Cikipédia 4/3 - Az élő zene halála?

Az elmúlt héten egy Velveten megjelent élő zenét ócsárló cikk első részére igyekeztünk választ adni. Érkezett is a Cikipédiánkra reagálás bőven. Volt, aki kiegészítette meglátásunkat, volt, aki "kicsit" erőszakosabban felelt volna a leírtakra, és voltak sokan, akik nem tudták hova tenni ezt a tudatos provokációt, így csak simán elküldték a szerzőt melegebb éghajlatra. Elöljáróban annyit elmondanék, hogy a folytatás sem szelídebb, de a tizennyolcas karikát ezért még nem rakjuk ki. (Majd az olvasók válaszainak megjelenésekor). A felvetett pontokra egyébként az ország egyik legjobb dalszövegírója is reagált, remélem, nem bántódik meg, ha frappáns válaszát https://www.facebook.com/attila.horvath.315428/posts/653796644630402 ide linkelem.

"2. Élőben bénább a hangzás

Manapság egy stúdiófelvételen hónapok munkája hallható, minden egyes hangot roppant tehetséges mérnökök csiszolnak tökéletesre, az énekes annyiszor próbálhatja eltalálni a tökéletes előadásmódot, ahányszor akarja. Egyszerűen kizárt, hogy egy élő fellépés ennek a nyomába jöjjön, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy a fesztiválokon milyen pocsék szokott lenni a hangosítás, de néha még erre használatos helyiségekben, stadionokban tartott koncerteken is. Az élő zene tehát hangzásban is minden bizonnyal kevesebbet nyújt, mint amit a lemezen/mp3-on hallhatunk."

Ismét egy óriási hiba. A zene attól jó, és igazi, hogy azt zenészek, muzsikusok játsszák. Félreértés ne essék, a hangmérnökök nem mindig zenészek! És hiába is ezek a roppant tehetséges "mérnökök", ha nincs zenész, aki megírja, és eljátssza a dalt. Az viszont igaz, hogy élőben nem lehet ugyanazt a színvonalat előadni, amit a stúdióban sikerül rögzíteni, mert annak nagy része a mai technikának köszönhetően kamu. De éppen ez benne a nagyszerű. Aki ért egy kicsit is a zenéhez, aki valóban járt már koncerten, az tudja csak, hogy milyen az, amikor egy hang máshogy szól, mint ahogyan megszoktuk. Amikor a zene valóban nyersebb, amikor kialakul egy megfoghatatlan kapcsolat az előadó és a közönsége között, az visszahozhatatlan. Aki nem érti a rockzene lényegét, az ne próbálja nekünk megmagyarázni!

"3. A zenészek élőben is ritkán produkálnak egyedit

Hiába uncsi a látvány, hiába bénább a hangzás, ha ott van az élő zene varázsa! Kár, hogy a könnyűzenében a legritkább esetben fordul elő, hogy a zenészek tényleg valami egyedit produkálnának egy-egy fellépés alkalmával. A klasszikus zene értőinek biztos rengeteget számít, hogy ki hogyan zongorázza melyik szimfóniát, de egy átlagos pop- vagy rockzenekar zeneileg nem variál sok mindent, nem adaptálja műsorát vagy főleg hangszeres játékát az adott helyzethez, vagy az adott közönség ízléséhez. A jazzben van improvizáció, a popzenében nincs.

Egy átlagosan sikeres nemzetközi pop- vagy rockzenekar egy átlagos nyáron valószínűleg 15-20 fesztiválon lép fel és mindegyik fellépésén egy az egyben, hangról hangra ugyanazt a műsort játssza le. Hol van ebben az élő zene varázsa? Ja, és azt még tegyük hozzá, hogy a manapság népszerű zenék zöme elektronikus, ahol igazából nincs túl sok értelme élő zenéről meg hangszeres játékról beszélni. Ennek ellenére a Chemical Brotherstől Calvin Harrisig mindenki szokott "élőben" fellépni fesztiválokon. Ugyanmár."

