Mindhalálig Karthago – Takáts Tamás

Apáink útján

Tamás életét egészen kiskora óta meghatározza a zene. Édesanyját a komolyzene érdekelte jobban, míg édesapja a jazz elkötelezett híve volt. Sokszor jártak Bartók, vagy Beethoven komolyzenei koncertekre. Tamás első zenei élménye a Kékszakállú herceg vára volt, és egy mondat, amit az előadás közben apukája odasúgott a fülébe; "milyen jól meg lehetne swingesíteni ezt a dalt". Esténként, lefekvéskor a Voice Amerikát hallgatták és akkor a még öt éves Tomi bekéredzkedett közéjük és így, hárman hallgatták éjszaka a zenéket.

Szülei hamar észrevették, hogy folyton dudorászik és csörömpöl otthon, ezért elvitték a Magyar Rádió Gyermekkórusába énekelni. Botka Valéria és Csányi László felvételiztette. Egy kis tapsoltatást és éneklést követően közölték a a rossz hírt, hogy Tamás reménytelen eset. Ettől a kis Tomika nem rogyott meg, hiszen arról ábrándozott, hogy vagy dzsesszdobos, vagy nagybőgős lesz és ez az álma egészen a '60-as években betörő nagy áttörésig tartott. Életében először hallott Beatlest, Jimi Hendrixet, és Rolling Stonest. Frank Sinatra és számos hozzá hasonló, búgóhangú énekes után az első Beatles szám, az It Won't Be long című dal annyira furcsán friss hang volt, tele energiával hihetetlen fiatalos lendülettel, hogy azonnal eldöntötte, hogy gitáros lesz.

Minden 14 és 20 év közötti fiú legalább egyszer zenekart alapítási lázban ég. Persze, aztán a nagy részének megjön az esze és más álmokban teljesednek ki, mert mi lenne, ha mindenki zenész lenne? Nem lenne munkás, nem lenne mérnök és orvos sem lenne, egyáltalán közönség sem lenne. Szóval az általános iskolában Tamás is alapított zenekart. Ennek külön érdekessége, hogy a banda neve Fáraó volt. Mivel nem gazdag családból származott, így le kellett mondania mind a dobolásról, mind a gitárról. Nem maradt más lehetőség, elkezdett énekelni, ez olcsóbbnak tűnt. Édesapjának volt egy mondása, ami máig is a szívében ég; Mindegy hogy mit csinálsz - lehetsz kéményseprő, mérnök, vagy bármi -, amit csinálsz, azt tökéletesen csináld. Így áll ő a zenéhez is.

Akkor még nem rock iskolában tanulták a gyerekek az alapokat, és menő diszkó cuccok sem voltak. 16-tól 20 éves koráig szalagavató bálokon lépett fel - ahova ma diszkósokat hívnak - hiszen abban az időben élő zene ment mindenhol. Amikor a Karthago együttesbe került, már tudott vagy háromszáz dalt. Sokszor négy órán keresztül játszottak mindenféle zenét, amiből, ha nem is minden dalt szeretett, sokat tanult.

Fohász egy új naphoz

A Forma 1 zenekarban énekelt Tamás, amikor zenésztársa - Siklósi Gyuri, aki az idén elhunyt - szólt neki, hogy alakulóban van egy új zenekar, a Karthago és el is ment próbára, de őt eltanácsolták, Szerinte Tamás is tehetne egy próbát, mert énekest is keresnek.

Akkoriban negatív korszakában volt, mert a Forma 1 előtt zenélt egy Tinédzser nevű zenekarral és nem történt semmi előrelépés. Ebben a csapatban játszott vele együtt Dorozsmai Péter, Vedres József és Kölcsényi Attila. Mindössze 17 évesek voltak és jelentkeztek a Budai Ifjúsági Parkba, hogy szívesen játszanának, amire azt a választ kapták, hogy túl fiatalok még.

