig a rajongók nagy szomorúságára nem követte a bulit. 2002-ben a KFT egyik budapesti koncertjén Ken Follett író is közreműködött basszusgitáron, három dalt játszottak együtt.

2003-ban megtört a jég. Négy évvel Pataky Attila mulatós lemezét követően immár teljesen a nyakunkba szakadt újra a lakodalmas rock finomított változata, a kurjongatós gagyesz. Márió (Sárga rózsa) a matrózcsíkos pólójával hódított, míg Matyi és a hegedűs (Necsi-necsi), Bódi Guszti és a fekete szemek (Aranyos hintó), Bunyós Pityu (Polgármester, máma mulatunk), Kaczor Feri (Ígérd meg kislány). Ezek után senki se lepődjön meg, hogy a slágerlistán előkelő helyezést ért el Fekete Pákó (Kislány vigyázz) dala is. A legnagyobb tragédia, hogy most azt kellene mondanom, hogy ezeknél jobb Majka Papa (Az ózdi hős), vagy Dopeman (Az országház fantomja), a Neotonisták gyermekeiből álló Neo Tones (Holnap), vagy MC Hawer & a Teknő (Mikor a vodka a fejembe száll), de természetesen eszemben sincs őket dicsőíteni.

2003. március 13-án újra elindult az élet az új Papp László sportarénában. Újra tömegek előtt Charlie, az R-GO, és az Irigy Hónaljmirigy. Még ebben az évben történt az évtized bakija is, Király Lindát (aki a Big Brother főcímdalát énekelte egy évvel ezelőtt) felkérték, hogy egy Kelet - Nyugat kosárlabda gálán háromezres tömeg előtt énekelje el a Magyar himnuszt, az énekesnő azonban látványosan belesült a próbálkozásba, a közönség fújolása közepette végül az édesapja mentette ki őt a szorult szituációból, amikor odarohant mellé, és elénekelte a lánya helyett. Az eset után nem sokkal a Király család megjelentetett egy sajtóközleményt, amiben Linda elnézést kért az ott történtekért. Mindenkit megnyugtatok, Linda azóta bizonyított, angolul jobban tud, mint magyarul, még itthon is.

"Aki meg az elején keresi a farkát
Nem találja a tetején az alját
Ha hülyébb annál, hogy tovább éljen,
Csak szóljon nekem, elintézem"

2004-ben még mindig keresgélték zenei ízlésvilágunk megalkotói, hogy mi legyen az irány. Egy kicsit a "Szerepcsere" című filmre emlékeztetnek ezek a váltások. (Két gazdag ember fogadást köt, hogy egy hajléktalant sikeressé, egy sikeres embert pedig hajléktalanná tudnak tenni). Újra megerősödtek a kereskedelmi csatornák és a csuhajgatós muzsikát ugyan egy időre száműzték, de újra gőzerővel beindultak a slágergyárak, ez évben nem kihagyva a rockzenét sem. Üde színfoltnak hatott a Hooligans (Játszom, Királylány), a NOX (Százszor ölelj még), a Tankcsapda (Örökké tart), Republic (Nagy kő zuhan). A Fiesta (Tiéd mindenem) még mindig a csúcson, épp úgy, mint a Crystal (Hajnali fény). Betört a piacra a kereskedelmi tévé tehetségkutató hajója is a Megasztár (Csillagdal) és ezen keresztül az első előadó; Gáspár Laci (Hagyd meg nekem a dalt). Győzike ekkor még nem tudott rombolni eléggé, ugyanis két tökéletes hangú lány énekelte a dalokat a Romantic (Csak egy éjszaka volt) együttesben. Ebbe a kategóriába sorolódik Emilió (Ne nézz vissza rám), akinek énekstílusát hamar átvette LL Junior, Gáspár Laci, és Caramel is. 2004-ben jelent meg a ROAD együttes első albuma Nem kell más címmel. A szokásos nagykoncertek minden meglepetés nélkül: Demjén, Ákos, Apostol.

2005-ben találkozhattunk újra a két nagy visszatérővel, az Eddával (Én vagyok én), és a Bikinivel (Veled akarok). Még mindig toppon a Crystal (Sosem múlik el), és szerencsére újra kaphattunk egy kis ízelítőt a NOX (Forogj világ) tehetségéből. 2005 nagy jellemzője, hogy előtérbe kerültek az előadók a zenekarokkal szemben. Így kerülhetett listára Zsédényi Adrienn (Mindhalálig mellettem), Oláh Ibolya (Magyarország) spanyol dala, amit valami eszeveszett, buta módon nemzeti himnusszá akarta faragni. Jött Bartók Krisztián (Forradalom), és Pápai Joci (Ne nézz így rám). Természetesen a megasztár (Ne ébressz fel) megint tarolt, egy ország hitt a hiteltelen dalok hitelességében. Ebben az évben az egyik kereskedelmi csatorna megpróbált kátlépni a koncertterembe, így egy Megasztár giga show-val csábítgatták a népet az új sport arénába, a rossz nyelvek szerint nem túl nagy sikerrel. Rajtuk kívül Zoránnak volt még lehetősége megmérettetni magát itt.

"Az a tű folyton ott a vénán
És Te eltűrsz mindent némán
Életed alig lüktet
De szemed a tévére dülled" 

A 2006-os esztendőben pedig úgy tűnik már nem láttak pénzt a média tudorai, ez az év teljes mértékben a menedzserek harca volt. Ők mindent vittek, mi megismertünk néhány hónapos sztárnak kikiáltott "retket", aztán gyalogolhattunk tovább a következő semmit nem ígérő év felé. A kereskedelmi tévé menedzsmentje már nem kispályázott. Ruzsa Magdi (Most élsz) Máté Péter szerzeménnyel brillírozott, Gáspár Laci Szekeres Adriennel (Kikötők) romantikázott, a volt VIP táncos fiú, Rácz Gergő (Bennünk a világ) újra megmutatta a világnak mire képes, Palcsó Tomi (Megfordult világ), és Tóth Vera (Nem kell valaki másé) pedig szintén a produkció kegyeltjei voltak. Velük szembe pedig ott volt a Desperado (Táncolj), a Zanzibár (Új napra ébredsz), Oroszlány Szonja és Bebe (Micsoda nő ez a férfi), egymás "véletlen" hasonmásai Varga Feri és Balássy Betty (Egy bolond százat csinál), amiből sosem derült ki, hogy mégis melyik az eredeti. A nagy TNT-s búcsúzkodó Dobrády Ákos (Te vagy a hangszerem) is visszatért, mert anyagilag megérte neki, ott volt Lola (Hallja meg a világ), és a nagyhírű Kefír (Az élet megy tovább) a maga molyrágta igazságával.

2006-ban újra leszállt közénk a nagy Piramis, és mindenki nagy meglepetésére az LGT, de láthattuk Demjént, Ákost, Koncz Zsuzsát, a folyamatosan visszatérő Rapülőket, és a Megasztár is megpróbálkozott még egyszer.

Amikor azt gondoljuk, hogy már semmi meglepetés nem érhet bennünket ezek után, jött a rideg felismerés; a mélyponton ugyan túljutottunk, de a rock továbbra sem volt hajlandó feltámadni.

folytatjuk...

Fiery