Szavunk és életünk fedje egymást - Dunai Csenge interjú

"concordes sermo cum vita"

Dunai Csenge színművészt tehetségének köszönhetően már a vizsgák után tárt karokkal - darabszerződéssel - várta a Győri Nemzeti Színház, de Budapesten és az ország más színházaiban is örömmel foglalkoztatták. Minden álomszerűen" indult, de 2020-ban berobbant a Pandémia. A világ megváltozott és számos kihívással kellett szembenézni. Szerencsére a kezdeti nehézségek ellenére rengeteg örömteli dolog is történt. Erről beszélgetünk a következőkben. Kellemes olvasást mindenkinek! (Máthé József (Fiery)

Mi történt veled a vizsga után?

A vizsgaelőadásra készültem - közben már több előadásban is játszottam a Nemzeti Színházban és Kaposváron is. Szóval még javában zajlott a Salemi boszorkányok főpróbahete, amikor felhívott Máté Ricsi, a Győri Nemzeti Színház művészeti titkára, hogy lenne-e kedvem náluk játszani. Természetesen azonnal igent mondtam. Boldog voltam, mert akkor még nagyon ritka volt egy konkrét színházi ajánlat.

Honnan tudtak rólad?

Kiderült, hogy Győrben Valló Péter rendezi az Éjjeli menedékhely című színművet, oda keresett szereplőt és látta egy korábbi vizsgaelőadásunkat, természetesen a Rómeó és Júliát, amit Ifj. Vidnyánszky Attila rendezett. Valló felhívta idősebb Vidnyánszky Attilát, aki engem ajánlott. Így kerültem Győrbe.

Ekkor lettél társulati tag...

Amikor odakerültem még nem volt társulati tagság, úgyhogy darabszerződésre mentem, de már akkor jelezték, hogy lesz egy másik előadás is Győrben, amiben szintén rám gondoltak. Pár nappal később megtudtam, hogy az Abigél című előadásban is számítanának rám. A következő évtől jöttek folyamatosan az előadások. Csodálatos négy évet töltöttem ott.

Csak Győr létezett számodra? Mert téged ismerve nehezen tudom elképzelni, hogy nem pörögtél máshol is...

Igen, közben a Budapesti Nemzeti Színházban is játszottam folyamatosan azokat a darabokat, amik még futottak, majd jött a Trafó Kortárs Művészetek Háza és volt még Kaposváron, a Csiky Gergely Színházban az Egérfogó, amit Kelemen József rendezett. Jó érzés volt, hogy mindenhol számítanak rám, bár akkoriban még nagyon nehéz volt bejárni az országot, hiszen még kocsim sem volt, de szerencsére megoldottam.

És jött a Pandémia...

A Covid járvány idején megszűntek a színházi előadások, és ez teljesen tönkretette az addig megszokott életemet. Ekkor szerencsére a Nemzeti Filmintézet kidolgozott egy olyan tervet, hogy a már meglévő színdarabokból tévéjátékot készítsenek az erre az alkalomra kiírt pályázatot megnyerő színház színészeivel és munkatársaival. Több színház is jelentkezett és ennek az egyik nyertese a Győri Nemzeti Színház lett a Kék, kék, kék című színdarab alapján készült filmforgatókönyvvel. A színházban 10 évvel ezelőtt játszották ezt az előadást. A cél az volt, hogy lehetőleg ugyanabban a szereposztásban készüljön el a film, ahogyan az eredeti előadást bemutatták, de ekkorra már nagyon sok színész nem volt Győrben. 10 év nagy idő. Így kerültem én a játékfilmbe, aminek nagyon örültem. Én játszottam a főszereplő, Forgács Péter lányát, Eperkét. Ez a történet egy cirkuszi társulat életéről szólt, amiben természetesen akrobatikai mutatványokat is el kellett játszani hitelesen.

Hogyan tudtál hiteles akrobata lenni?

