Elölről is lehet tolni - Kálmán György interjú

Azt gondolom, nyugodtan kijelenthetjük, hogy Kálmán György ma az ország egyik legnépszerűbb rockénekese, aki a "nagy öregekhez" túl fiatal, a fiatal sztárokhoz pedig öregnek számít. Gyuri korosztálya a két világ között valahogy elveszett. A mi dolgunk az, hogy megtaláljuk, felfedezzük és azokkal az emberekkel is megszerettessük, akik valamilyen véletlen folytán még nem ismerik őt, vagy nem tudnak még eleget róla. A következő beszélgetésben bemutatjuk zenei pályafutását. Kellemes olvasást mindenkinek! (Fiery)

Kálmán Gyurival 2013 tavaszán kezdtük az alábbi interjút. A téma nem volt rossz, de beszélgetéseink közben annyi minden más is terítékre került, hogy az egész interjú a feledés homályába merült. Azért egy-egy találkozásunk alkalmával néha valamelyikünk megjegyezte, hogy illene már befejezni, de aztán az aktuális dolgok, férfi pletykák és a jövő továbbra is előbbre valók voltak. Szinte minden nap találkoztunk, a dolgok megnyugtatóan haladtak a maguk medrében, csak az interjú nem készült el…

Szóval töretlen elhatározásunk óta három kerek esztendő telt el, mire újra komolyan kezdtük venni az interjút. Szerencsére, az elmúlt időszakban is számos dolog történt Gyurival, hát bele vágtunk. Utólag kurtítottunk, ahol kellett javítottunk, amit az új idők megköveteltek, kiegészítettünk. Akkor, ahogy illik, kezdjük a legelején, majd menjünk tovább zenekarról- zenekarra...

Már kisgyerekként is énekes akartál lenni?

Ha vissza akarok emlékezni a gyermekkoromra, sosem akartam énekelni. Még renitenskedtem is, mert énekóra helyett inkább fociztunk és erről bizonyítékom is van, hiszen ezért a bűncselekményért írásbeli figyelmeztetést kaptam. Szóval én így emlékszem, mégis, ha találkozom régi osztálytársakkal, mindig azzal próbálnak meggyőzni, hogy állandóan énekeltem. Szerintem ők emlékeznek rosszul.

Tehát jogosan vetődik fel a kérdés: mégis akkor hogyan kezdtél el a zenével foglalkozni?

1993-ban, miután leszereltem a katonaságtól, a haverok alapítottak egy bandát és már csak egy énekest kerestek. Úgy gondoltam, megpróbálom, mert azzal még semmit sem veszítek. Esküszöm, hiába töröm a fejem, nem emlékszem a zenekar nevére. Nevezzük No name csapatnak - pedig az elsőre illik emlékezni! Egy helyi kocsmában játszottunk Tankcsapda, Ossian, Pokolgép feldolgozásokat és próbálkoztunk is becsülettel két vagy három évig. Tudtam, hogy sok továbblépési lehetőség nincs, de legalább szereztünk tapasztalatokat és nem is volt rossz érzés a színpadon állni.

Hogyan kerültél ezek után az első profinak számító zenekarba?

Emlékszem, egyszer volt Halásztelken valami fesztiválszerű buli, ahol egy másik zenekar is fellépett. Ők már idősebbek voltak nálunk és komolyabban is foglalkoztak a zenéléssel, például Metallicát is játszottak. A koncert után rendesen lelazultunk és összehaverkodtunk, ennek eredményeképpen megkérdezték lenne-e kedvem náluk énekelni, hát persze, hogy volt. Óbudai banda volt, és gyakorlatilag majdnem ugyanezeket a dalokat vittük tovább, amiket Halásztelken csináltunk, csak komolyabb szinten. Játszottunk a régi Viking klubban is. A nevük Road Crew volt. Próbálkoztunk két-három szám megírásával is, hogy legyen valami saját, de a kísérlet annyiban maradt. Elég jól ment a szekér. 1997-ben a legtöbb nézője a Black-Outnak volt, de a második legtöbben a mi bulinkra jártak. Jött velünk a sok óbudai gazdag srác, meg természetesen az ismerőseik. Na, ez volt '97, aztán valahogy fáradni kezdett a dolog. Jöttek a szenvedések, veszekedések, ahogy ez általában lenni szokott.

Hogyan lettél Vikidál rajongó?

