Táncdalfesztivál '66 - A Nagy Generáció születése - Dobos Attila Interjú

Az első Táncdalfesztivál maga volt a csoda, ahol összeterelték a tánczenébe bújtatott operettet a lázadó - éppen a táncdal ellenében született - beatzenével. Noha a műsor pusztán a dalok versenyét hírdette, ma már kijelenthető, hogy közel sem ez volt a lényeg. 1966-ban a zenei forradalom küszöbén a csoda abban állt, hogy ítéletet mondhatott az ország. Nem az történt, amire vártak. A beatzene a megalázottság, az eltűnés helyett pontosan a fesztiválnak köszönhetően Békéscsabától- Sopronig, Debrecentől- Zalaegerszegig, tehát már Budapesten túl is egy egész generációnak az életstílusává vált. Kiszabadult a nem kívánt szellem a palackból. Az elvtársi irányvonal még inkább fontossá vált: Amit nem tudsz megszüntetni, annak az élére kell állni. A dokumentumfilmben részletekben a komplett tartalom, itt az oldalon pedig a teljes interjúk olvashatók.

A Táncdalfesztivált, mint központi témát kevésbé jelenítjük meg, mi a történet előzményeiről és következményeiről beszélgetünk. Vajon a politika irányította a beatzenét, vagy tehetetlen volt a fegyverek nélküli forradalommal szemben? Milyen értéket teremtett a nevében megbotránkoztató Táncdalfesztivál? Kérdéseinket feltesszük a következő megszólaló Dobos Attila mellett több olyan hírességnek is, mint Szörényi Levente, Bródy János, Frenreisz Károly, Korda György, Zalatnay Sarolta, Toldy Mária vagy Szinetár Miklós. hogy összetettebb képet kapjuk arról a korszakról, amiről azt hittük eddig, hogy ismerünk... 

A '66-os Táncdalfesztivál egyik prominens képviselője, a könnyedebb popműfaj egyik első megalkotója Dobos Attila volt. Most a vele készült interjút adjuk közre. Elmeséli, hogy táncdalosként miért számított kívülállónak, de szóba kerül disszidálásának körülmenye és annak következménye is, hogy elvették szerzeményei jogát és az utolsó darabig megsemmisítették az összes kiadott lemezét. Ha van, aki a korszakról hiteles képet adhatott a táncdalos műfaj képviselői közül, az Dobos Attila volt… (Máthé József "Fiery")

Mint táncdalosnak, mi volt a véleményed a beatzenéről?

A beatzene nekem nagyon tetszett. Állandóan a Luxemburg Rádiót meg a Szabad Európa Rádiót hallgattam. Jártam házibulikra, ahol ezekből a tiltott rádiókból rögzített magnófelvételek zenéire táncoltunk. Szépek voltak a magyar slágerek is, de akik ezeket a dalokat énekelték, már negyven felé jártak és nekünk kellettek a fiatalabb példaképek. Legyen az könnyűzene, vagy komolyzene, mindig mindenben a jót kerestem. Volt idő, amikor én is megpróbálkoztam a beatzenével, de rájöttem, hogy hiába próbálkozom, nem fogok találni sem előadót, sem rádiót, ami játszaná a szerzeményemet.

Hogyan emlékszel a Táncdalfesztivál indulására?

Nagy figyelemmel kísértem minden évben a San Remo-i fesztivált, ami tulajdonképpen egy korai slágerfesztivál volt. Ennek hatására született meg itthon a Táncdalfesztivál ötlete. Úgy emlékszem, hogy az ötletadók között szerepelt Körmendi Vilmos, Balassa P. Tamás, Bágya András, Bolba Lajos. Az ötlet annyira bevált, hogy engedélyezték, majd később meghirdették, hogy lesz egy ilyen érdekes vetélkedő amire bárki jelentkezhet. Bárki indulhat, aki csak akar!

Nem meghívásos alapon történt?