Ennek előzménye van. Fizikai színházas osztályban végeztem Kaposváron és rengeteg mozgás óránk volt - ráadásul 7 éves koromtól 14 éves koromig akrobatikus rock & rollt táncoltam -. A Nemzeti Színházban készültünk egy előadásra, ez volt a Szeszélyes nyár, amit Galambos Péter rendezett. A történet egy artista fiúról és egy artista lányról szólt. Talán nem nehéz kitalálni, hogy én voltam a lány. A darab miatt attrakciókat kellett tanulnom tisu függönyön - ami egy a trapézról lelógó függönyszerű 6-8 méter hosszú vászon -, ezen kellett a levegőben mindenféle mutatványokat csinálnom, de közben megtanultam egykerekű biciklin is - de azt már a földön. Ez a világ nagyon bejött nekem, mert mindig is szerettem a cirkuszt, az artistamutatványokat. Később a Nemzetközi Cirkuszfesztiválon én lehettem a konferanszié, aki angolul vezette a műsort. A feladatra Fekete Péter kért fel, a produkciómat pedig Uray Péter osztályfőnököm koreografálta, hogy ne csak beszéljünk, hanem látványelemeket, mozgást is vigyünk bele. A porondon állni óriási élmény volt. A múltam eme időszaka rengeteget segített Eperke szerepének eljátszásában.

Szerepeltél sorozatban is...

Igen, szerepeltem sorozatban, és voltak kisebb szerepeim más filmekben is. A Jóban-rosszban volt az, amiben hét hónapon keresztül játszottam, de a sorozatnak sajnos vége lett. Ettől függetlenül komolyabb tapasztalatom még nem volt.

Térjünk vissza a Kék, kék, kékhez...

Egy szerepet végig vinni, aminek íve van és belelátni ebbe a világba, hogy mennyire nem kronológiai sorrendben vesszük elő a jeleneteket, ez színészileg komoly feladat, színházban ilyen nincs, legalábbis nagyon ritka. A pandémia alatt a film adott biztonságot és visszahozta a rendszerességet az életembe. Művészként nem volt mit csinálni, nem volt értelme annak, hogy fölkeljek, hogy kimenjek az utcára. A forgatással azonban újra kitekinthettünk a világra. Bekerültünk egy zárt közösségbe, ahol biztonságosan levehettük a maszkot, nem éreztük, hogy minden nap járvány van, vagy hogy rettegni kellene. Azokban a heteken megint tartoztunk valahova. A színházban ebben az időben volt, hogy túl voltunk a próbákon, de már nem lehetett bemutatni a darabot. Olyan is történt, hogy elkezdtünk próbálni, majd abba maradt és soha többet nem foglalkoztunk azzal a színművel. Olyan is volt, hogy már legyártották a jelmezeket, mindent és a darabból nem lett semmi. Én pedig azt szeretem, ha az életemben rendszer van. Rossz érzés volt, hogy feleslegesen dolgoztunk annyit, de a film visszahozta az életkedvemet.

És jött a következő felkérés...

A Kék, kék, kék forgatása közben már hallottam innen-onnan, hogy lesz egy következő forgatás, de eleinte nem mertem elhinni, hogy ott is számítanak rám. Szerencsére beválogattak és a Kék, kék, kék januári befejezése után áprilisban elkezdhettünk egy könnyű romantikus filmet, a Szájhős. TV forgatását.

Miben volt más a két forgatás?

A Kék, kék, kékben a zárt rendszerben történő Covid mentességünk miatt éreztük magunkat biztonságban, a Szájhős.TV forgatásán pedig az volt a jó, hogy már mindenkit ismertem és azért éreztem magam biztonságban, mert tudtam, hogy egy olyan csapatba érkezem, akik szeretnek és én is szeretem őket. Összeszokott csapatként vágtunk neki. Ismertük egymás szava-járását, a poénokat, volt mire hivatkozni. A másik különbség pedig az volt, hogy a Kék, kék, kék télen, a győri sportcsarnokban készült, a Szájhősben pedig tavasszal öt helyszínen is forgott a film. Angyalföldön, Soroksáron, Csepelen, a Feneketlen tónál, és a Kopaszi-gátnál. De hiába volt a forgatás tavasszal, állandóan fáztam.

Jelenleg is egy érdekes filmben dolgozol...