Nem is tudom hány éves voltam akkor - lehettem már vagy tizenöt -, amikor az egyik havernál előkerültek a bakelit lemezek, akkor mutatott nekem igazi rock and rollt, hogy ezt hallgassam meg, pedig a srác nem egy rocker típus. A P. Box második lemeze volt - Vikidálnak az első ebben a csapatban - a "Kő kövön" és pont a Zöld a bíbor és a fekete. Sokáig úgy értettem a szöveget, hogy "szerelem csillag", nem tudom miért. Az István a király után ekkor találkoztam először Vikidál hangjával.

1999-ben Lovas Jani barátommal és Nagy Zolival megalapítottuk a Pandorát, ami 10 évig futott. Na, az volt az első olyan, ami - mondjuk a Road Crew sem volt rossz - már igazán profi társaságnak számított. Nagyon élveztem. Mi voltunk az egyik első Vikidál tribute, hiszen Pandora's Box, Dinamit, és P. Mobil számokat nyomtunk. Ha a Tunyogi Rock Band nem számít ebbe a kategóriába, akkor igen, mi voltunk az elsők, akik ehhez a zenéhez nyúltunk vissza. Manapság már rengeteg zenekar játssza ezeket a dalokat, száz valahány csak Pesten. Ez borzalmas. Végre elkezdtünk saját számokat is írni, de valahogy itt sem jött össze rendesen, és gyakorlatilag 10 évig, amíg a Dinamit el nem kezdődött, addig működött a Pandora. Az együttessel már nem csak Pesten léptünk fel, eljutottunk falunapokra, meg fesztiválokra is.

Szünet nélkül ment a Pandora 10 évig?

1999-ben a Pandora is megfáradni látszott és elegem lett mindenből. Rengeteget dolgoztunk a zenekarral, sokat játszottunk, de az egész csak a pénzt vitte. Két évre teljesen leálltam, még koncertekre sem jártam. Teljesen kimaradtam mindenből, éltem a szürke hétköznapokat, dolgoztam, csajoztam, haverok. Eltelt két év, és egyszer csak Lovas Janiék felhívtak, hogy nincs-e kedvem újra megpróbálni, elkezdtünk mindent elölről. Ugyanazok a dalok, P. Mobil, P. Box, Dinamit, mást nem.

De te itt nem álltál meg…

A régi Ráday klubban játszottunk hétköznaponként és járt oda többek között egy szervező hölgy is, aki nagyon szeretett minket. Egyik nap letévedt Závodi meg Bajnok, jó szokásuk szerint támasztották a pultot és beszélgettek. Bajnok nagyon készült, hogy megalapítsa saját zenekarát, a Bajnok Rock Team-et, mert akkor épp nem játszott sehol. Szóval dumáltak Janóval és mondta, hogy lassan meg van a zenekar, csak nem talál megfelelő énekest. A csaj meg hallotta és megadta neki a számomat. Amikor megtudtam, hogy a Kékesi Bajnok fog engem keresni - komolyan mondom - sokkot kaptam. Eltelt egy hét, semmi, két hét, semmi. Kezdtem elfelejteni a dolgot, éltem tovább mindennapi életemet. Emlékszem, éppen fürödtem, amikor megcsörrent a telefon és Bajnok volt a vonalban. Komolyan mondom neked, még most is áll a szőr a kezemen. Megbeszéltük, hogy elmegyek a meghallgatásra.

Ilyen egyszerű volt?

Bajnok csinált egy olyan koncertet, ahol nem lehetett tudni mi lesz még a felállás. A Josefina klubban volt meghirdetve a buli és elhívott énekelni. Az egésznek olyan "Ki mit tud" jellege volt. Az a lényeg, hogy végül én maradtam a Bajnoknál. A Bajnok Rock Teamről azt kell tudni, hogy kizárólag olyan számokat játszottunk, amik vagy lemezen nem jelentek meg soha, vagy régi Vikidál dalok voltak, amiket igazából mások nem játszottak. Azért persze meglapult ezek között is a jól bevált Kétforintos dal, meg a Miskolc is. Jó zenészekkel játszottam. Ekkor egy időben ment a Pandora meg a BRT, pedig akkor még nem szerettem egyszerre több bandában játszani, mégis így ment ez két- vagy három évig.

Úgy tudom, azért bejött még más is...

