Cikipédia 6/22 - Ez meg kinek a rádiója?

Végre elindulna a jó irány felé a hazai könnyűzene a média különböző hullámhosszain, erre kiderül, hogy semminek nem tudunk örülni. Ilyenkor vágják rá - szintén magyarosan -, hogy ez tipikus magyaros mentalitás. Nem is az a baj, hogy nem tudunk örülni, inkább az, hogy nem akarunk asszisztálni ahhoz, aminek hivatalosan örülnünk kellene! Mai témánk a Petőfi Rádió, de tényleg, minek! Kellemes olvasást mindenkinek! (Fiery)

Változatlan változatosság

Többször is megvitattuk a Petőfi rádió "láthatatlan" betegségeit, sok jóról nem tudtunk beszámolni, erre most - ha nem is ennek hatására - éles váltás történt, de Továbbra se örüljünk előre! Bevallom őszintén, hogy az állami adó zenei csatornává fejlődése óta nem szívügyem ez a média. Egyetlen pozitívum, ami elmondható, hogy a közpénzből készült produkció célközönsége a fiatalok. Még amikor először indult útjára hatalmas beharangozásokkal, rettenetesen megörültünk a híreknek, hogy végre lesz egy zenei adó, ahol nem a "zsebbe pakolós" kommerszek mennek, végre újra lesz igényes muzsika a médiában! Lófaszt! Az igényes zene végig elkerülte a királyi szabadadót, és ez nem a zene hibája! Most újra örülhetnénk, mert eddig azt hittük, hogy csak jobb váltás jöhet, de hallgatva az egésznapos szánalmas produkciókat, megnyugodhatunk, hogy ezt a sávot továbbra sem kell beállítani alapcsatornának.

Amire először döbbenhettünk rá, hogy a Petőfi szerkesztőinek halvány tervük sem volt az igényes zenével kapcsolatban. Gondolkodás nélkül elkezdték nyomni az alternatív, és az ál alternatív zenét, és mellette semmi mást. Hihetetlen, hogy micsoda borzalmak szóltak naponta többször ezen a hullámsávon, kikérem magamnak! Komolyan mondom, szinte vadászni kellett a normális zenére. A külföldiek még nagyjából rendben voltak, abban nem nagyon lehet hibázni, no de a magyar felhozatal...

Enyém a bilincs, tiéd a kéz

Százból kettő értékelhető, és még ezt a kilencvennyolcat is úgy tolták az arcunkba, mintha magyar világsztárokról beszélnének. Kimondhatatlanul sok kamuzenekar nyomta gigasztárként minden nap, mert a szerkesztők vagy a haverjaikat tolták, vagy gyerekkorukban Európa Kiadón, Bizottságon, Kontroll Csoporton, Sziámin, vagy Balatonon nőtt fel. Az utóbbi felvetés azonnal kizárható, mivel - ha zeneileg nem is sokat - de ezek a bandák valami kultúrát mégis közvetítettek akkor, némelyikük dalszövege pedig igen magasszínvonalú volt, és valóban szólt valamiről.

Egy kicsit olyan ez, mint a punk '81-ben, és ma. Zeneileg akkor sem volt jó, de valamit közölni akart, és tudott is, mert mi megértettük. A mai divat punknak már köze nincs az Exploited, Sex Pistols, Buzzcocks, GBH, Dead Kennedy's vagy ETA, CPG, Mos-Oi vonulathoz, mint ahogy ez az alter is rettenetesen távol áll a nagy elődök szintjétől.

Gondolom, a szerkesztők azt hitték, ha ezek mennek minden fesztiválon pár retkes millióért, akkor rájuk nagy szükség van a médiában (ahol eddig is méltánytalanul sokat szerepeltek). Ami zajlott a rádióban, azt kellően díjazták is a fiatalok, ugyanis nagyon hamar harmadára zuhant a hallgatottság! Még egyszer leírom, hogy mindenki megértse; a mai sztárokkal futó rádió leamortizálódott! Mondhatnám, hogy bebizonyosodott, akármit nem lehet ráerőltetni a népre! Most egy éles váltással megpróbálja újból a megmaradt stáb összeszedni magát, de akiknek eddig sem volt fontos az értékes zene, azoknak ezek után sem lesz az, és ez meglátszik a jelenlegi kínálatból is! Ráadásul már a külföldi muzsika is igencsak szegényes lett ízlés tekintetében. Persze, ha az a terv, hogy visszaneveljék a fiatalokat, akkor a legjobb úton haladnak.