Az első bekezdéssel sajnos nem tudok mit kezdeni, az előzőben már kitértünk rá, de ez is csak megerősít a hitemben, hogy ennek a "szörnyszülött" cikknek az írója nem tudja, miről beszél. És ezt továbbra is bizonyítja, ugyanis nem sok olyan együttest, előadót ismerünk, aki egy nyáron 15- 20 fesztiválon is fellép (magyarokról beszélünk). Önmagának mond ellent, amikor azt írja, hogy "mindegyik fellépésén egy az egyben, hangról hangra ugyanazt a műsort játssza le", hiszen eddig pont azt fejtegette, hogy nem lehet ezt élőben megcsinálni. A zene minőségének pedig semmi köze a népszerűséghez. Az mondjuk elég szomorú, hogy ez a tipikus népbutítás egyre jobban előtérbe kerül, de az még inkább aggasztó, hogy a rengeteg kikapcsolódásra vágyó fiatal az igénytelenséget választja az érték helyett. Kezdjük azzal, hogy az elektronikus zene csak nagy jó indulattal nevezhető zenének. Amit egy laptop vitéz csinál a gépén, az inkább informatika, mint zene. De már egyszer megírtam, aki oda van az egysíkú monoton brúnyolásért, az jelentkezzen futószalagra dolgozni, imádni fogja.

Persze lassan hozzászokunk, és mi is beletörődünk, hogy az Éjjel - nappal Budapesten, vagy Való Világon szocializálódott ifjúság már teljesen másképpen látja a világot, mint mi. Ők már hozzászoktak, hogy apu pénzéből járnak el szórakozni, hogy apu fizeti a bulikat, hogy már akár 12 éves lányokkal is át lehet mulatni egy éjszakát finom parti drogokkal. Az említett MTV pedig szintén élen jár a tudatos elbutításban, hiszen itt is szinte csak primitív baromságokkal találkozhatunk. Álom fiatalok, álom autókkal, álom barátnőkkel, álom kastélyokban. Mikor jön az ébredés végre, és vajon kinek az érdeke ez az álomba ringatás? Miért fontos hülyét és semleges neműt csinálni utódainkból?

"4. A legtöbb koncert nem is az élő zenéről szól

Hogy a fenti három pont mennyire igaz, azt a legjobban maguk a popelőadók tudják. Elsőnek Madonnának esett le a tantusz még a '80-as évek végén, akinek 1990-es Blond Ambition turnéja már jobban hasonlított egy táncszínházi előadásra, mint egy hangversenyre. Azóta a legtöbb előadó önálló koncertjéből valamilyen szinten revüt csinál, még az önmagukat legkomolyabban vevők sem állnak ki a színpadra legalább egy kis háttérvetítés nélkül. És pontosan Madonna az, aki párszor emiatt playbackkelésre vetemedett. Nagyon megszólták érte (főleg Elton John), de ha belegondolunk, Madonna csak a közönség igényeit akarta minél jobban kiszolgálni. Ők elsősorban látványt akarnak, show-t, szexi nőket, elképesztő tánckoreográfiát. Ezeknél kevesebb élvezetet nyújt, hogy Madonnának milyen a hangja, amikor élőben énekel. Van ugyanis valami, ami a playbacknél is kínosabb: egy unalmas koncert.

Az élő zene már nagyon régóta nem az élő zenéről szól, hanem a látványról, és ez pontosan a közönség igényei, az ön igényei és az én igényeim miatt van így. Persze, egy gigasztárt élőben látni hatalmas élmény, még akkor is, ha az illető valami annyira végtelenül unalmas dolgot csinál, mint a gitározás. De akik a gigasztár élőben látását élvezik a koncerten, azok sem az élő zenéért mentek oda, hanem a gigasztár élőben látásáért. Nem lenne túl hiteles, ha mondjuk egy Lady Gaga vagy egy Rihanna-koncertről azzal jönne el egy rajongó, hogy zavarta, hogy gitáros nem élőben játszott, vagy ha igen, nem improvizált semmit. Ezt kellett megérnünk a XXI. századra: hatalmas tömegek járnak koncertre, de túlnyomó többségük nem az élő zenéért jár, hanem bulizni, show-t nézni és/vagy celebszpottingolni."

