Keresztúton - Turi Bálint interjú 4. rész
Mielőtt belemerülnénk a korona vírus történetbe, a szinkronról és az első filmszerepekről ejtünk néhány szót. Turi Bálint számos világsztár hangját adja, ezek közül az egyik legismertebb Jason Momoa, de hogyan lesz valaki szinkronszínész, hogyan kerül filmbe és hogyan lehet valaki epizód szereplőből főszereplő? Az alábbiakban ezt a témát boncolgatjuk…
"A jövőt azok határozzák meg, akik hajlandók azt formázni" (Stargate Atlantisz)
Hogyan találtál a szinkronra?
8 éves voltam, amikor behívtak a Pannoniába egy beszélgetős rádióműsorba és rendes pénzt, 142 forintot kaptunk. Aztán amikor visszajátszották a hangomat kérdezték, hogy tetszik-e és azonnal rávágtam, hogy nem. Később, amikor már a Madách Színház tagja voltam, az egyik kollegámat - aki járt már szinkronizálni - megkértem, hogy mutasson be egy-két embernek, mert nagyon érdekel ez a műfaj. Elmentünk a Jász utcai szinkronstúdióba, ahol 8-10 műterem volt és 6-8 gyártásvezető. Bemutatkoztam, besétáltunk a gyártási szobába és kipróbáltak a stúdióban.
Egyből kaptál feladatot is?
Akkor még úgy működött, hogy az ember akárhonnan érkezett, "tömegezéssel" kezdett és ha a rendezőnek tetszett, amit hallott, akkor újra hívott. Ez ugyanolyan szakma, mint a filmezés, amit csak a gyakorlatban sajátíthatsz el. Nem baj, ha végig járod a ranglétrát, mint ahogy a színházban sem baj, ha valaki először ruhával, díszlettel, az irodán dolgozik, mert jobban megérti a rendszer működését.
Legalább ki tudod használni a hangod adta lehetőséget…
A hangom mindig jól működött, a beszédkészségemmel sem volt gond és blattolni is jól tudtam. Még a Schubert Éva időszakban elmentem egy blattoló versenyre, ahol Mezei Kati egy szövegével nyertem meg a versenyt. Volt időszak, amikor csak szinkronban dolgoztam, 30-40 diszpót csináltunk egy héten és szép lassan lépegettem előre a ranglétrán, egyre komolyabb szerepeket kaptam.
Jason Momoának akkor voltál a hangja, amikor még nem volt ismert színész...
Stargate Atlantisz: Ronon Dex karaktere volt Jason Momoa. Szerintem ezzel a szereppel robbant be. Én is így voltam vele, mert egy visszatérő epizódszerepre mentem és a következő évadban már főszereplő lett. Egyébként nagyon ügyes a fickó, nálam szikárabb és erőteljesebb, de annyira visszafogott és magának való, hogy ez a halk agresszió abszolút követhető volt. Én nem pont ilyen típus vagyok, de simán le lehetett követni.
Ott van még a Vámpírnaplók…
A Vámpírnaplókban Michael Malarkey hangjaként a harmadik évadban léptem be főszereplőnek, de az évad végén levágták a karakter két karját, karóval szíven szúrták, ezüstgolyókkal szarrá lőtték, én meg elszomorodtam, de jött a Markovics Tomi, hogy ezzel ne foglalkozzak, mert őt már háromszor kinyírták és simán feltámadt.
A színpad és a mikrofon mellett hogyan kerültél a kamerák elé?
Először a Szomszédok egy epizódjában játszottam, akkor még Pethes osztályába jártam. Kautzky József volt az autószerelő a Taki bácsi vonalán és én a műhelyben egy szerelő srácot játszottam. A Nyóckerben csak szinkronhangot adtam. Abban az időben sok castingra jártam és sok reklámot csináltam. Borzasztóan észnél kell lenni, mert nagyon könnyen le tudod járatni az arcodat, ugyanakkor végtelenül professzionális közegnek tartom a reklámot, ahol nagyon magas az elvárás. Ott, abban a 30 másodperces filmben nagyon precíznek kell lenned. Minden színésznek rettenetesen hasznos minden egyes kamera előtt eltöltött másodperc. Ezekből a reklámforgatásokból rengeteget tanultam. Egy országos reklámfilm után többet hívtak szerepekre, mert az emberek agyába jobban beszűrődik az a sokszor 30 másodperc, mintha csináltál volna egy játékfilmet. Egy reklámfilmnek sokkal kézzel foghatóbb eredménye van, mint egy nagyjátékfilmnek, ha máshol nem, legalább a szinkronban. Meglátnak a reklámban, ja… Turi Bálint, hát csinálja ő…
Mit csinál most és milyen tervei vannak Turi Bálintnak?
Most egy lépést hátra léptem, mert a Dérnyné program sok energiát és időt vett el a családomtól. Egy évadon belül 60.000 kilométert utaztunk, száz fölött játszottunk. A családom egyre jobban hiányolt, úgyhogy muszáj volt szabadabb teret biztosítanom magamnak. Öt futó előadást azért megtartottam, amiben továbbra is részt veszek, illetve a KultUp programokban is teszem tovább a dolgomat. Mind-e mellett van egy kereskedelmi sportcsatorna, amiben station voice-ként működök közre, de van még egy fontos vonal, egy dokumentumfilm, amit Szabó Misi rendez és ő az operatőr is, Erős Kinga a szerkesztő. Amikor elindult Csontos János volt az műsorvezető, én pedig Németh Krisztával verseket szavaltam. Tulajdonképpen ezek költő portrék sétálós formában, egy 25 perces interjú sorozat, amiben a beszélgetés mellett az adott költő műveiből adtunk elő verseket. János halála után Misi megkért, hogy készítsem én az interjúkat, azóta már a hatodik évadnál tartunk. József Attila díjas, de első kötetes szerzőkkel is készülnek riportok, ez szintén egy rettenetesen érdekes kirándulás. De végre nyitott vagyok új projektekre is, időm is van arra, amit szeretnék, nyitott szemmel járok és meg akarom találni a következő fontos állomását a kissé sajátos karrieremnek…
Vége következik: (2024.12.24. kedd)
Készítette: Máthé József "Fiery"