Multivándorlás

Azt hívjuk változatosságnak, amikor ugyanazok az arcok váltják egymást a mikrofon mögött. Ma Rock rádió, tegnap Class FM, vagy Víva, holnap meg talán a Dankó, vagy valami mulatós rádió. A szerkesztők, műsorvezetők oda mennek, ahol a pénz van, és pont leszarják, hogy mi szól a háttérben! Ez csak azért hiteltelen, mert ahova tegnap bevitted a lemezedet, azt mondta, nem trendi, aztán beviszed ugyanannak a pofának egy másik rádióba, ahol azt mondja, nem rádióbarát, majd a harmadikba már nem fér be, de miért nem vitted az előzőbe... A Petőfi ugyanez, csak a "mindenkori hatalom" támogatásával, ami annyit tesz, hogy simán sugározhatnának nívósabb műsorokat is, de ez nem megy. vajon miért?

A Petőfi csillagairól pedig érdemes elméláznunk egy kicsit! Megvolt a "zárt lánc", akiket mindennap többször is hallhattunk a Petőfin, ezzel kirekesztve számos más zenészt. Most, amikor megtörtént a váltás, már levelet írogatnak, mert érzik, hogy mostantól nem áll mögöttük a mindenható média. Sajnos mégis sikerült megoldaniuk a problémát, ugyanis nagy részük átigazolt a Rádió Rockhoz kakukként, és onnan tolják ki a kevésbé ismert bandákat, előadókat! Innentől az a média sem igazán a rockról fog szólni, és azt is sikerül tönkre tenni. Talán az még megér néhány szót, hogy sajnos továbbra is ők vannak jelen minden fesztiválon százezrekért-, millióért, miközben a valódi zenészek eltűnnek.

A zenei rádiók túlságosan hasonlítanak egymáshoz, vannak olyan előadók, akik mindenhova beleférnek, legyen az sláger, rock, vagy alternatív média. Ezekben a rádiókban a műsorok struktúrája sem különbözik. A dumák, a marketing, a kívánságműsorok, de még a műsorvezetők stílusa is ugyanaz, mert mindenki be van rezelve egy teljesen új ötlettől, más hangoktól, elképzelésektől! Amíg van fizetés, kit érdekel, milyen zene szól, ha elfogy a lé, legfeljebb tovább állunk!

Nincs - változás - van!

Továbbra sincsenek "jó" zenék, és egyre több a közös pont/dal a két adón. A borzalmas "egyakkordos" szarok azért megmaradtak életünk rádiójában, és egy újabb pofon kíséretében kiegészültek a hajdani X faktoros, Megasztáros gagyikkal. Újra támad a Dal, aminek szereplői már jóval a hirdetés előtt tudják azt is, hogy ki a befutó. A külföldi muzsika minőségét is sikerült a béka segge alá nyomni, és ha eddig nem szerettem ezt a műanyag adót, hát most már kifejezetten a hideg ráz tőle!

A Petőfi Rádió (Az életed ritmusa) pedig valamikor a hőskorszakban azért nem ilyen műsorvezetőket, és főleg nem ilyen zenészeket adott az országnak. Azok az emberek - a szakma - most mélyen hallgatnak, ha megkérdezi valaki tőlük, hogy dolgoztak-e a Petőfi rádióban, mert ők is szégyellik a jelenlegit.

A Petőfi rádió eredményessége pedig zuhan tovább, már az a maroknyi megtévesztett hallgató sem követi az unalmas műsorokat, az ezerszer lejátszott hamis dallamokat. A Petőfi nem akar tudomást venni az idő múlásáról, és arról, hogy nem lehet büntetlenül letolni az emberek torkán a szart, így nem nehéz megjósolni, hogy újabb csúfos vége lesz ennek a próbálkozásnak is!

Fiery