Jól tudod, közben beesett a Dirty Dance (2008-2009), amibe egy barátomon keresztül kerültem, akivel a mai napig jóban vagyok (Csatai Gábor). Úgy történt, hogy Lőrincz Tibikének (Stressz) volt az 50. születésnapja és majdnem a halála (akkor volt a szívinfarktusa). Sipivel (Sípos Peti) voltunk ott vendégként. Ott voltak Angyalék is, akkor hallottak engem először. P. Boxot énekeltem, aztán a végén már Sipivel is egy pár dalt. A buli után Angyal felesége, Kriszta - aki a zenekar menedzsere -, kérdezte tőlem, hogy lenne-e kedvem a Dirty Dance-ben énekelni. Először természetesen nem volt, mert már így is sok bandában nyomtam, de aztán átgondoltam és láttam benne fantáziát, így elkezdtünk együtt dolgozni. 2008 vége felé lementem a koncertre Szizsóval, és ketten énekeltük le a bulit, mert még nem tudtam a dalokat, meg éppen beteg is voltam. Azért elég jól sikerült. Életemben először játszottam esküvőn, de szerintem utoljára is. Fantasztikus motoros esküvő volt. Volt egy vendégzenekar, mi utánuk.

Lehetett volna a valódi P. Boxban is énekelni…

Igen, a Sáfár Öcsi féle Pandora's Box. Öcsi hívott, Hármashatárhegyen meg Erzsébeten próbáltunk. Végül Kyru lett az énekes.

Nem akartad, mégis egyre több bandában énekeltél?

Mert közben a Treff is megkeresett, hogy énekeljek náluk - hatvani zenekar volt -, és én elvállaltam. Számomra az volt a legfurább, hogy a zenekar harmincötödik jubileumi koncertjén harmincegy éves voltam. A Treff azért tetszett, mert végre nem valaki után kellett énekelnem. (Vagyis valaki énekelt előttem, de azért ez már könnyebb volt, mint Gyula után). Itt már számomra addig ismeretlen dalokat nyomtunk. Nagyon szerettem csinálni, elég sok bulink is volt, csak ott meg a hozzáállás volt amatőr. Elvállaltunk mindent, mert nekem megvolt már a fiam és elmentünk bárhova három-öt, meg kétezer forintokért. A végén, azért jöttem el, mert felhívott a Tunyó, hogy játsszunk előttük. Ez egy március 15-i nap lett volna a Rocktogonban. Azonnal körbe csörögtem a többieket, hogy itt a nagy lehetőség, Pesten játszhatnánk a TRB előtt. Tuti a közönség, üzemanyagot összedobjuk, kifizetjük. Azt mondták, hogy nem jó, mert Rétságon egy buli már le van kötve, nem érdekli őket a fővárosi lehetőség. Fejet hajtottam a közakaratnak és lementem a koncertre. Már nagyon forrt bennem a düh és kedvem sem volt ehhez az egészhez. A buli után összeültünk és nekik szegeztem a kérdést, hogy akarják-e komolyan csinálni, vagy nem. Nem akarták, úgyhogy megköszöntem az eltelt időszakot és tovább léptem.

Elérkezett a Dinamit időszak...

Németh Gabiék hosszú ideig próbálták Vikidál Gyulát rávenni, hogy legyen egy 30 éves nagy buli. Gyula először igent mondott és mikor eljött az ominózus év, valamiért visszalépett. Gáborék most már mindenféleképpen újra akarták éleszteni a zenekart, legalább egy nagy koncert erejéig. Egy közös ismerős, Csiga Sanyi beszélgetett Németh Gabival a Dinamitról, meg hogy a Vikidál nem vállalja. Akkor mondta Sanyi, hogy ott a Kálmán Gyuri hallgassák meg. A Pandorával játszottunk az Orczy kertben és arról volt szó, hogy lejön a Gábor meghallgatni, elkezdtük a koncertet és nem volt sehol. A negyedik vagy ötödik szám után érkezett. Láttam a színpadról, amikor megjött és azt is, hogy az utolsó négy dalt már nem várta meg. Gondoltam, nem tetszett neki, de amikor lejöttünk a színpadról, odajött hozzám Sanyi, és mondta, hogy itt volt Gabi, de nem tudott megvárni, mert rohant. Azt üzente szó szerint, hogy "szólj a csávónak, hogy kedden megbeszélés". Az első Dinamit bulim Szombathelyen volt 2009. november 28-án. Ossian, Dinamit, Lord, kétezerkétszáz ember előtt. Nagyon izgalmas volt. Azóta eltelt néhány év, sok nagy koncertet éltünk már meg a fiukkal, született egy lemezünk is. Sajnos a média nem harapott rá. Mi küzdöttünk tovább, de nagyon nehéz volt így bárhova is eljutni.

