Fulladás - Turi Bálint interjú 5. rész

Turi Bálint színművész komoly szerepet kapott a Covid félelmetes időszakáról forgatott Fulladás című lendületes nagy játékfilmben, amely a tervek szerint 2025-ben kerül vetítésre. Ennek okán arról beszélgetünk, ő hogyan élte meg a járványt, a film milyen kérdéseket feszeget és a korona vírus megváltoztatta-e az emberek élethez és halálhoz való hozzáállását. Érdekes lesz, garantálom…

"Édesem, a neten minden vélemény ott van. Lehet mérlegelni! A tévé agymosás. Erről beszéltek abban a Youtube-videóban is, egyben ők maguk a vírus, a média. A hazugság, az terjed kurvára, nem a korona." (Részlet a Fulladás című filmből)

Számos munkafolyamatnak, feladatnak az élére állsz. Ezek mellett hogyan van időd önmagad menedzselésére is?

Régen én is ugyanúgy panaszkodtam, mint a legtöbben a szakmában, hogy én ezzel nem akarok foglalkozni, amikor alkotunk, próbálunk, vagy felveszünk egy filmet. Egy idő után azonban rájöttem, hogy senki nem csinálja meg helyettem, viszont mást fognak megkeresni, aki képes kommunikálni a maga ügyében. Most már, ha felhív egy gyártásvezető, egy művészeti titkár, vagy a szinkrongyártás, akkor tudom, hogy nekem kell megállapodnom velük, bele kell tanulni ebbe is és nem is megerőltető, ugyanakkor a mi, színészi tapasztalataink gazdagsága bőven megengedi, hogy egy telefonbeszélgetésen, vagy személyes találkozáskor úgy tudjak tárgyalni, mint akinek ez a szakterülete. Ugyanígy tudok építeni egy beszélgetést és ha szükséges, képes vagyok azt pozitív irányba fordítani. Duzzogva elutasítani, hogy nekem nem ez a dolgom, mert nekem a művészetre kell figyelnem, azt nem engedhetem meg magamnak.

Közeledünk a Fulladás című film témája felé, de előbb beszélgessünk arról, hogy te hogyan élted meg a Covidot?

Van egy csodás produkció, a SLAVA'S SNOWSHOW, ami egy cirkuszi jellegű előadás, amit elhozott a Nemzeti színház a MITEM fesztiválra. Katartikus, vicces, csodálatos színház, ha egyszer megnézem, egy évig tudok lelkes színész lenni. Megláttam, hogy március 8-án Prágában játszák az előadást és a fiam akkor volt 10 éves és gondoltam, hogy elviszem. Közben beindult a Covid és így már elég necces volt a helyzet, mégis úgy döntöttünk, hogy megnézzük. Egy nappal később - amikor jöttünk haza az autópályán - az osztrákok már tervezték, hogy lezárják az utakat, és úgy volt, hogy ha szerencsénk van, a szlovákokon keresztül még haza jutunk. Nagyon kicentiztük, de még simán hazaértünk.

A munkában mennyire gátolt a fennálló helyzet?

Ez a Covid-helyzet egy társulati létben talált, ami jóval biztonságosabb volt, mint szabadúszónak lenni. Mi elég sokat dolgoztunk, talán, ha kétszer két hétre álltunk le. Voltak premierek amik csúsztak, volt előadás, ami elmaradt, de két-három hétnél többet nem álltunk. Szerencsések voltunk. Volt olyan próbaidőszak, aminek az a két hét szünet jót tett, mert volt idő érlelődnie. Nem volt jó abbahagyni meg újra kezdeni, mégis végeredmény szempontjából terebélyesebbnek érzem.

Mennyire volt észrevehető, hogy egyik pillanatról a másikra megváltozott körülötted a világ?

Emlékszem, hirtelen borzasztó furcsa lett. Minden reggel azzal ébredtem, hogy minden megváltozott. Üresek voltak az utcák, az emberek maszkban járkáltak. Mi is maszkban próbáltunk, a buszban maszkban utaztunk, a közönség is maszkban ült a színházban. Ettől függetlenül a járvány néha elkapott egy-egy embert, de azt megoldottuk egy beugrással. Minket folyamatosan teszteltek, sőt amikor a Covid alatt filmet forgattam, minden reggel kötelező tesztelés volt. Vigyáztunk magunkra, amit lehetett azt megtettük, dolgoztunk. A család is elkapta egymás után, de a környezetemben történtek súlyosabb tragédiák is...

Hogyan kerültél a Fulladás című filmbe?

