Cikipédia 5/17 - A Tabánban állni élvezet

Május elsején hatalmas buli volt a Tabánban, aki ott volt tudja, aki nem, az bánhatja, hogy kihagyta. Az Old school csapatok odab@sztak rendesen. Hiába mondja bárki is, hogy nincs igény a klasszikus rockzenére, ezen a napon tízezrek cáfoltak erre a begyepesedett érvelésre. De nézzük részletesen mi is történt ezen a napon... (Fiery)

A tavasz szürke árnyalata

Megint elmúlt egy év, újra nyakunkon a tavasz, az igazi tavasz, mert ami eddig volt, az csak a tavasz szürke árnyalata. Itt volt május elseje, volt énekszó, és tánc is a jó öreg Tabánban. Őszintén sajnálom, hogy nincs havonta legalább egyszer Tabán. Szóval, hetekkel ezelőtt felbukkant a facebookon a reklám, hogy újra nyit a domboldal, és kik lesznek a fellépők. Örömmel konstatáltam, hogy egy ilyen nosztalgikus erővel bíró hely, végre nosztalgikus erővel bíró zenekarokkal lepte meg nosztalgiára vágyakozó közönségét. A meteorológusok ugyan riogattak, hogy egész nap esni fog, meg rohadt nagy szél kerekedik, de ki hisz manapság nekik, amikor lassan már egy órával előtte sem tudják sokszor megállapítani, hogy milyen idő lesz.

Újra és újra beigazolódik az örökbecsű tétel, hogy a klasszikus rock zenére továbbra is igen nagy szükség van, és már csak a kisereglett tömegek kedvéért is érdemes ezt csinálni! A kisgyerekes családoktól a táncos lábú nagyszülőkön át, minden korosztály képviseltette magát. Mindenki tudta, hogy itt, ezen a napon nem csalódhat senki!

Nagy család egy kis lakásban

Az első csalódás az volt, hogy a színpad a tavalyihoz mérten kisebb lett, mert felhalmozták az összes fellépő dob és billentyű felszerelését (ezért is hiszem azt, hogy a sok cucc miatt tűnt csak kisebbnek). Így történhetett meg, hogy az első fellépő Takáts Tamás, kissé összezsúfolt környezetben adhatta elő ismertebb dalait, fúvós szekcióval kiegészülve pedig már szinte mozgásterük sem maradt. A jelenet olyan volt, mint egy nyolcvanas évekbeli magyar film, ahol egy nagy, boldog család lakik egy másfél szobás panellakásban, és az ő mindennapjaikba nyerünk egy kis betekintést. Talán ezért is eshetett meg, hogy az amúgy sem szűkszavúságáról híres frontember a szokásosnál is többet beszélt. A sok beszédnek pedig nem is volt sok az alja! Igaz, hogy a témák nagy része ezerszer elhangzottak már Tamás szájából, de logikus és kedves érveléseit mindig élmény hallgatni. Valamiért itt jutott eszembe először a 100 Folk Celsius együttes, és Orbán Józsi, aki szintén nagy viccmester hírében áll, de ha csak háromévente mentem egy koncertjükre, akkor is percre ugyanazok a poénok csattantak el a szájából. Takáts Tomi esetében azért jobb a helyzet, mert ő néha legalább módosít mondatain, és sokszor azért új gondolatokat is megereszt. A koncert így is élvezetes volt, érezni, hogy egységben a csapat, és a dalok választása is jó. A korai kezdés ellenére elég szépen megtelt már a "csárda", és ezt a lehetőséget egy profi úgy használja ki, hogy a legismertebb dalait adja elő. Ez esetben sem történt máshogy.

100 folknak is egy a vége!