Biztosan akadt olyan is, de egyébként boldog – boldogtalan jelentkezett, pályázott a saját zenéjével. A zeneszerzők kettő szerzeményt küldhettek be, míg a szövegírók – láss csodát – amennyit csak akartak. Miután kiértékelték a szerzeményeket, eldöntötték, hogy melyik használható, melyik nem. Nem hiszem, hogy itt bármiféle kontraszelekció történt volna, mert rettenetesen örültek a saját ötletüknek. A beat-forradalomról pedig szó sem lehetett, mert ők döntötték el, hogy kik és miről írhatnak dalszöveget.

Hogyan emlékszel magára a Táncdalfesztiválra?

20 éves, zöldfülű zeneszerzőként kezdtem, akinek ekkor már volt kettő ismert száma, az egyiket Aradszky Laci énekelte, a Még ide-oda húz a szív. A Táncdalfesztiválon elindultam a "Tudod" című számmal, aminek a csodálatos szövegét a testvérem írta, míg a zenében komolyzenei akkordmenet volt, de a győzelmet a másik dalom célozta meg Annyi ember él a földön címmel, Koós János előadásában. Koós akkoriban még ismeretlennek számított, Vico Torriani dalokat énekelt, de ez már egy komoly hajlításokkal rendelkező produkció volt. Nem tudtam, hogy melyik vonal fog a zsűrinek tetszeni. Egy bizottság kiosztotta – fontos a szó – KIOSZTOTTA a számokat az arra méltónak titulált énekeseknek. Volt két elődöntő és egy döntő. Rengeteg énekes lépett fel, ismertek és voltak olyanok, akiket addig a kutya sem ismert.

Hogyan zaljott a szerzemények elbírálása?

A múlt rendszer öröksége jelentkezett, mert ki kellett találniuk, hogy hogyan bírálják el a számokat. Ekkor megszületett az ötlet, hogy legyen egy zsűri, akik különböző műfajokat képviselnek. Igen ám, de pechükre hagytak egy kiskaput a közönségnek is, akik a döntéstől függetlenül szintén tovább juttathattak valakit. Aradszky Lacit egycsapásra a szívükbe zárták a nézők, tetszett nekik ez az alacsony ugribugri kisfiú, a dal viszont rettenetesen leégett, mert a zsűri nagyon durván leszavazta. Nem tetszett nekik az, hogy ilyen egyszerű szám esélyes lehet a győzelemre. A közönség felháborodott, szinte az egész ország tombolt. A megoldás a levelezőlapokban rejlett, amin keresztül lehetett szavazni. Töménytelen mennyiségű levelet küldtek, így Laci végül mégis bejutott a döntőbe.

Hogyan reagált erre a hatalom?

A hatalom nem engedte, hogy hatalomnak nevezzék, inkább szakembernek hívatta magát. Ezek az emberek voltak azok, akik mindig mindent jobban tudtak. Az én dalaimat nem sokra becsülték, azt mondták, hogy ami egyszerű, az színvonaltalan és primitív. Ez persze már akkor sem volt igaz, mert aki írt már dalt, az tudja, hogy a legnehezebb egyszerű dallamokat írni úgy, hogy abból sláger szülessen. Érezni kell a közönség ízlését, de ehhez a zeneszerzők nagy többségének semmi érzéke nincs. Amikor nem tudtak másba belekötni, akkor már abba is beleszóltak, hogy melyik akkordot hova tegyem. Később annyiban változott a koncepció, hogy én lehet, hogy értek a zeneszerzéshez, de ők még jobban értenek hozzá. Ezért gondolom, hogy elkövették azt a "hibát", hogy engedték a hozzá nem értő nézőket is belekotyogni a döntés fázisába. Az ország pedig szerencsére kiállt a dalaim mellett.

Mi alapján választhatták ki a zsűritagokat?

Volt közöttük zenész, ami nem azt jelenti, hogy ahhoz is ért, hogy hogyan kell eldönteni egy dal szakmai színvonalát, értheti, de nem feltétlenül ért hozzá. Általában olyan emberek kerültek a zsűribe, akiknek a neve nagyobb volt, mint a szakértelme. Ezek után én a többi fesztiválon is elindultam és érdekes módon mindig nyertem valamit. Idő kellett ahhoz, hogy rájöjjenek, hogy nem a saját, hanem a nézők ízlése szerint kell szavazniuk.

