Föltámadott a tenger - Kugli 45 - koncertbeszámoló

Aki ismer tudja, hogy mindig, minden koncert után van véleményem a történtekről, legfeljebb hagyom egy kicsit érni magamban a dolgot és másnap osztom meg azzal, aki kíváncsi. Most is van véleményem - és ezt is másnap mondom el -, ám ezúttal olyan erősen cikáznak bennem még mindig a gondolatok, hogy csak a konkrét vélemény nem képes kifúrni magát a belső lélekvihar mögül és ez bizony majd az írott emlékeimben is meg fog látszani itt alább.

Még csak néhány nyár meg tél telt el a '80-as évek Észak-Pesti siker-zenekarának, a Kugli negyven éves születésnapi bulija óta, erre egyet pislogok és már 45! Miért olyan fontos az időnek ez az eszeveszett rohanás? Ennyire élvezi a nosztalgia koncerteket, hogy minden egyes alkalommal rápörög öt évet? Mi történik körülöttünk? Mi történik velünk? Bár annak idején többször is megkaptam idősebb ismerőseimtől, hogy ne siettessem az időt – dolgozat, felelés, hétfő és egyéb gyűlölt kötelezettségek miatt -, de mondhattak, amit akartak, nem hallgattam rájuk, alig vártam, hogy túl essek a nehézségeken és gombfocizhassak egy jót. Olyan ez, mint a Távkapcs című film: mindent megteszünk annak érdekében, hogy a nem kívánt időszakot átugorjuk, közben csak a saját életünkkel nem foglalkozunk, amiben létezünk. Erre az arany igazságra menet közben már én is rájöttem és azóta én mondogatom a hebehurgya fiataloknak. Persze ezek meg olyanok, mint mi, mert kiröhögnek.

Nem rég még félős nyurga kisfiúként araszoltam be tétován többed magammal a mogorva jegyszedők és rendezők között a Dallos Ida művelődési házba, hogy láthassam és hallhassam az akkor még szép jövő előtt álló kedvenc zenekaromat, most meg megőszülve, szemüveggel az orrom hegyén kávézgatok a zenekar gitáros-énekesével, Gönczy Lacival, aki ezzel a művelettel öt éve tett felelőtlen ígéretét váltotta be. Ráadásul Gabó mondta is, hogy ezzel a bulival aztán valóban vége, ez volt az utolsó közös fellépés. Most mondhatnám, hogy "ne már", a Jagger is szvingel 80 évesen, a Twisted Sister tagjai Van Dammá gyúrva terpesztenek a mai napig, akkor mi itt a probléma? Mert ami van, azt a közönséggel együtt úgysem fogadom el. A határozott véleményt azonban tiszteletben tartom, miközben azért kis mosollyal az arcom sarkában titokban reménykedem, hogy Gabó ezzel a dumával ugraszt majd öt év múlva is, ami már - az idő sebességét ismerve - a nyakunkon liheg.

Ja, Gönczy Laci. Már nem keserű Hubertuszt passzolunk körbe, vagy azt a baromi savanyú almabort, amitől másnap nem a világ lett hatalmas, hanem a fejünk, de mindegy is. Az egyik a gyomornak rossz, a másik meg az agynak. Szóval maradtunk a kávénál egy cukorral, abból nem lehet baj, legfeljebb éjjel nem alszunk tőle, de legalább a bulit tág pupillákkal szánkózzuk végig. Ezúton is köszönöm neked Laci, hogy végre megkávéztattál!

Én, a hajdani ropi kollekció naivan azt gondolván, hogy korábbi önmagamhoz képest megerősödve ma már nagy bátran szemlézem a koncertre érkezőket, hogy 1982-ben melyik merészelt le lejmolni engem egy bélásra. Szerintem elérkezett az idő, hogy visszakapjam a lóvémat, de csak pocakos ötvenes és hatvanas fickók érkeznek, általában az asszonnyal, akiknek itt fáj, meg ott. Kissé lejjebb vettem a bunyós hangulatból, de amúgy sem volt kenyerem soha az erőszak. Egyszer Rolls után akartak megverni, de azt kibumliztuk, egyszer meg az Ifiparkban a Pemzlit ütötték meg Korálosok, mert állítólag nem reagált megfelelően a felszólításukra. De amikor a Dallosban a rendőr lepofozta az egyik gyereket, mert februárban félmeztelenül akart csápolni, az nekem is fájt. A szerencsésebbek megfésülködve, a többiek pedig a legmodernebb Kojak frizurával simliztek át a vegán étrend miatt egyre szűkebb bejáraton. Bizony-bizony, kevesebb a haj, kevesebb fogak és lanyhuló lendület, miközben a lelkesedés a régi. Belül még ugyanazok a tinédzserek vagyunk, csak már a klumpához hideg van, a farmert nem kell bevarrni, mert amúgy is szűk és nincs szükségünk apánk három számmal nagyobb ingére sem, mert ami van, az sem jön ránk és a kockás ing már megint nem divat.