A második fellépő nagy meglepetésre a Mobilmánia volt. Róluk azt gondolta volna az ember, hogy valahol a műsor végén lépnek fel. Persze az is lehet, hogy a Tabánból rohantak tovább valahova vidékre és így lehetett csak leegyeztetni, de ez már maradjon az ő titkuk, így is elég szép számú tömeg előtt játszhattak. Előzményként annyi tudható, hogy az eredeti tervek között az szerepelt, hogy Vikidál Gyula is fellép a csapattal, de ez egyéb okokból kifolyólag nem így történt. Őszinte sajnálatomra nélküle játszott a zenekar. Még bele gondolni is izgalmas érzés, mekkora őrület lehetett volna, ha Vikidál Gyula megjelenik a Tabán színpadán. A Mobilmánia pedig elkezdte műsorát, és ebben a pillanatban jutott eszembe ismét a 100 Folk Celsius, hiszen - valószínűleg a parányi hely miatt - egy sorban állva, egymás mellett nyomták le a fiuk a teljes bulit. Nem volt szép látvány (csak kukacoskodok), egy rockbandának nem áll jól a country-s (Százfolkos) felállás. Nem bántam volna, ha van valami rockeres mozgás, szólón a gitáros előre, éneknél Stula, de mondom, talán épp a hely volt szűk egy igazi robbantáshoz. Zefi többször is előre jött, és tüzelte rendesen a népet, akik a dalok szüneteiben hol Móóóóbilt, hol Baaaajnokot kántáltak. A "dühöngőből" egyébként úgy tűnt, amikor a társaság P. Mobilt nyomta, Kékesi Bajnok akkor volt csak igazán elemében, minden pöttyintése, mozdulata élményszámba ment. A zenekar egyébként elég jól szólt, csak az énekből nem lehetett szinte semmit sem hallani. A hangosítás ezen a napon sajnos nem igazán volt magas szinten, legalább is elöl alig értettük.

Ott fenn a "dombnál" is

A következő ikonikus zenekar, az Új Mini volt, de erről a koncertről a passzio.hu oldalán megírta véleményét Bálint Csaba barátom, és teljesen egyetértek vele. Török Ádám nagy tapasztalattal bír az ilyen hatalmas megmozdulások terén, és nagyon okosan szinte az összes nagyörököt előadta a kis csapattal. Rettenetesen jó hangulat, igényes, összeért muzsika, kiváló zenészek. A harmóniák úgy csobogtak az ember fülébe, mint egy királyi bor a torkon, a siker nem is maradt el. Azért a hangosítási probléma itt is meg volt, hiszen a gitárt vagy néha a billentyűt is alig lehetett hallani, pedig azok a szólamok, harmóniák élményszámba mentek még így is. Ráadásul végre a Mini akkor játszott, amikor már szinte csordultig volt a domboldal. Ezek után ne csodálkozzunk, hogy az ikonikus társaság is beleadott apait-, anyait.

Rock and roll Swindle

Néhány perces átszerelést követően megérkezett a Beatrice zenekar is. Az elmúlt időszakok tapasztalatai alapján nem vártam sokat Feróéktól, de igen kellemes csattanót kaptam. Megszólalt az eredeti Beatrice. Az Üzenet, Mit akarok még, Térden állva, Katicabogár, és én csak álltam, és azon kaptam magam, hogy együtt üvöltöm Feróval a nótákat. Végre valami! Természetesen ezek után még jöhetett volna az Angyalföld, Kifakult sztár, Jerikó, de belátom, nem lehetek telhetetlen. Nagyon ügyes húzás volt megemlékezni a Fekete bárányok fesztiválról, és halál profin ment a Hobó, és a Mobil számok eljátszása is. Élményszámba ment a vendéggitárossal kiegészült zenekart hallgatni, sajnálom, hogy őt eldugták a hangládák mögé. Eddig volt az öröm, innentől már nem élveztem. Megértem, hogy a slágereket is nyomni kell, nem miattam lép fel Nagy Feró, és a tömeg pedig már elvárja a Nyolc óra munkát, meg a Dugjunk meg minden csúnya lányt, Mielőtt végleg elmegyek lálálálá, de ez már nekem egy másik Beatrice. A közönség mindenesetre jól szórakozott, én pedig elindultam tovább, mert egy másik koncert meghívásnak kellett eleget tennem, ami szintén egy nagy sikerű buli volt. Kritikus, újságíró barátaim szerint egy vérprofi előadást tartott az EDDA, amiről természetesen lemaradtam.

A Tabán mindig egy nagyszerű választás, talán az idei fellépők miatt, de látványosan több zenerajongó jött el, és élvezte végig az előadásokat. Egy nosztalgikus park, nosztalgikus rendezvénye, örök élményekkel. Csupán két "apróbb" problémát tapasztaltam, a túlzsúfolt emelvényt, és a hangosítást, a többi tökéletes volt! Köszönöm!

Fiery