Nem sokkal később disszidáltál…

Olyan féktelen vak gyűlölet volt bennük azok ellen, akik merték a saját útjukat járni - mint én -, aki miután disszidáltam, az összes hangfelvételemet bezúzták és eltüntették. Tilos volt a dalaimat itthon játszani. Amikor megtudtam, hogy bezúzták a lemezeimet, nagyon fájt, mert az addigi életem munkásságát tüntették el. Mit ártott az a szerencsétlen nyolc hang, hogy össze kellett törni?

Mi volt az oka az országváltásnak?

Volt egy egyéves rövid, meggondolatlan házasságom. Teherbe esett az asszisztensnőm és amikor ez kiderült, én becsületből elvettem feleségül. Sajnos előtte egyáltalán nem ismertem, azt pedig nem akartam, hogy a gyermek apa nélkül nőjön fel. A nejem rettenetesen veszekedős típus volt, annyira tönkretette az idegeimet, hogy minden alkalommal mielőtt a rendelőből haza indultam volna bevettem egy Andaxint (erős idegnyugtató). Nem csak házsártos volt, hanem betegesen féltékeny is. Amikor már nem bírtam tovább elviselni, végre elváltunk. Már csak egyetlen célom volt, egy olyan helyet keresni valahol messze a világban, ahol egy kis nyugalomra lelek és nulláról elkezdhetem az életemet. nem akartam már zeneszerző lenni, nem akartam híres ember lenni, semmi nem akartam lenni, SEMMI. Csak csendet és nyugalmat akartam. A válás után azonban a drága ex nejem egy újabb keresetet indított ellenem, miszerint az összes jogdíjas szerzeményem után járó összeg fele őt illeti, mert szerzőtárs abban a felfogásban, hogy ő ihlette a dalaimat. Én akkor már külföldön éltem és nem tehettem semmit ez ellen. Összeírták, hogy szerintük mely dalok számítanak közös vagyonnak és azt el is perelték tőlem. Nem tudtam mit tenni, az élet ment tovább.

Mégis visszatértél…

Jó pár évvel később feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon nem követtem-e el végzetes hibát, amikor érzékenykedtem és kitöröltem a még leíratlan hangjegyeket a fejemből és elhagytam a hazámat. Sokáig gondolkodtam, hogy hogyan tehetem mindezt jóvá, végül felülbíráltam korábbi döntésemet. Rájöttem arra, ha egyszer a jó isten ilyen tehetséggel áldott meg, akkor én nem bánhatok ennyire könnyelműen vele. Úgy éreztem, hogy mielőtt hazatérek, valami nagyon nagyot kell alkotnom, ekkor megkomponáltam az Ember tragédiájának operaváltozatát. Képzeld el, hogy leültem a zongora elé és a fejemben maguktól kezdtek el feltörni a dallamok, szinte kapkodtam a kottaírással. Nem tudtam olyan gyorsan írni, mint ahogyan érkeztek az ihletek. Ezek után felgyorsultak az események, amikor befejeztem a művet, fogtam magam és hazajöttem, de itthon semmi sem változott, legfeljebb még nehezebb lett minden. Szinte lehetetlenné vált a médiába bekerülni. Az Ember tragédiáját azóta sem mutatták be…

Őszintén sajnálom, hogy Dobos Attila nem élhette meg a dokumentumfilm bemutatóját, az ő emlékezései is hozzá járultak ahhoz, hogy az interjú-folyam részeként a teljes egészet megismerve valóságos képet alkothasson az utókor a Nagy Generáció időszakáról. Attilával már terveztünk egy új dokumentumfilmet az életéről, a munkásságáról rengeteg zenével, de ebből az időből is kifutottunk. Legyen neki könnyű a föld...

Folytatjuk... (2023.03.20.)

Készítette: Máthé József "Fiery"

Az interjú a B&LlIne Kft segítségével készült.