Ezen az estén kifejezetten az ünnep kedvéért araszolt le közénk Mr Basary, a hírneves Vén csavargó is, aki ha nem is konkurens bandatagként – tiszta West Side Story -, hanem a másik, hasonló utat megjáró –, de a Kugli Dél-Pesti alternatívájának megfelelő HIT Rock zenekar oszlopos tagjaként érkezett. Nem mellesleg a HIT november 15-én tartja a 45. születésnapját a Pesterzsébeti Csili - Alsó - művelődési házban. Minden bizonnyal ott is lesz sírás, éneklés, meg boldogság. 

Eljött a koncertre Szűcs Pisti is – neki nem volt nehéz, mert ő a művházban az egyik tótumfaktum szervező -, aki a nagy múltú Kormorán zenekar alapembere és Vörös Pistiről, a Prognózis együttes egykori frontemberéről se feledkezzünk meg, akinek becsületére legyen mondva, végig nézte a teljes eseményt és láttam rajta, hogy menet közben benne is kavargott a korszakról milliónyi kedves emlék. Talán az is, amikor Csepelen a rendőrök korábban akartak haza menni, ezért lekapcsolták koncert közben az áramot, Pisti meg kirohant az irodába, azzal a mondattal, hogy ki engedélyezte ezt Pártvonalon? A jelenlévők természetesen össze szarták magukat és újra működésbe hozták a drótokat. Csak megemlítem, hogy a Prognózis mögött nem álltak funkcionáriusok, viszont a blöff bejött. 

Szóval ismét eltelt öt év. Ezúttal már az évforduló okán 45 esztendővel kellett a jelenlévőknek megbirkózni. Eldöntöttem, hogy ezen az estén csak a nosztalgia számít, a részletekre ezúttal nem adok és ez a vágyam ugyanúgy, ahogyan 2019-ben is teljesült. Pár évvel ezelőtt Ozzy koncerten voltam az Arénában és szerencsétlen nemhogy lépni, már tapsolni sem volt képes ütemre, de ki nem szarta le, ő az Ozzy Osbourne! Nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy a Kugli legénységének azonban nincsenek ilyen jellegű problémái. De akkor is! A buli, az buli. 

A harangszó jó Kugli hagyomány szerint a koncert kezdését volt hivatott jelezni, de a '80-as évek elején nem is igazán volt szükség erre, mert mindig vagy egy fél órával korábban már teli torokból vonyította a nép, hogy Kúúúúg-liiii, Kúúúúg-liiii! Csak a fiatalok mihez tartása végett itt csendben megjegyezném – hátha olvassák véletlenül -, hogy a Kugli nem egy ázsiai küzdősportban jártas színész neve, hanem egy hajdanán a kiskocsmák udvarain játszható közkedvelt sport volt. Nem olimpiai sportág, csak kocsmasport. A zenekar neve a '80-as évek eleji külvárosi kerülethez, stílushoz és mondanivalóhoz nagyszerűen stimmelt. Ja, jut eszembe: hányszor akarták a tanáraim kimosatni velem az iskolaköpenyemet, mert nem bírták elviselni rajta a Kugli(akasztó)fát, amit a délutáni tanulás helyett pár röpke óra leforgása alatt rajzoltam a hátára. Anyám bánatára az a köpeny négy évig nem is volt mosva, de minden nap rajtam volt! Egyébként a tanáraimnak a nyakamban hordott Kugligolyó sem igazán tetszett, de szerintem apámnak sem. Nem is értem. Jobb lett volna, ha kilyukasztom az arcomat, vagy feltetoválom a homlokomra, hogy Gizi szeretlek? Hmmm, nem is volt Gizi nevű csajom. Maradtam a köpeny, no meg a szimat szatyor összefirkálásánál.

Szóval nyolc óra magasságában elszabadultak a színpad vadorzói és a mára megpocakosodott hajdani tizenéves rajongók komótosan előbbre léptek egyet, hogy aztán a harmadik-negyedik szám után aktuális korukról megfeledkezve a színpadhoz dörgölődve végig énekeljék, bulizzák, tapsolják az estét.

A koncert különlegessége, hogy a színpadra ezúttal is, mint öt éve az eredeti felállás "szaladt" fel, - mint már előzőleg is - egyedül a frontember és hajdanán népszerű verekedő, Bíró Gyuri (igazoltan távol), helyett kisfia, Gyurma happolta el a mikrofont. Gyurma nagyszerűen bevált és jó érzés ott látni a többiek között, de a fater megeresztett hangját istenem milyen jó lenne újra hallani. A közönségre nem lehetett panasz, hiszen szépen megtöltötték az intézményt és korukhoz képest nagyon jól viselkedtek.

A koncert pontosan úgy kezdődött, ahogyan 2019-ben. A hajdan csápoló, piáló, bélásokat lejmoló üvöltöző tömeg, a hátsó székeken meghúzódva, csendben várta, hogy visszarepüljön 1979-82 sikeres időszakába. Persze a repülést nem Technocol rapid segítségével, hanem a zene erejével kell elképzelni. Mert ennek a zenének volt ereje, mint már írtam, a közönség nagy bátorságot mutatva lépésről-lépésre elért a színpad széléhez. Akadt tánc, mulatság, zokogás és éneklés bőven, de hát erről szól a nosztalgia.  (Mondjuk, most nem volt pálinka osztogatás a színpadról és ez bizony sokakat mélyen megérintett. Találkoztam egy olyan fickóval, aki már csak erre az egy jelenetre emlékezett a múltkori buliból). A vége felé még a kisgyerekek is előre tolakodtak, hogy jobban láthassák az ünnepelteket.