Ebben az időben Pálvölgyi Gézával is játszott sokat és ez azért fontos, mert Géza hamarosan az East billentyűse, Dorozsmai a Korál dobosa, majd Takáts a Karthago énekese lett és rövid időn belül - igaz, különböző zenekarokban -már felléphettek a parkban, a magyar rockzene élvonalában. Szóval Tamás elment a próbahelyre, ahol Szigeti Feriék már várták. Hamar találtak egy ismert Creedence Clearwater dalt, majd Tamás elénekelte a Szegény legény jól megrakd a szekeret, című műdalt, és ezzel bekerült a Karthago zenekarba.

Tamás, tehetséges fiatal énekesként két katartikus élményen ment keresztül. Az egyik - fizikai -, amikor a Minivel játszottak a Metro klubban, ahol először élhette át, hogy milyen lehet rocksztárnak lenni. Másodszor pedig pszichésen, amikor hazafelé sétálva beugrott a Margithíd cukrászdába tortáért és a pult tetején egy kis Szokol rádióból szólt az Apáink útján, amit ő énekelt.

Barátok nélkül

Amikor az 1981. február 13-i koncerttel kapcsolatban egy kicsit zavarban van, ugyanis nem úgy emlékszik a történetre, ahogy az a könyvben íródott. Az ő emlékeiben úgy él a dolog, hogy a zenekar tagjai ismerték a srácot, rengeteg koncert előtt és után beszélgettek, a Karthago koncertekre járó kemény maghoz tartozott, Veszprém környéki fiú volt, és ha az országnak abban a részében játszott a banda, akkor neki is ott volt a helye és sokszor bejutott a backstage-be is. A fehérvári buli előtt is beszélgettek. Amikor megszületett az emlékdal, Tamásnak nem tetszett az ötlet, hiszen őt személyesen érintette meg a történet. Azt mondja, hogy teljesen igaz a Requiem szövege, de számára az volt az aggasztó, hogy amikor vége lett a koncertnek, mindenki kisétált a teremből és magára hagytak egy magatehetetlen földön fekvőt. A négyezer emberből egy sem foglalkozott vele.

Hosszas rábeszélés után végre megállapodtak abban, hogy egyszer elénekelik a dalt, egyszer és nem többet. Később, valahol vidéken lement a Karthago koncert és amíg a többiek pakoltak, Tamás lement a büfébe beszélgetni. Ekkor körbe vették őt tagbaszakadt, bűnöző kinézetű, vastag arany nyakláncos, agyon tetovált fiatalok és elmondták, hogy hallották a rádióban a Requiem című számot, és hogy azt miért nem énekelte el. Végül el kell énekelnie a büfé WC-je mellett. Tamás maga elé bámulva énekelt és körülbelül a nóta felénél tartott, amikor hüppögést hallott és akkor körülnézett. Azt látta, hogy ezek a zord kinézetű fazonok sírnak és ekkor belátta, hogy nincs mese, a közönségnek szüksége van erre a dalra.

A Senkiföldjén

Warner úr felfigyelt a zenekarra, felfigyelt a dalra és felfigyelt Tamás hangjára. Elkészítették Ausztriában az első angol nyelvű lemezanyagot. Warner bérelt egy lektort, aki kiválóan tudott angolul és ez a fickó a teljes felvétel alatt ott ült és hallgatta, hogy mit énekel Tamás. Ha valamit nem jól ejtett ki, akkor egyből megállította, és megmutatta, hogyan kell kiejteni a hibásan hangzó szót. Amikor átolvasta a Requiem angolra írt szövegét, felnevetett. Kiderült, hogy a szöveg oxfordi angol nyelven született, és ezen a nyelven már senki sem beszél Shakespaere óta. Olyan, mintha azt énekelné, hogy volt valaha egy leányzó és volt valaha egy fiatalember...