Hogy a fenti három pont mennyire nem igaz, azt legjobban maguk az előadók tudják. Deep Purple, Led Zeppelin, vagy AC/DC. Ne olyanokat hozzunk már fel példaként, akik - bár nagyon tehetségesek - látvány és show nélkül pillanatok alatt eltűntek volna már. Szomorú az egész világra nézve ez a túlgyorsult tempó. A cikk írója valószínűleg már nem bírna végig nézni egy John Wayne, vagy egy Marlon Brando filmet, de lehet, hogy már egy Al Pachino, vagy egy Robert De Niro is megülné a gyomrát. Nos, tagadhatatlanul lassabb volt minden régebben, és a történetek nagy részét - mint könyv olvasáskor - ki kellett egészíteni a fantáziánkkal, de erre azért volt szükség, hogy ne butuljunk bele ebbe az egyre sivárabb világba. Ne higgyünk el mindent a kereskedelmi tévéknek, rádióknak, és ne higgyük el, hogy munka és tanulás nélkül is lehetünk gazdag semmirekellők, mert nem igaz!

Állandóan visszatérő szó ez az "unalmas". Tulajdonképpen már ettől hányingert kapok. Abban azért egyetértek, hogy aki csak a fellépők csöcsei, meg a látvány kedvéért van ott, valamint azért, hogy másnap eldicsekedhessen, vele, hogy látta ötven méterről az isteni sztárt. De gondoljunk inkább a Rolling Stones-ra, a Thin Lizzyre, Stingre, vagy Roger Waters-re. Nos, őket valószínűleg nem is ismeri a szerző, de megkockáztatom, hogy a Piramisról, vagy az Omegáról sem nagyon hallott még. Persze, ők is haladnak a korral, és megfelelően izgalmas hátteret produkálnak, mindazonáltal még mindig a dalaik, zenéjük miatt telik meg egy stadion, vagy sportcsarnok.

"5. Táncolni jó, tömörülni-ácsorogni rossz

Most őszintén, ön milyen környezetben hallgatná meg legszívesebben pl. az idei nyár legnagyobb slágereit? Az lenne a jobb, ha húsz-harminc méterre egy tömeg által eltakart színpadon ott lenne az adott előadó, és önt minden oldalról sok-sok izzadt test préselné közben össze vagy az, ha egy jó klubban vagy egy házibuliban felvételről hallaná a számot és tudna rá normálisan táncolni? Nem menő bevallani, de azok számára, akik nem keményvonalas metálrajongók, nyilván jobb az utóbbi. Egy jó buli nem attól jó, hogy élőben játssza-e egy zenekar a zenét, egy jó szám nem csak akkor élvezhető, ha élőben hallja az ember. És nem, attól még nem lesz élő, hogy egy DJ felteszi a lemezjátszóra. Attól sem, hogy valaki az "igényes" szórakoztatás jegyében rákongázik."

A nyár legnagyobb slágereit eleve nem koncertekre gyártják, hanem rádióknak, és a "zenei" tévéknek, hogy minél több ember dúdolhassa, fütyülhesse, hallgassa és énekelje, vásárolja az adott műsort. Általában egy nyári sláger olyan egyszerű, mint a rajzlap, az nem mérvadó egyetlen komolyabb koncerten sem. "egy tömeg által eltakart színpadon ott lenne az adott előadó, és önt minden oldalról sok-sok izzadt test préselné közben össze". Először is, nem kell a tömeg közepébe mennie annak, akinek tömegiszonya van. Másodszor, most akkor mégis van érdeklődés a koncertek iránt? Nagy probléma, hogy a cikk szerzője folyamatosan keveri a dolgokat. Egy zenei esemény, nem lézerszínház, és nem táncklub. Egy zenei esemény a hang diadala és nem a képé. Mint ahogy az sem érdekes ilyenkor, hogy ez kövér, kopasz, vagy csak egyszerűen ronda. Az a fontos ilyenkor, hogy hogyan fogja meg azt a qrva gitárt, vagy a frontember melyik dal történetét meséli el. Hiszen egy valódi koncert nem csak arról szól, hogy daráljunk le tizenöt számot, hanem egy különleges kapcsolat alakul ki a közönséggel, ami nem jöhet létre az MTV-n, a rádió, vagy a CD segítségével soha!

Amennyiben jóhiszemű akarok lenni, azt kell, hogy gondoljam, ez a cikk csak egy kis szurkálás, provokáció, mert különben úgy néz ki, hogy egy ember írt valamit egy olyan dologról, amiről fogalma sincs.

Folytatjuk a beérkezett levelekkel...

Fiery