A nem mai srácok az emelvényen minden gondot, bajt félre téve igyekeztek a lehető legtöbbet bele adni a produkcióba, még akkor is, ha ezúttal Laci nem állt a nem létező gödörbe és Gyurma feje kivételesen nem hullott a porba, mint szokott, ezért Vrana Tominak sem kellett őt megmentenie. De Gabó sem oldalra pakolta a dobszerkót, ahogyan az ősi Kugli hagyomány tartja. Hőseink a képzeletünknek és emlékeinknek teret adva a jól bevált történeteket inkább már csak elmesélték. Aki ott volt szerintem mindenki el tudta képzelni, hogy miért nem működött a lift, a masszív asszonynak mekkora csöcsei voltak a hasa közepén, mennyire félelmetes volt a fekete álarcos bosszúálló hóhér, a lámpák fényeinek megannyi csillogása a műanyag alabárdon és milyen mély is az a nem létező gödör. Ezekre az apróságokra most nem térek ki, érdemes ez ügyben elolvasni előző, részletesebb leírásaimat, megtalálhatók az Interjúk, cikkek, beszámolók rovatban, de ha nem felejtem el, alulra biggyesztem a linket.

Aki véletlenül felháborodott volna azon, hogy a fent említett súlyos poénokkal miért nem élt a zenekar, azt megkérdezném, hogy ő vajon miért nem villázott, meg csápolta végig a bulit? Ilyen egyén egyébként tudomásom szerint nem is volt, csak én találtam ki. Régen milyen szép látvány volt, amikor Beatles, vagy Rolling Stones koncerten önmagukról megfeledkezett tizenéves kis csajok a hátsó sorokból dobálták fel a színpadra a bugyijukat, hát, ma már nagyon meglepődnénk, ha ugyanők nyolcvan évesen megismételnék ezt a műveletet, akár az emelvény mellől, közvetlen közelről. Egy; már nem tudnak akkorát dobni, kettő; a méretarány változásoknak megfelelően egyetlen bugyi is belepné az egész színpadot. Szóval mindennek úgy kellett történnie, ahogy az ezúttal megtörtént!

A jelenlévőkkel együtt én magam is vidáman szálltam fel a nosztalgia-vonatra és csak akkor szomorodtam el, amikor a kedvenc dalaimat hallgattam. EZEKET MIÉRT NEM JÁTSSZA A MÉDIA? EZEKET MIÉRT NEM JÁTSSZÁK A TRIBUTE ZENEKAROK? Ciki, hogy a Kugli sosem került be a Piramis, az Edda, a Beatrice meg a P. Mobil mellé a nagyokhoz, vagy egyszerűen nem is hallottak a zenekarról, nem ismerik a nótákat? Pedig utódokért kiált a Rab vagyok, Ide a szívekkel, Más álmok, Senki fia. A Föltámadott a tenger, vagy a Villa Negra átirat, és nálam mindenképpen első az Apáink mind elmennek, de még a korai metál, a Gépagy is simán feldolgozható sláger lehetne. Egyébként ez utóbbi kettőt ezúttal is erősen hiányoltam a koncertről.

A Kugli zenekar hozta a kötelezőt és amilyen szépen csak lehet, elköszönt szeretett rajongóitól, akik mindezt a tisztességet azzal hálálták meg, hogy végig énekelték a produkciót. Zenekar és közönség ezen az estén rengeteg örömet szerzett egymásnak. Gabó a doboknál irányított és ha kellett mikrofont ragadott és Kellér Dezsőként konferálta a műsort, Vrana Tomi basszusjátéka továbbra is biztos alapokon táplálkozik. Mindig külön élményszámba megy, amikor együtt szólózik, vagy válaszolgat gitárján egymásnak Major Laci és Gönczy Laci, akinek humora az évek múltával sem kopott. Gyurma már ismert hangja, viharvert kabátja és a jól megszokott '80-as évek eleji tengerész pólója még mindig zseniális. 

Tudom, hogy ez volt az utolsó nagyszabású buli! (Aha, persze...) Mégis hiszem, hogy az a tenger még újra feltámadhat és nem érdekel, ha öt meg tíz év múlva is azt mondja a Gabó, hogy ez volt az utolsó... ki tudja mit hoz a jövő, csak mondogassa akkor is, amikor már az 50-re készülnek...

Írta: Fiery

Kispiricsi faluvégén:

https://www.xn--szinfalak-mgtt-5pbb.hu/l/40-ev-a-kispiricsi-falu-vegen-kugli-koncert-ajanlo/<br>

Az időutazás nagy kérdései:

https://www.xn--szinfalak-mgtt-5pbb.hu/l/az-idoutazas-nagy-kerdesei-kugli-koncertbeszamolo/<br>