Minden napnak megvan a maga ajándéka - Szina Kinga interjú

"Omnis habet sua dona dies"

Beszélgetésünk bevezető részében a gyermekkorról, az elindulásról tártunk fel néhány apró titkot. Megismerhettük azt az utat, ami elvezette az "álmodozó kislányt" a színház valóságos világába. A második részben Kinga életének egyik legfontosabb állomását, második otthonát, a Győri Nemzeti Színházat mutatjuk be. Kellemes olvasást mindenkinek! (Máthé József - Fiery)

Hogyan jutottál el a Győri Nemzeti Színházhoz?

Az iskolát elvégeztem és még két évig maradtam a Nemzeti Színháznál gyakorlatos színészként. Dolgoztam a Kolibri színházban, valamint az RS9-ben, de két év után úgy éreztem, hogy ha fejlődni akarok, eljátszani azokat a szerepeket, amikre vágyom és a diák létből is ki akarok lépni, akkor el kell mennem más színházhoz vidékre. Szétküldtem az önéletrajzomat majdnem minden vidéki színházhoz és vártam. Győrből érkezett az első visszajelzés. Korcsmáros György volt az igazgató, elhívott felvételizni, ami nem kis megmérettetés volt, hiszen a jelentkezők száma száz fölött volt. Háromrostás felvételin jutottam túl, végül ötöd magammal leszerződtettek.

Miből állt a felvételi?

A felvételi első rostáján volt egy kötelező vers, egy monológ, valamint énekelni kellett. A második kör egy egynapos közös munka volt helyzetgyakorlatokkal, majd jött egy személyes beszélgetés és ezután értesítettek, hogy felvettek. Nagyon boldog voltam, amikor megtudtam, hogy a Győri Nemzeti Színházban játszhatok. Na, az egy álomszerű pillanat volt...

Mennyire volt nehéz beilleszkedni az új színházba, új emberek közé?

Mindenki nagyon kedves volt, hamar beilleszkedtem. Kezdetét vette egy számomra gyönyörű győri pályafutás, ami a mai napig tart. Szerencsére már az első évben nagyon szép szerepeket kaptam, így a színész I. minősítést már az első évben megszereztem és onnantól kezdve elindult a színész létem fejlődési íve.

Egy "külső ember" hogyan képzelje el a színész I. minősítést?

A Nemzeti Színiakadémia elvégzése után megkaptam a színész 2 minősítést. Ezután még három évet kell a pályán tölteni igazoltan, el kell játszani legalább egy főszerepet, erre a főszerepre kihívni a Kamarát, akik megnéznek és ha meggyőzted őket a játékoddal, akkor azt mondják, hogy rendben van. Emellett még szükséges színháztörténetből elméleti vizsgát tenni. Ez mindent összevetve egy hatéves folyamat.

Milyen nagyobb szerepeket játszottál Győrben?

Nagyon szép és változatos volt az a közel 20 év, amit eddig a Győri Nemzeti Színháznál töltöttem és nehéz lenne a közel félszáz szerepből kiemelni a legfontosabbakat. De ha mégis muszáj, akkor Korcsmáros Györggyel való közös munkák közül kiemelném a Doktor Zsivágót, a Büszkeség és balítéletet, Ács Jánossal a Hamletet, a Nem félünk a farkastól-t. Forgács Péterrel a Portugált, Valló Péterrel a Farkasok és bárányok-at, Bezerédi Zoltánnal az Úri murit, Simon Kornéllal a A vád tanúját és persze Bagó Bertalannal az Augusztus Oklahomában és a Makrancos Kata előadásokat, illetve nagyon szeretem az idei évadban bemutatott: Az öldöklés istene című előadást Bakoss Kiss Gàbor rendezésében. De mindig nehéz egy ilyen lista összeállítása, mert akarva-akaratlanul lemaradnak fontos, kedves munkák, emberek.

Hogyan zajlanak a próbák?

Van egy rendelkező próba, ahol a rendező lefekteti a játék kereteit, hogy a színpad ezen a részén fog ez történni azon az. Meghatározza nagyjából a térbeli létezésünket és lefekteti a játéknyelvet. Jó esetben ezeken a kereteken belül hagyatkoznunk kell a személyes meglátásainkra, tehetségünkre és kreativitásunkra. Meg van adva az 'A' pont és a 'B' pont, de hogy hogyan jutok el egyikből a másikba, azt szerencsés esetben a rendező engedi, hogy kialakuljon. Jó esetben nem Marionett figuraként használ minket. A rendelkező próbák előtt, az olvasó próbák alatt, de van, hogy a rendelkező próbák alatt még mélyebben megértjük a rendező elképzelését, hogy mi az, amit ő ki szeretne emelni a történetből. Az a nehéz ilyenkor, amikor az elképzelésed ütközik, ezért kell rá hangolódni és aszerint gondolkodni.