A Karthago zenészei nagyon komolyan készültek a fesztiválra, nagyzenekarral, bár nem tápláltak vérmes reményeket, főleg, amikor meglátták, hogy a többi fellépő is mennyire képzett, mennyire profi. Amikor elérkezett az idő, felmentek a színpadra, előadták a dalt, majd mint, aki jól végezte dolgát, bemasíroztak az öltözőbe, de a szervezők már rohantak is a zenekar után, hogy menjenek vissza, mert megnyerték a fődíjat. Beindult a szekér és amennyire az itteni hatalom engedte, jártak is ki koncertezni. Nehéz volt az egyeztetés, e miatt lassan vége is lett a nyugati álomnak. Egyszer bekerülhettek volna egy komolyabb nemzetközi show műsorba egyetlen kelet európai sztárként, de amikor megérkezett a kikérőjük, azt a választ kapták az osztrákok a Rendező Irodától, hogy a Karthago nem ér rá, mert Bivaly-Piripócson lép fel. Ajánlottak a Karthago helyett mást. Warner ekkor végleg megelégelte a dolgot és lezárt minden kapcsolatot a vaskerítésen túlról. Nem a zenekarra haragudott, hanem a Magyarországon lévő helyzetre.

Az álmodozó

Megszűntek a nyugati lehetőségek, itthon is egyre kevesebb lett a buli, és ebben az időben kezdték ki a rockzenét Magyarországon. A Kocsándi Mikit elhívták a 100 Folk Celsius zenekarba és be is jelentette, hogy elmegy. Miki után Gidó szerzett még egy dobost, akivel megkezdődtek a próbák, de ez már nem az volt, mint eddig. Tamás felhívta Som Lajost, hogy elfogadja a meghívást, megy a Senatorba énekelni. A Karthago együttes szüneteltette mindennemű tevékenységét. A Senator szép tervekkel, nagyszerű zenészekkel és jó dalokkal indult, mégis egy olyan időszakban, amikor itthon már senkit nem érdekelt a rock vonal. Hamar el is fogyott a lendület.

A Karthago éppen nem létezett, a Senator megszűnt, Tamás így egy rövid ideig az ef Zámbó Happy Bandben kongázott, és ekkor újra egymásra találtak Dorozsmai Petivel és a Pálvölgyi Gézával, akikkel a Tinédzser zenekarban együtt játszott. Ők ekkor már az East együttesben játszottak, az énekes pedig Homonyik Sanyi volt. Sanyi akkor futott be az Álmodj királylány című dalával és egyre kevésbé ért rá. Ekkor Tomit megkérdezték a barátai, hogy helyettesítené-e Sanyit. Boldogan elvállalta, és nem bánta meg, igazán szép időszak következett, két nagyszerű albummal, valamint egy angol nyelvű Ausztriában megjelent, de sajnos nagyon kevés koncerttel.

Pocsolyába léptem

Amikor az East zenekar leállt, Tamás elgondolkodott azon, hogy mihez kezdjen. Kitalálta, hogy saját zenekart alapít, ami sosem fog feloszlani. Megszületett a Takáts Tamás Dirty Blues Band. A történet annyi plusszal kapcsolódik a Karthago együtteshez, hogy azzal a régi barátjával alapította meg a bandát, aki a Karthago technikusa volt, amikor Tamás felvételizett. Akkor indult be igazán a Dirty, amikor megszületett a Pocsolyába léptem című dal, ekkor elment Szigeti Ferihez, akivel akkor is jóban voltak és ő gondolkodás nélkül, nagy örömmel kiadta a lemezt. Nyomták a nagy slágereket, közben egyre több Karthago buli jött be. Ekkor leültek és megbeszélték, hogy a Karthago felülírja az összes más fellépést.

Nincs határ

Megjelent végre a legújabb Karthago album, amit stílusában tudatosan igyekeztek a legelső lemez anyagához hasonlóan felépíteni, azért, mert az annyira színes volt és az volt az eredeti Karthago hangzásvilág. Természetesen nem másolták le, nem írták át, csak stílusában akartak hasonlítani. Eldöntötte a zenekar, hogy Gidó újra előveszi a Hammondját, és újra lesznek a dalokban billentyű-gitár válaszolgatások. Az új lemez szövegvilága szintén tudatos lett, hiszen egy felnőtt albumot hoztak össze, tele komoly gondolatokkal, amik az ő életüket tükrözi. Mindannyian úgy érzik, hogy vissza találtak az eredeti Karthago vonalra, és bár új dalok szerepelnek a lemezen, mégsem kellett új stílust teremteniük.

Készítette: Fiery