Igen, most készül egy újszerű dokumentumfilm Radics Béla, a hajdani gitárkirály életéről. Ebben a dokumentumfilmben visszaemlékeznek azok az emberek, akik ismerték Radicsot és az ő életét és érdekes sztorikat mesélnek el, amelyek megrendezett jelenetekben is megjelennek a néző szemei előtt. Ezeket a szerepeket színészek játsszák el. Én kaptam Radics Béla feleségének a szerepét.

Elvileg "szabira ment" a Pandémia. Mi a helyzet most a színházzal?

Voltak olyan időszakok, amikor úgy éreztem, hogy talán ez nem is az én szakmám, és hogy a középiskolai osztályfőnökömnek igaza volt, amikor le akart beszélni a színészetről. Az egyetemen a tanárom mindig azt igyekezett a fejembe verni, hogy rajtam kívül senki nem akarja, hogy színész legyek, és ha nem vagyok a legjobb a szakmában, akkor nem is érdemes csinálni. Nagyon sokszor eszembe jutnak ezek a szavak és elgondolkodom rajtuk, hogy tényleg nem érdemes csinálni, ha nem én vagyok a legjobb és nem vagyok elég keresett. A Pandémia miatt másfél évig nem működött a színház, amikor pedig újra a színpadon állhattam, nem éreztem, hogy az olyan felemelő lenne, mint régen és elgondolkodtam azon, hogy akkor én most rossz színész vagyok? Nem vagyok színész? Nem akarok az lenni? Mi történt? Akkor úgy éreztem, hogy a film teljesen más és talán jobban érdekel.

Ennyi siker után ilyen tehetséggel lszakadnál a színháztól?

Nem tudom, örökre talán nem. Kaptam egy felkérést Veszprémből, ami nagyon inspiráló ajánlat. Egy év múlva kerül előadásra a tavaszi bemutatón, ez a Táncórák, ami egy kétszemélyes mű és Bálint András rendezi majd. Most, hogy vége a járványnak - és mint mondtam szeretem magam körül a rendszerességet -, szeretném tudni, hogy biztonságban vagyok. Ha ezt azt jelenti, hogy szabadúszóként filmeket forgathatok és játszhatok színpadon is, akkor így. Jelenleg rendezőasszisztensként is elkezdtem dolgozni a Kartzat Színháznál, tehát látom, hogy más utak is léteznek. És ott a cirkusz is. De semmitől nem zárkózom el. Számomra a legfontosabb, hogy olyan helyen legyek, ahol azt érzem, szükség van rám.

Vége

Készítette: Máthé József "Fiery"

Foto: veress Ráhel  

Dunai Csenge színházi szerepei:

Marc Norman - Tom Stoppard - Lee Hall: Szerelmes Shakespeare - Viola

Szigligeti Ede: Liliomfi - Mariska

Ken Ludwig: A hőstenor - Maggie

Kszel Attila: Róma réme - Honória / Réka

Kszel Attila: La Fontaine, avagy a csodák éjszakája - Csenge néni

Carlo Goldoni: Chioggiai csetepaté - Checca, Libera másik húga

Szabó Magda: Régimódi történet - Gacsáry Emma / Jablonczay Lenke

Tasnádi István: Szibériai csárdás - Dina Holotkova

Heltai Jenő: A tündérlaki lányok - Boriska

Anton Pavlovics Csehov: Sirály - Nyina Zarecsnaja

Mikszáth Kálmán - Závada Pál: Különös házasság - Dőry Mária

Szabó Magda: Abigél - Vitay Georgina

Makszim Gorkij: Éjjeli menedékhely - Vaszilisza Karpovna

Lőrinczy Attila: Balta a fejbe - Csajszi

Vladislav Vancura: Szeszélyes nyár - Anna

Verebes Ernő - Cervantes: Don Quijote

Petőfi Sándor: János vitéz

Agatha Christie: Az egérfogó - Mollie Ralston

Tracy Letts: Augusztus Oklahomában - Jean Fordham

Filmszerepek:

Jóban Rosszban (2021-2022) ...Bolgár Natasa

Paraziták a paradicsomban (2018)

Kék, kék, kék (2021) 

Szájhős.TV (2021)