Cikipédia 7/1 - Újra szól a rock

Hosszú szünet után újra folytatódik a Cikipédia sorozat, ugyanis újra van miről beszélni. Tudom, hogy a választási láz idején botor dolog bármit felhozni a politikán kívül, de én bízom a tisztán látó olvasóban, hogy erre a néhány percre félreteszi ez irányú érdeklődését és elkalandozik a hazai rockélet irányába is. (Fiery)

A könyvelő álma

Egész életünk attól érdekes, attól izgalmas, hogy sosem tudhatjuk, mi történik a következő percben. A zenészek nem tudják, hogy melyik daluk lesz hatalmas sláger - sosem arra tippelnek -, melyik dal emeli ki őket az átlagból. Most nem azokról beszélek, akik a média gurukkal közösen fossák egymás után a retkeket, amit majd a haverok addig nyomnak le a torkunkon, amíg kellő jogdíj össze nem jött. Most a valódi muzsikusokról van szó, akik alkotnak és reménykednek. A rockzene éppen ilyen helyzetben van, hol nyomják, hol úgy csinálnak, mintha nem is létezne. Sajnos ez utóbbi folyamat már vagy 30 éve tart.

Hosszú évtizedeken keresztül szinte tiltották a médiából a rock zenét azzal az átlátszó szöveggel, hogy nem médiabarát a stílus, vezetés közben agresszivitást vált ki az emberekből és egyébként is több miatta a közúti baleset. Így történt, hogy olyan hatalmi beosztásban élő egyedek döntöttek stílusok, zenék, zenészek sorsáról, akiknek egyébként semmi közük nem volt ehhez a világhoz.

Egyszerű pénzemberek, akiknek a minél kevesebb költség, annál nagyobb bevétel volt a lényeg. Azt meg már ki nem szarja le, ha nagynevű, profi zenekarok mennek tönkre, feltörekvő tehetségek nem jutnak el arra a szintre, hogy valakik legyenek. A rádiók meghirdették a divatot és a birka nép pedig elindult utánuk. Na jó, nem birka, hiszen a nagy többség csak a médiából tudhatta meg, hogy mi a menő zene, és mivel rock nem volt, hát hamar el is felejtették. Jöhetett a kamu világ, a kamu zenekarok, és az előre slágernek kikiáltott egy kaptafára készült kamu dalok.

Körülbelül 1986-tól ugyan kapott a rockzene egy kis alamizsnát a Poptarisznyától, majd a Sláger Rádiótól, így közel 30 évig mindig ugyanazt a 10-12 kiválasztottat hallhattuk. Ez nekik jó volt, de a több száz banda mehetett a lecsóba.

Szállj fel magasra!

Később új diktátorok jelentek meg a már jól lakottak után, de ezek meg a nyolcvanas évek elején, alternatív bulikon cseperedtek fel, mint belvárosi meg Buda vidéki sznobok. A zene már ekkor sem volt fontos, a szöveg viszont alaposan megforgatta a "mélyen gondolkodók" agyát. Ezek után nem csoda, hogy hatalomra kerülésük után egyből nosztalgikus érzésük támadt és a régiek mellett erősen előtérbe kerültek a mai modern alternatív bandák is.

Bölcs gondolkodóink egyetlen dolgot felejtettek el, hogy ugyan a régiek sem voltak nagy tehetségű zenészek, de a dalaik legalább szóltak valamiről. A mai alternatívok szintén nem tudnak zenélni, viszont már szöveget írni sem.

Ha lassan is, de megbukott az országos hallgatottságú alternatív rádió, és szép lassan elkezdett mindenki visszanyúlni a hajdanán bevált rockzenéhez. Ebben az ügyben az egyetlen hátul kullogó éppen a Rock Rádió. Itt valamiért a mai napig azt hiszik, hogy a Petőfi Rádióból kihullottak majd meghozzák a hallgatottságot. Vicc! Azért annyit mégis köszönhetünk az adónak, hogy talán ők sodorták az első hullámokat, ők mutatták meg az országnak, hogy a rockzene nem halt meg. Becsületükre legyen mondva, hogy a palettán azért helyenként található rockzene is. Persze lenne még miben javulni, meglátjuk. Közben pedig sorra alakulnak olyan rádióadók, ahol egyebek mellett, de lehet már igazi régi és igazi új rockzenéket hallgatni. Két dal között nem kell tizenhat szerencsétlenül ugyanolyan nyomorult alternatívnak kikiáltott zenét hallgatni. Egyébként semmi bajom ezzel a műfajjal, magam is jártam elég sokat a nyolcvanas évek elején bulikra, de az akkor jelentett valamit. Most annyit jelent, hogy nem tudnak zenélni.

Örökmozgó lettem

Napjainkra megint mindenki rájött, hogy a rockzene jó! A tévében is egyre több rockzenekar indul és ér el jó eredményt a tehetségkutatókon, vagy éppen a dalversenyeken. És ha ez az egész dalpályázatos játék teljes hazugság is, azért a nyálat, és az alternatívot felváltotta a rockzene!

Zenészek és újságírók százai küzdöttek a rockzene visszatéréséért, és amikor már mi is kezdtük elhinni, hogy a bulinak vége, akkor pont azok, akik eddig eltiporták, most magasra emelik a zászlót. Ezért nem jár köszönet, hiszen nekik csak játék ez az egész, valamint egy halom pénz, mégis örülnünk kell. Örülnünk kell még akkor is, ha csak bepasszíroztak bennünket is a sorba, és egy kicsit újra élhetjük végre a régi nagy sikereket.

De mégis hogyan tért vissza a rock? Itt meg kell jegyeznem, hogy ez csak kicsiny országunkban kérdés, hiszen sehol nem üldözték és titkolták annyira, mint nálunk. Nem is olyan régen volt, hogy Benkő Laci bácsinak kellett kuncsorognia a rádió idióta főszerkesztőjénél, hogy adjanak le néhányszor legalább egy dalt az új Omega albumról. És ez csak egy a rengeteg történet közül.

DE! A koncerteken egyre többen vannak, sőt, dupla, nem egyszer tripla bulikat kell szervezni. Egyre több rockbanda lép fel az Arénában és nem számít, hogy mi zajlik a háttérben, a lényeg az, hogy megtöltik azt. A Youtube-on is a rockerek a legnépszerűbbek, és ma már nem a Justin Bieberre veszik a legtöbb jegyet, hanem Ozzyra, vagy Maidenre, vagy az őket követő fiatal rock tehetségekre. Talán ezt vették észre az itthoni pénzemberek, és ezért engedtek utat a rocknak.

Meglátjuk, hogy meddig tart a szufla, mindenesetre ki kell használni a szél adta lehetőségeket, hagy dagadjon az a vitorla, hagy jöjjenek a legújabb rock himnuszok, jöjjön, aki tovább viszi a zászlót, szóljon újra a rock!

Írta: Fiery