A felsőfokú tanulmányok

A Nyugat-Magyarországi Egyetemen művelődésszervező diplomát szereztem, ami egy alapképzés volt. Később adódott a lehetőség, hogy a Pannon Egyetemen mester képzésen elvégezzem a színháztudomány szakot, ami akkoriban nagyon érdekelt. Ez egy elméleti képzés volt és bölcsész diplomát adott. Nagyon izgalmas két év volt. A képzés sokat segített abban, hogy az agyamat más irányba is tornáztassam, új ingerek, inspirációk érjenek, egy kicsit másfajta rálátást adjon arra, amivel foglalkozom, amit a hivatásomnak tartok. Ugyanezzel a motivációval jelentkeztem - jóval később, 2016-ban - a Színház és Filmművészeti Egyetemre. Indítottak egy szakot azok részére, akik már évek óta pályán vannak, de nincs színművészeti diplomájuk. A feltétel az volt, hogy minimum hat éve legyél a pályán, küldj egy komplett anyagot eddigi pályafutásodról és történt egy mindenre kiterjedő beszélgetés. Ezen szempontok alapján vettek fel. Izgalmas időszak volt, rengeteg új élmény ért. Nagyon sok írásbeli feladat rengeteg önismereti elemmel. Mintha elölről kezdődött volna minden. Önállóan dolgozni újra, vizsgákra készülni, közösségi élményeket megélni egy kicsit más szinten. Nem számított, hogy honnan jöttél, hány éve vagy a pályán, ugyanúgy diák voltál. Rengeteget tanultunk egymástól. Olyan kollegákat ismerhettem meg, akikkel valószínűleg sosem találkoztam volna. Mindebből bátorságot, ihletet merítettem. A diplomamunka egy önálló est, egy monodráma létrehozása volt, amit egyedül kellett végig csinálni. Dramaturgia, szerkesztés, rendezés, színpadi munka kiállítása stb... Ha ezt az ötvenperces - egyórás műsort megcsináltad, akkor meg volt a gyakorlati vizsga. Komoly feladat egy ilyen komplex műsort összerakni. Az én önálló estem Karinthy Frigyes verseiből és Kosztolányi Dezső írásaiból készült. Nagyon élveztem a munka minden egyes elemét, pillanatát, ahogy aprólékosan épült fel a történet.

De amire még büszke vagyok, az az, hogy volt ennek az estnek utóélete is lett. A pandémia idején nagy dolognak számított, hogy van egy kész önálló estem, mert ezzel tudtam pályázni a "Köszönjük Magyarország" programra. A Győri Nemzeti Színházban Bakos Kis Gábor igazgató beindította a Padlás Színházat és lehetőséget kaptam arra, hogy az önálló műsoromat játsszam folyamatosan. Annyira megszerettem ezt a műfajt, hogy szeretnék majd újabb hasonló előadásokat létrehozni.

Honnan jött az ötlet, hogy miről szóljon a történet?

Kezembe került egy kötet - Karinthy komoly hangvételű verseivel - és éreztem, hogy ez összhangban van mindazzal, ami engem abban az időszakban foglalkoztatott. Nem volt kérdés, elkezdtem szerkeszteni és magától értetődőnek tartottam, hogy Kosztolányi szövegeivel egészítem ki az anyagot. Felemelő volt az érzés, hogy letudom kötni a nézőket egyedül egy órán keresztül. Nagy kihívás volt, de megérte.

Hogyan tud változni, fejlődni egy színész?

Az ember idővel technikailag folyamatosan fejlődik és évről-évre egy kicsit jobban érti a szakmáját, hiszen több tapasztalat éri. Idővel sokkal érettebben tud hozzáállni egy szerephez.

Hogyan lehet kikapcsolni a problémákat a színpadon?

Annyira más a koncentráció, az idegállapot, hogy egyszerűen lehetetlen a kinti problémákat magaddal cipelni a színpadra. Az előadás előtt azokat le kell tenni, de ennek a kezelését megtanulja az ember. Ha nem tudsz a munkádra fókuszálni, akkor nem vagy képes elvégezni a feladatod. Ez ilyen egyszerű.

Mennyire vagy elégedett a jelenlegi helyzeteddel?

Nagyon boldog vagyok attól, amit eddig a sorstól kaptam. Leköt minden pillanat, a pillanatnyi munka öröme és én ezzel elégedett vagyok. A sikert speciálisan értelmezem, mert az számomra a jól sikerült munka örömét jelenti és ha valamiben öröm van és szeretet, az nekem már siker. Jó érzés a valahová tartozás, a társulati lét biztonsága, de sokat jelent, hogy alkalmam van/volt az elmúlt években más helyeken, más közegben is dolgozni. Ilyen szívemnek kedves, fontos hely a Rózsavölgyi Szalon, ahol az Idegenek a vonaton című krimiben játszhatok, illetve a Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház, ahol szeretett feladataim voltak a Jégtörő Mátyás, és az Utánképzés ittas vezetőknek című előadások. Azt gondolom fontos keresni az új ingereket és kihívásokat

Számos díjat nyertél...

A díjak számomra sokat jelentenek és boldoggá tesznek. A díj az elismerése, bizonyos visszajelzése annak, hogy a feladatodat nem csinálod rosszul. Első díjam a Kisfaludy-díj volt, amit a Győri Nemzeti Színház társulatától kaptam még 2007-ben. Ezt követte 2012-ben a Tapsdíj, ami egy közönségdíj és szintén nagy megtiszteltetésnek vettem, mert a társulat után a közönség is elismerte a munkámat. 2015-ben Győr Művészetéért-díj következett, ami szintén egy komoly elismerés, mert ezt a várostól kaptam. Az akkori igazgató, Forgács Péter terjesztett fel. 2018-ban a Keresztény Kulturális Közösség adta nekem a Szent István-díjat. A Simon Kornél által rendezett Vád tanúja című előadásért, ahol Christine Helm-t játszottam, a Vidéki Színházak Fesztiválján, valamint a Városmajori Színházi Szemlén is "A legjobb női alakítás díját" kaptam. Tehát ez kétszeres díj. 2019-ben A Győri Kardirex Egészségügyi Központ Művészeti-díját kaptam meg.

Vége következik... (2022.04.19.)

Készítette: Máthé József "Fiery

Foto: Győrfi-Forgács Beáta, Veress Ráhel