Beszéltünk a filmes munkáimról, az egyik első, amiben szerepeltem a Reneszánsz című kis játékfilm volt. Vámos Zoli az Rs9 Színház Balkay Géza által fémjelzett időszakában látott engem egy Shakespeare darabban, akkor dolgoztam vele először. Később volt egy másik kis játékfilmje, majd az első nagy független és azokban is szerepeltem. Ma már elmondhatom, hogy régóta ismerem és látom Zoli fejlődéstörténetét, elszántságát, ha valahol nehezebb érvényesülni, mint a színházban, színészek között, az a rendezői pálya. A tehetség mindig utat tör és úgy látom, hogy Zoli is utat tört magának. Már tudom, hogy nagyjából mit vár el, mire gondol és nagyon örülök neki, hogy kíváncsi a színészek véleményére. Nagyon jó hangulatban próbáltunk, a forgatás gördülékenyen zajlott. Győri Márkban, mint operatőrben abszolút partnerre talált, ő is emelt a minőségen. Látom, hogy Zolinak ez a történet nagyon fontos, erről az időszakról konkrét tárgyi tudással bír, vannak személyes tapasztalatai, mint ahogy személyes maga a történet is. Azt hiszem minden meg van ahhoz, hogy mindez a képernyőn is jól működjön. Nagyon várom, hogy lássam a filmet.

Mire gondoltál először, amikor megtudtad, hogy ez a film a Korona vírusról fog szólni?

Először az jutott eszembe, hogy ezzel a témával kapcsolatban még nem láttam filmet, illetve ez talán nem is véletlen, mert ha létezik is ilyen, azt nem szívesen nézném meg. Később elgondolkodtam azon, hogy lehet, hogy pont ez az erénye az egésznek és amikor elolvastam, hasonlót éreztem, mint amit te mondtál az előbb, hogy ez egy remekül megírt történet. A közege a Covid, de nem feltétlen csak arról szól, sokkal inkább rólunk, emberekről. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a film megszólítja-e a közönséget, mert szerintem sokkal többet ad, ez nem egy átlagos Covid történetet.

Mennyire volt összetett a feladat?

Amikor először elolvastam a forgatókönyvet és megtudtam, hogy melyik karaktert játszom, sóhajtottam egy nagyot, mert ez nem könnyű szál. Autószerelőt játszom, akinek a felesége gyermeket vár és ekkor köszön be a járvány. Rengeteget beszélgettünk róla, de ezt nem lehetett eltervezni. Sokat gondolkodtam a megoldáson, miközben minden ott volt mögöttem, amire szükségem lehet. Ahogy nő a tét, a néző számára is kiderül, hogy a két ember között ez sokkal mélyebb kapcsolat, mint első pillantásra tűnik, miközben érkezik egy új élet és ez mennyire roppant össze. Úgy mentünk neki, hogy több verzió legyen, mégis, amikor a végkifejlethez értünk, semmi más nem történt, csak halálosan megnyugodtam, mert úgy dőlt el a kérdés, hogy ez a pillanat itt a legfontosabb. Az az apró élet hihetetlen erőt ad...

A te esetedben van egy másik szál is, a vírustagadás…

Igen, először érzelmileg közelítettem meg a kérdést, de valóban a szerepem szerint vírustagadó vagyok. Eredetileg a forgatókönyv szerint a végén azt kellett volna mondanom, hogy "nem tudom kiben bízzak, kinek higgyek". Ez az elbizonytalanodás a világjárvány alatt mindenkire jellemző volt, végül azért húztuk ki, mert eljátszhatónak éreztük, hiszen a helyzetben benne van. A karakter nem hisz az egészben, nem érzi a vírus veszélyét és a végén a saját bőrén tanulja meg.

Visszatekintve szerinted a Covid után megváltozott az emberek hozzáállása?

A Covid idején rengetegszer hallottam, hogy gyökeresen megváltoztatja az emberek gondolkodását és sokkal jobban figyelnek ezután magukra, egymásra, de ma már megtapasztaltam, hogy semmi sem változott. Ezért is fontos a film, hogy emlékeztessen arra, mi történt, hogyan történt, milyen volt a közhangulat. Ma ugyanúgy, mint a járvány előtt az ember – akár betegen is - lelkiismeret furdalás nélkül besétál a legnagyobb közösségbe és nem érdekli, hogy mekkora bajt okozhat.

A Fulladás emlékeztet és figyelmeztet. Szerinted minden kérdést megválaszol?

A film a feladatát elvégezte, de a Covid-járvány félelmetes története minden tanulság mellett még mindig sántít, ugyanis közvetve, vagy közvetlenül ennek következtében meghalt hatmillió ember. Hagyjuk azt a denevért, valaki arra válaszoljon inkább, hogy mi történt, hogyan kezdődött valójában! A mai napig foglalkozik a média, az internet a világjárvánnyal, de ez a kérdés még csak fel sem merül. Ez fogalmazódott meg bennem – mint a karakterem fejében is -, hogyan lehetséges, hogy ennyi áldozat után sem tudja senki, hogy mi az igazság....

A Fulladás című film várhatóan 2025-ben kerül vetítésre.

Vezető producer: Barathy Boglárka

Producer: dr. Nagy Endre

Rendező: Vámos Zoltán

Operatőr: Győri Márk

Gyártásvezető: Szabó Tamás

Főbb szereplők: Mohai Tamás, Bíró Panna Dominika, Turi Bálint, Trill Zsolt…

Vége.

Készítette: Máthé József "Fiery"

Fotó: Veress Ráhel