Hogyan született meg a Triász ötlete?

Egyszer egy nagyon szép helyen, egy kastély kertjében karácsonyi vásárra kellett egy zenekar és Jankai – aki akkor szintén a Dinamitban játszott - kitalálta, hogy menjünk mi ketten haknira. Életem első fantasztikus haknija volt, fél playback, de az ének teljesen élő volt. Annyira jól sikerült, hogy elkezdtük a műsort tovább gondolkodni. Egy nagy zenekart mostanában nagyon nehéz eladni, találjunk ki valamit. Ekkor én már Sipivel nagyon jó baráti viszonyban voltam. Néhány nappal később, 2011. december 26-án játszottunk a Dinamittal a Barba Negrában, és éppen Sipi volt a vendég. Kérdeztem tőle, hogy van-e kedve valami akusztikus témát csinálni. Azt felelte, hogy neki sincs mostanában sok fellépése és ez az akusztikus, letisztult dolog tetszik neki is. Jankaival ekkor kitaláltuk, hogy két hanggal és egy billentyűvel alapítsunk egy zenekart. Január elején leültünk átbeszélni a struktúrát. Az egészben a dalválasztás volt a legnehezebb. A már megszokott rock után Neoton, meg 100 Folk Celsius. Mindenesetre több mint érdekes. Nagy slágerekhez nem akartunk nyúlni, hiszen annyian teszik ezt.

2012. áprilisban volt az első bulink, amit nagy izgalommal vártam, annyira más volt minden. Egy szál zongora, más az ének, más a technika. Eszembe jut, amikor először kezdtünk el próbálni, és jött a Fagyott világ és simán ment. Élvezem is nagyon. Szerencsére remekül tudunk együtt dolgozni így hárman, egyik dalból a másikba, mennek a poénok. A mókához az is hozzátartozik, hogy szívatjuk is egymást rendesen és ez nem kidolgozott, inkább improvizált. Jókat röhögünk és látom, hogy a közönség is vevő. Vannak még terveink, például meg akarom fűzni a srácokat, hogy a Bye bye Szását írjuk át Bye bye Alexre.

Hogy érzed, mennyire teljesültek az álmaid?

A zene rendesen kitölti az életemet. Olyan emberekkel lehettem egy színpadon, akikre fiatal korom óta felnézek. Szerepelhettem színházban és még mindig vannak komoly terveim. Énekeltem vendégként a Boxerben, a P. Box-ban (mind a kettőben), a Historicával csináltunk egy jó bulit közösen. Örülök, hogy sokan számítanak rám, és jó érzés, hogy ismeretlenek állítanak meg az aluljáróban, az utcán és gratulálnak.

Beszélj egy kicsit a Vazul vére rockoperáról is!

2014 végén megkeresett Vörösmarty "Ermi" Imre (a Vazul vére rockopera írója), hogy készülő művében szánna nekem egy szerepet (Vata vezér). Felkérését örömmel vállaltam, azóta több sikeres előadáson vagyunk túl. A társaságból rengeteg jó arcot ismertem meg, és büszke vagyok arra, hogy egy színpadon szerepelhetek Vikidál Gyulával, aki az idősebb István király szerepét játssza.

A felsorolásból nem hagyhatjuk ki a B52 zenekart sem...

A B52 két okból született meg, egyszer a Béla éppen kerek ötvenkettedik születésnapját tartotta és zenész barátaival alapított egy "egykoncertes" zenekart, a másik ok, ekkoriban váltunk szabaddá a Dinamittól. A buli jobban sikerült, mint reméltük és szinte azonnal elkezdtek gyülekezni a felkérések. A csapat egy emberként úgy gondolta, hogy akkor csináljuk csak tovább! Eltelt két esztendő, rengeteg jól sikerült koncerten vagyunk túl, és hamarosan elkészül első albumunk is most ezen dolgozunk megállás nélkül ezerrel. 

Egyenlőre vége, de lesz még folytatás (2016. április), azt hiszem...

Igen, lesz folytatás, de erről majd akkor, amikor ismét komolyan vesszük az interjú kérdést…

Készítette: Fiery